Amikor volt időm mostanság jóganadrágot keresgéltem Sanjayal. Ahogy beestem az első sportüzletbe mindjárt kiszúrtak, hogy nem is oda való vagyok, de segiteni nem tudtak, merthogy ugye rövidek a lábaim, és olyan vagány sztreccsgatyát nem lehet találni itt, ami nem fél méterrel magasabbakra van kitalálva. Még az XS méret is hosszú volt, pedig abba csecsemőkoromban sem fértem bele.
Nem baj, nem adtam fel, főleg mert már nagyon szégyellem a régi mackónadrágot jógaórákon. Végül találtam egy olyat, ami meseszép, nagyon kényelmes és hogyishivják mandzsettás a lábrésze, vagyis tök mindegy, milyen magas vagy vele. Az egyedüli, amire nem voltam felkészülve lelkileg, az az ára volt. Hiába, nálunk otthon azt tanitják, hogy a házba bent, meg tornázni a régi, kinaiüzletből vett cuccodat kell felvenni. Ha szakadtjavitott vagy kimoshatatlanfoltos vagy rokontólvandemárnemjóneki akkor az pluszpont. Hát, ezzel nem értettem egyet soha, de rám is ragadt elég anyukámból. (Az öcsémet elküldte szegényt az én régi rövidgatyámban tornaórára egyszer. Mondjuk nem teljesen az ő hibája, mert Lehel egyszerűen elnyűvi a cuccait, és aztán fél órával suli előtt szól, hogy a szó szoros értelmében szétszakadt a nadrágja és kell egy új)
Egy szó mint száz, rossz szájizzel vettem meg a nadrágot, és mivel 10 nap garancia van rá (WTF?? én azért annál tovább szeretném, ha egyben tartana.) otthon egy napot el is szándékoztam viselni. Koromfekete persze, de úgy kerültem konyhát, meg minden mást, ami árthatna neki, mint az ördögöt. A nagy baj az, hogy borzalmasan kényelmes és olyan csini vagyok benne én is - nem is képzeltem.
Sanjay oldotta meg a nagy dilemmámat: otthon is nézzen ki az ember prezentábilisan, legalább napközben, főleg ha gyakran esik be ez-meg-az ilyen-olyan ügyekkel, és ha ezért ruhát kell néha venni, hát túléljük. És látta már mennyire elegem van abból, hogy akárki csenget szaladok átoltözni vagy szitkozódom utána, hogy miért is kellett pont most a várt postás helyett a diákom ebben a förtelmesen kinéző mumuban lásson (kérdése volt, elfelejtett valamit, oszt bejött, mert erre járt). Ne értsétek félre, tiszta ruha és tiszta ruha közt is van különbség. De anyukám 40 éves mackófelsője - hogy a Gyűrűk urát idézzem - "túl sok tavaszt látott", és arra nincs már szemránckrém. És itthon csak úgy nem fogok diszegyenruhába meg magassarkúba bújni egész napra. Igy marad az arany középút.
Döntöttem: tartogatom a kényelmes, de elnyűtt ruháimat betegség, főzés-mosás-takaritás-kertészkedés és lusta vasárnap délutánok esetére. Azonkivül pedig igenis megérdemlem, hogy az ugyancsak kényelmes, de mégis csinos ruháimat napközben hordjam. Mi több, kis alapozó sem az ördögtől való, ha az ember jobban érzi magát tőle.
Ti mit viseltek otthon? Erről pl szivesen olvasnék egy női magazin kutatást, de persze senki sem csinál. Körülkérdezek facebookon, lássuk mit hordanak a fiatal nők otthon.
Nem baj, nem adtam fel, főleg mert már nagyon szégyellem a régi mackónadrágot jógaórákon. Végül találtam egy olyat, ami meseszép, nagyon kényelmes és hogyishivják mandzsettás a lábrésze, vagyis tök mindegy, milyen magas vagy vele. Az egyedüli, amire nem voltam felkészülve lelkileg, az az ára volt. Hiába, nálunk otthon azt tanitják, hogy a házba bent, meg tornázni a régi, kinaiüzletből vett cuccodat kell felvenni. Ha szakadtjavitott vagy kimoshatatlanfoltos vagy rokontólvandemárnemjóneki akkor az pluszpont. Hát, ezzel nem értettem egyet soha, de rám is ragadt elég anyukámból. (Az öcsémet elküldte szegényt az én régi rövidgatyámban tornaórára egyszer. Mondjuk nem teljesen az ő hibája, mert Lehel egyszerűen elnyűvi a cuccait, és aztán fél órával suli előtt szól, hogy a szó szoros értelmében szétszakadt a nadrágja és kell egy új)
Egy szó mint száz, rossz szájizzel vettem meg a nadrágot, és mivel 10 nap garancia van rá (WTF?? én azért annál tovább szeretném, ha egyben tartana.) otthon egy napot el is szándékoztam viselni. Koromfekete persze, de úgy kerültem konyhát, meg minden mást, ami árthatna neki, mint az ördögöt. A nagy baj az, hogy borzalmasan kényelmes és olyan csini vagyok benne én is - nem is képzeltem.
Sanjay oldotta meg a nagy dilemmámat: otthon is nézzen ki az ember prezentábilisan, legalább napközben, főleg ha gyakran esik be ez-meg-az ilyen-olyan ügyekkel, és ha ezért ruhát kell néha venni, hát túléljük. És látta már mennyire elegem van abból, hogy akárki csenget szaladok átoltözni vagy szitkozódom utána, hogy miért is kellett pont most a várt postás helyett a diákom ebben a förtelmesen kinéző mumuban lásson (kérdése volt, elfelejtett valamit, oszt bejött, mert erre járt). Ne értsétek félre, tiszta ruha és tiszta ruha közt is van különbség. De anyukám 40 éves mackófelsője - hogy a Gyűrűk urát idézzem - "túl sok tavaszt látott", és arra nincs már szemránckrém. És itthon csak úgy nem fogok diszegyenruhába meg magassarkúba bújni egész napra. Igy marad az arany középút.
Döntöttem: tartogatom a kényelmes, de elnyűtt ruháimat betegség, főzés-mosás-takaritás-kertészkedés és lusta vasárnap délutánok esetére. Azonkivül pedig igenis megérdemlem, hogy az ugyancsak kényelmes, de mégis csinos ruháimat napközben hordjam. Mi több, kis alapozó sem az ördögtől való, ha az ember jobban érzi magát tőle.
Ti mit viseltek otthon? Erről pl szivesen olvasnék egy női magazin kutatást, de persze senki sem csinál. Körülkérdezek facebookon, lássuk mit hordanak a fiatal nők otthon.
szia!
VálaszTörlésén a legtöbb időt valószínűleg pizsamában töltöm itthon és nem csak most, terhesen, hanem úgy általánosságban is. kényelmes, laza, de nem elnyűtt. ha mégis átöltözöm, akkor egyenes szárú, nem bolyhos mackóalsót viselek valamilyen pólóval. mondjuk engem nem fenyeget a veszély, hogy látogató essen be, a postás meg ne a látványért jöjjön, sőt, csekkek és számlák helyett esetleg pénzt is hozhatna, legalább néhanapján. :D