Kiakadós, sok ok nélkül

Úgy terveztem még anno, hogy majd ha babát várunk (véletlenül elnyomtam a gombokat és babát verünk lett belőle... jól kezdődik, mi?) akkor lesz nyugodt szabadidőm, ülök a kanapén egy nyugodt kutyával előttem, horgolgatok, mesélek kisbabnak, és nem csak meleg étellel, de fincsi tésztával várom haza oldalbordadonort. Ehelyett dolgozom MINDEN hétköznap este 9-fél tizig, akkor még gyorsan vasalok, pakolok vajkrémes szendvicset - pedig mennyire utáltam, hogy anyukám nekem szinte mindig vajas kenyeret rakott, halálra untam már - és lóhalálában megyek aludni. A ház fut, a listának sosincsen vége, és a nap elején már küldök mindenkit melegebb helyekre: ha tehet róla, ha nem.

Egyrészt felvállaltam egy csomó mindent, a milyen-jó-lesz-kis-extra-a-babacuccoknak alapon. Főleg mert Sanjay munkája amúgy is kemény. Aztán nem tudok nemet parancsolni az áradatnak: kiadtam az emailemet a kurzusos 25 embernek - sűrgős esetekben jól jön, irhatnak oda. Azt nem gondoltam, hogy kapok majd hetente 5 emailt, amiben még csak nem is szépen kérnek ezt-azt (küldjem már el a válaszokat előre, mert szerdán nem tud jönni, vagy egy videót valamiről, vagy egy hangoskönyvet), és volt olyan, aki 24 óra leforgása alatt kétszer rám irt, hogy miért nem küldtem még el??? 1. Ez szivesség kategóriába megy 2. várjon rá legalabb 2-3 napot, mert még van 25 ember, plusz a saját bajom, és nem hal meg senki közben. Tényleg nagyon szeretem a klienseimet, de olyan rosszul esik most, ha valaki nem fizet hetekig-hónapokig, és nekem meg jönnek a számlák, vehetjük el abból, amit félretenni gondoltunk: akkor hol is segitség a plusz munka? OK, ne panaszkodjak, mert nincs nagy baj, csak az agyamra megy minden mostanában, és nem szeretnék permanens sárkánnyá változni.

Tudom, nagyon kiakadós ez a bejegyzés, de szeretném már nyugodtan élvezni a terhességet egy kicsit, és jó lenne Sanjayal találkozni hosszabb periódusokra is, mint egy gyors vacsora, arról ne is beszéljünk, hogy mennyire szégyellem, de a barátnős beszélgetések általában azzal érnek véget, hogy nekem kell megint szaladnom valahova.
Azért csak horgoltam valamit az elmúlt hónapban, majdnem kész, és gyönyörű lett - szerintem. :) Hétvégén, ha meglesznek a gombok is hozzá, lesz nagy fotozkodás. És bekeményitek munkaügyileg: akinek tetszik, jó, mások meg mehetnek máshová!

Bermuda-háromszög

Ma nem irnék sokat, mert aludnom kellene. Amúgy nem megy, de legalább olvasgatok és ráakadtam erre a nagyon igaz térképre. Nem kell magyarázni, azt hiszem. Nekem személy szerint a Facebook (most éppen a kötős-horgolós csoportomra vagyok rákattanva, irtak-e újat 15 percenként KELL ellenőrizni), a Yahoo meg a blogjaim (nem a sajátjaim, hanem akiket követek: hátha épp most irtak valami jót).

Ennek margójára: a pomodoro technikában semmi csoda nincs, de működik mégis. A napokon, amikor nem használom rohamosan csökken a produktivitásom. Tehát hajrá, 25 perc munka, mindenféle bermuda háromszög nélkül. 

1000 év

Ma megejtettük a nagybevásárlás oroszlánrészét anyóspajtiéknak. Isten áldja a Body Shoppot, mert mindig találunk valamit, ami elérhető árú, mégis ajándékszerű, különlegesebb. Anyós, és a három nagynéni kap mesefinom illatú duó testvajat, amire áhitoznak már egy ideje - ráadásnak harmadáron, alig drágábban egy üveg Nivea hidratálókrémnél és egy-egy csergőórát váltható szinű kijelzővel. A gyerekek cuccai is mind a csomagban, idősebb nagybácsi pulóvere csomagolásra kész, többi nagybácsi-nagynéni pedig testpermetet rendelt. Az es megvan, még sem volt este sem.

Igy mire hazaértünk én egy gyors leves után ledőltem, Sanjay meg tvzett egy kicsit. Este pedig dumáltunk egy nagyot, olyan igazi többórás beszélgetés teljesen semleges dolgokról: nagyon hiányzott, és nagyon jól esett. Megvitattuk a rádióhullámokat, azok kódolását, meg a tényt, hogy pár százada még voltak igazi mindentudó tudósok, de ma már olyan sincs, aki egy tudományban igazán jártas lenne. Nincsenek már igazi nagy kémikusok, fizikusok, orvostudomány szakértők. Sőt, az alágakban sem igazán, ott is kevés az, aki majdnem mindent tud vagy ért, gondoljunk csak a biokémiára, atomfizikára vagy bőrgyógyászatra. Ha igazán különleges embereket nézel a tévében, akkor azok csak egy adott témában jártasak: a fekete lyukakat kutatják (mitn fizikusok, nem mint orvosok  :)) no pun intended) vagy otthon vannak egy spéci fertőző betegség terén.

