Nemjónap

Utálom ezt a napot. Megvan a jó okom rá:

• Ma már háromszor volt eget-földet rengető vihar, amit kellemes napsütés kisért, majd vissza az egész. Más-más hangulat kell az időhöz, és unom már állitani. Boldog-nem boldog-vidám-nem vidám- beburkolózok meleg ruhába és csinálok egy forró kakaót, de már meleg is van és mehetnék ki répát ropogtatni. Hát, nyuszika, bayd meg a porszivódat!
• Egész éjjel fájt a fejem. Semmi nem segit.
• Jógáztam, ez sem segitett.
• Kávéztam, az sem.
• Természetesen migrénnel nem leszek a tanárok gyöngye.
• Nem ment ma a házimunka. Sem a horgolás. Rusnya, nem jön össze.
• Még mindig nem értem, hogy működik a twitter, és mire jó a # meg a @. Mire utolérném, már elviharzott minden mellettem régen. 
• Fogyás helyett hiztam. Csodás, abszolut megérte számolni a kalóriákat és lesétálni a lábam.
• Éhes vagyok, de semmi nem esik jól.
• Percekig fuldokoltam a nyers murkon. Becsszóra. Amit a csecsemő is megeszik probléma nélkül.
• Tiz hónapot vártam, hogy megint hivjanak vizsgáztatni, erre pont akkorra hivnak, amikor Indiaban vagyok. Es haza kivankozom. 
• Tele van a hócipőm a reklámozósdival. Irtam minden helyi újságnak, de természetesen nincs idejük válaszolni: vagy benne lesz a reklám, és lesz több diákom, vagy nem. Pedig vért izzadtam vele. 
• Félek, hogy a poliklinikán elküldenek a jóédesbe... vagy inkább azt mondják csak, amit én is tudok már régen és választhatok ügyesen, hogy a babát riszkirozzuk vagy a testi-lelki épségemet. Mindkettőtől szarul fogom érezni magam, és megkérdőjelezem minden nap, hogy jó anya leszek-e. Pedig még a terv sincsen meg. 
• Nem akarok gondolkozni és tervezni a megtervezhetetlen távoli jövőt, de nem tudom lekapcsolni az agyamat. Nagyon szar. 

Bárcsak válna minden köddé. 

Hülye köd.