Internet és applikációk

Ma repülök haza. Már fél nyolcra a reptéren voltunk, annak ellenére, hogy csak kettőkor indul a gépem. Oldalbordadonor viszont nyolcra munkában kellett legyen, ugyancsak Eindhovenben, úgyhogy ezzel az erővel már vele jöttem. Most pedig a Starbucksban ülök, élvezem a repülőtér ingyen internetét és stikában kihúztam egy állólámpát, hogy a laptop töltődjön. :) Nem hiszem, hogy jól jönnek ki ebből a buliból, mert szipom az internetüket, áramukat és foglalom a helyüket a következő négy órában szemtelenül egy árva mentatea mellett. Ez van. :)

Gondoltam kihasználom az alkalmat, hogy semmi más dolgom nincs, és irok egy becsületes blogbejegyzést az internet szerepéről a családtervezésben. Csak mondom, ha azt hiszed magadról, hogy meg vagy kergülve, csak menj fel a netre és mindjárt jobban érzed magad. Nem vagy egyedül, sőt, egészen gyógyitható esetnek számitassz valószinüleg.

Én is ezt tettem, miután elolvastam a már emlitett "Taking charge of your fertility" cimű könyvet. Nagyon rövid összefoglaló következik. Az angolul FAMnak becézett cucc (fertility awareness method - termékenység-tudatos módszer) egyszerűn annyiból áll, hogy mindennap méred a hőmérsékletedet és a méhnyaknyákot. Tudom, ez utóbbi borzalmasan és irtó gusztustalanul hangzik, de nem olyan vészes egy idő után. A testhőmérséklet a ciklus elején általában alacsonyan van, majd peteérés utan hirtelen ugrik egyet, a nyák (öööje, nincs erre jobb szó???) meg tipikus állagú peteérés körül.
Mindezt legjobban applikációval lehet rögziteni, van belőle több száz. A legjobbnak kikiáltott a FertilityFriend, de ez kifejezetten "gyerekcsinálásra" specializálódott, ezért lehet nem mindenki örül neki. Plusz ingyen csak az alapokat adja, és kicsit borsos a prémium csomag. Ráadásnak időben korlátolt is pl egy év valami 40 euró.Vizuálisan sem néz ki jól, dehát nem a külső a lényeg.
Én az OvuView applikációt jobban szeretem. Beállithatod, hogy mit akarsz elérni: elkerülni a terhességet, teherbe esni vagy csak legyen valami, ami emlékeztet havi látogatód érkezésére. Csini program, és a nagyrésze ingyen működik. Ha egy idő után belejöttél, és be akarsz piszkálni a számitásokba, azt is lehet a prémium verzióval, ami addig érvényes, amig fokhagyma szagú nem lesz, és teljes áron valami 4-5 euro, én 0.99 centtért vettem valentinnapkor.

Szóval, amikor a FF-en a számitógépen, és az Ovuviewn a telefonomon mind követtem a dolgokat azt gondoltam velem van a baj. Aztán olvastam fórumokon, hogy sokan 6-7 applikációt is használnak egyszerre, sőt van aki 20-at. Na puff. Különben mindegyik számol, de - mivel sokfajta módszer van és nem mindenki ideális ciklusú - eltérések előfordulhatnak.

Mindent egybevetve azért jó, hogy van ilyen lehetőség: a nyet meg tudja mondani mikor milyen esélyed van, hogy dönteni tudj, elmagyarázza a dolgok nagy részét és találhatsz emberkéket akik hasonló cipőben járnak. 

Szupergörl

Mert ez kellene a hattérképem legyen. Mindenhol. A valós életben is, általában pólóra és fejre húzott zacskóra nyomtatva. És próbálja valaki azt állitani, hogy nem vagyunk mind mind szuperhősök. Csak mondom.

FYI: Az új Captain Amerika majdnem ugyanolyan szar, mint az előző. 