Egyrészt érdekes hallgatni az igazi nagy szakembereket, másrészt frusztráló, hogy átlagemberként csak a felszint érinthetem, és azt is csak abból, ami érdekel, pl esetemben az asztrofizika és a kvantumfizika. Siralmas, hogy milyen keveset tudok, milyen keveset értek. Hiába ismételgetjük azt, hogy Einstein idejében is csak vagy tucaton értették a relativitáselméletet, ez engem nem melegit. Mikor nézem a Through the Wormhole sorozatot Morgan Freemannel, és elkacagok csöndesen a beszólásain mindig szomorú leszek kicsit, mert kivankozom ott lenni, elkezdeni egy új egyetemet asztronómiából, fizikát tanulni 3+2+4 éven át, amikor is esetleg megkezdhetném az igazi kutatást, és megérteném az alapok alapjait. De - sok ember élete mutatta már meg - erre egy teljes emberélet nem elég, még ha csak egy kutyád van és semmi hobbit, akkor sem. 50-60 év semmi. Ezt mondom mindig, amikor hangoztatják egyesek, hogy egy ideális örökkévalóságban a Jóisten erősen sok unott embert látna. Hát egy francokat. Kellene nekem vagy 200-300 év, hogy igazán belemélyüljek a csillagok világába, és annak hátterébe, kellene 100 még a kozmológiára, és töltenék 50-70 évet az óceánok felfedezetlen részein fura állatokat kutatva és kellen pár évtized, hogy megtanuljak csak a legkedvesebb hangszereimen játszani ugy-ne-elmegy-falun szinten. Szeretnék egy-két emberöltőig kertészkedni, és pont azt tenni naphosszat, amit a Napsütötte Toskána könyvben olvastam: mindenféle növényt nevelni, házat épiteni-tökéletesiteni, enni-inni a barátokkal, rokonokkal. Azután szeretnék még a kvantumfizikába igazán beleesni, arra 200-300 évem rámenne, mert tudni akarom nagyon, miból vagyunk. És az emberi agy felépitésébe és abba, hogyan vagyunk-érzünk-gondolkodunk-álmodunk-szeretünk.
Kezdek kifogyni az 1000 évből, és még az igazán első dolgokat nem is mondtam. Ki vagy, Isten, hogy teremtetted ezt mind, miért kék az ég, nem zöld és milyen a hangod, amit régesrég még volt, aki hallott? Hogy lehet, hogy ennyi teremtménnyel mind törődni tudsz, és hogy lehet, hogy látva minket, a történelmünket, még akarsz is?
Szeretnék éveket eltölteni, évtizedeket inkább szeretteimmel,Sanjayval gyerekeket szülni és nevelni, elutazni együtt Tahitire hónapokra, unokákat túróstésztával tömni, Lehellel beszélgetni és Honfoglalózni jókat, Apukával csillagokat nézni, nagytatával szőlőt ültetni, nagynénémmel együtt csodaszép dolgokat kötni-horgolni, Anyukával végignézni a régi sorozatokat (Dr. Quinn, Mash, stb) még sokszor, lustulni a kanapén, miközben égő vita folyik az éjjel közepén a puzzle helyes összerakási sorrendjéről.

Milyen lehet, ha nincs damoklész kardja felettünk, ha van idő. Ha meg lehet csinálni mindent, amit kell, amit akarunk és amit mások akarnak - mindent? Nem tudom el sem igazán képzelni, de nagyon várom. 

Időbeosztás, avagy pont olyan vagyok, mint 15 éve

Negyedik osztály végén osztogatta a tanitónéni azt a könyvet, ami aztán évekig a kedvencem lett. Vicces irások, mesék, történetek összessége volt csak, de azok mind nevettetőek maradtak a századik olvasatra is.

Még ma is pontosan emlékszem arra a két oldalra ahol a - tudomásom szerint ismeretlen - szerző leirta a különféle diákok jellegzetességeit. Egyből magamra ismertem a készülődős diák cimszó alatt, mintha csak engem irt volna le. Valahogy igy szólt, csak viccesebben: A készülődős diáknak fontos, hogy megfelelő körülményeket teremtsen, mert csak igy lehet legoptimálisabban tanulni. Letisztitja az asztalt, vázában friss virágot tesz ki, hogy szép környezetben tanuljon, pohárban viz, tányéron apró szendvics, ha megéhezne-megszomjazna. Mind a 15 ceruzáját tűhegyesre hegyezi, megtölti a tollat, előszedi a radirt, szögmérőt, vonalzót és minden egyebet - akkor is ha nem valószinű, hogy kellhet. Vigyáz, hogy a könyv a bal oldalra, a füzet a jobb oldalra jusson, jobbra fel szótár, balra le notesz, majd az iróeszközök szépen sorban, merőlegesen. Mire igy mindennel elkészült, fáradt, mint a kutya és elégedetten pakol össze: ma is keményen dolgozott.

És ma. Akármennyire is egy szeretett foglalkozás áll előttem, akkor is ugy érzem, hogy most éppen muszáj először egyek valamit, igyak vizet, mert a hidratálás fontos, blogoljak, hogy ne felejtsetek el, rákeressek egy szóra, mert elfelejtem (apropó, a bodza az angolul elder, és tudhattam volna, mert Harry Potterben volt elégszer) de a túléléshez létfontosságú (komolyan, telt már el napod, hogy nem emlegetted több nyelven a bodzát?! na ugye), lezuhanyozzak, hogy frissen foghassak neki, beinditsam a mosógépet, hogy amig én befejezem, ő is fejezze be, dettó mosogatógép, ha már ott vagyok vasalok egy inget, úgyis fog kelleni...........

Eddig az időzitő használt, de most már komolyan fejembe vettem, hogy pomodoro-mester leszek. Ahogy meglesz a diplomám le is irom, hogy miről szól. Amúgy a könyvet ingyen le lehet tölteni! :)