India - revolutions

Megint indiaban, mar otodik napja.

Roviden leirom eddig mi tortent. Vegulis ok nem, ezert is roved a beszamolo. A repulout, szokas szerint csodas volt, finom kaja, jo filmek, kenyelmes szek. Pontosan erkeztunk. Az egyetlen meglepetes az idojaras volt. Most is eszementul nedves, de sokkal huvosebb van. Annyira annyi az annyi, hogy ejjel betakarozok, es kenyelmesen vagyunk ventlillatoros szobaban. Ma igaz melegebb volt, es sutott a nap, de altalaban veve elmegy.

Kifogtunk szombaton jovet egy nagy esozest, ami azt jelentette, hogy mindenhol arviz volt. Az utcak jo terdigero vizben burkoltan, az emberek felhuzott ruhaval morcosan, se taxi, se busz, se semi nem mukodott. Anyosomek okosan ugy gondoltak, hogy negy ember, plusz ket nag yes egy kisebb poggyassz befer a sofor melle a negyszemelyes kiskocsiba. Csak mert tavaly is ugy voltunk, es majd leszakadt a labam az egyoras kocsizas alatt. Hat most nem fertunk be, nagyobb volt a borond, igy hat elorekuldtek sogornovel es csomagokkal engem. Sanjay maradt anyospajtassal taxizni. Persze a taxik nem indultak, es ket oran keresztul osztottak a semmit, amig buszra ultek. Igy bekerultek egy masik allomasra, ahonnan aztan abszolut semi sem indult, es vartak egy orat, amig vegul utanukkuldtek a tobbiek a kocsit. Mert itt igy megy ez.

Mindent egybeveve azert altalaban job, mint tavaly volt. Valamennyit makogok bengaliul, tehat ertek is egy kicsit, es jobban tudunk igy kommunikalni. Eddig minden nap kikocsikaztunk a piacra, vettunk nekem palackozott vizet meg ezt azt a csaladnak. Anyum morci, hogy nem megyunk sehova, hanem gyakorlatilag itthonulunk. Mar nem is izgat. Nem tudom, miert, de rezignaltan jottem, es inkabb pozitivabban latom a dolgokat, ha eleve fel voltam keszulve a legrosszabbra.  Zavar, hogy sosem vagyunk egyedul, ma meg a wc elott is vart valaki. Nem be akart jutni, hanem aggodott, hogy ki tudom-e nyitni az ajtot. Szepen ezt ugy mondjak, hogy mi europaiak fuggetlenebbek vagyunk, en meg ugy, hogy kevesbe boldogtalanok. Na jo, folyt kov.