Anyukas forumok

Igaza van annak, aki elegansan kiszambazik az anyukas oldalakrol/forumokrol/stb ahogy megszuletett a gyereke. Nem eleg az embernek a maga baja, meg vadidegen is keseritse az eletet? Itt is van miert:

1. A szulovarosom facebookos anyukas csoportjaban olyan hajmereszto dolgokat irnak egyesek a szolasszabadsag kontose alatt, hogy naponta elsirom egyszer magam rajta. Nem tulzok. Par gyonygyszem, emlekezzetek, ezek IDEZETEK: "Egy edesanya ne erezzen faradtsagot!", "Nem kell az ilyenhez antibiotikus, en homeopatias szerekkel gyogyitottam ki magam a gennyes mandulagyulladasbol", "Az semmi, hogy a tied 8 honaposan nem alszik, mi 5 evesen ejjelente nem alszunk 3 orat egyhuzamban, meg kell szokni", "A gyerek egyen ejszaka ahanyszor akar, akkor is ha csak 5 masodpercet, ez az igeny szerinti szoptatas", "Az orvos azt mondta, be kell adjam a gyogyszert, de en nem akarom gyogyszerezni a gyereket - Valasz: ne is tedd, az enyemek sem kaptak soha gyogyszert es megis... "es az orok ervenyu szabaly: "O, az semmi, MI bezzeg... ".

2. Egyeseknek szuper humorerzekuk van.  Hadd idezzek megint.
..Reggel van és a kávét innám. Le kéne főzni, de vár egy kakis pelenka, egy ébredező gyerek, aki meghitten a füledbe ordítja: ANYAA. Kicserélem, illetve kicserélném, kergetem 20 percet, oké pelus rajta. Igen elmesélem, és még bábozok is hozzá. Oké már body is van rajta. Megitatom, megszeretem, mert igényli. Nadrág, pulcsi vissza, leizzadtam. Elkezdjük a napot, átöltözöm. Basszus a kávé le sem főztem. Benyomom. Éhes. Etetőszékbe gyömöszölés 10 perc, előkével örökkévalóság. Hagyom enni, és az óvatlan pillanatokba a szájába juttatok én is egy értelmes falatot. Szomjas. Megitatom. Persze a baba is éhes. Hol az a kurva baba? Esküszöm veszek még belőle. 10-et legalább. Megvan a baba, eszik tovább. Basszus én nem ettem. Jó betoltam 2 falat kenyeret ebédig megteszi. ( Hogy lehetnek rajtam még mindig plusz kilók? ) Kiszedem az etetőszékből, és eltakarítom a lakodalmas csetrest és ételmaradékot ami utána maradt. Mosogatok, de a gatyám húzza, vegyem fel. Felveszem. Szomjas. Már megint, nem igaz. Honnan jött ez a gyerek ..a Szaharából. Megitatom. Basszus a kávé, rég lefőtt. Már ki is hűlt. Megmelegítem. ANYAAAAAA – ordít meghitten. Rohanok. Igen elmesélem. Azt is. Megetetjük a babát. Hol az a rohadt baba? Megtalálom, kidobom, akkor nem kell többet keresni. Gyere manó elmegyünk játszani, meg boltba. Át kell öltöztetni. Kitör a háború. kergetem, lefogom, erősebb. Szomjas. Leszarom az elveimet. Itt van víz cumisüvegben, csak hagyjál már. Még egyszer be nem hozom a poharat. Basszus tízórai idő elmúlt. Tessék itt egy tejszelet. Tiszta csoki minden. Még jó hogy nem tudtam felöltöztetni. Basszus a kávém, megint kihűlt, ..akkor megmelegítem. Odateszem a polcra, mindjárt megiszom. Azta büdös izé….tiszta csoki a fal, ha ezt apád meglátja…repülünk. Vödör víz, szivacs…mosom…lejött…hálaajóégnek. Felöltöztetem, elindulunk, kell neki inji, mert ha nem viszek szomjas lesz. Játszótér , szuper minden. Rohanni kell nincsen kaja, illene ebédelni, legalább a gyereknek. Szeretem, nincs szívem felhozni. De muszáj. Rohanunk a boltba, elköltöm a pénzt. Elhaladok a teák és kávék mellett. Basszus!! A kávém. Ha hazamentem megiszom. Hazaérünk, át kell öltöztetni, megint. Pelenkacsere. Oké. Szomjas…hehe szórakozi velem? A játszótéren bezzeg nem kellett.. Főznöm kell. 1 réteg hagymahéj..csak úgy diszkréten 200 decibellel ANYAAAAAAAAAAAAAA, leesett. Megszeretem, megvigasztalom, játszok vele. Oké hagymát pucolok. Felteszem a vizet.. ANYAAAAAAA , beütötte. Megszeretem, megvigasztalom, játszok vele…Visszamegyek . Szomjas…már kezdem érteni a vízszámlát…folytatom…ANYAAAAAAAAAAAAA..nem, nem megyek. Egyedül is fel kell találnia magát.
ANYAAAAAAAAAAAAA!! Kibírom, dolgom van és kész. Ordít, keservesen hív. Nem bírom, megyek. Mit sszeretnél? Mutat egy kavicsot. Oké, szép. Megyek, befejezem a kaját. Basszus az egy kavics volt?Rohanok, még pont ki tudtam szedni a torkából. Ebédelünk ésutána tényleg megiszom a kávémat végre.. Begyömöszölöm az etetőszékbe 10 perc, előkével örökkévalóság. Eszik, egyedül. Azt sem tudom ennek örüljek-e vagy ne. Türelmes vagyok, megfogadtam. De már 25 perce itt ülünk…Segítek, ááá mit képzeltem? Szomjas. Ő egyedül eszik és iszik. Meghatódom, megnőtt. Végeztünk… Gyorsan belapátolok pár kanállal én is (hogy lehet hogy még nem vagyok 40 kiló? ) A romok eltakarítása a főzés és az ebéd után 1 hétig tartana egy normális embernek. De én anya vagyok. Megoldom hamar. Álmos, látom, de még ott van az a 3 tányér. Ott nem hagyom. Végigordítja, teli torokból. Szaranya vagyok, sírni hagyom. Befejezem. Ránézek megsajnálom, tiszta takony, és vörös a feje. Kimondottan ronda, de így is imádom. Lefektetem…énekelek és mesélek, takargatom, puszilgatom ameddig csak kéri. Elalszik. Örömtánc :DD ANYUIDŐŐŐŐ VAN!!! Benézek a facebookra. Basszus a Mari meg a Kati azt írja végzett a takarítással. Szaranya vagyok. Összeszedek 143 játékot. Megvan a kurva baba, most kidobom az ablakon akkor nincs rá több gond. ÁÁÁ nem tehetem, szereti. Beteszem a mosást, kiviszem a szemetet. Felsöpröm a teraszt. Akkor most megiszom a kávét. ANYAAAAAAAAAAAA
AAAAAAA, ANYAAAAAAAAAA GYEEJEEEEEEEE. Lesápadsz az idegtől, de nem bírsz ellenállni. Szereted. Ölbe veszed amíg ébredezed pelenkázod, szomjas… Örül annak a kurva babának. De jó hogy nem dobtam ki. Uzsonna idő, kezdődik…etetőszék..előke…örökkévalóság a 190-es joghurt.. oké mosdatás, joghurtmentesít
és, ez is megvan. De az üres dobozból meg kell etetni a babát,. De hol az rohadt, tetves baba? Miért nem dobtam ki az ablakon, MIÉRT MIÉRT MIÉRT?
Megvan a baba, megetetjük. Őt is. Szuper. Akkor most elmegyünk sétálni. Átöltöztetem. megint. Szuper vele kint lenni, játszani, megfigyelni, szeretem. Hazamegyünk, játszik, közben apa hazaért. A játékok szanaszét, a porszívó a szoba közepén, hogy majd ha lesz rá idő…gyereket átöltöztetem. Örül az apjának, szépek ezek a pillanatok. Vacsora és fürdésidő. Most 2 embert kell vacsoráztatni. Ha megjegyzi hogy sótlan a hús kivágom. A babával együtt. Etetőszék, előke, eszik egyedül, mosogatás, asztaltörlés, etetőszék ételmentesítés. Szomjas..Esti program, játék, vetkőzés, fürdetés, öltöztetés, pelenkázás, .143 db játékot összeszedek, hogy közlekedni lehessen, a porszívó marad. Talán majd holnap fel is porszívózok. Előkerül a baba, este későn már csak nem teszem ki az utcára. Baba marad. Altatom néha percekig, néha órákig. Már 9 is elmúlt. Vége a napnak.Meglátom a polcon a kávét. Röhögnöm kell. Jó lesz az hidegen is. Kettesben vagyunk. Megkérdezem: Fáradt vagy? Fáradt. persze egész nap dolgozott. Ő nem kérdezi meg, anya sosem fáradt. Anya itthon van, nem porszívózott, nem takarított, nem dolgozott. Igaza van, az én napom minden nap csodás, minden nap a legnagyobb Kincsemmel lehetek. De egyszer elmondom ezt az egész storyt neki, és elmondom hogy azért nem tűnök fáradtnak, mert ESTE KILENCKOR ISZOM MEG A KURVA KÁVÉMAT!!!...

Foglaljuk is ossze, mi a vicces abban, hogy valaki 

• nem jut oda, hogy egyen egesz nap
• pocsekul erzi magat a boreben, mert nem tud tornazni es (sajat erzese szerint) tulsulyos, ez zavarja
• naponta tobbszor szaranyanak belyegzi magat
• naponta tobbszor eldurran az agya az idegessegtol
• utalja a kornyezetet, zavarja a rendetlenseg
• nincsenek emberi, felemelo kapcsolatai felnottekkel
• a ferje egyaltalan nem erti meg, meg messzirol sem, olyannyira sem, hogy megkerdezze milyen napja volt - es o azt termeszetesnek veszi, olyannyira el van azzal, hogy o nem szamit

Nem ertem miert vicces ez. Ez nekem siralmasnak hangzik, azt erzem, hogy itt valtoztatni kell a holgynek valamiben. Persze, vannak idoszakok, amikor tulelni kell, de ha van 2-3 gyereked akkor az eletedbol 6-10 evet csak tulelsz? Mert ez az anyasag, kacagjunk egyutt, hu de vicces. 

Lehet csak rossz a humorom. Es ki kell mar lepjek ebbol a kib.... csoportbol, amugy is csak azert vagyok benn, hogy tudjam a varosban mikor es hol arulnak olcson fustszuros sapkat nyuszikanak. 

Bezzegazafrikaiak

Eloljaroban: valamit elallitottam, es nem hajlando a gep magyarra valtani. Nem lesznek ekezetek, bocsi.

Emlekeztek arra, amikor kiskorotokban a spenotot vagy brokkolit ugy probltak inycsiklandobba tenni a szuleitek, hogy folyton ismetelgettek az afrikai gyerekek mennyire orulnenek neki? Segitett? Na, ugye, hogy nem. A legtobb, amit elertek, az csak az volt, hogy azutan buntudattal tolta el a tanyert maga elol az ember. A talpraesettebbek ugy tudom megemlitettek, hogy el is lehetne akkor azt a fozeleket afrikaba kuldeni nyugodtan.

Megvan ennek a felnott verzioja is: legy nagyon halas, amiert van munkad/ferjed/gyereked/lakasod/gumicsizmad, es meg veletlenul se akadj ki soha mindezet arnyoldalan: biztos van a vilagon n plusz 1 ember, aki az XYZ testreszet odaadna, hogy a helyedben legyen. Van, ahol segit ez? Oszinten? Nyilvan, kimondhatatlanul halas vagyok, hogy a csaladom ep es egeszseges, mert lehetne egy csomo bajuk es lehetne, hogy ne is legyenek es minden ilyesmi. De ha erre gondolok, nem erzem magam instant jobban vagy turelmesebben vagy mittudomen. Magyaran nem segit, mert csak azt erem el vele, hogy azon kivul, hogy pl turelmetlen, vagy faradt voltam kezdetnek most meg ratettem egy jo adag idegesseget (igen, de mi van ha - megbetegszik a gyerek, balesetezik a ferj, meghlnak a szulok, foldrengesben leborul a haz, kilyukad a gumicsizma, stb) meg buntudatot, hogy akkor en miert nem frissen uden mosolyogva es dalolva takaritok, fozok, jatszok, dolgozok 24bol 24-et amikor masok milyen szivesen csinalnak, es messze sem erdembol van nekem ilyen szerencsem. Ha meg nem segit ez a gondolkodamod, hanem csak art, akkor minek a fenenek tartom meg meg, sot, probalom magam naponta tobbszor motivalni vele.

Mint mar emlitettem volt, magambaroskadtam es meg raadasnak melleestem. :) Viccen kivul, ki vagyunk bukva rendesen. Az, hogy sirva kelek fol a faradtsagtol mar csak felig-meddig vicc. Kiscapa 7.5 honapos, es meg most sem hajlando rendes etelt enni. probaltunk mi mar mindenfelet, jelenleg a Rapley modszert uzzuk, ami az ilyent megengedi ugymond, de nagyon latom, hogy az a napi fel kiskanal kaja nem eleg az anyatej melle. Vagyis eleg, csakhogy ez azt jelenti, hogy a majom tomodik jo gyakran, foleg ejjelente. Ugy latszik lassu a felfogasunk, de vegre rajottunk, hogy azert nem tudja sem viz, sem apa sem semmi lecsillapitani ejjel, mert piszok ehesen ebred. Igy masfel-ketorankent kel, mohon eszik, es ha szerencsem van visszaalszik. Ha nem, akkor addig meg fennmarad, amig en is rendesen felebredek, utana meg mar nekem ugymond majdnem mindegy.
Ezert tegnapelott bevetettunk egy olyan cselt, amit nagyon szegyellek es sajnalok, es nem is mukodott. Sokan ismetelgettek, hogy probaljuk meg tapszert, mert az lassabban emesztodik. Tudom, masok a fel karjukat odaadnak, ha volna eleg tejuk es nem zavarna oket a nonstopszopi es blablabla, de en nagyon nagyon szerettem volna heti 1-2 ejszakat jobban aludni, netalantan hat orat egyhuzamban egyszer egy honapban. Mert olyan meg nem volt miota kiscapa megszuletett. Szoval gondoltuk 100 milliliter pluszban csak csinal majd valamit. Amivel nem szamoltunk, az a gyerek volt, aki meregnek tart mindent, ami nem anyatej. Olyan kepeket vagott, mint a citromlenek, es nem volt hajlando egy cseppet sem enni. Szoval, LLL, gyoztel, szerintem egyetemig szoptatni fogok.

Ne ertsetek felre, naaaagy szopiparti vagyok, tenyleg az a tervem, hogy 2 eves korig nyugodtan kaphat anyatejet a rendes kaja melle pl este lefekveskor, vagy ha egyebkent anyahianya van. DE: 1. a tejportol jobban alszanak a babak, ezt elismeri mindenki - csak eppen nem mindig egeszseges az egesz piciknek olyan melyen aludni. 2. a szoptatas nem mindig egy leanyalom. faj, es nem igaz, hogy ha minden ok egyebkent, akkor nem kellene fajjon. Massal is talalkoztam, aki ujszulottkor utan, hires-neves szoptatasi tanacsado minden tanacsa ellenere pokoli fajdalommal tudott csak szoptatni. Oszinten nagyon buszke vagyok magamra, hogy megis kitartottam, mert jobb lett. Most is fajdalmas, de jobb. Es teljsen 100%-ig meg tudom azokat erteni, akik abbahagyjak, mert eleguk lesz, fizikailag vagy erzelmileg.

