Innen tudhatod mindig lesz-e aznap blogbejegyzesem

Eloszor kerdezd meg magadtol, hogy van-e olyan dolog amiről kellene irnom, történik-e valami új. Egytől húszig értékeld, majd szorozd meg minusz eggyel. Irj utána egy % jelet. Adj hozzá napnak megfelelően egy számot, a hetet visszafele számozva, mert ugye hétvégen van az ember lányának elméletben a legtöbb ideje. Ezért logikusan hétfőtől péntekig 10% plusz, hétvégén meg nagy zéró. Általában szerda és csütörtök a legzsúfoltabb nap, adj hozzá plusz 3%-ot. Mert ha dolgozni kell, akkor blogot irok, természetesen. Ennek fényében ünnepek, betegség, változások, nagy munka közeledtével még jöhet rá 15%. Nagytakaritás idejekor +40. Minimum. Igy kapsz egy számot, ami megmutatja mennyi az esélye annak, hogy géphez ülök. Ehhez hozzáadva kb 30%-ot megkapod mennyire esélyes egy unalmas bejegyzés.

Példa:

• van szemüvegem, amiről igértem képet: 10*-1 %
• csütörtök van +4%
• CSÜTÖRTÖK van +3%
• hamarosan indulok haza: 15%
• kell nagytakaritani: 40%

Ergo mai esély a blogbejegyzésre: 52%

Mai esély az érdekes blogbejegyzésre: 100-82 egyenlő 18%

Stimmel, nem?

Még a képletet nem gyartottam le, de rajta vagyok. Várhatóan december 31. délután.

Ja, megvan a szemüvegem. Igértem képet. Lesz kép. Valamikor.

Addig is kielemezheted az emberek személyiségét a szemüvegük tipusából. Hogy hozzám már rutinosan kezdj neki, felrakom most.

Könyvek, filmek

És most kevésbé magamutogató dolgokra. Először is, aki még nem tud róla, van a youtubeon egy csatorna, ami őszinte előzeteseket (összefoglalókat inkább) készit a fontosabb filmekhez. Honest Trailers készitőinek nagyon jó a humora, általában remekül összefoglalják, mi baj is van egy-egy filmmel. Ezért elsőre beteszem az Éhség viadala összefoglalójukat. Sirvaröhögős. 

Ennek az az apropója, hogy megnéztük a második részt. 

Fiataloknak szóló fantasztikum, három könyv van, amiből szerintem legalább négy filmet készitenek. Meséltem már, hogy olvastam az egészet? Szerettem is.

Megnéztük az Alzheimeresek rémálmát, a ... most komolyan rá kell keressek mi is a cime... valami Csontváros, ja  Mortál Insztrumentsz: Sziti of Bónsz. (Most már csak arra vagyok kiváncsi, hogy halálos vagy haláli eszközökről illetve a halál eszközeiről van-e szó. Sajnos bármelyik megtörténhet. Mondja az, aki VÉGIG, ismétlem VÉGIGnézte a film első felvonását. Halvány lila dunsztom sincs, mik ezek az eszközök, vagy kik és mire jók. Volt a filmben valami serleg... talán...?) . Meséltem már, hogy elkezdtem olvasni? Meséltem, hogy a wikipedián kötöttem ki, elolvasva az öt osszefoglalót? Öt óra telt el, és még nem tudom, ki ki, ki kinek a testvére, és azt sem, honnan vette az iró, hogy a legjobb ötlet a tipikus beteljesületlen szerelemre az, ha a fősősök ezer oldalakon keresztül azt hiszik valójában testvérek. Ez azonban nem zavarja őket az álmodozásban és csókolózásban. Újat akart az iró. Értem én, mert ott volt a Harry Potter baljós végzete, az Alkonyat fajtakülönbsége, az Éhség viadala szerelmi háromszöge és a Lenyűgöző teremtmények zűrzavara ami már szétválasztott szerelmeseket. Új kellet. Újat kaptunk. 

Fiataloknak szóló fantasztikum, öt könyv van, amiből szerintem legalább hét filmet készitenek

Az Alkonyatot már mondtam. Olvastam az összest. Szerettem. Fiataloknak szóló fantasztikum, négy kötete van, amiből öt filmet készitettek. 

A burok cimű "remekművet" is megnéztem, olvastam egy részét. Fiataloknak szóló fantasztikum, három kötete, amiből valószinűleg tizenhat filmet fognak késziteni.

A lenyűgoző teremtményeket nem fogom elolvasni, csak ha valaki pisztollyal áll mögöttem. Fiataloknak szóló fantasztikum, talán négy-öt kötete van, amiből biztosan 7-8 filmet készitenek.  

És lám, mintha lenne hasonlóság. Fiataloknak szóló fantasztikus regény (azért nem gyerekregény, mert abban csak nem lehetne alkoholizmussal, drogfüggőséggel, vérfertőzéssel és - jajistenem  - szexszel foglalkozni) amiből valahol n és n+5  közötti darab filmet készitenek (ahol az"n" azon filmek számát jelöli, ami még élvezhető, érthető és nincs tele hosszú monológokkal). Van benne beteljesületlen szerelem, pár réteg gonosz és egy csipet humor. Erre Veronica Roth úgy érezte kell ebből még egy. Megszületett a Beavatott. I rest my case. (azért csak belenézek, mert nem tudom kihagyni, lehet a zseni beszél belőle)

Egyébként a Harry Potter az másból van. Amikor valaki a sok apróságból összegyúr egy olyan világot, amivel együtt nő fel az ember, minden szinten, nem csak nyelvészetileg: az kritikán felül áll. nekem legalábbis. 

Ha nincs kedvetek megnézni az összeset, lelketek rajta. :) ha láttátok, jót lehet derülni a Honest Trailer és a "Everything wrong with ......................" verziókon a youtube jóvoltából. 

Horgolt cuccok

Már nagyon vártam, hogy mutathassam mit horgolgattam az elmúlt hónapokban. Nagyon büszke voltam magamra, nem is azért, ahogy kinéznek, hanem inkább mert végre befejeztem valamit. Nekikezdtem egy nagy projektnek, és befejeztem. Én, akibe még saját maga sem vetett semmi hitet. Anyumék startból úgy álltak hozzá, mintha teljesen értelmetlenül dolgoznék az egészen. Olyan, de olyan eszméletlenül jól esik most mutogatni nekik, pont mert nem hitték el, hogy a kezem közül kikerülhet valami értékes is, ami nem feltétlenül kell a szemétben végezze. Huzzáháháhá! :)

Képek:

A cipőcskéket apum mindjárt elnevezte hobbit-pampóknak. Vajon miért? :)

Irnék is még, de a blogger nem enged... majd később.

Hétről hétre

Alig hiszem el, hogy három hete jöttünk haza, és már tervezem is a továbbállást. :) 22,-én wizzairrel Kolozsváron leszek már ilyenkor. Egyrészt örülök, mert régen nem láttam a családot, az öcsémet, a kutyát meg a barátokat. Másrészt bosszant, hogy Sanjay megint nem tud jönni. A súly essen a hülye román rendszerbe. Meg az indiaiba is, ahol 3 hónapot kell várni egy új útlevélre, ergo nem tudjuk beadni a letelepedési papirokat, meghosszabbitani a tartózkodást és ebből következőleg a vizumnak is lőttek. Jó a weboldaluk, frissitik rendesen, pl az utolsó frissités már november 21. én megvolt. Ja, bürökrácia.

Ezenkivül látom a fényt az alagút végén, ami nagyon jó. Pocsék pár hét után sokkal jobban érzem magam, látszik a házon is, hogy nagyobb a rend. Amire borzasztóan büszke vagyok, az az, hogy terjed a hirem (jóhirem!) és ezen a héten csak három új kliens jelentkezett be. Ha megsegit a Jóisten, összegyüjtöm tiszta egyedül még két hét alatt az ajándékra valót. Mi azt szoktuk otthon csinálni már évek óta, hogy megbeszéljük kinek mi kellene, és összeadja a család. Általában egy emberkére helyezzük a hangsúlyt, pl most nénémen a sor, akinek fél éve megdöglött a laptopja, és apumén dolgozik amikor tud. Sajnos ez messze sem ideális, biztos nagyon fog örülni egy sajátnak. Most az is bejött viszont, hogy anyukám ősöreg porszivóját (még Feri bácsi barátjuktól kaptak 2009-ben használtan - Isten nyugtassa, mennyit segitett. Nyáron vitte el a rák. Sosem tudtam elbúcsúzni. Nem volt fiatal, de a halál sosem jön jókor.)  le kell cserélni. Ahányszor porszivózok otthon, mindig szitkozódok és eszembe jut valamelyik standupos beszólása, miszerint úgy sziv az a gép, mint ahogy 90 éves nénikék elfújják a tortát. Ez szegénynek a tüdőkapacitása. Úgyhogz eldöntöttük családilag, anyum porszivót kap. Apum szokás szerint valami szerszámot kért, amivel barkácsolni lehet. Használja is őket rendesen, azt megadom neki. Mindent egybevetve örülök, hogy nem kellett kivegyünk a spórolt pénzünkből, és hogy végre igazán hasznára lehetek a családomnak, Sanjay hozzájárulása nélkül is. Amilyen aranyos mindig összeszed édességet, sajtot, kakaót ipari mennyiségben, nagymamám mindig kap egy elegáns doboz bonbont, de olyan jó érzés, hogy a munkámnak látom a gyümölcsét kézzelfogható dolgok, hasznos ajándékok formájában. Másként nézegethetem a biztositások kifizetett számláit, és az is jó érzés, de mégsem ugyanakkora. Talán mégis felnőttem valahol egy kicsit, mert sokkal, de sokkal jobban érdekel az, hogyan bontják ki a szeretteim az ajándékokat, mint hogy a sajátomba kukucskálnék. :)

