Hazaértünk, gondoltam röviden beszámolok az útról.
Szokás szerint az Emirátusokkal utaztunk, aminél jobbat kivánni sem lehetett volna. Még mindig kiváncsi vagyok, hogy lehet ez a legolcsóbb mód, amikor más légitársaságok feleannyit sem adnak? Hm.
Nagy sirás volt otthon természetesen, még én is elérzékenyültem indulás előtt, és nagyon sajnáltam az oldalbordadonort. Én is mindig bőgök errefele jövet, nem csoda ha ő is el volt keseredve. A reptéren átmentünk a szokásos hülye indiai formaságokon, letapiztak, kaptunk három pecsétet a poggyászunkra és mire beértünk már csak kicsit kellett várni, és a gépen is voltunk. Dubaiba menet az öt óra hamar eltelik, főleg hogy 45-45 perc a le meg felszállás, szorgoskodnak a légikisérők, mindenki izgatott lesz, hasonlók. A maradék időt vacsorázással és filmnézéssel el is ütöttük, majd Dubaiban a sejk jóvoltából megcsodáltuk megint a kibővitett repteret, aludtunk a földön 2-2 órát, kihasználtuk a gyors és limitmentes internet adta lehetőségeket majd a 8 órából a maradékot téblábolással meg Starbucksban kávézással töltöttük. Ha egy valami bosszantott, az az volt, hogy ugye oda kell érni a kapuhoz kb 1,5 órával indulás előtt. odaérsz, kipakolsz, erre bejelentik, hogy kezdjük a menetet. Mindent összepakolsz, vársz, 10 percenként hivnak újabb meg újabb csoportokat (arra vannak osztva az ülőhelyek) de ebből nagy tulakodás lesz úgy is, mert az emberek 75%-a egyszerre akar bejutni. Mást már nem tudsz elkezdeni (horgolás, olvasás, filmnézés) mert hivnak azonnal úgymond. Mire bejutsz 1 óra mulva, kiderül, hogy ez csak egy újabb váró, és alig van ülőhely. Logikus, hogy az embereket átvezetik a kényelmes, tágas váróból abba, ami kicsi, és több száz emberre egy WC-je van. Mindenki morcos, járkál, megint nem tudsz elkezdeni semmit, mert nagy csinnadrattával ötpercenként bejelentik, hogy mindjárt kezdődik a beszállás. Aztán beszállásnál megint hasonló menet jön. Nem nagy dolog, de megoldható lenne könnyen ez a baki, nem?
Későn indultunk a majdnem 8 órás útra végül, de időben érkeztünk. Még csak egy óra bőröndvárás volt, aztán jöhettünk is haza. Szerencsére visszaestem a hülésbe, mert itthon most 5 fok van, Indiában ben 31. Hiába volt minden C vitamin meg nagykabát. Mondanám, hogy jó itthon, de annyira irreális lebegős jetlagem van, hogy csak na... Ma reggel dolgoznom kellett volna, de lemondta a kliens hülésre hivatkozva. Nem mondom, hogy nem örültem egy kicsit.
Most meg megyek lepihenni, hagyom a gyógyszert hatni és reménykedek hamarosan megint tudom, ki vagyok, hol vagyok és mi az ábra.
Szokás szerint az Emirátusokkal utaztunk, aminél jobbat kivánni sem lehetett volna. Még mindig kiváncsi vagyok, hogy lehet ez a legolcsóbb mód, amikor más légitársaságok feleannyit sem adnak? Hm.
Nagy sirás volt otthon természetesen, még én is elérzékenyültem indulás előtt, és nagyon sajnáltam az oldalbordadonort. Én is mindig bőgök errefele jövet, nem csoda ha ő is el volt keseredve. A reptéren átmentünk a szokásos hülye indiai formaságokon, letapiztak, kaptunk három pecsétet a poggyászunkra és mire beértünk már csak kicsit kellett várni, és a gépen is voltunk. Dubaiba menet az öt óra hamar eltelik, főleg hogy 45-45 perc a le meg felszállás, szorgoskodnak a légikisérők, mindenki izgatott lesz, hasonlók. A maradék időt vacsorázással és filmnézéssel el is ütöttük, majd Dubaiban a sejk jóvoltából megcsodáltuk megint a kibővitett repteret, aludtunk a földön 2-2 órát, kihasználtuk a gyors és limitmentes internet adta lehetőségeket majd a 8 órából a maradékot téblábolással meg Starbucksban kávézással töltöttük. Ha egy valami bosszantott, az az volt, hogy ugye oda kell érni a kapuhoz kb 1,5 órával indulás előtt. odaérsz, kipakolsz, erre bejelentik, hogy kezdjük a menetet. Mindent összepakolsz, vársz, 10 percenként hivnak újabb meg újabb csoportokat (arra vannak osztva az ülőhelyek) de ebből nagy tulakodás lesz úgy is, mert az emberek 75%-a egyszerre akar bejutni. Mást már nem tudsz elkezdeni (horgolás, olvasás, filmnézés) mert hivnak azonnal úgymond. Mire bejutsz 1 óra mulva, kiderül, hogy ez csak egy újabb váró, és alig van ülőhely. Logikus, hogy az embereket átvezetik a kényelmes, tágas váróból abba, ami kicsi, és több száz emberre egy WC-je van. Mindenki morcos, járkál, megint nem tudsz elkezdeni semmit, mert nagy csinnadrattával ötpercenként bejelentik, hogy mindjárt kezdődik a beszállás. Aztán beszállásnál megint hasonló menet jön. Nem nagy dolog, de megoldható lenne könnyen ez a baki, nem?
Későn indultunk a majdnem 8 órás útra végül, de időben érkeztünk. Még csak egy óra bőröndvárás volt, aztán jöhettünk is haza. Szerencsére visszaestem a hülésbe, mert itthon most 5 fok van, Indiában ben 31. Hiába volt minden C vitamin meg nagykabát. Mondanám, hogy jó itthon, de annyira irreális lebegős jetlagem van, hogy csak na... Ma reggel dolgoznom kellett volna, de lemondta a kliens hülésre hivatkozva. Nem mondom, hogy nem örültem egy kicsit.
Most meg megyek lepihenni, hagyom a gyógyszert hatni és reménykedek hamarosan megint tudom, ki vagyok, hol vagyok és mi az ábra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése