RIP Mark Darcy

Spoiler alert. vagyis aki el akarja olvasni Helen Fieldingtől a  legújabb Bridget Jones naplóját, és nem kiváncsi rá mi is a szitu a legelején, az most hagyja abba. Lelke rajta.

Éppen beleugrottam volna, hogy megszerezzem izé, megrendeljem diszkötésben, ahogy szokás jó házaknál, amikor is ráolvasok egy kicsit. Mert ismeretlen könyv olvasása előtt szoktam, most meg miért is ne. A HP kinyirta Mark Darcyt! A sztori már úgy kezdődik, hogy Bridget egy gazdag,vékony, 51 éves özvegy, aki kéz gyerekét egyedül neveli és éppen egy szépfiúra nyáladzik. Magyarázat: az irónő apja meghalt balesetben, vagy valami hasonló, és Helenünk rájött mennyire igaz, ha az ő kecskéje megdöglött... szóval rájött, hogy az élet nem igazságos, és sok le fel járat van benne. Ezért gondolta kicsesz a szegény olvasókkal akik 14 évet vártak, előfizettek, forró fürdőt és bébiszittert szereztek, hogy végre kacaghassanak egy jót a kedvenc suta, duci, de életszagú és aranyos hősnő kalandjain. Ezt nektek. Köszi, nem veszem meg, nem olvasom el, nem ajánlom. Mert nem kell nekem Helen Fielding, hogy ráebresszen mennyi igazságtalanság és fájdalom van a világban. Azért kellett, kell ma is néha, hogy jól érezzem magam. Benne van a szórakoztató irodalom cimszó alatt a szótárban, ki lehet keresni.

Ha kedvem támad sütőbe dugni a fejem (ártalmatlan, mert forró levegős csak, de akkor is), van elég, ahol találok okot rá. Az irodalomban is, csak igy, a kisujjamból: A nyomorultak, Orvos voltam Auschwitzban, Bűn és bűnhődés. De akkor tudtam mit veszek a kezembe, "+%!/=(%//   ! Hogy ha már mondok, ne irjak csúnyát. Nyugodj békében, Mr. Darcy.