Plusz még egy rövid hirértékű dolog: végre bementem a szemészhez hirtelen felindulásból és az előzetes mérés már azt mutatta, kell a szemüveg. Vagyis -1,25 és -1,00 szemekkel járok a világban én, akinek még nem régen tökéletes látása volt...Igaza volt az oldalbordadonornak, ahogy a szemem elé nyomták a megfelelő lencsét, egész tiszta lett a világ. Kicsit szomorú, de megvigasztalt, hogy vagány keretek közül válogathattam, a biztositó kifizet egy szemüveget háromévente, és most a szemészet a másodikat ingyen adja. Magyarán 17-én hazahozhatom a két csini szemüvegemet. És egészen nehéz eset leszek tőle. Hiába öregszünk, ugye? :)

Eddig és ruhaszortirozás

Mióta hazajöttünk eléggé elvoltam. Megvan ennek is a magyarázata.

Először is kellett 4-5 nap kiheverni a jetlaget, remek volt, mondhatom. Fura érzés, amikor beszól az ember szervezete, követelve az alvást este 8 órakor, vagy csak négykor felébreszt, hogy már keső reggel van.

A második pont inkább az én hibám. Szóval, a gyógyszeradagomat megemelte az orvos, és én elfelejtettem idejében kikérni, aminek az lett az eredménye, hogy két napig semmin voltam. Utálom a gondolatát, de az igazság az, hogy 30 óra után elvonásos tüneteim vannak, és miután elkezdem szedni újra még beletelt két napba, amig visszarázódtam. Sárkány voltam a héten, na. És nem mellesleg az emelt adagtól most nem tudok elaludni egészen kettőig, és össze-vissza van a biológiai órám. Tegnapelőtt 5,45-kor felkeltem mert kár volt az utolső egy órát ébren az ágyban tölteni, tegnap és ma pedig ágyuval sem tudott felkelteni senki fél 12-ig.

Mielőtt még mondd valaki egy olyat, hogy csak ki kell próbálni minden nap azonos időben lefeküdni, friss levegőn lenni és mozogni mert minden helyreáll magától - próbáltam már, nem áll. Most elkeydtem használni a fényterápiás szemüveget megint, hátha az majd segit.

Nagyon nem szeretem, hogy igy eltelik a nap. Jó volna már csinálni valami hasznosat. Ezért kitaláltam, hogy a ruhákat rendszerezem először is. Napi 15 perc, és hamar megleszek. Először minden mosásra kerül (ne nézz a szennyeskosarunkba, rettenet mennyi minden ül ott) majd rendszerezem őket. Igaza van a rendszerező szakiknak: attól, hogy valami valamikor jó lehet, nem muszáj őrizgetni halálunkig. Ez alapján dolgozok:
http://www.urban-eve.hu/2008/02/27/ruhaszortirozas-mi-all-jol-mitol-bucsuzzak/

Először is a szinek, első kategóriába tartozok, az élénk kék, zöld, stb a szineim. Ez nem azt jelenti, hogy ami bézs, azt kihajitom, hanem csak támpontnak veszem. Amik jól állnak, találnak rám, relativ kényelmesek azok a ruháskosárba mennek - onnan pedig le a szekrénybe. Előre vasalni csak párat érdemes, amikor kiválasztom őket.

A ruhák, amik ősrégiek, lyukasak és kopottak ergo becsületes viseletre nem érdemesek, azok mennek nagy szemeteszsákkal a textilgyűjtőbe.

Azok, amelyek szépek, de nem viseltem őket öt éve azok dobozba mennek. Kiválogatok egy pár szépecskét, és elgondolkozom ki örülne neki (már mondtam, azt hiszem, de van két elegáns szoknyám - az egyiket egyszer viseltem a másikat egyszer sem, amit apumtól kaptam, úgy vette meg nekem, hogy jó lesz, ha majd fogyok 5 kilót. Akkor 65 kilós voltam. Most nem vagyok 65 kilós sem. Mondjam még? Szakad meg értük a szivem, de van aki szivesen hordaná, esetleg cserebere is lehet belőle... Ki is fogom tenni a képeket meg a méreteket, kinek kellene és ha van amit adnia cserébe véletlenül, az még jobb). Majd a többivel felhivom az itteni új használtruha boltot és megbeszélek egy megbeszélést. Úgy megy a dolog, hogy ami érdekli őket, annak az árában megegyezünk, kitesszük, és ha eladják 30%-a az árnak az enyém. Ha nem, tartogatják még, amig sikerül eladni. ami nem érdekli őket, az megy a vörörkeresztes ruhagyűjtőbe vagy akárhova, ahol nem tépik darabokra.

A szekrényem meg végre átlátható lesz, és nem kell minden nap elsóhajtoznom rajta, hogy mennyire szerettem régen ezt vagy azt a nadrágot, és csak 15 kilót kellene leadjak, hogy rámjöjjön újra, igaz már csak otthonra takaritani lenne jó. (Kinek nincs ilyen fehérneműje pl halomra?)
Huzzáh. Beszéltem.

Abszolut unalmas bejegyzés a hazaútról

Hazaértünk, gondoltam röviden beszámolok az útról.

Szokás szerint az Emirátusokkal utaztunk, aminél jobbat kivánni sem lehetett volna. Még mindig kiváncsi vagyok, hogy lehet ez a legolcsóbb mód, amikor más légitársaságok feleannyit sem adnak? Hm.
Nagy sirás volt otthon természetesen, még én is elérzékenyültem indulás előtt, és nagyon sajnáltam az oldalbordadonort. Én is mindig bőgök errefele jövet, nem csoda ha ő is el volt keseredve. A reptéren átmentünk a szokásos hülye indiai formaságokon, letapiztak, kaptunk három pecsétet a poggyászunkra és mire beértünk már csak kicsit kellett várni, és a gépen is voltunk. Dubaiba menet az öt óra hamar eltelik, főleg hogy 45-45 perc a le meg felszállás, szorgoskodnak a légikisérők, mindenki izgatott lesz, hasonlók. A maradék időt vacsorázással és filmnézéssel el is ütöttük, majd Dubaiban a sejk jóvoltából megcsodáltuk megint a kibővitett repteret, aludtunk a földön 2-2 órát, kihasználtuk a gyors és limitmentes internet adta lehetőségeket majd a 8 órából a maradékot téblábolással meg Starbucksban kávézással töltöttük. Ha egy valami bosszantott, az az volt, hogy ugye oda kell érni a kapuhoz kb 1,5 órával indulás előtt. odaérsz, kipakolsz, erre bejelentik, hogy kezdjük a menetet. Mindent összepakolsz, vársz, 10 percenként hivnak újabb meg újabb csoportokat (arra vannak osztva az ülőhelyek) de ebből nagy tulakodás lesz úgy is, mert az emberek 75%-a egyszerre akar bejutni. Mást már nem tudsz elkezdeni (horgolás, olvasás, filmnézés) mert hivnak azonnal úgymond. Mire bejutsz 1 óra mulva, kiderül, hogy ez csak egy újabb váró, és alig van ülőhely. Logikus, hogy az embereket átvezetik a kényelmes, tágas váróból abba, ami kicsi, és több száz emberre egy WC-je van. Mindenki morcos, járkál, megint nem tudsz elkezdeni semmit, mert nagy csinnadrattával ötpercenként bejelentik, hogy mindjárt kezdődik a beszállás. Aztán beszállásnál megint hasonló menet jön. Nem nagy dolog, de megoldható lenne könnyen ez a baki, nem?

Későn indultunk a majdnem 8 órás útra végül, de időben érkeztünk. Még csak egy óra bőröndvárás volt, aztán jöhettünk is haza. Szerencsére visszaestem a hülésbe, mert itthon most 5 fok van, Indiában ben 31. Hiába volt minden C vitamin meg nagykabát. Mondanám, hogy jó itthon, de annyira irreális lebegős jetlagem van, hogy csak na... Ma reggel dolgoznom kellett volna, de lemondta a kliens hülésre hivatkozva. Nem mondom, hogy nem örültem egy kicsit.

Most meg megyek lepihenni, hagyom a gyógyszert hatni és reménykedek hamarosan megint tudom, ki vagyok, hol vagyok és mi az ábra. 

India - revolutions

Megint indiaban, mar otodik napja.

