Ájm szó ekszájted

Tegnapelőtt Sanjay kicsábitott vásárolni. Nem kell megijedni, nem beteg vagyok, hogy nem volt kedvem vásárolni menni, de most anyóspajtáséknak vettünk dolgokat és még mindig háritóüzemmódban veszem a közeledő indiai utunkat. Azért ha már ott voltunk a hobbi üzlet mellett, beszaladtam gombostűkért és megláttam álmaim hobbitáskáját. Sokszor láttam már ilyent, de mindig 60-70 eurónál kezdődtek, és ez most a negyede volt. Még igy sem vettem volna meg magamnak, de legjobb férjem másként gondolta, és megkaptam ajándékba. :) Juhé. Ahogy hazaértünk azonnal beköltöztettem az összes horgolós cuccomat, és olyan jól néz ki, nem is igaz. Mindennek van helye, és a fenekén is van dupla fal, ahova a kinyomtatott mintákat lehet tenni - magyarán mesés és imádom. Néhány kép, két oldalról:

És kinyitva:

Annyira szeretem, hogy hordoztam magammal mindenhova és tegnap munka után megtáltosodva teljesen befejeztem az első projektet ÉS a második, kisebb projekt egyik felét. Nem azért mondom, de nem látszik rajtuk, hogy kétbalkezes én készitette. A szinek csodaszépek, remélem fog majd tetszeni az illetékeseknek. (Ezért is nem teszek képet, hogy meglepetés legyen, majd jön az is pár hét múlva.)

Őszintén nagyon lelkesen dolgoztam sokáig ezeken és rosszul esett, hogy nyáron anyumék elég szkeptikusan követték ügyködésemet. Úgy nézett ki nem hiszi el sem Anyum, sem nagynéném, hogy én ezt be fogom fejezni, sőt, jól fog kinézni. Szerintem csak nem mondták, de gondolták, hogy ebből úgy is az lesz, hogy sirva abbahagyom és inkább veszek valami személytelenebb ajándékot - amit nagyon el akartam kerülni, mert akármilyen furán hangzik,de ha dolgozol valamin nagy nagy szeretettel, akkor az beleivódik a munkádba... legalábbis nem lehet, hogy ne látszódjon valamin, ha szivesen és örömmel készitették.

Ennek az lett az eredménye, hogy tegnap egy óra magasságában "én addig le nem fekszem, amig meg nincs ez a szél" kész lett a nagyobbik projekt, amin május óta kotlok. Sanjayt felráztam, hulatáncot jártunk (az ég áldja meg ezt az embert, tud velem igazán örülni), és eddig a percig nem tudom kiverni a fejemből a refrént: "Im so excited, I just cant hide it." Már egészen idegesit a dallam. Főleg, hogy teljesen nem idevágó, mert messze sem a horgolásról énekelnek a lányok :) Azért érdekes úgy hallgatni, mintha. Próbáljátok ki. :)

Plusz anyummal álmodtam, és neki újságoltam, hogy mindennek ellenére sikerült, és nem annyira kétbalkezes a lánya, ahogy ő gondolja. Akkor sem vagyok egy lúzer, ha nincs sem mesteri sem doktori diplomám, és "csak" itthon tanitok. :P Legalább szép dolog is kerül elő a kezeim közül. És jönnek a diákok ezerrel, mert ajánlgatnak melegen egymásnak.

Ja, update PS: blokkolódik a cucc, ami azt jelenti szaknyelven, hogy megmosod a horgolt vagy kötött anyagot (mosni kell ugye, mert csak fogdossa ay ember készités közben, hiába mostam minden egyes érintés előtt kezet) betekered lazán egy törölközőbe, átnyomogatod, majd az igy nedves anyagot kigombostűzöd, formára állitva. Igy szép lesz az alakja, bár várhatok két napot, amig megszárad. :)