Utóbbi hetekről

Ha majd egyszer megnövök, videoblogger leszek. Nem azért, mert húha de vonz, hanem mert igy mégiscsak kikerülnek azok a gondolatok, amik elalvás előtt, a zuhany alatt, meg egyéb laptopnak nem való helyeken foglalkoztatnak. Kép nem lesz hozzá, és valószinűleg a nagyrésze érthetetlen lesz pont fent emlitett okokból, de legalább meg leszek elégedve, hogy kint van, amit ki akartam tenni az ablakba. Abba inkább nme is megyek bele, hogy az összes blogot, amit követek rendszeresen nézem, és morgok magamban, hogy miért nem irt az illető. Mert érdekelne az élete meg a gondolatai, erre meg én havonta egyszer irok, és igy sem tudom elképzelni, hogy érdekelhet embereket ez a sok hülyeség meg apróság. Mégis, valahogy úgy érzem itt kiönthetem magamból az egészet, mert - ellenben egy párbeszéddel - nem kell azért aggódjak, hogy untatom a másikat. Ha untatja, nyilván abbahagyja az olvasást, nem? Csak mondom, nyugodtan abba lehet hagyni, vagy szökni egyet, ha nem a te témád. Ezennel megfogadom, hogy soha senkit nem fogok keresztkérdésekkel bombázni, sőt, kocsmakviz sem lesz a blogom tartalmából.

Hm, hol is kezdjem, ha már nekiültem irni. Talán elpanaszolhatom a legújabb nyavajámat, mely szokás szerint a fáradtság. Mintha rólam irták volna a terhességi könyveket: újult erővel tért vissza a harmadik trimeszterben, és mint fél évvel ezelőtt, most is úgy érzem néha, hogy ebben az életben ilyen fáradt nem voltam még, és valószinüleg perceken belül összeesek és kimúlok végelgyengülésben. Két dolog nyugtat csak: az, hogy nyolc hónapos várandósan már csak-csak nem akkora szégyen ez, és persze az internet. Ahogy azt a Bloggess mondja "internet, never change". Jó olvasni, hogy mások is ugyanazzal küzdenek, sőt sokkal paranojásabban, hátrább vannak a teendőlistán és mégsem érzik magukat totál szerencsétlenséghalmaznak. Végül is nincs is semmi a listámon, amiért a bábát felhivhattam volna programon kivül, és még elégge virgonc is vagyok ahhoz képest. Azt meg kell hagyni: amikor a kutya felébredve az édes álomból csak akkor hajlandó kitenni a pracliját a ketrecből, ha megfelelően meg lett a pocija vakargatva, és igy én vagyok kénytelen bemászni, na, az nem esik jól. És sokszor estefele, mikor felemelek valamit a földről, olyan hangokat adok ki, mint egy székrekedéses rozmár...

Mert az a tervem, hogy nem hagyok a 30. hét utánra sok tennivalót bizony megbukott, főleg a csúnya meghülésem miatt. Az sem segitett, hogy sokat késik a megrendelt babacucc, amit a terv szerint már össze kellett volna rakni, meg a fizetés, aminek egy részét pelenkázó-babakád kombóra szántunk. Azzal nyugtatgatom magam, hogy nem lesz semmi baj, jovő hét az utolsó munkahetem, és csak meglesz minden a 36. hét végére.

És most hadd dicsekedjek el az oldalbordadonorral: amig meg voltam hülve, és azóta is rendszeresen mindent intéz, amire csak megkérem és minden kivánságomra figyel. Nézzétek meg a mesebeli reggelit, amit még december végén készitett, hogy lázas-nyügös feleségét felviditsa

A képen látható csupor is ajándék volt, mire hazajöttem: detektiv csupor a neve, de én csak Sherlocknak hivom, és nem véletlenül. Sanjay pontosan tudja, mennyire oda vagyok a detektivért. Ezenfelül a fekete anyag rajta, meg a sapka mind gumiból van, tehát le lehet tenni bárhova alátét nélkül, és melegen tartja az innivalót. A napocska pedig különleges szilikonformában készült. 

És ez még nem minden, mert múlt héten meglepett egy teljes testpárnával, ami kicsit hasonlit az alábbi képre:

Az enyém hosszabb, de vékonyabb és nem mintás. A lényege az, hogy kényelmesen tudsz vele aludni, többfajta pozicióra jó, és később szoptatópárnának is megfelel. Hát, ez valami csoda, mindenkinek csak ajánlani tudom. A hátam szinte egyáltalán nem fáj azóta és jelentősen kényelmesebben alszom.

Ne itéljetek el, de ez a párna, együtt a terhespizsamámmal, felkerül a "akkor is használom, ha nem vagyok terhes, és mindenki duguljon el" listámra. Apropó, terhespizsma: mióta hüvösebbek lettek az esték november környékén egyszerűen megutáltam a nagyihálóingeket. Feljön, fojtogat feszül, és mindent tart, csak meleget nem. A H&M ben véletlenül láttam meg egy olcsó terhespizsmaalsót, mellé beszereztem egy szoptatófelsőt, és azóta boldog ember vagyok, aki alig várja, hogy legyen legalább este 8, és legálisan öltözhessen pizsamába.


Szóval, holtáig tanul a jó pap, mert ezekről egyáltalán nem gondoltam, hogy jól jöhetnének. És mégis, mekkora különbség. Most pedig szaladok is, mert olyan régen nem láttam sem a pizsamámat, sem a párnámat, hogy nagyon vágyom már rájuk :D 

2015 tervek - nem teljesen komolyan

Remek vakációm volt. Otthon töltöttem pár napot, majd rendes szokás szerint hazajöttem és a szilvesztert ágyban-párnák közt töltöttem, lázasan es jó morcosan. Negyedik év sorozatban. Most már valamennyire jobban vagyok, szerencsére.

Hogy ne felejtsem el, milyen betegen dolgozni, ma lesz az első félév utolsó órája a népi egyetemen, és szoktam ilyenkorra finomakat bevinni. Nagyon büccke vagyok magamra, mert sikerült egy mennyei püspökkenyér/ünnepi kuglóf receptet találni, ami a tegnapi főpróba alapján nem csak szép, de finom is. A második adag most sül, és készitem is a harmadikat szorgalmasan. Mindenképpen leirom később a receptet. Emellé lesz még túrós-sajtos pogácsa, tea, kávé és üditő és nagy csomag zsebkendő nekem.

Ja, és hogy mik a terveink erre az évre? Én tervezek egy könnyű, gyors szülést (dolgozom is rajta, ez meg fog érni egy-két misét), egy gyönyörű tejeskávébarna babát, sok családi és baráti összejövetelt és rengeteg négyesben (apa-anya-baba-kutya) eltöltött időt. Sanjay tervei szerint ma halat eszik vacsorára, és kb ennyi. :))

És most összefoglalva, egy ügyes képpel: