Már nagyon vártam, hogy mutathassam mit horgolgattam az elmúlt
hónapokban. Nagyon büszke voltam magamra, nem is azért, ahogy kinéznek, hanem
inkább mert végre befejeztem valamit. Nekikezdtem egy nagy projektnek, és
befejeztem. Én, akibe még saját maga sem vetett semmi hitet. Anyumék startból
úgy álltak hozzá, mintha teljesen értelmetlenül dolgoznék az egészen. Olyan, de
olyan eszméletlenül jól esik most mutogatni nekik, pont mert nem hitték el,
hogy a kezem közül kikerülhet valami értékes is, ami nem feltétlenül kell a
szemétben végezze. Huzzáháháhá! :)
Képek:
A cipőcskéket apum mindjárt elnevezte hobbit-pampóknak. Vajon
miért? :)
Irnék is még, de a blogger nem enged... majd később.
Szia! :)
VálaszTörlésItt is szeretném megköszönni a takarót és a cipőket! :) Tényleg igazán meseszépek lettek. Anyum azt hitte, hogy vettük (a kidolgozásra gondolt, mert a szeretet nincs benne a bolti dolgokban. :)) Nem tudom, hogy a macaronkészítés vagy a kigyóméregfejés hogy megy, de a horgolást folytasd, ha örömet okoz! :)
Nagyon-nagyon szivesen es nagy szeretettel keszitettem, es meghatott, hogy orultok neki. Gyorsan es egeszsegesen nojjon ki belole a gyonyoru fiatok. Szerintem egyebkent a babatol nez ki jol mindketto csak. Nem baj, a masodikra mar egyebet is keszitek :) Amugy lanyt ajanlok, mert egyreszt kar ennyi szepseget egy fiura "pazarolni ( :) )" meg van egy csomo lanynak valo mintam, es szinem. Eddig a horgolas is sokkal jobban megy, mint a macaronjaim. :))
VálaszTörlés