Roviden leirom eddig mi tortent. Vegulis ok nem, ezert is roved a beszamolo. A repulout, szokas szerint csodas volt, finom kaja, jo filmek, kenyelmes szek. Pontosan erkeztunk. Az egyetlen meglepetes az idojaras volt. Most is eszementul nedves, de sokkal huvosebb van. Annyira annyi az annyi, hogy ejjel betakarozok, es kenyelmesen vagyunk ventlillatoros szobaban. Ma igaz melegebb volt, es sutott a nap, de altalaban veve elmegy.

Kifogtunk szombaton jovet egy nagy esozest, ami azt jelentette, hogy mindenhol arviz volt. Az utcak jo terdigero vizben burkoltan, az emberek felhuzott ruhaval morcosan, se taxi, se busz, se semi nem mukodott. Anyosomek okosan ugy gondoltak, hogy negy ember, plusz ket nag yes egy kisebb poggyassz befer a sofor melle a negyszemelyes kiskocsiba. Csak mert tavaly is ugy voltunk, es majd leszakadt a labam az egyoras kocsizas alatt. Hat most nem fertunk be, nagyobb volt a borond, igy hat elorekuldtek sogornovel es csomagokkal engem. Sanjay maradt anyospajtassal taxizni. Persze a taxik nem indultak, es ket oran keresztul osztottak a semmit, amig buszra ultek. Igy bekerultek egy masik allomasra, ahonnan aztan abszolut semi sem indult, es vartak egy orat, amig vegul utanukkuldtek a tobbiek a kocsit. Mert itt igy megy ez.

Mindent egybeveve azert altalaban job, mint tavaly volt. Valamennyit makogok bengaliul, tehat ertek is egy kicsit, es jobban tudunk igy kommunikalni. Eddig minden nap kikocsikaztunk a piacra, vettunk nekem palackozott vizet meg ezt azt a csaladnak. Anyum morci, hogy nem megyunk sehova, hanem gyakorlatilag itthonulunk. Mar nem is izgat. Nem tudom, miert, de rezignaltan jottem, es inkabb pozitivabban latom a dolgokat, ha eleve fel voltam keszulve a legrosszabbra.  Zavar, hogy sosem vagyunk egyedul, ma meg a wc elott is vart valaki. Nem be akart jutni, hanem aggodott, hogy ki tudom-e nyitni az ajtot. Szepen ezt ugy mondjak, hogy mi europaiak fuggetlenebbek vagyunk, en meg ugy, hogy kevesbe boldogtalanok. Na jo, folyt kov.

Bermuda-háromszög

Ma nem irnék sokat, mert aludnom kellene. Amúgy nem megy, de legalább olvasgatok és ráakadtam erre a nagyon igaz térképre. Nem kell magyarázni, azt hiszem. Nekem személy szerint a Facebook (most éppen a kötős-horgolós csoportomra vagyok rákattanva, irtak-e újat 15 percenként KELL ellenőrizni), a Yahoo meg a blogjaim (nem a sajátjaim, hanem akiket követek: hátha épp most irtak valami jót).

Ennek margójára: a pomodoro technikában semmi csoda nincs, de működik mégis. A napokon, amikor nem használom rohamosan csökken a produktivitásom. Tehát hajrá, 25 perc munka, mindenféle bermuda háromszög nélkül. 

1000 év

Ma megejtettük a nagybevásárlás oroszlánrészét anyóspajtiéknak. Isten áldja a Body Shoppot, mert mindig találunk valamit, ami elérhető árú, mégis ajándékszerű, különlegesebb. Anyós, és a három nagynéni kap mesefinom illatú duó testvajat, amire áhitoznak már egy ideje - ráadásnak harmadáron, alig drágábban egy üveg Nivea hidratálókrémnél és egy-egy csergőórát váltható szinű kijelzővel. A gyerekek cuccai is mind a csomagban, idősebb nagybácsi pulóvere csomagolásra kész, többi nagybácsi-nagynéni pedig testpermetet rendelt. Az es megvan, még sem volt este sem.

Igy mire hazaértünk én egy gyors leves után ledőltem, Sanjay meg tvzett egy kicsit. Este pedig dumáltunk egy nagyot, olyan igazi többórás beszélgetés teljesen semleges dolgokról: nagyon hiányzott, és nagyon jól esett. Megvitattuk a rádióhullámokat, azok kódolását, meg a tényt, hogy pár százada még voltak igazi mindentudó tudósok, de ma már olyan sincs, aki egy tudományban igazán jártas lenne. Nincsenek már igazi nagy kémikusok, fizikusok, orvostudomány szakértők. Sőt, az alágakban sem igazán, ott is kevés az, aki majdnem mindent tud vagy ért, gondoljunk csak a biokémiára, atomfizikára vagy bőrgyógyászatra. Ha igazán különleges embereket nézel a tévében, akkor azok csak egy adott témában jártasak: a fekete lyukakat kutatják (mitn fizikusok, nem mint orvosok  :)) no pun intended) vagy otthon vannak egy spéci fertőző betegség terén.

Egyrészt érdekes hallgatni az igazi nagy szakembereket, másrészt frusztráló, hogy átlagemberként csak a felszint érinthetem, és azt is csak abból, ami érdekel, pl esetemben az asztrofizika és a kvantumfizika. Siralmas, hogy milyen keveset tudok, milyen keveset értek. Hiába ismételgetjük azt, hogy Einstein idejében is csak vagy tucaton értették a relativitáselméletet, ez engem nem melegit. Mikor nézem a Through the Wormhole sorozatot Morgan Freemannel, és elkacagok csöndesen a beszólásain mindig szomorú leszek kicsit, mert kivankozom ott lenni, elkezdeni egy új egyetemet asztronómiából, fizikát tanulni 3+2+4 éven át, amikor is esetleg megkezdhetném az igazi kutatást, és megérteném az alapok alapjait. De - sok ember élete mutatta már meg - erre egy teljes emberélet nem elég, még ha csak egy kutyád van és semmi hobbit, akkor sem. 50-60 év semmi. Ezt mondom mindig, amikor hangoztatják egyesek, hogy egy ideális örökkévalóságban a Jóisten erősen sok unott embert látna. Hát egy francokat. Kellene nekem vagy 200-300 év, hogy igazán belemélyüljek a csillagok világába, és annak hátterébe, kellene 100 még a kozmológiára, és töltenék 50-70 évet az óceánok felfedezetlen részein fura állatokat kutatva és kellen pár évtized, hogy megtanuljak csak a legkedvesebb hangszereimen játszani ugy-ne-elmegy-falun szinten. Szeretnék egy-két emberöltőig kertészkedni, és pont azt tenni naphosszat, amit a Napsütötte Toskána könyvben olvastam: mindenféle növényt nevelni, házat épiteni-tökéletesiteni, enni-inni a barátokkal, rokonokkal. Azután szeretnék még a kvantumfizikába igazán beleesni, arra 200-300 évem rámenne, mert tudni akarom nagyon, miból vagyunk. És az emberi agy felépitésébe és abba, hogyan vagyunk-érzünk-gondolkodunk-álmodunk-szeretünk.
Kezdek kifogyni az 1000 évből, és még az igazán első dolgokat nem is mondtam. Ki vagy, Isten, hogy teremtetted ezt mind, miért kék az ég, nem zöld és milyen a hangod, amit régesrég még volt, aki hallott? Hogy lehet, hogy ennyi teremtménnyel mind törődni tudsz, és hogy lehet, hogy látva minket, a történelmünket, még akarsz is?
Szeretnék éveket eltölteni, évtizedeket inkább szeretteimmel,Sanjayval gyerekeket szülni és nevelni, elutazni együtt Tahitire hónapokra, unokákat túróstésztával tömni, Lehellel beszélgetni és Honfoglalózni jókat, Apukával csillagokat nézni, nagytatával szőlőt ültetni, nagynénémmel együtt csodaszép dolgokat kötni-horgolni, Anyukával végignézni a régi sorozatokat (Dr. Quinn, Mash, stb) még sokszor, lustulni a kanapén, miközben égő vita folyik az éjjel közepén a puzzle helyes összerakási sorrendjéről.

Milyen lehet, ha nincs damoklész kardja felettünk, ha van idő. Ha meg lehet csinálni mindent, amit kell, amit akarunk és amit mások akarnak - mindent? Nem tudom el sem igazán képzelni, de nagyon várom. 

RIP Mark Darcy

Spoiler alert. vagyis aki el akarja olvasni Helen Fieldingtől a  legújabb Bridget Jones naplóját, és nem kiváncsi rá mi is a szitu a legelején, az most hagyja abba. Lelke rajta.

Éppen beleugrottam volna, hogy megszerezzem izé, megrendeljem diszkötésben, ahogy szokás jó házaknál, amikor is ráolvasok egy kicsit. Mert ismeretlen könyv olvasása előtt szoktam, most meg miért is ne. A HP kinyirta Mark Darcyt! A sztori már úgy kezdődik, hogy Bridget egy gazdag,vékony, 51 éves özvegy, aki kéz gyerekét egyedül neveli és éppen egy szépfiúra nyáladzik. Magyarázat: az irónő apja meghalt balesetben, vagy valami hasonló, és Helenünk rájött mennyire igaz, ha az ő kecskéje megdöglött... szóval rájött, hogy az élet nem igazságos, és sok le fel járat van benne. Ezért gondolta kicsesz a szegény olvasókkal akik 14 évet vártak, előfizettek, forró fürdőt és bébiszittert szereztek, hogy végre kacaghassanak egy jót a kedvenc suta, duci, de életszagú és aranyos hősnő kalandjain. Ezt nektek. Köszi, nem veszem meg, nem olvasom el, nem ajánlom. Mert nem kell nekem Helen Fielding, hogy ráebresszen mennyi igazságtalanság és fájdalom van a világban. Azért kellett, kell ma is néha, hogy jól érezzem magam. Benne van a szórakoztató irodalom cimszó alatt a szótárban, ki lehet keresni.

Ha kedvem támad sütőbe dugni a fejem (ártalmatlan, mert forró levegős csak, de akkor is), van elég, ahol találok okot rá. Az irodalomban is, csak igy, a kisujjamból: A nyomorultak, Orvos voltam Auschwitzban, Bűn és bűnhődés. De akkor tudtam mit veszek a kezembe, "+%!/=(%//   ! Hogy ha már mondok, ne irjak csúnyát. Nyugodj békében, Mr. Darcy.

Ájm szó ekszájted

Tegnapelőtt Sanjay kicsábitott vásárolni. Nem kell megijedni, nem beteg vagyok, hogy nem volt kedvem vásárolni menni, de most anyóspajtáséknak vettünk dolgokat és még mindig háritóüzemmódban veszem a közeledő indiai utunkat. Azért ha már ott voltunk a hobbi üzlet mellett, beszaladtam gombostűkért és megláttam álmaim hobbitáskáját. Sokszor láttam már ilyent, de mindig 60-70 eurónál kezdődtek, és ez most a negyede volt. Még igy sem vettem volna meg magamnak, de legjobb férjem másként gondolta, és megkaptam ajándékba. :) Juhé. Ahogy hazaértünk azonnal beköltöztettem az összes horgolós cuccomat, és olyan jól néz ki, nem is igaz. Mindennek van helye, és a fenekén is van dupla fal, ahova a kinyomtatott mintákat lehet tenni - magyarán mesés és imádom. Néhány kép, két oldalról:

És kinyitva:

Annyira szeretem, hogy hordoztam magammal mindenhova és tegnap munka után megtáltosodva teljesen befejeztem az első projektet ÉS a második, kisebb projekt egyik felét. Nem azért mondom, de nem látszik rajtuk, hogy kétbalkezes én készitette. A szinek csodaszépek, remélem fog majd tetszeni az illetékeseknek. (Ezért is nem teszek képet, hogy meglepetés legyen, majd jön az is pár hét múlva.)

Őszintén nagyon lelkesen dolgoztam sokáig ezeken és rosszul esett, hogy nyáron anyumék elég szkeptikusan követték ügyködésemet. Úgy nézett ki nem hiszi el sem Anyum, sem nagynéném, hogy én ezt be fogom fejezni, sőt, jól fog kinézni. Szerintem csak nem mondták, de gondolták, hogy ebből úgy is az lesz, hogy sirva abbahagyom és inkább veszek valami személytelenebb ajándékot - amit nagyon el akartam kerülni, mert akármilyen furán hangzik,de ha dolgozol valamin nagy nagy szeretettel, akkor az beleivódik a munkádba... legalábbis nem lehet, hogy ne látszódjon valamin, ha szivesen és örömmel készitették.

Ennek az lett az eredménye, hogy tegnap egy óra magasságában "én addig le nem fekszem, amig meg nincs ez a szél" kész lett a nagyobbik projekt, amin május óta kotlok. Sanjayt felráztam, hulatáncot jártunk (az ég áldja meg ezt az embert, tud velem igazán örülni), és eddig a percig nem tudom kiverni a fejemből a refrént: "Im so excited, I just cant hide it." Már egészen idegesit a dallam. Főleg, hogy teljesen nem idevágó, mert messze sem a horgolásról énekelnek a lányok :) Azért érdekes úgy hallgatni, mintha. Próbáljátok ki. :)

Plusz anyummal álmodtam, és neki újságoltam, hogy mindennek ellenére sikerült, és nem annyira kétbalkezes a lánya, ahogy ő gondolja. Akkor sem vagyok egy lúzer, ha nincs sem mesteri sem doktori diplomám, és "csak" itthon tanitok. :P Legalább szép dolog is kerül elő a kezeim közül. És jönnek a diákok ezerrel, mert ajánlgatnak melegen egymásnak.

Ja, update PS: blokkolódik a cucc, ami azt jelenti szaknyelven, hogy megmosod a horgolt vagy kötött anyagot (mosni kell ugye, mert csak fogdossa ay ember készités közben, hiába mostam minden egyes érintés előtt kezet) betekered lazán egy törölközőbe, átnyomogatod, majd az igy nedves anyagot kigombostűzöd, formára állitva. Igy szép lesz az alakja, bár várhatok két napot, amig megszárad. :)

Nemsokára reméljük új fejezet lesz

Ez gyors poszt lesz, de nem birom magamban tartani. Egyébként csak mondom, hogy aki nem ért valamiben velem egyet, azt is tisztelem, és megértem, hogy biztos komoly oka van rá. (Ebből a témából mindenkinek megvan a véleménye, ami általában gyökeresen eltérő) Én is csak azt csinálom a saját életemben, amit legjobbnak látok, és szerintem más is igy van ezzel - és ez igy is jó. Nincs értelme veszekedni, ugye? :)

Ma voltunk a spéci poliklinikán és megint jelesre vizsgáztak kedvességből.

Mondhat mindenki amit akar, mennyire képzettek vagy sem a holland orvosok, de hogy a nagyrésze tud bánni az emberekkel, az biztos. Ne értsétek félre, egész családom orvos, de nálunk túlhajszoltak az egészségügyisek és sokszor érthetően nincs se kedvük se idejük a beteg érzelmi életére.
Három szakorvos volt egyszerre bent, úgyhogy már napok óta esz a fene, attól kezdve, hogy mit vegyek fel (lényegtelen) addig, hogy miket is kérdezzek (lényeges). A három fehérköpenyes komolyarcú, féligkopac doktorúr helyett ott volt három mosolygós, fiatalos (egyik fiatal, a másik kettő középkorú) doktornő, akik szerintem igenis nagy tapasztalatról tettek tanubizonyságot, és nem hiába vár az ember 60 napot, hogy bejusson. Addig beszélgettünk, amig minden kérdésünkre választ kaptunk, türelmesen mindent elmondtak, megismételtek, magyaráztak (angolul, mert úgy kértük) és összefoglalót emailben meg postán nekem is meg a háziorvosnak is elküldtek - remek ötlet, mert a magamfajta feledékeny fazon szereti, ha papiron is megvan a javaslat. Plusz megemlitették, ha terhes leszek bemehetek még egyszer nyugodtan, ha megnyugtatásra vágyom. Tudjátok meg, kevesen használják, de kinek nem esik jól, hogy van mentőöv egy hajón, nem?

Ami a melegségen és hozzáértésen túl még jól esett, az a hozzáállásuk volt: teljesen az én pártomat fogták úgymond, nem volt kikérdezes, fejcsóválás, megértették miért is probléma ez nekem és többször is kifejezték, hogy egy gyermeknek az az elsődleges, hogy egészséges, nem elmebeteg-ideges anyja legyen. És a stressz, ami pl a szorongás-betegséggel jár, az rosszabb a magzatnak, mint a gyógyszer. Plusz -nem mintha szüksége lenne rá, de sokaknak biztos van - elmondták Sanjaynak, hogy fontos lesz emellett, hogy éjjelenként besegitsen: cumiztatás, stb.
A rossz hir csak az, hogy a megálmodott otthonszülésnek lőttek. Tudom, tudom, még terhes sem vagyok, de már eleget olvastam ahhoz, hogy legyen véleményem. Nem nagy baj, mert a közeli ú.n. születés-központ remek, és ott is lehet otthonosan babázni, veled lehet, sőt különösen kérik, hogy maradjon az apuka is egész idő alatt, majd a 12 órás megfigyelésre. Lehet együtt aludni, meg minden. Ha minden rendben van csak a bába, a védőnő meg a dúla lát egész terhesség és szülés alatt.

Mindent egybevetve kapok plusz gyógyszert, megnyugtattak, hogy az én szellemi épségem biztositja a gyermekeinkét is, és arra is kell vigyázni és sok sikert kivántak. Remélem most már, hogy pár hónap-fél év múlva belülről látom megint a kórházat, de sokkal vidámabban és talán eggyel többen, mint most vagyunk. :)

Nem a ruha teszi az embert, de...