Zakuszka

Érdekes, hogy esténként mindig megtervezem mi mindenről kellene blogolni, aztán másnap éppen semmire sincs időm, vagy ha van akkor meg kedvem nincs, és semmilyen ihletem sem persze. De most aztán! :)

Rövid beszámoló, mi minden történt az utóbbi hetekben:

• Sokatsokat dolgoztunk mind a ketten, mert be kell pótolni előre is azt a kimaradt hetet. Végül Sanjayt nem engedték el a munkahelyéről, igy megint egyedül megyek haza. De, a remény hal meg utoljára...
• Múlt héten életem párja szánkázott le a lépcsőn, szerencsére komoly baja nincs, de jól megütötte a bal vállát. gondolhatjátok, milyen vidám volt a hét többi részén.
• Megultrahangozták Bibit, a mamakutyát, és most hivatalosan is "várandósok" lettünk. Hét kölyökre lehet számitani május 10-13 között. Alig várom a képeket a kis szőrcsomókról. Már kiolvastam vagy 600 oldalt, most már meg tudom különböztetni bármelyik kutya elejét a hátuljától. Hurrá!
• Oldalbordadonor kapott céges kocsit, 6 hónapos szerződéssel és ingyen benyinkártyával. Nem csak, hogy olcsóbb és kényelmesebb igy az utazás, de beférünk végre, és nem kell aggódjak mi lesz, mikor május 13. án Imoláék látogatnak: befér apa, anya, csecsemő, ülés, csomag és babakocsi. Igy remélhetőleg csak akkor kell vonatozzanak, ha éppen Sanjay dolgozik. Már alig várom, hogy jöjjenek.
• Megyek haza 29-én, és mivel nincs aki összeszedjen kolozsvárról, és Orsi is éppen ott tanyázik úgy döntöttem maradok estére. Ha szerencsém van tudok találkozni Melinda barátnémmal, megtárgyalhatjuk személyesen az eljövendő esküvője részleteit. :)

És amin mind gondolkoztam, hogy megirjam-e vagy sem, de megfogadom Imola tanácsát, és úgy teszek, ahogy én jobbnak látom, nem ahogy mindenki más elvárja. Vagyis babatéma. Még nincs baba, csak téma egyelőre. 

Mint már meséltem, tavaly nyáron lejártuk az orvosokat, és - ahogy gondoltam is - jó hosszú időbe beletelt, amig mindenkinél kaptam időpontot. Ami egyébként röhelyes, mert nem is meddőséggel kapcsolatos, hanem nagyjából a gyógyszereimmel kapcsolatos dolgokról van szó. Komolyan, beletelt mindenestől 7-8 hónapba, amig zöld utat kaptunk. Amitől igazán féltem, az a tipikus pajzsmirigyelégtelenség mellékvágányai: inzulinrezisztencia, PCOS és társai. Most már bánom, hogy nem kezdtem el hőmérőzni hamarabb, mert megspórolhattam volna magamnak egy adag aggódást. Röviden és velősen: minden nő kellene figyelje (ha nem is rendszeresen, de egy-egy hónapban legalább) a termékenysége jeleit. Erről kellett volna szóljon az a kétszer-háromszor egy óra az iskolában, nem a zsiros haj elleni samponok pro és kontra. Nem is olyan egyszerű, és jóval több kutatés van benne, mint az ember gondolná. Engem megetettek azzal, hogy a természetes családtervezés arról szól, hogy a naptármódszerrel védekezel, és az meg 60-70%os, magyarán megbizhatatlan, de majd a tabletta és óvszer mindent megold, mert az majdnem 100%-os. Megkövetem azokat, akiket legbelül felelőtlennek tartottam, mert ezt használták fogamzásgátlásra. Miután kiolvastam a remek Toni Wechler könyvet: Taking charge of your fertility, teljesen megváltozott a véleményem, és jelentősen meg is nyugtatott. Nálunk az ilyesmi tabutéma volt, és máshol is az szerintem, ez meg arra vezet, hogy az egyébként okos, intelligens, tanult fiatal nők (akiknek táborát még véletlenül sem bővitem) gyakorlatilag semmit nem tudnak a saját testükről, érdemben legalábbis nem. Annak ellenére, hogy olvas az ember, meg beszél másokkal. Mert meg sem gondoltam, hogy fontos az, milyen hormon váltja ki a peteérést pl. Össze szeretném hamarosan foglalni ezeket egy-egy blogbejegyzésben, mert szerintem nagyon hasznos, és nem csak babatervezés szempontjából. Plusz nem tudom, hogy forditották-e ezt a könyvet magyarra, mert elég nehéz volt megszerezni, annak ellenére, hogy ez a FAM(fertilitz awareness method) bibliája. Amit még nagyon ajánlok az a FertilityFriend. Többek közt van egy vagány kurzusuk, amin ingyen és bérmentve megtanulhatod, hogyan is hőmérőzz, és mikor mi mit jelent. Erről is később. 

