2017. január 20., péntek

Emberségből jeles

Ma végre eljutottam egy - egyébként sok helyen rutinos - szakorvosi vizsgálatra, miután a háziorvosom már kétszer lepattintott az elmúlt fél évben a problémámmal. Mutassanak nekem egy velem egyidőst, akinek ilyen vagy olyan tünet esetén sok héten keresztül sem jut az eszébe az, hogy végülis komolyabb dolog is lehet, és mi van ha pont ő az, akinek ultraszuperritka rákja van, ami csak ezt az egy tünetet mutatja. Szóval aggódtam egy ideje, nem non stop, csak úgy néha beférkőzött belém egy mivanha kicsi fülbogár. 

Nagyon kellemes meglepetés ért, mert egy öreg, mogorva férfi orvos helyett egy fiatal, friss, mosolygós doktornőhöz kerültem, aki képben is volt, de végig is hallgatott. Maga a vizsgálat ugyan fájdalmas volt, de ez nem az ő hibája, és végtelenül jól esett, hogy közben is elnézést kért, utána is megkérdezte, jól vagyok-e. Ismétlen, rutinvizsgálat, amit ő napi 20szor megcsinál, és nem egy amputálással ér fel. Nem is panaszkodtam alatta sem, egyszerűen ő gondolta, hogy nem kellemes lehet. Utána az ultrahang alatt felém forditotta a készüléket, és minden amit megnézett elmagyarázott, megnyugtatott, hogy mindenhol minden rendben. 

Visszagondoltam utána arra, hogy annakidején édesanyám egyik barátja megultrahangozott 28 hetes terhesen, csak hogy anyumék is lássák élőben a babát. Igaz, szivességet tett azzal a 10 perccel, de bejőve nem koszönt, nem mutatkozott be, két mondatot ha hallottam tőle, és a végén ott hagyott nagy pocakkal két kiló géllel a hasamon, hogy keresgéljem a vizsgálóban a törlőpapirt. Ismétlem, szüleim kedves barátja és kollegája, aki még véletlenül se volt morcos, nyűgös vagy hasonló aznap, és tudtommal nem is esett nehezére az egész. Egyszerűen "ilyen a stilusa", annak ellenére, hogy én a szokásosnál is kedvesebb és udvariasabb voltam vele és vagy háromszor megköszöntem a szivességet. 

A kedves olvasóra bizom, hogy szerinte hova fogok visszamenni, kit tartottam (lehet hibásan, hiszen én páciens minőségemben mentem be, fogalmam sincs hogy kettőjük közül kinek van több tapasztalata vagy melyikük jobb a szakmájában - és ezt nem is fogom megtudni mig el nem végzem az orvosit) kompetensebbnek és melyik doktor kap egy ötcsillagos értékelést a neten. Tamásit átfogalmazva: aki embernek hitvány, orvosnak alkalmatlan. 

2017. január 18., szerda

Frissen sült kalács

Azt már hivatalosan is feladtam, hogy valami logika legyen ebben a blogban... ahogy az öcsém mondja, mindenre mostanság: Igy jártatok. :)
Mondjuk ha a gondolataimat leirná a számitógép esténként lenne benne bőven blogolnivaló, de akkorra már nyűgös és fáradt vagyok, és a holnapmajdmegirom nem működik úgy, ahogy Móricka elképzeli.

Egy szó mint száz. Most éppen azért irok, mert türelmetlenül ki kell várjak 20 percet, amig meghül a kalács annyira, hogy ki lehessen venni. Hopá, lelőttem a poént. Szüleim ajándékának hála vettünk egy kenyérsütőgépet. Gyönyörű volt, okos volt, új volt, csak éppen kicsit ütődött - másnéven pont olyan ahogy az exem anno engem összefoglalt. :D
Úgy látszik nem birta jól az utat. Visszaküldtük természetesen, minden flottul is ment, csak éppen pár napot kellett várni és jött az új. Az a pár nap ma telt le, sajnos dolgoztam, igy estére maradt a kipakolás, de akkor már bevonódott apa, anya, hegyi- és szőröscsecsemő. Dani először kuktáskodott velem, nagyon élvezte - én kimértem, ő beleöntötte, vagy cipelte nekem a kamrából a hozzávalókat, és türelmetlenül topogott, amig én a mérleggel bajlódtam.

Mondtam mindenkinek, hogy kötelező jól sikerüljön, mert más nincs is reggelire. Ez az én privát orosz rulettem: a gyereknek mindig lehet tejbekását késziteni, de mi ketten hoppon maradunk kenyér hiján.

Tényleg gyerekjáték volt beledobigálni mindent, az élesztőt ő maga adagolja, igy azzal sem kell bajlódni, hogy milyen sorrendben rakja az ember a dolgokat. Három és fél óra eltelt, meseszép illat terjeng, amit az én bedugult orrom is észrevett. Első ránézésre csinos a kalács, pedig valahol mélyen attól féltem egy nagy féligégett-félignyúlós trutymómassza vár, mint itt:





De ennél szebb nem is lehetne:



És akkor kiboritva:


Ha kivárom, hogy ne piszkáljam a tetejét az is szép lenne:


Holnap megmondom, milyen volt reggelire kávéval-teával és angol lekvárral.