Amikor volt időm mostanság jóganadrágot keresgéltem Sanjayal. Ahogy beestem az első sportüzletbe mindjárt kiszúrtak, hogy nem is oda való vagyok, de segiteni nem tudtak, merthogy ugye rövidek a lábaim, és olyan vagány sztreccsgatyát nem lehet találni itt, ami nem fél méterrel magasabbakra van kitalálva. Még az XS méret is hosszú volt, pedig abba csecsemőkoromban sem fértem bele.

Nem baj, nem adtam fel, főleg mert már nagyon szégyellem a régi mackónadrágot jógaórákon. Végül találtam egy olyat, ami meseszép, nagyon kényelmes és hogyishivják mandzsettás a lábrésze, vagyis tök mindegy, milyen magas vagy vele. Az egyedüli, amire nem voltam felkészülve lelkileg, az az ára volt. Hiába, nálunk otthon azt tanitják, hogy a házba bent, meg tornázni a régi, kinaiüzletből vett cuccodat kell felvenni. Ha szakadtjavitott vagy kimoshatatlanfoltos vagy rokontólvandemárnemjóneki akkor az pluszpont. Hát, ezzel nem értettem egyet soha, de rám is ragadt elég anyukámból. (Az öcsémet elküldte szegényt az én régi rövidgatyámban tornaórára egyszer. Mondjuk nem teljesen az ő hibája, mert Lehel egyszerűen elnyűvi a cuccait, és aztán fél órával suli előtt szól, hogy a szó szoros értelmében szétszakadt a nadrágja és kell egy új)

Egy szó mint száz, rossz szájizzel vettem meg a nadrágot, és mivel 10 nap garancia van rá (WTF?? én azért annál tovább szeretném, ha egyben tartana.) otthon egy napot el is szándékoztam viselni. Koromfekete persze, de úgy kerültem konyhát, meg minden mást, ami árthatna neki, mint az ördögöt. A nagy baj az, hogy borzalmasan kényelmes és olyan csini vagyok benne én is - nem is képzeltem.

Sanjay oldotta meg a nagy dilemmámat: otthon is nézzen ki az ember prezentábilisan, legalább napközben, főleg ha gyakran esik be ez-meg-az ilyen-olyan ügyekkel, és ha ezért ruhát kell néha venni, hát túléljük. És látta már mennyire elegem van abból, hogy akárki csenget szaladok átoltözni vagy szitkozódom utána, hogy miért is kellett pont most a várt postás helyett a diákom ebben a förtelmesen kinéző mumuban lásson (kérdése volt, elfelejtett valamit, oszt bejött, mert erre járt). Ne értsétek félre, tiszta ruha és tiszta ruha közt is van különbség. De anyukám 40 éves mackófelsője - hogy a Gyűrűk urát idézzem - "túl sok tavaszt látott", és arra nincs már szemránckrém. És itthon csak úgy nem fogok diszegyenruhába meg magassarkúba bújni egész napra. Igy marad az arany középút.

Döntöttem: tartogatom a kényelmes, de elnyűtt ruháimat betegség, főzés-mosás-takaritás-kertészkedés és lusta vasárnap délutánok esetére. Azonkivül pedig igenis megérdemlem, hogy az ugyancsak kényelmes, de mégis csinos ruháimat napközben hordjam. Mi több, kis alapozó sem az ördögtől való, ha az ember jobban érzi magát tőle.
Ti mit viseltek otthon? Erről pl szivesen olvasnék egy női magazin kutatást, de persze senki sem csinál. Körülkérdezek facebookon, lássuk mit hordanak a fiatal nők otthon.

Könnyű esti olvasmány

Ma három nemlétező szabad órám elment azzal, hogy amerikai irányelveket olvastam arról, mi mindennel lőheti el az ember a meg sem fogant gyereke életét majdanán - vagyis mit ajánlanak az orvosok az egészséges terhesség, és baba érdekében. Igen, mazochista vagyok, és egyébként ezzel készülök fel a nagy találkára október harmadikán. Kiváncsiak vagytok, mi mindent tudtam meg?

• Kutatások igazolták, hogy minél többet szedsz föl az alatt a 40 hét alatt annál több marad rajtad. Igen, ezt kutatták. Pénzt kapott valaki, valakik érte, hogy összeszámolják, X + Y egyenlő Z kiló, Z minusz baba és tartozékok egyenlő E (eredmény), tehát minél nagyobb az X és az Y annál nagyobb lesz az E, mert a babák szerencsére nem szoktak 12 kilóval érkezni. Köszönöm, hogy a tudomány ezzel gazdagodhatott.
• Ha túlsúlyosan mész a terhességbe a gyereked felnőttkorára nagyobb eséllyel lesz túlsúlyos. Ha a baba nagyobb, mint 4 kiló, nagyobb eséllyel lesz túlsúlyos. Ha limitált kalóriát eszel, hogy megelőzd ezt, attól még "megérzi" a kicsi mocsok, és akkor is nagyobb eséllyel lesz túlsúlyos. Ha nem érdekelnek a kalóriák, és felszedsz becsületesen.... dobpergést kérek... igen, kitaláltátok: nagyobb eséllyel lesz túlsúlyos. Ha metabolikus problémád van, nem tudsz lefogyni, neaggyisten nem is akarsz a terhesség előtt, akkor szerintük már el is lőtted a gyerek egészségét. Ja, és az ötvenévfelettiek válási kvótája 0,25%-al magasabb azoknál, akiknek az anyja terhesség alatt zöldalmát evett eperfagyival, de 0,12%-al alacsonyabb ha piros almát evett banánfagyival és csokiöntettel. Tudják, mert a kommunizmusban ebből volt a legtöbb: eper és banánfagyi meg csokiöntet.
• Vannak orvosok szép számmal, akik tényleg komolyan azt ajánlják, ne szedj fel semmit, vagy fogyj csak nyugodtan 15 kilót. Mit tégy érte? Ja, lehetőleg 1200 kalória legyen elég, és kuss. 
• Ha krónikus beteg vagy és gyógyszert szedsz, ami a kutatások szerint nem veszélyes, lehet éppen befizetsz egy autizmus, ADHD, stb túrára. Ha beteg vagy, de nem szedsz gyógyszert a gyerek fogyatékos lesz. Egészségesen született? Nembaj, lehet mentálisan sérült. Ha nem sikerül a matek érettségi az anyja a hibás, természetesen. Nem értem meg soha, hogy ha muszáj egy gyógyszert szedjél, mert FATÁLIS lehet a magzatnak és/vagy neked a hiánya, akkor miért kell lenyomni a torkodon a hátrányát? 
• Megfigyelték, hogy a terhesség előtti étkezés tipusa nem befolyásolja a baba születési súlyát. Sokkolta a kutatókat. MI A FENÉÉRT BEFOLYÁSOLNÁ? 

Döntöttem, mától egészségesebben élek, hogy a majdani gyerekeim szellemi és fizikai épségét biztositsam. Első pont: ha marhaságokat olvas anyád, az átszivárog az éteren át. Mától nem olvasok marhaságokat. És ha nem vigyáznak, megmondom én nekik mindjárt, hova is tegyék azt a csillagot. 

Ma az a nyolc óra...

Ma ez szól a fejemben nonstop: "Mindenki, mindenki ellen, mindegy, csak dolgozni ne kelljen."

Meg ez:

Még leirom vagy százszor, nagyon szeretem a munkámat. De a hétfő... ha csak hétfő ne lenne és most dolgozni ne kelljen... valaki légyszi légyszi felporszivózza a házat helyettem?

Csakezahét

Igaza van Annamari barátnőmnek, amikor azt mondja blogot irni végülis napló, ergó most éppen terápián vagyok. Sok jó történt végülis a héten.
Sanjaynak végre sikerült kicserélnie a nemzetközi, és éppen lejárt sofőrkönyvét hollandra. Hétfőn érkezik, akkor már vezethet nyugodt szivvel.
Az újság megjelentette a hirdetésemet tök ingyen, és azóta hivogatnak is rendesen érdeklődők. Remélem lesz belőle valami, mert ezen a héten nagyon megcsappant a diákszám.
Még másfél hét, és mehetek a spéci poliklinikára Sanjayyal együtt, ahol végre beállitanak majd remélhetőleg másik gyógyszert.
Kaptam egy itteni barátnőmtől egy remek receptet, valami mennyei, sűrű, savanykás marokkói leves, Harira a neve. Nem győztünk eleget enni belőle nála, erre bepakolt nekünk egy napra való adagot lapotyakenyérrel együtt, plusz a recept. Holnap lesz nagybevásárlás, és készithetem is azonnal az új ötliteres fazékban. Igazán nagyon jó, és piritott kenyérrel egytálételnek is elmegy.
Eddig nem volt tv előfizetésünk, mert az utcában csak az alapcsatornákat adta minden szolgáltató, abból meg nem kértünk. Most végre adnak olyanokat is, ami igazán érdekelt, pl Syfy, Discovery Science és TLC. Megrendeltük, jövő héten érkezik a doboz és remélhetőleg hétvégén már működik is. Meglepő volt, hogy vasárnap délután a szó legszorosabb értelmében azonnal visszahivtak (be kell ird a telefonszámod a weboldalon, ha kérdésed van) és minden kérdésünkre választ kaptunk, megkötöttük telefonon a szerződést és hamar meg is fog jönni minden. Azt hittem több hétbe telik. Az igazság az, hogy hétköznap nem zavar, de nosztalgikus leszek hétvégén reggel, és szivesen néznék valami jó dokumentumfilmet, ahogy annakidején otthon. Plusz a Syfy-on van egy csomó jó scifi sorozat meg film.

Nemjónap

Utálom ezt a napot. Megvan a jó okom rá:

• Ma már háromszor volt eget-földet rengető vihar, amit kellemes napsütés kisért, majd vissza az egész. Más-más hangulat kell az időhöz, és unom már állitani. Boldog-nem boldog-vidám-nem vidám- beburkolózok meleg ruhába és csinálok egy forró kakaót, de már meleg is van és mehetnék ki répát ropogtatni. Hát, nyuszika, bayd meg a porszivódat!
• Egész éjjel fájt a fejem. Semmi nem segit.
• Jógáztam, ez sem segitett.
• Kávéztam, az sem.
• Természetesen migrénnel nem leszek a tanárok gyöngye.
• Nem ment ma a házimunka. Sem a horgolás. Rusnya, nem jön össze.
• Még mindig nem értem, hogy működik a twitter, és mire jó a # meg a @. Mire utolérném, már elviharzott minden mellettem régen. 
• Fogyás helyett hiztam. Csodás, abszolut megérte számolni a kalóriákat és lesétálni a lábam.
• Éhes vagyok, de semmi nem esik jól.
• Percekig fuldokoltam a nyers murkon. Becsszóra. Amit a csecsemő is megeszik probléma nélkül.
• Tiz hónapot vártam, hogy megint hivjanak vizsgáztatni, erre pont akkorra hivnak, amikor Indiaban vagyok. Es haza kivankozom. 
• Tele van a hócipőm a reklámozósdival. Irtam minden helyi újságnak, de természetesen nincs idejük válaszolni: vagy benne lesz a reklám, és lesz több diákom, vagy nem. Pedig vért izzadtam vele. 
• Félek, hogy a poliklinikán elküldenek a jóédesbe... vagy inkább azt mondják csak, amit én is tudok már régen és választhatok ügyesen, hogy a babát riszkirozzuk vagy a testi-lelki épségemet. Mindkettőtől szarul fogom érezni magam, és megkérdőjelezem minden nap, hogy jó anya leszek-e. Pedig még a terv sincsen meg. 
• Nem akarok gondolkozni és tervezni a megtervezhetetlen távoli jövőt, de nem tudom lekapcsolni az agyamat. Nagyon szar. 

Bárcsak válna minden köddé. 

Hülye köd. 

Játék - határok nélkül

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Amit könnyebb átugrani, mint megkerülni

Hétfőn vacsora utan éppen elnyúltam tévézve, mikor is Sanjay rámnézett és örömmel közölte:

- Na végre, most már van kanapénk, amin elférsz rendesen, hála az égnek.

Most mondjátok azt, hogy ez nem úgy hangzott, mintha én lennék a bálna, és hónapokig kerestünk volna olyan XXL bútort, ami még engem is elbir. :)

Na jó, megengedem, nagyon nagy végre végre a kanapé, és piszokul örülünk neki, mert 3 évig a pici semmiségen heringkedtünk. De azért mégis... most menjek és kérdezzem meg mikor veszünk nagyobb tükröt, hogy láthassam rajta az egész hátsóm? :)

Családi program

Múlt héten szabadságot vettem ki szinte mindentől, mert itt voltam a szüleim meg a tesóm. Csak hat napra jöttek, de azt jól megtöltöttük, és igy anyuka kivételével - akinek a Duracell nyuszi is kezicsókolomot köszönne - mindannyian ki voltunk fáradva a nap végére. Vasárnap érkeztek, hétfőn már mentünk is a hires holland vidámparkba-témaparkba, Eftelingbe. Ott volt mindenkinek fogára való, és még sikerült megnéznünk az esti vizishowt is, amit még mi sem láttunk ezelőtt.( http://www.efteling.co.uk/?l=14645&__utma=204152516.278714115.1376659901.1378103328.1378722277.4&__utmb=204152516.1.10.1378722277&__utmc=204152516&__utmx=-&__utmz=204152516.1376659901.1.1.utmcsr=google|utmccn=(organic)|utmcmd=organic|utmctr=(not%20provided)&__utmv=-&__utmk=241412865)

Kedden és pénteken Amszterdam volt soron, hajókáztunk, végigjártuk a Van gogh muzeumot, ahol igenis nagyon megéri megvenni az 5 eurós videokörbevezetést, vagy hogyishivják. Kapsz vele egy kis okostelefonszerű izét, amibe beütöd a kép számát és az majd igy körbevezet. A Madame Tussauds Amszterdamban érdekes volt, de messze sem az, amire számitottam. Kedden Leindenben néztük az archeológia múzeumot, amit már sokszor láttam, úgyhogy az nem volt meglepetés. Szombaton kimentünk a szüleimmel a tengerpartra, Lehel meg itthon maradt a barátaival Skypeolni. Miközben mi készültünk valahogy igy szólt a beszélgetés:

Haver: Te, milyen nyelven beszélnek mögötted?
Lehel: Angolul.
Haver: Miért, a tesód nem tud magyarul?
Lehel: De igen.
Haver: Mennyire?
Lehel: Nagyon jól. De a férje hindu.
Haver: Na, ezt nem értem. Az mi?
Lehel: Hát Indiából való.
Haver: Ja, most már értem. És akkor azért beszélnek angolul?
Lehel: Igen. Lehetnél azért kicsit tájékozottabb te is a világról!

Szóval hallgatóztunk és röhögtünk. Amúgy lehel még betette a mikróba a tányért fémmel együtt, nézte hogyan pattog meg szikrázik és megjegyezte: "Hm, ez igen!" Szerencsére rájöttünk mi a fura hang, és gyorsan kikaptam a dolgokat, mielőtt még felgyúl. Hja, érdekesek ezek a holland sütők, tiszta showműsör. Azt meg nem hagyhatom ki, hogy játszottunk kinekten, egy érdekes játékon, ami reflexeket, meg koordinációt mér, és kiirja, hogy úgymond hány éves az agyad. Minél jobban megy a játék, annál fiatalabb vagy ugymond agyilag. Mikor először kipróbálta az öcsém természetesen az jött ki, hogy 68 év, mire ártatlanul megkérdezte, hogy ez most az IQ-m. :) Szerencsére nem az.

Sajnos azonban csak pár napjuk volt, igy tegnap visszavittük a családot a reptérre és elbúcsúztunk. reméljük jövőre hosszabban jönnek. Olyan olcsó a Wizzair Kolozsvárról, hogy kár nem jönni. :)

Remek nyelvtanuló programok kicsiknek és nagyoknak (1.)

Már régen esedékes volt ez a poszt is, szinte szégyellem magam, hogy még nem irtam meg ezelőtt 1 évvel. Rá se rántsatok, most legalább újabb gyöngyszemet sorakoztathatok fel.

Szóval, nyelvet akarnátok tanulni, de nem tudjátok hogy is kezdjetek hozzá. Gondolom mindenkinek van egyéb ügye, nem is győzöm eleget ismételgetni a klienseimnek (igen, a diák mégsem illő szó a 30-as átlagéletkorra), hogy ha mást nem kell csináljon az ember, akkor nyelvet tanulni meglehetősen egyszerű. Gyakran keresgélek ezért az interneten, és eddig elég sok mindent sikerült is kipróbáljak. Sajnos senki sem fizet meg érte, sőt, de legalább őszinte véleményt irhatok.

Nagy kedvencem a Rosetta Stone program, lehet irtam is már róla. Egyszerű alapokon nyugszik: elméletileg úgy tanulod a nyelvet legjobban, ahogy kora gyermekkorodban, amikor is szinte elmeritettek a bejövő nyelvi információban. Ezt hallottad, láttad, igy összeadtad a kettő meg kettőt, és megtanultad, hogy a csoki az az édes dolog, amit desszertként kaphatsz, ha szépen kéred meg hoztak a rokonok. Képek - méghozzá érdekes, szép és remek minőségű, intelligensen összeállitott képek - halmazából kell megtaláld kezdetben melyik szó mire illik, aztán meg helyzetekkel, párbeszédekkel bonyolodik az egész. A program felismeri, mit mondassz, igy a beszédkészséget és kiejtést is képes tesztelni. Például mutat egy sor képet az üzletből, amit látsz, ha magad is bemész. mindegyik felett irja, és kiejti neked, hogy most mi történik. "kérek 2 kiló almát." "parancsoljon" stb.majd te kell eldönts mit is válaszolsz a mosolygós eladónak a három verzióból "El kell mennem a múzeumba" "Van két jegyem" vagy "Köszönöm szépen". Persze ez csak az elején van, amig meg nem tanulod az alapszavakat. Minden nyelv szintekre osztott, a szinteken belül négy fejezet van, azokon belül meg négy leckre, a vele járó feladatokkal. Az elején ki kell ejtsd szépen pl azt, hogy múzeum, de a negyedik-ötödik szinten már olyanokat, hogy "Ma van a házassági évfordulója, ezért virágot hoz a feleségének." Az új verzió internetes, mindenhonnan elérhető és talán játékokat és havi 4 interneten elérhető magánórát is tartalmaz. A holland alapokat remek volt erről tanulni, és eddig minden kliens oda meg vissza van az amerikai angol csomagért. Valami 30 nyelvük van, amiben majdnem az elsők. és ne felejtsem, eredetileg az otthontanitott amerikai diákoknak fejlesztették ki, tehát a Homeschool verzióval a gyerekeid teljesitményét nyomon tudod követni. Ahogy olvasni tud a csemete, le lehet elé ültetni: játékos eléggé ahhoz, hogy ne unja magát, és be tudod állitani, mire is fókuszáljon a program: beszédre, irásra, olvasásra, mindenre, rövid vagy hosszú gyakorlatsorok és ismétlések legyenek, stb. A dvd-s verziót két számitógépre is felteheted, mindegyiken 5-5 felhasználóval, úgyhogy a család egyes tagjai mást és mást tanulhatnak, amikor csak akarnak.