Most pedig irány a munka. Kétoldali, krónikus munkaundorom van, úgyhogy ez nem lesz könnyű... gondoljatok rám! :) 

Ja, ezt muszáj megosszam, sirva röhögős. És milyen igaz. (Amúgy nem birom Oshot, és ezenkivül nagyon kevéssel értünk egyet.) Jó hetfőt!

Rúdtánc

Az oldalbordadonor egyik legjobb tulajdonsága a humora. Csak mondom, ha eddig nem jöttetek volna rá hogy én vagyok a kedvenc szórakozása. Mert naiv vagyok, és nekem majdnem mindent el lehet adni. Igen, még azt is, hogy lesz Titanic 2 ÉS 3 a moziban, SŐT a bemutatót is képes vagyok végignézni a youtubeon, amig rájövök mekkora disznóság, hogy megint lóvá tettek. :)

A második dolog, amit fontos Sanjayról tudni, az a nemzeti büszkesége, szerencsére egészséges adagban csak. Mindig örömmel számol be arról, hogy mi jó történt Indiában, meg hogy éppen milyen céget vett át egy indiai vállalkozó.

Aztán pár napja bambulok egy rúdtánc videót valami külföldi tehetségkutató versenyről, amikor is beleszól, hogy az is Indiából származik. Na persze, könnyű eset vagyok, de nem ennyire könnyű! A rúdtánc, ami csak mostanában lett többé-kevésbé sport, és eddig nagyrészt sztriptizbár kellékeként volt jelen! Na ne már. És basszus, de igaza van, ezt művelik már több száz éve Indiában, komoly versenysportként. És mennyire nem szőke, vékony, hajlékony pipikről szól... Ime, a mallakhamb.

A következő videó csak erős idegzetűeknek ajánlott. :) No further comments.

Csak összehasonlitásképpen, ez a nő teljesen máshogy műveli, de ő is igazi művész! Ugye nem meglepő, hogy az Leiden egyetem bemutatónapján a rúdtánc volt a leglátogatottabb nyilt óra. (A baj csak az volt, hogy 5 lány jött kipróbálni, 5555 meg nézni, de az már nem lány volt.)

Innen tudhatod mindig lesz-e aznap blogbejegyzesem

Eloszor kerdezd meg magadtol, hogy van-e olyan dolog amiről kellene irnom, történik-e valami új. Egytől húszig értékeld, majd szorozd meg minusz eggyel. Irj utána egy % jelet. Adj hozzá napnak megfelelően egy számot, a hetet visszafele számozva, mert ugye hétvégen van az ember lányának elméletben a legtöbb ideje. Ezért logikusan hétfőtől péntekig 10% plusz, hétvégén meg nagy zéró. Általában szerda és csütörtök a legzsúfoltabb nap, adj hozzá plusz 3%-ot. Mert ha dolgozni kell, akkor blogot irok, természetesen. Ennek fényében ünnepek, betegség, változások, nagy munka közeledtével még jöhet rá 15%. Nagytakaritás idejekor +40. Minimum. Igy kapsz egy számot, ami megmutatja mennyi az esélye annak, hogy géphez ülök. Ehhez hozzáadva kb 30%-ot megkapod mennyire esélyes egy unalmas bejegyzés.

Példa:

• van szemüvegem, amiről igértem képet: 10*-1 %
• csütörtök van +4%
• CSÜTÖRTÖK van +3%
• hamarosan indulok haza: 15%
• kell nagytakaritani: 40%

Ergo mai esély a blogbejegyzésre: 52%

Mai esély az érdekes blogbejegyzésre: 100-82 egyenlő 18%

Stimmel, nem?

Még a képletet nem gyartottam le, de rajta vagyok. Várhatóan december 31. délután.

Ja, megvan a szemüvegem. Igértem képet. Lesz kép. Valamikor.

Addig is kielemezheted az emberek személyiségét a szemüvegük tipusából. Hogy hozzám már rutinosan kezdj neki, felrakom most.

Hétről hétre

Alig hiszem el, hogy három hete jöttünk haza, és már tervezem is a továbbállást. :) 22,-én wizzairrel Kolozsváron leszek már ilyenkor. Egyrészt örülök, mert régen nem láttam a családot, az öcsémet, a kutyát meg a barátokat. Másrészt bosszant, hogy Sanjay megint nem tud jönni. A súly essen a hülye román rendszerbe. Meg az indiaiba is, ahol 3 hónapot kell várni egy új útlevélre, ergo nem tudjuk beadni a letelepedési papirokat, meghosszabbitani a tartózkodást és ebből következőleg a vizumnak is lőttek. Jó a weboldaluk, frissitik rendesen, pl az utolsó frissités már november 21. én megvolt. Ja, bürökrácia.

Ezenkivül látom a fényt az alagút végén, ami nagyon jó. Pocsék pár hét után sokkal jobban érzem magam, látszik a házon is, hogy nagyobb a rend. Amire borzasztóan büszke vagyok, az az, hogy terjed a hirem (jóhirem!) és ezen a héten csak három új kliens jelentkezett be. Ha megsegit a Jóisten, összegyüjtöm tiszta egyedül még két hét alatt az ajándékra valót. Mi azt szoktuk otthon csinálni már évek óta, hogy megbeszéljük kinek mi kellene, és összeadja a család. Általában egy emberkére helyezzük a hangsúlyt, pl most nénémen a sor, akinek fél éve megdöglött a laptopja, és apumén dolgozik amikor tud. Sajnos ez messze sem ideális, biztos nagyon fog örülni egy sajátnak. Most az is bejött viszont, hogy anyukám ősöreg porszivóját (még Feri bácsi barátjuktól kaptak 2009-ben használtan - Isten nyugtassa, mennyit segitett. Nyáron vitte el a rák. Sosem tudtam elbúcsúzni. Nem volt fiatal, de a halál sosem jön jókor.)  le kell cserélni. Ahányszor porszivózok otthon, mindig szitkozódok és eszembe jut valamelyik standupos beszólása, miszerint úgy sziv az a gép, mint ahogy 90 éves nénikék elfújják a tortát. Ez szegénynek a tüdőkapacitása. Úgyhogz eldöntöttük családilag, anyum porszivót kap. Apum szokás szerint valami szerszámot kért, amivel barkácsolni lehet. Használja is őket rendesen, azt megadom neki. Mindent egybevetve örülök, hogy nem kellett kivegyünk a spórolt pénzünkből, és hogy végre igazán hasznára lehetek a családomnak, Sanjay hozzájárulása nélkül is. Amilyen aranyos mindig összeszed édességet, sajtot, kakaót ipari mennyiségben, nagymamám mindig kap egy elegáns doboz bonbont, de olyan jó érzés, hogy a munkámnak látom a gyümölcsét kézzelfogható dolgok, hasznos ajándékok formájában. Másként nézegethetem a biztositások kifizetett számláit, és az is jó érzés, de mégsem ugyanakkora. Talán mégis felnőttem valahol egy kicsit, mert sokkal, de sokkal jobban érdekel az, hogyan bontják ki a szeretteim az ajándékokat, mint hogy a sajátomba kukucskálnék. :)

Plusz még egy rövid hirértékű dolog: végre bementem a szemészhez hirtelen felindulásból és az előzetes mérés már azt mutatta, kell a szemüveg. Vagyis -1,25 és -1,00 szemekkel járok a világban én, akinek még nem régen tökéletes látása volt...Igaza volt az oldalbordadonornak, ahogy a szemem elé nyomták a megfelelő lencsét, egész tiszta lett a világ. Kicsit szomorú, de megvigasztalt, hogy vagány keretek közül válogathattam, a biztositó kifizet egy szemüveget háromévente, és most a szemészet a másodikat ingyen adja. Magyarán 17-én hazahozhatom a két csini szemüvegemet. És egészen nehéz eset leszek tőle. Hiába öregszünk, ugye? :)

Ma az a nyolc óra...

Ma ez szól a fejemben nonstop: "Mindenki, mindenki ellen, mindegy, csak dolgozni ne kelljen."

Meg ez:

Még leirom vagy százszor, nagyon szeretem a munkámat. De a hétfő... ha csak hétfő ne lenne és most dolgozni ne kelljen... valaki légyszi légyszi felporszivózza a házat helyettem?

