Dani baba 14 hónapos, ami azért fontos, mert most végre az utolsó rend oltást is megkaphatja és hivatalosan is totyogónak minősülhet. Hurrá, 4 éves vagyis itteni iskoláskoráig békénket hagy a doktornéni.
Már nem is mondhatom, hogy totyog, mert biztosan áll a lábán és vidáman járkálgat mindenfele. Cipekedik, mindig van valami a kezében, két három nagy legót össze és szétszerel, be és kipakol mindenhova, és újabban felmászik a kávézóasztalra - ennek azért nem örültünk annyira. Nagyon önálló, de puszilózni rendszeresen szokott: velünk, dadussal, macival, nyuszival és Echoval. Egyre jobban látszik, hogy kis személyisége is van. Szombaton sikertelen cipővadászatunk kellős közepén elkapott a polcról egy kisteherautót és nem volt hajlandó elengedni, sem azért, hogy legalább beszkenneljék és fizetni tudjunk vagy hogy kiszedjük a csomagból. Eddig is le-lepakolt egy polcot az üzletben, de még nem mutatott ilyen érdeklődést semmilyen játék iránt. Nyilván később kiderült nagy lelkesedésére, hogy az autó - nevezzük néven a gyereket Victor Vrachtwagen (Viktor teherautó, milyen hülye név) - beszél és énekel.
Mindig ugyanazt ad nauseam, hollandul, vidám felkiálltásokkal fűszerezve: "Én vagyok Viktor teherautó, szállj be, gyere velem kézbesiteni a javakat, én minden nap javakat kézbesitek vidáman és mosolyogva." Én már csak azt szeretném tudni, kinek volt az ötlete ez a szöveg, és az látott-e már gyereket közelről, mert holtbizotos vagyok benne, hogy a 1-3 éves korosztály nemhogy nem használja sem a "javak" sem a "kézbesit" kifejezért, de halvány lila ibolyájuk sincs, az mi a manót jelent. És nem is kell legyen.
Ha véletlenül idetéved egy Vroem Vroem szakember, annak leirom: a gyerek a következő szavakat használja megbizhatóan: beee-beee (ezt mindenre, ami állat és mozog), brrrrum-bruuum (mindenre, ami nem állat és mozog), eeeeeeeeee (add ide-vigyel oda), eh-eh-eh-eh (éhes vagyok) és a nagy kendvenc BÁBÓÓÓÓ (ami véletlenül tényleg lábat jelent, és borzasztóan büszkén használja óránként tizszer, mert ugye minden olyan mint az uborka... és mindig meg kell emliteni, ha van a házban 10 darab bábó) és néha néha azt hogy üge (ügyes, ilyenkor megtapsolja magát és illik beszállni a buliba) meg mama (mert érdekes szó, minden osszefüggés az anyjával csupán a véletlen műve).
Már nem is mondhatom, hogy totyog, mert biztosan áll a lábán és vidáman járkálgat mindenfele. Cipekedik, mindig van valami a kezében, két három nagy legót össze és szétszerel, be és kipakol mindenhova, és újabban felmászik a kávézóasztalra - ennek azért nem örültünk annyira. Nagyon önálló, de puszilózni rendszeresen szokott: velünk, dadussal, macival, nyuszival és Echoval. Egyre jobban látszik, hogy kis személyisége is van. Szombaton sikertelen cipővadászatunk kellős közepén elkapott a polcról egy kisteherautót és nem volt hajlandó elengedni, sem azért, hogy legalább beszkenneljék és fizetni tudjunk vagy hogy kiszedjük a csomagból. Eddig is le-lepakolt egy polcot az üzletben, de még nem mutatott ilyen érdeklődést semmilyen játék iránt. Nyilván később kiderült nagy lelkesedésére, hogy az autó - nevezzük néven a gyereket Victor Vrachtwagen (Viktor teherautó, milyen hülye név) - beszél és énekel.
Ha véletlenül idetéved egy Vroem Vroem szakember, annak leirom: a gyerek a következő szavakat használja megbizhatóan: beee-beee (ezt mindenre, ami állat és mozog), brrrrum-bruuum (mindenre, ami nem állat és mozog), eeeeeeeeee (add ide-vigyel oda), eh-eh-eh-eh (éhes vagyok) és a nagy kendvenc BÁBÓÓÓÓ (ami véletlenül tényleg lábat jelent, és borzasztóan büszkén használja óránként tizszer, mert ugye minden olyan mint az uborka... és mindig meg kell emliteni, ha van a házban 10 darab bábó) és néha néha azt hogy üge (ügyes, ilyenkor megtapsolja magát és illik beszállni a buliba) meg mama (mert érdekes szó, minden osszefüggés az anyjával csupán a véletlen műve).