Most peddig a hátrányait, pontokba szedve.

1. Nagyon drága. Az átlag angol 1-5 szint 400 euróba kerül, és ezek csak a dvd-k. Az új, internetes verzió évi dija 275 euró. (Hidd el, egy év alatt  a nagyján átmész, ezt inkabb érdemes megvenni)
2. Annak ellenére, hogy mit állitanak, igazán kezdőtől a középhaladóig érhetsz el, maximum. Hiába állitják, hogy folyékony beszédet meg tudod vele tanulni, mert az éppen nincsen úgy. Ha lyukakat tömögetsz és kezdő vagy illetve ha egy nyelvet a semmiből akarsz konyhaszintig elsajátitani, akkor remek. Ahhoz, hogy pl kimenj vele dolgozni azért nagyon kevés. 
3. Az ügyfélszolgálatuk szinte 24-ből 24-et elérhető, de pocsék. Rendszeresen beszélek velük, udvariasak a végtelenségig, de egy örökkévalóságba telik, amig megoldjuk a problémát, és őszintén látszik rajtuk, hogy indiai callcenterből szedték őket (nem rasszista megállapitás, a szó legszorosabb értelmében ez a helyzet), tehát amig kiböngésznek mindent a füzetükből megőszülsz.
4. Noha adnak vele egy hallgatható cd-t, amin minden rajta van, azért mégis a vizuális tipusoknak jön be legjobban. Ha ez rossz pontnak számit...

Ha felkeltettem a kiváncsiságodat meg lehet próbálni a demót a következő oldalon:

http://www.rosettastone.eu//demo

Jön még a Tellmemore, a (pici, de annál erősebb, és mindenekfelett ingyenes) ANKI, és a kisebb programok egy csomóban, amivel még próbálkoztam. 

Szomszédok

Tegnap éjjel felét alvás helyett bosszankodással töltöttem, és azon filóztam, irjam-e meg ezt a bejegyzést, mert a téma kicsit... 18 karikás. De hátha valakinek, akárkinek akad egy jó ötlete hogy lehet megoldani a problémát.

Ne kacagjatok rajtam. Vagyis kacaghattok nyugodtan,mert elég röhelyes, de higgyétek el, mindenből megárthat a sok. Szóval, a bal oldali szomszédainkról van szó. Pár hete meleg van, igy nyitott ablaknál tudunk csak aludni. Jól izolál a ház, másképp 25-27 fokok vannak bent és szuszogni sem lehet. Sorházban lakunk, ami azt jelenti, hogy a fal-üres-fal másik oldalán van a szomszédék hálószobája, és gyakorlatilag egymás fele nyilik az ablakunk.
Egyik este éppen elszundikálnánk, amikor gyanús hangokra leszünk figyelmesek. hogy is irjam körül, hogy ne hangzodjon profánul... hm, szóval hát a szomszédok éppen az intimszféráikat osztják meg egymással. De ne képzeljetek csöndes sóhajokat, nem, olyan hangosan, mintha a szó szoros értelmében mellettünk lennének, és most pattantak volna ki egy erősen cenzurálatlan filmből. Először még röhög az ember, kikászálódik a saját ágyából és hálószobájából, hogy legyen meg az intimitásuk, amire úgy néz ki mi kell ügyeljünk. Következőkor már hangosabban csapja be az ajtót-ablakot, húzza fel a zenét, filmet, akármit. Mindent kipróbáltunk. Minél hangosabbra teszel valamit, annál hangosabbak lesznek. MINDENT lehet hallani, hadd ne irjam le most.
Pár napja pedig átálltak a - nem túlzok - napi 3 alkalomra. Este 11-12 fele, amikor éppen elaludnál. Felkelsz, morcosan becsukod az ablakot, és felteszel valami hangoskönyvet. Fél óra múlva hőség van, felébredsz, vissza az egész. Éjjel 1-2 közt megint ugyanaz. Hajnali 6 fele megint. Mindig felébredek, és irgalmatlanul haragszom, a fene egye meg, mindenkinek magánügye, tartsa meg magának. Kötve hiszem, hogy nem vették észre magukat, mert ha nyitva van mindkét ablak a hangosabb beszéd simán átmegy (mi igy halkan beszélgetünk esténként, nehogy zavarjunk valakit).

Tisztában vagyok vele, hogy röhelyes dolognak hangzik, és nem is vagyok prűd, de ez több a soknál. Muszáj nekem éjjel háromszor pornóra ébrednem??! Tényleg kétségbe vagyok esve, nem tudom, mit tegyek. Mégsem lehet ezt csak úgy megbeszélni. Próbáltuk finoman mondani, hogy "ja, bocsi tegnap este 9-kor éppen kalapáltam hármat, vagy beszéltem telefonon, vagy stb és hát ugye minden áthallatszik, ugye nem zavartalak". De nem, és nem. Szerintem nem érdekli őket kinek mi a baja. Pedig annyit kérnék csak, hogy csukják már be azt a k... ablakot, hogy ne ébredjen fel az ember az éjjel közepén háromszor.

Elnézést, ha morcos voltam, de ez van, ha nincs 6 órám aludni egyhuzamban. És bosszant, feszélyez meg kényelmetlen helyzetbe hoz ez az egész. 

Félelem

Ha azt hittétek, hogy ez egy mély, magambanézős poszt lesz, akkor tévedtetek. :) Csak annyi a nagy probléma, hogy szerintem beigazoltam a régi jó mondást, miszerint a lusta kétszer fárad.

Ezelőtt pár hónappal belekezdtem egy horgolós projektbe, és roppant büszkén meséltem fűnek-fának, aki csak hallgatott, hogy a youtubeon levő videó el volt kicsit rontva, de én megoldottam, ÉN, egyedül, segitség nélkül kibogoztam mit is kellene tenni. Ezen felbuzdulva a héten nemcsak, hogy befejeztem egy adagot, hanem elkezdtem egy másik részét a projektnek, anélkül, hogy megnéztem volna a videó második részét. Ide nekem a medvét is. Hát, a medve összekakilta az udvart, mert van egy olyan érzésem pár napja, hogy valami nem stimmel. Amikor rájöttem, hogy én a semmiből magától akarok sokat csinálni (pont igy), akkor rámtört a pánik, mert benne van 3-5 kemény órám, és ha le kell bontani sirni fogok. Nem vicc, szerintem tényleg sirni fogok. Ha már az alapban (ami siman 15-20 óra munka) elcsesztem valamit, akkor kutba ugrok. Egész hollandiában egy árva kutat nem láttam még amúgy... nembaj, improvizálunk, mint MacGyver. fejbevágom magam egy tehénnel. Majd leszökök egy szélmalomról.

Most már csak bátorság kellene, hogy merjem kinyitni a youtubot, és megnézni menthető-e a helyzet, vagy sem. Imádkozzatok érettem.

Egyébként készülünk ezerrel a szüleim látogatására. Még 7 nap. Sanjaz megemlitette, hogy ma vár egy hivást, amelybe valószinüleg egy elgyötört hang kisértetiesen belesuttogja, hogy "Seven days", majd lecsapja a telefont. Lehet benne valami, bát a nap végén a tv-ből semmi nem tudott kimászni, és mi voltunk a vizihullák. Esett, és festettünk, csak ennyit mondok. Oldalbordadonor kijelentette, hogy csak lehunyja a szemét pihentetni, és mivel apuka már etetett ezzel, tudtam mi jön. Hálaistennek kipiheni magát, havonta egyszer jót tesz a 13 órás maraton alvás.

Időbeosztás, avagy pont olyan vagyok, mint 15 éve

Negyedik osztály végén osztogatta a tanitónéni azt a könyvet, ami aztán évekig a kedvencem lett. Vicces irások, mesék, történetek összessége volt csak, de azok mind nevettetőek maradtak a századik olvasatra is.

Még ma is pontosan emlékszem arra a két oldalra ahol a - tudomásom szerint ismeretlen - szerző leirta a különféle diákok jellegzetességeit. Egyből magamra ismertem a készülődős diák cimszó alatt, mintha csak engem irt volna le. Valahogy igy szólt, csak viccesebben: A készülődős diáknak fontos, hogy megfelelő körülményeket teremtsen, mert csak igy lehet legoptimálisabban tanulni. Letisztitja az asztalt, vázában friss virágot tesz ki, hogy szép környezetben tanuljon, pohárban viz, tányéron apró szendvics, ha megéhezne-megszomjazna. Mind a 15 ceruzáját tűhegyesre hegyezi, megtölti a tollat, előszedi a radirt, szögmérőt, vonalzót és minden egyebet - akkor is ha nem valószinű, hogy kellhet. Vigyáz, hogy a könyv a bal oldalra, a füzet a jobb oldalra jusson, jobbra fel szótár, balra le notesz, majd az iróeszközök szépen sorban, merőlegesen. Mire igy mindennel elkészült, fáradt, mint a kutya és elégedetten pakol össze: ma is keményen dolgozott.

És ma. Akármennyire is egy szeretett foglalkozás áll előttem, akkor is ugy érzem, hogy most éppen muszáj először egyek valamit, igyak vizet, mert a hidratálás fontos, blogoljak, hogy ne felejtsetek el, rákeressek egy szóra, mert elfelejtem (apropó, a bodza az angolul elder, és tudhattam volna, mert Harry Potterben volt elégszer) de a túléléshez létfontosságú (komolyan, telt már el napod, hogy nem emlegetted több nyelven a bodzát?! na ugye), lezuhanyozzak, hogy frissen foghassak neki, beinditsam a mosógépet, hogy amig én befejezem, ő is fejezze be, dettó mosogatógép, ha már ott vagyok vasalok egy inget, úgyis fog kelleni...........

Eddig az időzitő használt, de most már komolyan fejembe vettem, hogy pomodoro-mester leszek. Ahogy meglesz a diplomám le is irom, hogy miről szól. Amúgy a könyvet ingyen le lehet tölteni! :)

"Hires" hétfő

Megint hétfő. Komolyan, szivatóval sem indulok, mint a jegesmaci a -70 fokban.

Jó hir: kész van a konyha csempe, majd jönnek a képek. Ahhoz képest, hogy négy hónapot vártunk, mig egy jó mesterembert találtunk rá, teljesen megérte. Nem győzöm csodálni, igazán kezd otthonná válni a házunk.

Unalmasabb hir: a háziorvos továbbküldött spéci poliklinikára. Most várhatok október elejéig, de akkor legalább három szakorvos néz meg egymás után.

Rossz hir: a fogyás nem ment eddig egyáltalán. A gyógyszereimet okolom, de ez van, muszáj szedni. Lesz jobb is, nem a súly teszi az embert ugyebár.

Vicces hir: Sanjayt tegnap horkolásból ébresztgetem, hogy forduljon már a másik oldalára légyszi. Erre nagy szemekkel rámnéz, drámaian felsóhajt, majd közli, hogy azért horkol, mert nincs itt (a világon egyáltalán, vagy a házunkban? :) ) elfogadás (there is no acceptance), és ez mind azért történik, mert nem stimmelnek az emailben a számok. Erre varrjak gombot. :) És ilyenkor nem álmosan, hanem tök normális hangon beszélget, mintha lenne értelme annak, amit mond.

Akartam valami tempós zenét berakni, de még arra sem visz a lélek. Today the music died.

Happy bunny - 2. rész

Jó sok idő eltelt, mióta nem irtam. Szóval a boldog nyúlnál hagytuk abba. És le akartam irni a kedvenc body shoppos cuccomat, ami nem más - dobpergést kérek - mint a Beautifying oil, abból is a Moringa.

Amúgy jó sokáig meg voltam győződve, hogy az Merengue... Szépnek szépit, okosnak nem okosit,na.

Van bőven válogatnivaló, mindenféle illatban lehet kapni. A legjobb benne, hogy szinte azonnal felszivódik, és - nem csillámos!, de hagy egy természetes fényt a bőrön. Azt ne vegyétek be, hogy nagyon kicsi is elég. Ez csak azokra a termékekre érvényes, ami sosem szivódik be, ergó kenegetheted 10 percig a két cseppet. Ez zsipsz-zsupsz eltűnik, nem érzed azt a kellemetlen olajos, nedves valamit magadon, tehát több csepp kell testrészenként.
Elvileg olyan mint a Rama margarin - vagyis mindenre lehet használni, más nem kell ebben az életben. Gyakorlatilag én arcra biztos nem teszek, mert az alapból kevert-zsiros bőrt nem olajozni fogom. Hajra próbáltam, de igazán csak a végekre, meg akkor ha valamiért száraz lesz a hajam. pl. Indiában naponta sikálom, hogy lejöjjön az állandóan jelen levő por és kosz. Na, akkor kicsit át szoktam szaladni rajta. Legalább utazásnál nem kell vidd a nagy tubus hajápolót, rövid időre megteszi. Ne felejtsem: gyantázás, epilálás után a bőröm mindig tulipiros, és rusnya napokig. Ez az egyetlen termékem, amit se nem tömiti el a pórusokat, se nem éget - és 10 perc alatt levitte a piros pontokat mutogatható szép lábra. Akkor szerettem bele.

A moringa csodálatos, enyhe illatát nem lehet megunni. Sanjay használja a szárazabb részeire az olivaolajos verziót, nagyon jó az is. Magyarán nem csak nőcis illatokban van.

Az ára ahhoz képest baráti, és ha nem használod minden nap, akkor sokáig elég. :) Minél kevesebbet használod, annál több ideig, de a matematikai részét rátok bizom. :) Én hetente kétszer-háromszor kenem, attól sima és bársonyos bőröm van egész héten. Ez csak azokra a hetekre érvényes persze, amikor nem vagyok lusta és nem felejtem el...

Egy rövid megjegyzés, akik véletlenül ezért kerültek ide: nyulakra nem ajánlott. Sőt, egy ex-nyulas tipp. Kedvenc rágcsálód mindent, de mindent lenyal magáról, úgyhogy a samponnal is vigyázz, ha már nagyon muszáj mosni. Kézmeleg vizzel leszivacsozni mindjárt jobb, mint kezelgetni az érzékeny gyomrukat. Higgy nekem. Éljenek a nyulak és a Body Shop Szépitő olaja. Még egyszer: más-más helyen tárolandó!

ps. lusta vagyok átolvasni, a hibákon ugorjatok át. 

Happy Bunny - 1. rész

Két jó hirem is van a hétvégéről. Az egyik az, hogy a gyógyszerek segitettek, a vállam már jóval kevésbé fáj, és a becsületes alváson kivül szinte mindenre jó. :) Hurrá!

Szombaton amig Sanjay a báránykát tüntette el a fejéről, addig én belibegtem a Body Shopba. Tudniillik az oldalbordadonornak erős fekete (na jó, nagyban szürkülő) haja van, ami göndör, csak majdnem sosem nő addig, hogy tudjon göndörödni.
Ez azt jelenti, hogy a hajvágás utáni negyedik héten furán kezd állni, ötödik héten kifejezetten afrosodik, azután meg úgy néz ki - becsület szóra - mintha egy fekete bárányka ráfeküdt volna a fejére. Volt olyan is, hogy fekete juhot láttam, nem is bárányt. Ezért általában öthetente jár hajvágásra, én meg közben vagy olvasok, vagy körbejárok pár boltot.

Most ez utóbbi történt. És éppen jó, mert akartam a Body Shoppot megint ajánlani. Egyrészt abszolút megéri törzsvásárló kártyát venni, mert 10 euróba kerül, és azt a szülinapod hónapjában le lehet vásárolni. Másrészt mindenre kapsz kedvezményt, és egy csomó jó cuccuk van. (Kár, hogy drágább, mint az átlagos bolt, igy nem innen vesszük a szappant-tusfürdőt, stb. Vagyis a mindennapi dolgokat.) Mielőtt áradoznék a kedvencemről, még két dolog: egy, hogy bemehetsz és kérhetsz termékmintát, amit kis tégelyekben hazavihetsz kipróbálni. Ha kedves az elárusitó, akkor a jó nagy adagból (pl. póruskrém) hetekig kijössz.

A másik az, hogy nemcsak támogatják, hanem kifejezetten a Fair Play és a állatvédelemre épitették a birodalmukat, igyekeznek mindent becsületesen beszerezni és nem tesztelnek állatokon.

Ki ne akarná boldoggá tenni a nyulakat? :)
A termékajánlóra pedig várnotok kell még, úgy látszik, mert elszámitottam az időt: irány a háziorvos. Először is megmondja, jó-e már Sanjay koleszterinje, és hat-e a gyógyszer, másrészt keresünk nekem "baba-barát" pirulát a "nem-baba-barát" pirula helyett... remélem sikerül is. Folyt.köv.