Csakezahét

Igaza van Annamari barátnőmnek, amikor azt mondja blogot irni végülis napló, ergó most éppen terápián vagyok. Sok jó történt végülis a héten.
Sanjaynak végre sikerült kicserélnie a nemzetközi, és éppen lejárt sofőrkönyvét hollandra. Hétfőn érkezik, akkor már vezethet nyugodt szivvel.
Az újság megjelentette a hirdetésemet tök ingyen, és azóta hivogatnak is rendesen érdeklődők. Remélem lesz belőle valami, mert ezen a héten nagyon megcsappant a diákszám.
Még másfél hét, és mehetek a spéci poliklinikára Sanjayyal együtt, ahol végre beállitanak majd remélhetőleg másik gyógyszert.
Kaptam egy itteni barátnőmtől egy remek receptet, valami mennyei, sűrű, savanykás marokkói leves, Harira a neve. Nem győztünk eleget enni belőle nála, erre bepakolt nekünk egy napra való adagot lapotyakenyérrel együtt, plusz a recept. Holnap lesz nagybevásárlás, és készithetem is azonnal az új ötliteres fazékban. Igazán nagyon jó, és piritott kenyérrel egytálételnek is elmegy.
Eddig nem volt tv előfizetésünk, mert az utcában csak az alapcsatornákat adta minden szolgáltató, abból meg nem kértünk. Most végre adnak olyanokat is, ami igazán érdekelt, pl Syfy, Discovery Science és TLC. Megrendeltük, jövő héten érkezik a doboz és remélhetőleg hétvégén már működik is. Meglepő volt, hogy vasárnap délután a szó legszorosabb értelmében azonnal visszahivtak (be kell ird a telefonszámod a weboldalon, ha kérdésed van) és minden kérdésünkre választ kaptunk, megkötöttük telefonon a szerződést és hamar meg is fog jönni minden. Azt hittem több hétbe telik. Az igazság az, hogy hétköznap nem zavar, de nosztalgikus leszek hétvégén reggel, és szivesen néznék valami jó dokumentumfilmet, ahogy annakidején otthon. Plusz a Syfy-on van egy csomó jó scifi sorozat meg film.

Amit könnyebb átugrani, mint megkerülni

Hétfőn vacsora utan éppen elnyúltam tévézve, mikor is Sanjay rámnézett és örömmel közölte:

- Na végre, most már van kanapénk, amin elférsz rendesen, hála az égnek.

Most mondjátok azt, hogy ez nem úgy hangzott, mintha én lennék a bálna, és hónapokig kerestünk volna olyan XXL bútort, ami még engem is elbir. :)

Na jó, megengedem, nagyon nagy végre végre a kanapé, és piszokul örülünk neki, mert 3 évig a pici semmiségen heringkedtünk. De azért mégis... most menjek és kérdezzem meg mikor veszünk nagyobb tükröt, hogy láthassam rajta az egész hátsóm? :)

Ma

Csak röviden jöttem, mert készül a mennyei fügés-kamillás fürdőm. Fogok még regélni a The Body Shopról, mert nagyon tudom szeretni, sajnos csak mértékkel, mert nem olcsó.

A mai ajánlatom egy standup: Russel Peters. A neve ellenére egy eredetilag indiai csávó, nagyon jókat mond. Igaz, 18 éven felülieknek ajánlott csak. :) Jó szórakozást!

I'm not a morning person. You've been warned.

A kialvatlanság a legviccesebb dolgokat okozza. (Kis kitérő azoknak akiknek tényleg gyerekei vannak, akinél a kialvatlanság a "kevesebb, mint három óránál, három évig" kezdődik, és akik most valószinűleg utálnak, mert nálam a "kevesebb, mint hat óránál, két napig"... de ez van, nem vagyunk egyformák) Szóval, meleg van, nem lehet aludni, nyűgös az ország.

Én pedig rájöttem egy nagy dologra tegnap. Álltam este a fürdőszoba-tükör előtt és megint megjegyeztem magamnak, hogy a bőröm napról napra szépül. Komolyan, egyre kevesebb rajta az ez-az, egyenletesebb a szine, meg minden. Az utóbbi héten minden nap jobban néz ki. Csak este, de a reggeli kinézetemet nem vehetem alapul mert csipásan, zombi módra nem ér összehasonlitani. Szóval, veregettem magam vállon, hogy mennyire ügyesen turbózom az egómat, és a rendszeres arckenegetés igenis segit. Aztán észrevettem, egy bizonyos szögből, ahogy a tükörre esett a fény, hogy bizony poros. És leesett - kapaszkodjatok meg, felismerés jön - ezekkel a meleg, száraz napokkal valószinüleg fokozatosan porosabb lett. Ezért látszik a bőröm minden nap "szeplőtelenebbnek".
Azért sem mosom le!

A  másik dolog: tegnap proóbáltam a szokásos módon álomba szenderülni, hangoskönyvet hallgatva, ugyanazt a négyet variálom hónapok óta. Félálomban reagáltam is rá. Igy kezdődött egy fejezet:
"Még nem is pirkadt, amikor ajtócsapkodásra ébredtem, majd Sherlock Holmes sürgető kezét éreztem a vállamon: Ébredj, a játszma elkezdődött, siessünk."
És ekkor Réka kifakadt, őszintén, velőből jövően: "És Sherlock Holmesnak abban a pillanatban brutálisan letéptem fentebb nevezett végtagját. "

Komolyan. Ha nem ég a ház, vagy komolyabb sérülést szenvedtél, ami nem várhat reggelig - ne költs fel hajnalok hajnalán, legalábbis ne személyesen. Irj egy sms-t, azt úgyis átalszom, és igy biztonságosabb. Én szóltam...

Információ-cunami

Azt hiszem már régen klisé, hogy az informacióáradat korát éljük. A baj csak az, hogy tényleg áradás van, és én még nem vagyok felkészülve rá.

Nagynehezen, és egy jó év késéssel rávettem magam, hogy végignézzem a cikkeket és az összes anyagot, amit annakidején  - amikor még a mesteri révén belépésem volt egy csomó internetes könyvtárba, eszement mennyiségű cikkel - letöltöttem. Tiszta legálisan, megjegyezném, mert a leideni egyetem biztositotta a diákjainak, és nem tettek olyan kitételt, hogy csak a saját szakodnak megfelelő cikkekhez férhetsz hozzá. Szabad volt a pálya tehát, és adott volt egy piszokul felhúzott diák - én - aki kitette a lelkét öt éven keresztül, hogy aztán semmi ne legyen belőle. Hirtelen haragomban úgy bosszultam meg magam az egész akadémián, hogy egy hétvégét cikk letöltéssel foglalkoztam. Beirtam, hogy második nyelvtanulás, és válogatás nélkül mindent. ja, meg még ami a volt osztálytársaimnak jól jött volna, azt is, számolatlanul. Azután aztán szortiroztam valamikor, és maradtan jópár tucat cikkel, amit azóta sem sikerült elolvasnom. Na, ma belemerültem, és persze találtam utalást még tiz tucat könyvre, cikkre, weboldalra - meglepetés volt az, hogy a nagyrésze internetes, ingyenes anyag. És most a releváns dolgokról beszélek.

Egyrészt nagyon izgatott vagyok, másrészt úgy érzem a büdös életben nem keveredek ki belőle, mert most kötelességemnek érzem megnézni, elolvasni, kijegyzetelni és aktivan használni is az adatokat. Aztán rámtör egy kis pánikroham, szabályosan érzem, hogy ellep ez az egész és soha nem leszek olyan helyen, hogy most már elég, tudok eleget (vagy legalábbis nem kell a további életem nagy részét tanulással töltsem) és lehet egy nyugodt vasárnapom. Igy megyek és eszem egy csokit, hogy megnyugtasson. Igy leszek duci és (össze)zavarodott.

Félretéve a viccet, túl sok az info, és nem tudom, hol is kellene meghúzni a határt. Szeretem a munkám, imádok róla olvasni és főleg a praktikus dolgokat meggondolni, beültetni, kipróbálni. De úgy sem lehet élni, hogy minden percben bűntudattal küzdessz: most volt fél órám, ebédelhetnék a Jóbarátok epizód helyett a webes bemutató előtt. Felkelhetnék hamarabb, hogy elolvassak egy cikket. Kijegyzetelhetném részletesen a dolgokat vasárnap déli szieszta helyett. Soha nem lesz vége... Ha valakinek ötlete van, hogyan kell beszerezni egy laszarom tablettát, ami csak akkor hat, ha kellene hasson (de mondjuk munkaidőben épp hogy motivál a tanulásra) na, azt szivesen meghallgatom. Küldhettek cuki bébiállatkás képeket is. Az sem jön soha rosszkor.

Mindenfele

Megint bocsanat az ekezetek hianyaert: csak fel kell tegyem erre a gepre is, mert amin eddig irtam elofordulhat vissza kell menjen a ceghez. :( Tiszta kar, szeretem azt a laptopot...

Mar regen nem irtam, es nem szep tolem. Csak azert sem, mert minden reggel-delutan-szunetben (kinek hazudozok itt: gyakorlatilag egesz nap - legalabbis e par nap alatt) nezegetem a blogokat, amiket kovetek, es morgok magamban, hogy na, ma sem irt ez vagy az. A fene a kepuket, kepesek ezek az emberek naponta-ketnaponta csak egyszer blogolni, mikozben engem esz meg a kivancsisag, mi rosszban mesterkednek?! Ugye? :) Aztan elmondogatom magamnak, hogy szegyen ilyet gondolni is: foleg, ha en havonta egyszer-ketszer jelentkezem, es akkor is unalmas "mar-megint-kiakasztott-valami" sztorival.

Egy szo mint szaz, igyekszem gyakrabban irni, mert feltolt, es tartozom azoknak, akiket en is kukkolok naponta. Tehat, itt van diohelyban, mi is tortent a heten. Ja, es itt a fo bizonyitek, hogy aki elore akarja tudni a masnapi programjat, az ne sajat ceget vezessen, hanem menjen mashoz dolgozni. Mert a tucat diakomnak lazan a fele ossze-vissza jelentkezik. Van olyan (pl az utobbi 4 hetben tobbszor is), aki este ir, hogy holnap reggel nyolckor, de nagyon muszaj, de most, de itt, leeeeeeccccci. Vagy ennek a variacioi. Na, ezert volt egy lazabb hetem, es ezert nem mertem senkivel megbeszelni egy online talalkozot. Plusz, hogy bosszantsanak, az elso igazi conferenciam is lefujodott. Lett volna Cambridge uzleti konferencia tanarok reszere, ahol olyan dolgokat igertek, mint negy ora kemenyen terhelve csomo jo otlettel, a tanitastol kezdve a szabaduszasig. Ami ritka dolog, mert nem ezt csinalja a tanarok nagy resze, ergo nagyon erdekelt volna. Ami jo hir, veletlenul Amszterdamban tartottak volna. Sajnos miutan bejelentkeztem semmit, de semmit nem hallottam se en se a tobbiek vissza rola, ugyhogy lekovetkeztettuk, dugaba dolt az otlet. Azert jo lett volna egy email vagy hasonlo.

Sanjay kemenyen dolgozik, de sikerult idore hazaerjen kedden es elmentunk abba a kicsi olasz vendeglo-pizzeriaba, amit sokan es regota ajanlanak. Egy finom lasagna kipipalva. :)

Kozben napok ota rizottora faj a fogam, ami vegulis a rizses hus csicsas neve. Anyumeval ki lehet kergetni a vilagbol (ne mondjatok meg neki!) de eszrevettem mar a kezdetektol, hogy rizses hust akkor eszunk, ha kicsit ragos husbol van egy nagy adag, es nincs mit csinalni vele. Ertem en, meg kell azt is enni, de akkor is hisztis vagyok a husokkal. Ma viszont mar annyira kivantam, hogy nyakamba vettem a varost, es Maggi jobaratnommel hazaterve gombas-csirkes-uborkas rizottot foztem. Sajnos epp most jon egy diakom, ugyhogy van ket oraja alaposan kihulni.

Es amire mindenki (senki) vart, a het nagy hire: Van uj mobiltelefonom. Most eloszor vettem ugy egyet, hogy a regi nem volt sem megragasztva sem gumival atkotve, sem hasznalhatatlan allapotban. Egy oka van azert. A hulye Samsung legolcsobb-amit-lehet-kapni telefonom annyira pocsek, gyari beallitason, hogy Sanjaynak is mar elege van belole, pedig o nem is hasznalja. Ha otthonrol hivnak, az esetek 10%-ban cseng csak be, hiaba van jelem. ha innen hivnak olyan rosszul hallszik mindket oldalon, hogy siralom. Az sms-eket pedig rendszeresen nem kapom meg. Ugyis kellett vegre berletet kossek, amit le tudok szamlazni a cegre, ugyhogy hajra, ingyen telefon. Emlitettem mar, hogy nem szeretem az okostelefonokat? Hat, csak azt lehet kapni, vagy nagymamafele nagybillentyus telefont a gyengenlato-rosszulhallo idos kozossegnek. Na puff. Folyt.kov.