Szülés 2.

Ott hagytam abba, hogy beértünk a kórházba délkörül. És hogy borzasztóan néztem ki. :) Hiába ajánlotta a dúla, hogy befonja a hajamat, ne zavarjon, nem akartam, hogy bárki bármit csináljon velem. Legszivesebben mindenkit elküldtem volna sétálni, de nyilván nem hagytak magamra. Ekkorra már elég intenzivnek érzékeltem a fájásokat. Ami nagyon segitett, az az elnyújtott lassú kilégzés volt, és lehetőleg együtt valakivel. Ez volt az egyedüli segitség, amit kértem, viszont ezt végig. Szerintem nem tudott senki sem nyugodtan szuszogni amig Dani meg nem született.

Megtudtam utólag - mint sok minden egyebet - hogy CTGre akartak tenni jó kórházi szokás szerint. Mi ezt már előre megbeszéltük a dokival és beirtuk a tervünkbe: nem kérünk belőle, inkább maradjon a kézi szivhanghallgató. Igy lehetőségünk volt oda menni és azt csinálni, amit csak akartunk. Mostani fejemmel megkértem volna őket, hogy eresszék már le a rolót, kicsit kevesebb fény legyen. Akkor és ott úgy éreztem nem zavar, viszont a szemem csukva volt az idő nagy részében. Tami dúlám egy dologhoz ragaszkodott egy jó óra elteltével és az egy forró zuhany volt, hiába ismételgettem, hogy csak hagyjanak engem békén az ágyon oldalfekvésben. Nagyon igaza volt: csodás megkönnyebbülés volt a tűzforró vizsugár. Szegény oldalbordadonor csak azt ismételgette minden kétpercben, hogy nem kellene ilyen meleg legyen, meg hogy ne húzza-e hűvösebbre. Vicces volt, hogy akkor ez tűnt a legnagyobb bajának. Az idő addig is nagyon gyorsan telt, és szeintem még felgyorsult akkortól. Mindenkit ki tudtam zárni, csak az tűnt fel néha, hogy a hátam mögött más-más ember adogatja a palackot. Tami a kórházba érkezéskor megkérdezte, mikorra szeretnék egy babát, és akkor még egy háromnegyed óra olyan jó időpontnak tűnt. Négy óra múlva még mindig a zuhany alatt voltam.

Azért fontos tudni, hogy a hipnobabák gyakorlatok alatt azt is mondogatod magadnak hősiesen, hogy az időérzéked negyedére kell sűritse a dolgokat. Nekem nagyon bevált ez a része, tényleg villámgyorsan telt az idő. Mikor négykor tolófájások kezdődtek érzékem szerint alig fél-egy óra telt el a kórházba érkezés után. 

Hatásszünet

Szégyen gyalázat, de nincs időm mostanában. Ezuton is kérek elnézést minden barátomtól, aki próbált velem kapcsolatba lépni, de nem sikerült. A nagy helyzet az, hogy amig itt voltak anyósomék, addig egy levegővételnyi időm is alig volt, azt pedig nyilván a családdal töltöttem. Azóta hogy elmentek (igen, elmentek, hiphiphurrá) pedig munkaügyben kellett egy csomó mindent bepótoljak. És mivelhogy egy hátsóval csak egy lovat... értitek.

Ember, ki ide belépsz hagyj fel minden reménnyel

Megjöttek anyósék. És ezzel a mondattal zárnám is soraimat - ha szerencsém van erre az évre, ha nincs, egész életemre. :) Azért ennyire nem dramatikus a helyet, csak viccelek.

Augusztus 15-én megjött anyósom, Sanjay egyedülálló nagynénje (ők ketten nővérek, elválaszthatatlanok: aranyos lenne, ha maradt volna bennem egy csipetnyi érzék ehhez) illetve a bátyjuk 25 éves lánya. Ettől fogva csak igy lesznek emlegetve: anyóspajtás, kibaszott nagynéni (nem én találtam ki a megnevezést, igy fut az én családomban) és a sógornő. Az első kettő november 8-ig marad, sógornő után szeptemberben jön az apja. És most, ahogy Alizt egyszer, követhettek pár hétig engem a nyúlüregbe. Mert ha megdöglött az én kecském nehogy már másnak legyen egy jó napja.

Szóval, a tipikus indiai nőhöz képest is gyámoltalanabbak. Erről tudtunk, igy a fiuk rendezett nekik speckó segitséget, vagyis cukorbeteg nagynénit kerekesszékkel szállitották a reptéren belül, a többi meg ugye részesült plusz irányitásban. Természetesen Amszterdamba érve elfogyott a szerencsénk  türelmük és gyalog mentek összeszedni a poggyászt, sőt, jó ötletnek tartották a mozgó járda segitségét igénybe venni. Helyesen gondoljátok, ipari esés lett a következménye. Ez este volt, másnap reggel a sűrgősségin talált oldalbordadonorral, kiscápával és kib. nagynénivel. Az orvos elmondta, hogy itt zúzódásról van szó, és hazaküldött fájdalomcsillapitóval. Kölcsönöztünk járókeretet, bevásároltunk paracetamolt és ibuprofent, és gondoltuk ennyi volt. Nyilván nem ennyi volt, mert ő azóta is emlegeti, hogy talán kellene kötözni (mi a francért?), kellene több gyógyszer (abszolút maximumot kapja igy is) és kellene egy műtét (WTF???). Sajnos utolsó kettőt nem tudjuk elrendezni, bár erősen meggondoltuk, hogy bevisszük a kórházba és humanitárius okokra hivatkozva kieszközöljük, hogy üssék már ki két órára, ami alatt mi jól beebédelünk.

Folyt. köv. (#sweetbabyjesusthiswillneverend)

Testkép blog margójára

http://thebodyloveblog.tumblr.com/post/32881501880/warning-picture-might-be-considered-obscene

Komolyan meggondoltam, hogy listát irok azokról én is, akik mehetnek tőlem melegebb éghajlatra. De mégsem teszem, nem érdemlik meg. Tudod, mit? Nem vagyok egy hétszépség. Sem testalkatilag, sem arcban, sem semmiben. Az emberek többsége azzal ir le, hogy "aranyos" vagyok, ami kódnév szinte minden 10 év fölötti "nemszép, de végülis nem rusnya, és megvan minden fontos testrésze" lányra.  Ezt fiuknál Dezsőkének szokták ugye nevezni. És most elmondom min fogok dolgozni ezentúl. Hogy ezt elfogadjam, hogy kihozzam magambúl amit tudok, és ne csak úgy nézzek a tükörbe, mint egy féligkész szobor, akin ha ezt-azt átfaragnak még, akkor szépnek is lehetne nyilvánitani.

Nem tudom, hogy fog sikerülni, ha egyáltalán fog. Ami most nagyon segit az a kicsi fiam, aki leszarja a világot, és tőle akár nyolc táska is lehet a szemem alatt, ő akkor is úgy fogad mindig, mintha én lennék a világ legvagányabb embere. Echo detto.
Miután megszületett Dani jöttem rá, hogy nem azt akarom megtanitani neki, hogy egy nő vagy férfi csak akkor értékes, ha szép, vagy legalábbis igyekszik mindent megtenni, hogy kinézetre a lehető legjobbat kihozza magából. Én őt akkor is szeretni fogom, ha bazi nagy szakállt növeszt, amin algák élnek és 12 éves korára megkopaszodik. Megérdemli, hogy szeressék és elfogadják olyannak, amilyen lenni akar és amilyennek lenni sikerül pont akkor. Eddig sem számitottak a külsőségek annyira, de most aztán egyáltalán. Szeretném, ha megtanulná, hogy szabad nem szép lenni. Szabad nem perecbe görbülni, és azért persze nem ideális ha elhagyja magát valaki, de érthető, ha vizsgaidőszakban pl nincs rajtad smink vagy nem borotválkozol mindennap. Vagy nem viselsz magassarkút, bármennyire is javitana a lábad kinézetén, mert borzasztóan fájdalmas. A szivem szakadna meg, ha azt mondaná nekem 20 év mulva, hogy nem vesz fel egy szép inget, mert úgyis kár olyan gyönyörű dolgot rápazarolni. (Volt egy meseszép ajándekba kapott alkalmi ruhám, amit vagy 7 év után úgy adtam tovább, hogy sosem hordtam. Mert olyan nagyon jól nézett volna ki rajtam - ha kicsit is vékonyabb a combom és csipőm. Ezzel a felkiálltással kaptam ajándékban, ezzel is tartogattam - majd ha sikerül 5 kilót fogyni ezekről a tesrészekről. Továbbadtam, mert csak a sirás kerülgetett, ha láttam. Bánom most már nagyon, fel kellett volna venni.) Az én szeretett gyermekem, akitől felragyog a nap, érezze úgy is magát! És ez a gondolat szépen lassan gyökeret ver: én is megérdemlem azt, hogy olyan lehessek, aki sikerül most éppen. 

Testkép(zavar?)

Amig Danit vártam meglepően kevéssé zavart a kinézetem. Nem arra értem, hogy nem törődtem vele, hanem arra, hogy az elvártakkal ellentétben csak pár nap volt, mikor igazán naaaagynak éreztem magam, az idő többi részében egészen elégedett voltam a külsőmmel. Szerencsém volt, először életemben: a várandósság első felében fogytam vagy 4 kilót, és később is nagyon kevés jött rám, és minusszal zártam azt a kilenc hónapot.

Furcsa, mert az egész családom - ahogyan szomorúan emlegetjük - már a szakácskönyvbe beletekintve hizik 2 kilót. Nem vagyok kivétel, szerintem a genetikai lutrin kinézet szempontjából nagyon rövidet húztam. Ha apum óriási orrát is elörököltem volna, akkor már nem is lehetne jobb. Ezt párositva egy pocsék testképpel és önbizalommal teljes az öröm. Igy azt vártam, hogy abban az időszakban, amit mindenki a bálnaságról, sztriákról, lógó mellekról, dagadt bokáról ismer még pocsékabbul fogom magam érezni. Nem igy lett, és hálát adok az Istennek érte.

Sajnos minden csoda három napig tart, és mostanában észrevettem magamon, mennyire máshogy nézek tükörbe. Valahogy eltűnt a rózsaszin köd, vagy mi, mert kezdtem a jólismert utálkozós arckifejezésemet látni magamon, miközben öltözök reggel. Nem tudnék egy szép dolgot mutatni magamon. Azt olvastam erről tegnap, hogy ilyen tájban, tehát 5-7 hónap posztpartum érzik az anyukák legcsúnyábbnak új testüket. Lehet benne valami.

De ezek csak a tények. A legtöbb ember, és az én belső kis hangom is, most azt kiabálja magában, hogy fogjak neki sportolni, figyeljek jobban az étkezésre, és hamarosan lesz egy testem, amit szeretni fogok. Frászt. Azzal teljesen egyetértek, hogy ezt az egészségesebb életmódot be KELL vezessem, minél hamarabb, és igenis le kellene vagy 15 kilót adjak. DE, mondom én ezt most nektek, higgyétek el: ettől nagyon kevés embernek változik meg a testképe.

25 kilóval könnyebb voltam 18 éves koromban, és utáltam magam éppen igy, kövérnek tartottam magam, és nem csak én. Édesapám - aki nem mellesleg rajongásig szeret, ne értsetek félre - nem hitte el nekem akkoriban, hogy a testtömegindexem 21, meg volt valamiért győződve, hogy a duci kategóriába kell essek. A család többi tagja is mindig emlegette, hogy vigyázni kell az evéssel, meg ha csak egy kicsit mozognék mennyivel jobb lenne. Igazuk volt? Persze. Segitett? Nem. Sosem felejtem el, hogy egy barátnőm nagymamája nem emlékezvén a nevemre a lányok köréből úgy utalt rám, hogy az a kis kövér.

Az osztályban is mindig a "ducik" között voltam. Kétbalkezes, kétballábas vagyok, tehát a tornaóra csak a pirosháromszöges napokon volt elviselhető, máskor rettegtem már előre, mivel fog megszégyeniteni a tornatanár. Lassabban futottam, mint a többiek. Nem tudtam a labdával célozni, ha az életem múlott volna rajta. Az volt mindig az érzésem, hogy mindenki engem bámul és magában kacag rajtam. Tudom ma már, hogy ez életkori sajátosság. Azt még most sem tudom, hogy egy pedagógus hogy verheti le minden frusztráltságát a diákokon, csak mert ő az erősebb - ebben az esetben érzemileg. Tanár úr elérte, hogy a lányok nagy részének komoly megerőltetés, hogy kimozduljon a házból mozogni, és kevesen érzik igazán jól magukat a bőrükben ahhoz, hogy ezt versenyszinten műveljék. Gratulálok hozzá.

Valakitől olvastam egyszer, hogy először meg kell szeresd a testedet, és csak azután várhatod el, hogy besegitsen önmaga megváltoztatásában. Hosszú út van még addig.

Don't touch my baby :)

Furcsák néha az emberek :). Egyre több storit olvasok, ahol az anyukák vagy apukák kendőben-hordozóban levő gyerekeit is agyontapenyolták a vadidegenek itt-ott. Leszögeznék valamit: engem terhesség alatt sem zavart, sőt, ha a pocakomat megsimogatta valaki, és most is teljesen megértem, ha a babaszagú, pihepuha csecsemőt valaki meg akarja simizni. DE. Hadd legyen ez az én választásom, kérdezzenek meg már róla, mielőtt kinyújtják a kezüket. Van, aki a hormonok meg a saját személyisége miatt egyszerűen nem állhatja, ha más mancsát kell a terhes hasáról rendszeresen lepiszkálja, és olyan is van, hogy pl. a koraszülött babát szeretnéd fertőtlenitett közegben tartani egy ideig. Szived joga, a te tested, a gyereked teste, egyáltalán nem köztulajdon.

Kicsi zárójelben: azt is meg kellene szoknia a felnőttek nagyrészének, hogy attól, mert valaki még kicsi, nem kell közszemlére tegye semmilyen testrészét mutogatás céljából, és nem kötelező semmilyen érintkezés sem. Nem majom a cirkuszban. Lásd: ha el akar bújni a szülei mögött, miért kell kirángatni, hogy mutassa a csinos pofikáját, fogjon erőszakkal kezet, engedje, hogy csipkedjék az arcát és feltétlenül puszilja meg a nagymamát? Valahogy a személyes tér csak felnőttkorban elfogadott fogalom, és úgy tűnik még akkor sem mindig. Nagytatám huga most, betegen, gyengén esett át egy kolonoszkópián és nem hogy magában a körteremben nincs függöny, de az ablakkeretet közben nyugisan festették a mesterek, és meg sem gondolta senki édesanyámon kivül, hogy attól, mert valaki idős, beteg és el lesz altatva, még joga van a szeméremhez és talán nem szeretné a csóré alfelét vadidegen festőknek mutogatni.

Mindenesetre én ezekben a dolgokban nagyon "pro-choice"-os vagyok. Adjuk meg a jogot mindenkinek, kicsinek nagynak nőnek férfinak hogy maga döntse el, mit oszt meg a testéből a társadalom mely tagjaival. Ha valaki hijjabban akar járni, az pont olyan OK, mint az, aki szeretne sátor nélkül szoptatni. (ez volnék én, nagyon utálom magamon a 2 méter plusszot, és kényelmetlen is. akinek nem tetszik, forduljon el)

És most még valami, ami ezzel kapcsolatban nagyon megnevettetett:

Szülés extra

Tegnap délben megszületett Bogi barátnőm kisfia, 4.6 kilóval és 60 centivel. Igen bizony, nem irtam el a számokat, az egy négyésfél kilós újszülött, természetes úton, aki minden segitség nélkül kibújt az első kósza fájástól számitott 4 óra alatt. Mindketten jól vannak, elégedettek, boldogok. Nagyon-nagyon örülok nekik, mert egy új életnél kevés jobb hir van, és aggódtam titkon, mert nagy babát jósoltak, és nehogy baj legyen. Szóval szuper minden, édes a kicsi.

Mégis sirok azóta szinte állandóan. Nem mert irigylem őket (csak kicsit, de kizárólag a jó értelemben: van két szép egészséges gyerekük és legalább egy jó szülésélmény, Isten éltesse őket, remélem mi is ott leszünk valamikor) hanem mert ez az első hozzám közelinek szülese az enyém óta és ez felhozott bennem dolgokat. Nem mintha le lett volna nyomva mélyre, éjjelente irom a bejegyzést a szülés második feléről fejben.

Tudom, nem mindenki nagy élményfeldolgozás-párti. De én az vagyok, és engem ez foglalkoztat. Ez van. Még oldalbordadonor sem érti, hogy mit kell ezen annyit agyalni, szerencsére "megúsztuk mind a ketten", hála a Fennvalónak, és ez megtanitotta, hogy soha többé gyereket. Mert ugye neki tényleg traumatikus volt, és már azon agyalt, hogy hogyan fogja azzal a hirrel felhivni a szüleimet, hogy meghaltam. Nekem nem volt az, de én más szemszögből néztem az eseményeket. Nem féltem egyetlen percet sem, nem kivántam, hogy vége legyen, minden vágyam az, hogy újracsináljam. Hány meg hány álmom volt, hogy újra szülök, és minden máshogy lesz. Mit vett el tőlünk-tőlem ez a császár? Hát, van egy pár dolog. De előbb valami fontos.

Mindig mondom, hogy ha már egyszer kommunikálunk, legyünk már egymással őszinték. Nem arről van szó, hogy nem mondod meg a barátnődnek, hogy nem is áll olyan jól rajta a kedvenc poloja, vagy hogy megdicséred anyud sütijét, hiába pocsék. Arról van szó, amikor az emberek valami oknál fogva nem mondják meg, hogy is éreznek valójában a fontos dolgokról. Nem muszáj elmesélni mindent mindenkinek, de akkor inkább hallgassunk. Ha pedig megkérdezünk valakit, hogy hogy van, ne várjunk el egy "remekül" választ és álljunk tovább.
Azt tanitjuk a gyerekeinknek, hogy dicsekedni nem szép dolog, panaszkodni meg csak a keserű emberek szoktak, és egyik csoportnak sem lesz sok barátja. Ergo, ne mondd el, mire vagy büszke, minek örülsz, mert azt hihetik, hogy vered a melled. Ne nyavajogj, mert egyrészt sokkal rosszabb dolgok is vannak a világon, másrészt meg vidámnak kell lenni, másképp hálátlan tuskó vagy, és nem érdemelsz semmit.

Összefoglalásba: én akkor is le fogom irni, mit hogyan élek meg, és éltem meg, ha ezért sokan sóhajtva, fejcsóválva stb el fognak itélni. Mert nekem nagyon segit, ha valakitől ezt, igy hallom. És többet nem fogok érte bocsánatot sem kérni. 

Sarkanyeregetes holland modra

Sarkanyeregetes.nl. Hely, szereplok: harom tizeneves kisrac elottunk a teren. Elso felvonas(elso 10 masodperc): sarkanyos Sanyi maga elott tartja a kifeszitetlen sarkanyt es tessek-lassek ugral vele; zsineges Zsiga eltancolja a YMCA roviditett verziojat; tustent Tibor pedig egy regi cipot rugdosva kiabal valamit, ami legjobb forditasban "kapalozzal vazzzeee"nek ertendo. Sarkany lebukik, mert hogy a francba maradna fenn, lebegve? Arcokra kiul a na, most sem sikerult, nem tom mit rontunk el tekintet. Masodik felvonas: mindharman 10 percig bogozgatjak a zsineget. Rotacios valtas, majd elorol ugyanez. Fel ora mulva feladtak. (kint majdnem hurrikan tombol es a sarkany egyetlenegyszer emelkedett 1.5 meter fole)

Most lent

Pár napja a hullámvasút alján vagyok megakadva, ezért nem is irtam, mióta hazajöttünk. Otthon hamar eltelt a két és fél hét, és jó is volt, de sokat aggódtunk, mert az öcsém kisérettségizett. na, de ezekről is majd később. Most csak annyit kérek, hogy küldjetek energiát felém ezerrel. Valahogy ki vagyok égve, semmihez sincs kedvem (ez alól pár kivétel: hozzámbújós babát etetni, majd együtt szundizni az ágyon, gofrit sütni és enni, Igy jártam anyátokkal maraton zombiként a kanapéról - kb ennyi). Dani egyre ügyesebb, forgolódik hátról hasra (vissza tud, de nem akar, inkább nyügöl, hogy forditsuk mi), nevetgél és 6600 gram már. Szerintem megint "evolúciós ugrásra" készül (lásd: fejlődési ugras, Ice Age style)mert alig alszik, és állandóan ölbe kivánkozik. Most megyek is, mert készül haza a dadus és éhes a csemete. 

Anonim hordozók egyesüljetek!

"Sziasztok, Réka vagyok és babahordozó-függő. (Szia, Réééééka)"

Igy kezdődne a anonim hordozótalálkozó (vagy csak szinplán AH) otthon, ha eljutnék. A helyzet az, hogy teljesen rákattantam a babahordozásra, ami nem meglepő, ha megfigyeled, hogy a kölköm egyedül nincs el többet, mint jó tiz perc, és még azt is megondolja. Mint már emlitettem, egy rugalmas hibridnek nevezett valamivel kezdőtött, és aztán bátorságomat összeszedve áttértem a keményebb dolgokra (nem igy van ez mindig:) ) egy álomszép Osha pamutkendő formájában, amit a dilerem dúlám árult és tőle kaptam igen előnyös áron, szinte-szinte ajándékba.  Beszervezett, mi? :)

Mindennek van előnye és hátrány: a rugalmas hibrid kendő nagyon egyszerű, tiz perc megtanulni  a hogyanját, de sajnos nagyobb súlyt tényleg nem kényelmes vele hordozgatni és kicsit meg is ereszkedik, mivel Dani most 5.9 kilo. Ennek ellenére a reptéren óriási hasznát vettem, és a fiuknak (Sanjay, Lehel) sokkal praktikusabb. Pikk pakk fent van, és sportosan néz ki, de főleg lehet vele xboxolni. :) Vagy 4 hetes babával végigjárni az Ikeát. Ami tetszik.

A szövött kendő meseszép és a legsokoldalúbb hordozó, lehet vele elöl,hátul és csipőn cipelni, ha jó minőségű, akkor kényelmes (főleg ha nem mindig ugyanugy kötöd) és veled marad sok gyereken át. Sőt, pl. az Osha kendőkből nem gyártanak ipari mennyiséget, tehát előfordulhat, hogy ami megtetszik, azt már nem gyártják, és vagy hoppon maradsz, vagy keresgélsz használt után - a használt kendődet igy adhatod el néha drágábban, mint volt eredetileg. Viszont a kendőt nagyságrendekkel nehezebb használni, először is be kell törni (puhitani az anyagot, hogy csússzon, mert másképp hiába ráncigálod és csak frusztrált leszel) és bizony te is meg a baba is meg kell tanulja használni, és az nem tiz perc. Kiscápa most, kb 2 hónap után jutott el oda, hogy nem kapálózik mindig, ha beteszem, és van általában 1 perc türelme, ha kötözök. Vagy legalábbis nem ordit és vaszkalódik, mitn a fába szorult féreg. Mielőtt azt hiszi valaki, hogy rosszul csinálom: a gyerek láthatóan ellazul 2 perc után és még 2 percre rá mély, pihentető, mosolygós álomba merül. Ja, és messze sem meseszerűen és illedelmesen szokott alvás előtt egy óriásit böfögni.

És amit be akartam vallani, mert nagy az öröm, az a nyári kendő. Minthogy a rendesem bizony nagyon meleg tud lenni, sok gondolkodás után vettem magunknak egy Hoppediz Das Leichte vékony szövésűt. Tegnap megérkezett, és olyan jó puha már kivéve a dobozból, hogy egy kis öblités után lehet is viselni. Gépben mosható, és alacsony fokon száritható is. Igy egy jó óra után tudtam is vasalni (nem muszáj, de jót tesz neki) és este végig tudtuk nézni az Ex Machinát nyugodtan, lusz tudtam blogolni tegnap is, mert Kiscápa beájult az új kendőjében. Jött vele egy passzoló kis nyáladzó, pici szövött tartó és egy vagány kis könyvecske, amiben nagyon részletesen, képekkel illusztrálnak vagy 15 féle kötést. Már ki is próbáltunk egy újat. :)

Összefoglalva: nagyon ajánlom mindenkinek, aki a hordozáson gondolkodik, hogy nyugodtan próbálja ki (akár 1-2 hetes kölcsönnel is, sőt) a szövött kendőt! Engem meg tartsanak távol minden új cucctól, mert pénzem az már nem maradt és az oldalbordadonor is kitagad. :)

Öröm az ürömben: indiai nagykövetség rulez!

Hosszú betegség után eltávozott apósom pár hete. Tudtuk, hogy be fog következni, de attól még nagy csapás volt Sanjaynak nyilván. Mivel ez pünkösd hétvége előtti péntek este történt, semmi esély nem volt arra, hogy el tudjon menni a következő nap Indiába. Tudniillik a holland állampolgársággal le kell mondani a sajátodról - kevés kivételtől eltekintve. India ugyan kiad egy "külföldi indiai származású csóka" vagy valami hasonló nevezetű kártyát ebben az esetben, de ez sok hónapba telik, és semmi értelmét nem láttuk eddig kivenni. 

Igy oldalbordadonor vizummal juthat csak be az országába. Ameddig ő a családdal beszélt azon a pénteken, én még melegében felhivtam a nagykövetséget, elregéltem mi is a probléma, teljesen felkészülve arra, hogy a hétvégére, pünkösdhétfőre, várakozási időre, nagy melegekre, születésnapokra meg jó ég tudja mire tekintettel (mert Indiában nem úgy jár az idő, mint máshol) még ittragad vagy 10 napra. Ez meg azért nem jó, mert ugyan a hamvasztás órákon belül meg sokott lenni - meleg van arrafele - de van egy, a megemlékezéshez hasonló szokás, és arra azért ott kellene legyen. Nagy pofáraesés volt aztán részemről, szerencsére jó irányban, mert miután hallották mi történt a konzul azonnal nagyon udvaiasan és emberségesen tiz perc beszélgetés után beinvitálta a férjemet sürgősségi vizumot kivenni "amikor csak akarjuk". Ezért külön kinyitottak másnap, bejött csak érte a felügyelő, kiállitott mindent, átbaktatott a nagykövetségre gyalog és ott várt ránk. Ott Sanjayt behivták és a nagykövet is kijött aláirni a papirokat és részvétét nyilvánitani. Két óra alatt megvolt a vizum. 

Sanjay sehogy sem érezte jól magát, hogy engem, Echot meg kiscápát egyedül hagyjon, és úgy döntöttünk, hogy én hazarepülök a szüleimhez egy hétre, amig ő el van menve. Csakhogy babáknak itt bizony nincs kiadva sületési bizonyitvány - ha kell, akkor arról kivonatot adnak a városházán. Igy sürgősségi útlevelet sem kaphat. Az egyedüli megoldás a gyorsitott eljárásos útlevél volt, amit pünkösd után el is rendeztünk. Vicces az volt, hogy 10 percbe telt, amig meglett a foto (most gondoljatok el egy kéthónapos babát ugy fényképezni, hogy valamelyest függőlegesen legyen, de ne látszódjon, hogy valaki tartja, ezenkivül nézzen a kamerába, ne sirjon és egyéb képet se vágjon... aki ezt kitalálta!!!) és a rajtunk kivül ő is személyesen jelen kellett legyen papir leadásnál és útlevél felvételnél. Még jó, hogy aláirnia nem kellett. Erősen emlékeztet arra, amikor az akkor 3 éves öcsémről beirták a népszámlálásnál, hogy analfabéta, egyedülálló és eltartott. :)) 

Szóval meglepett, milyen bonyolult volt az egyébként egyszerű hollandiai pairt beszerezni az általában rémálom indiai vizumhoz képest... 

Top öt dolog - 2 hónapos edisön

Eddig ez alatt a két hónap alatt pár dolog van, ami életmentő, mert volt azért hogy úgy éreztem menten falnak megyek, és feldobom a rózsaszin tappancsaimat.

Mivel kiscápa éppen bealudt, van kemény 10 percem, hogy irjak, igy ez rövid lesz és velős. Utólagosan csak 3 percem volt, igy inkább darabokban irok.

1. A szoptatás, és ez is megér egy külön misét.
2. A hordozókendőm, mind a kettő, de főleg a rugalmas hordozókendő hibrid, amit mindenkinek nagyon meleg szivvel ajánlok. 
   

Van egy gyönyörű szövött kendőm is, de ha kezdő az ember, az újszülött meg ugye annyira tónusos, mint a régi oszim borsófőzeléke, a gyerek egyébként is szenvedélyesen tiltakozik minden megszoritás ellen, na, akkor nem egyszerű kendőzést tanulni. A youtubeon egyébként is minden baba simán kendőszakértő már és ha nem aludt előtte, hát azonnal elalszik utána... tehát szerezz egy ilyesmit be, és miután a kicsi 5 percet hadakozott, lekaparta a dekoltázsodat és visitott mint a szúrt malac - na, akkor elhallgat, hozzádbújik, édesdeden alszik két órát és te királynak érzed magad, mert megnyugtattad a csecsszopót, te egyedül, és még talán be is tettél egy mosást és megnéztél egy filmet... luxus, na. (Mint a rugalmas kendőkkel általában, ezt sem fogja az ember nehéz gyereknél használni, igy drágábban jössz ki, mert csak meg kell vedd azt a kendőt vagy egyéb hordozóeszközt de valamit valamiért. )

3. A bebugyolálás. Nerm tom, mások gyereke hogy alszik el, az enyém csápol, mint állat, és kétpercenként felébred tőle. Nem ritka, hogy alaposan szemen, arcon vagy szimplán fejbevágja magát. Nappal tehát bugyoláltuk szimpla babaágy lepedőbe, és aztán behúztam egy kispárnahuzatba, hogy biztonságos legyen és ne dolgozza le. :) Anyuka szerint úgy néz ki benne, mint egy fehér töltöttkáposzta. :) Remekül használt. Éjszakára maradt a nagymamám régi, ujjnélküli hálózsákja. Most már nem éppen egészséges bugyolálni, a hálózsák meg hóttmeleg, ezért beszereztem sok tanakodás után ezen a hétfőn egy Puckababy mini hálózsákot 3-6 hónaposoknak. Az addig 2 órája álmosan orditó csecsemőm azonnal ellágyult, és 1,5 órát aludt a kiságyában! Tiz percnyi tömény hitetlenkedés és csöndes cigánykerék után tudtam egy kicsit olvasni. Igazi könyvet, nem csak azokat, amiben pontokba szedve gyereknevelési tippek állnak. Azóta éjjel csend van, és 4,5 órát alszik egyhuzamban. Hurrá!

4. A Gripe water. Akinek nem jön be az Espumisan csepp. Sanjay egy különösen nehéz éjszaka után a második héten 2 órát vezetett, hogy kapjon délután egy üveggel egyik kollegájától, és azóta nem váltunk meg tőle. A viztől, nem a kollegától. Napi 3 kiskanál csodákat művel - alul is, felül is, ha értitek mire gondolok. :)

5. Két doboz Xanax. Csak vicceltem. Három. De most komolyan, ami nagyon segitett az az volt, hogy Apum és Orsi barátnőm is eljött. Apuka itt volt 2 hétig, ami alatt Sanjay tudott éjszaka aludni, én meg nagyrészt csak pelenkázni és szoptatni kellett felkeljek és néha délután kidőltem fél órára. A babát három ember el tudja úgy látni, hogy mindenkinek marad ideje olyasmikre, mint zuhanyzás, több-kevesebb alvás, és esetleg még egy pár oldalnyi könyv olvasása, kétszer egy héten. Orsival detto. 

Szülés 1. rész

Tegnap volt Hollandiában anyák napja, és rájöttem, hogy kerek 8 hete semmit sem irtam. Utoljára tehénnek néztem ki, óriási pocakkal. Hát, az is eltelt. megszületett kicsi Dani és most végre rajtam lógva elkezdhetem leirni mi minden történt. Figyelem: grafikus lesz :)) ja, és ha valaki nem tudná még, gyerektéren "hülye hippi" vagyok. Ez van.

Először is leirnám magát a szülést, valszeg több részletben. Engem mindig is érdekelt mások szüléstörténete, minél részletesebb, annál jobban, ezért veszem a narcisztikus fáradtságot. ez igy nem is teljesen igaz: inkább az van, hogy a barátaim szinte mind több óra repülőutra vannak tőlem, és őszintén nagyon kikivánkozik belőlem a sztori. Én igy dolgozom fel.

Március 15-én letelt a 40 hét, és estefele kicsit aggódva gondoltam arra, hogy most aztán mindenki cseszegetni fog, mikor inditják be. Apum már hamarabb is érdeklődött, mikor lesz már meg a baba, és most már akár be is indithatnák, mert majdnem ott vagyunk. Én meg a császár nagyobb esélye miatt azt semmiképpen sem akartam - háhá mondhatná most valaki - micsoda irónia, de erről majd később. Másnapra, hétfőre virradó éjjel háromkor felébredtem, ami nem volt különös. Ami igen, az az, hogy mintha görcsölt volna a hasam. Aztán csökkent, aztán megint nőtt az intenzitása, kb hárompercenként. Ez még nem AZ! - gondolám naivan.

Háttérinformáció: informálódva könyvekből előkészültem mindenféle időpazarló technikával az első pár vajúdős órára, amikor 15, 10, 8 és hasonló percenként jön egy kontrakció. Megvolt előre az Elfújta a szél film, ropogtatnivalók és a nővéreknek szánt muffinalapanyag, amit majd megsütök illetve bőröndbe bedobandó cucc. Ezzel eltelik jó 6 óra, fel vagyok készülve.

Felébresztem Sanjay-t, mérje az időt, hátha mégis arról van szó: 3/4 percenként, egy perces összehúzódás. A harmadik ilyen után mondom neki, hogy ejsze szülök, ő meg aranyosan megjegyzi, hogy akkor ő most alszik még egy órát. Sőt, az én anyám! Hozza azonnal a telefont, dúlát felhivni, mert a bába utasitásai szerint egy óra után hivjam, öt perces fájásokkal, de olyan nem is volt, most mi legyen. Hivom a dúlánkat, félreérti, háromszor kérdez rá és még úgy sem hiszi, hogy tényleg most kezdtük és igy. A bába-doki detto, mondja, hogy azért kijön. Ez már négy fele volt, én beszöktem valamikor a kádba és próbálgatom a hipnobébi stratégiákat. Ötkor érkezik a diszkiséret, három centinél vagyok - nem akartam belső vizsgálatot eredetileg, de ott akkor tudni akartuk mindannyian, mi újság van, akkor már két órája hárompercesekkel. Próbálja a dúla ajánlani a szülőszéket, TENS masinát, masszázst, és a hipnobébi felvételek bevetését, de annyira nem akartam semmit, hogy az már fájt, csak annyit szólok, hogy hagyjanak békén és ne érjen hozzám senki, semmi. Előreugrok, de el kell mondanom, hogy minden után és alatt is szerintem nagyon intenzivek voltak a fájások, de nem fájt borzasztóan sosem, inkább bosszantó volt, hogy az igéret szerinti fájdalommentes szünetek nem léteztek, csak kevésbé fát a kontrakciók közt, nem volt igazán hullámjellege az egésznek. Annak ellenére, hogy nem hallgattam a hipnofelvételeket és tudatosan nem lazitottam, nagyon jól ment minden, nem feszitettem meg magam és az egész szülés alatt valami lebegő-hipnotikus állapotban voltam. Ez ment tovább kilencig, amikor megérkezett a fotós (dúlánk ismerőse, ingyen, portfolio kiépités céljából kérte, hogy fotózhassan - remek döntés volt, hogy beleegyeztünk). És innen jöttek a képek, a bába-doki aludt a kanapén, a dúla és Sanjay felváltva győzködtek, hogy egyek és igyak meg pihentek. Nekem az idő tizszer gyorsabban járt, csak repültek az órak, amig 11 kor azt ajanlotta mindenki, hogy most már közel vagyunk, és mehetünk a kórházba. A kocsiban nagyon szar volt, azt meghagyom, és a parkolóban is. Most már az zavar, hogy nem erősködött senki, hogy öltözzek fel: amugy pizsamásan, kócosan mentem be, mert akkor nagyon hidegen hagyott, most meg kicsit szégyellem, hogy néztem ki. Akkor már kb 8 órája vajúdtam intenzivel, talán ez mentesit a felelősség alól. És most a képek, mert folytatás később következik.

Tehén

Emlékeztek, hogy valamikor meséltem, milyen helyre kis pocakom volt? Igazán nem számitott se nagynak se túl kicsinek, olyan viselhető volt. Na, azok az idők elmúltak pár hete. Te jó ég, hogy mekkorát tud nőni napok alatt! Azt hittem, hogy a kismamaruhák pocakrésze mindig is egy kicsit szellősebb lesz, hát nem.

Szóval, ma felkeltem morcosan (máshogy nehéz kelni egy félig átvirrasztott éjszaka után), és átöltözés helyett úgy döntöttem még egy órácskát pizsamában leledzem. Felvettem hozzá a pufi PINK (nem, ez nem rózsaszin, ez igazi babriepink) fürdőlepedőmet, és véletlenül tükörbe néztem. Elmondhatom, hogy eddig magamnak is meglepetés volt, hogy nem volt bajom a kinézetemmel. Gondoltam én már szököm azt a periódust, amikor félsz, hogy a tenger mellett még a hullámokba görget a jóindulatú Greenpeace. Most meg egyetlen gondolatom volt: ez biza közelit egy tehén méretéhez széltében, tiszta objektiven. Erre lemegyek, odateszem sóhajok közt a kávét, és kiveszem a hűtőből a tejet. Mit is ir ezen a tejesdobozon? Premier planban ott van a tehén, és alatta óriási betűkkel: Kvizkérdés: mennyi is egy tehén súlya? Na, erre próbálj kinodban nem röhögni. :)

Csak, ha valakit érdekel, kb fél tonna. Addig azért még van, remélem.

Igy irtok ti ???

Ma egy kiakados bejegyzes lesz, magyar karakterek nelkul, mert valamiert nem mukodnek...

Regen anyuka rendszeresen vette es az egesz csalad szivesen olvasta a Nok Lapjat. Mostanaban csak egyszer-ketszer vesszuk evente, amikor nagymama utazik. Egyszeruen nem ugyanaz, mint ami volt, minosegileg... hat nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Szar.

Regebben meg szivesen olvastam a noklapjacafe weboldalt is, most mar csak az almatlan ejszakak talalnak ott, es mindig leszidom magam miatta, mert uuuuugy felbosszant, hogy csak na.

1. Bottal tudnam verni azokat a brit kutatokat, akik elvben mindenre rajonnek, aztan az ujsagirok nagy hajraval kommentaljak. Lattatok, milyenekre "jottek ra"? Pl. kilenc lepes a boldogsag fele, vagy 5 lepes, amivel boldogga teheted a ferjed, vagy 3 gyereknevelesi aranyszabaly. Aztan valtogatodik a fejem-falba-verem-nyilvanvalo (a ferj orul, ha a felesege nem zsortolodik 24-bol 24-et vagy a gyerekeid szellemi fejlodesehez fontos, hogy kommunikalj veluk eletkoruknak megfeleloen Hat b... meg a jegesmaci, magamtol nem jottem volna ra, hogy a csecsemonek nem a napi egy Kaffka novellat kell felolvasni, es meggyozodesem, hogy az oldalbordadonor - mint minden mas Homo Sapiens - azzal a vagyalommal ebred, hogy de jo lenne most, ha valaki becsulettel lecseszne - es el nem tudom kepzelni, hogy ezt valojaban kutatta valaki 2015-ben) meg a hiszi-a-piszi ( "tinerete fara batranete si viata fara de moarte" - egy lepesre van csak, kinai gilisztat kell enni reggeli elott pont 22 perccel es 45 masodperccel). Megmondom en nektek itt es most a nagy titkot, hogy kik ezek a titokzatos kutatok: az ujsagiro szomszedjanak a 20 eves Jancsi fia kiment szezonmunkara Liverpoolba, ott jart osszesen vagy 2-3 lannyal, akik veletlenul mind magasabbak voltak, mint az itthoni horcsogrocsogei exei es szerettek a fekete cipoket, ellenben a barnakkal. Erre Jancsi lekovetkeztette tudomanyos folenyet bizonyitando, hogy a magas lanyok a fekete cipokert rajonganak, az alacsonyabbak meg a barnakert. Sot, mellekvaganykent azt is feltetelezte, hogy ha fekete cipot hord egy huszoneves, akkor startbol no 5 centit. Tadadadam: brit tudosok legujabb kutatasa.

2. Ami hir, es tenyleg erdemelne ket szot, arrol fel szo esik, az is minosithetetlen hangnemben es/vagy csak kepekkel. "Lam-lam, nem csak Magyarhonban vannak orultek, ime az XYZ-ben elkovetett bombazas legveresebb kepsorai". Nem is lenne ezzel baj, ha ez kepriport volna. Nem kepriport. Nezzetek meg Egyed Ufo Zoltan muveit, mert azok adnak is valamit, es megmutatjak, hogy kell ezt csinalni.

3. Ami a legjobban felhaborit azok a cikkek. Igen, ujsagiro vagy, es ez a munkad, nem engedheted meg magadnak, hogy zsortolodsz, ha irni kell, es ezt ki is fejezed nyiltan. Tegnap olvastam egy cikket arrol, hogy mennyire bosszanto, ha a moziban trollok ulnek, akik mindenre kommentalnak, hangosat es bosszantoak. Gondoltam a cimrol, hogy na, akkor most korbejarjuk a temat, mert ez tenyleg egy problema. Az iro elmeselte a sztorit, mi szerint a baratnojevel joegtudja mit nezett a hetvegen, es mennyire zavarta, hogy egy par huszoneves srac allandoan es hangosan beszolongatott a szereploknek. Ez olyan 150-200 szobol megvolt. Azutan zarta sorait azzal, hogy jobb idopocsekolas lett volna otthon ulni tv-t nezni, es akkor most o nem irna ezt a cikket sem. Mivan?! Akkor mas cikket irnal apuskam, mert tudtommal ezert fizetnek. En a privat blogomban elmeselem, mi bosszantott a hetvegen, aztan zarom soraimat. Ez nem cikk, ez naplobejegyzes. Egy rendes cikkben minimum a sztorival inditassz, aztan esetleg megkerdezel egy ket embert (nem, a baratnod nem szamit) a mozizok kozul, ok hogy ertekeltek a zavaro bekiabalasokat, beszelsz a moziban az illetekesekkel, hogy szerintuk mekkora problema ez, es mit lehet/tudnak/akarnak tenni ellene, ha mas otleted nincs behozod a brit kutatokat (akik megallapitjak, hogy az emberek jobb szeretnek ugy filmet nezni, ha nem bofognek a nyakukba) es aztan esetleg meg megoldasokat is megemlitessz, peldakkal (Bivalybasznadon ezt ugy oldottak meg, hogy tobb teremort vettek fel - ezt sajnos a helyi mozi nem engedheti meg maganak, de esetleg dolgozhatnank onkentesekkel, hadd kerdezzuk meg a helyi focicsapatot, mit csinalnak pentek delutan) es kiterjesztheted a temat arra is, mennyire mas a mozikultura most, mint volt 20 evvel ezelott (nem, nem a bezzeg-az-en-idomben cimu felkialtasokkal, hanem igenis nyitott szemlelettel) miert (TV otthon, a mozik eppen hogy kijonnek) es mit lehetne tenni, hogy mindenki boldogabb es kulturaltabb legyen(megtanitani otthon es az iskolaban a gyerekeket, hogy mi is az etikett szinhazban/operaban/moziban/babeloadason illetve gyakorlatilag is elvinni oket, hogy kiprobaljak ezeket).

Ez csak par pelda volt, raadasnak eleg laza temakrol. Ugyanezt nem lehet az ebolarol lejatszani, de megis megteszik ezt is. I rest my case, megyek beveszem a nyugtatomat, es iszom ra egy pohar bort. Basszus, nem szabad se nyugtato, se pohar bor. Nem baj, majd megnezem, hogy a brit kutatok mit mondtak ezek hasznalatarol, mert szerintem meg a kicsi is ki van akadva. 

Fekete-feher-igen-nem

A szülési szabadságom egy részét - sőt, mostanában egyre nagyobb részét - remeteként éltem meg. Nem tudom, miért, de egyszerűen be szeretnék gubózni a hálóba és olvasgatni meg aludni van csak kedvem. Azt mondják ez normális a terhesség vége fele. Azt ne is mondjam, mert mindenki tudja, hogy aludni éjjel nem igazán lehet nagy pocakkal és rugdalózó babával odabent, igy nappal mindig ledőlök egy kicsit. Na, de nem is ez lenne a téma, hanem egy tanácskérés. 

Szemben van egy kedves, velünk egyidős szomszédasszonyom, akivel nagyon jól kijövünk. Már évek óta összeülünk néha, havonta egyszer-kétszer, beszélgetni, teázni egyet, ő is angolt tanit, igy megosztjuk a tapasztalatokat, ilyesmi. Az utolsó időben szinte hetente találkoztunk, és kezdett kicsit sok lenne. Nagyon aranyos nő, barátságos, szinte túl segitőkész, de enyhén hiperaktiv, és nyomulós is kicsit. Nagy baráti köre van, ezért gyakran előfordul, hogy hozza a barátnőjét, ismerősét, stb. magával, és aztán a vadidegenek előtt folytatja azt a személyes beszélgetést, amit abbahagytunk azelőtt. Mielőtt megköveznétek, azt is kell tudni, hogy jó holland módjára magáról sokkal visszafogottabban mesél, igy többször én vagyok a téma. Én meg ugye nem tudom befogni a számat, igy mondtam olyanokat is, amit azért egy kedves ismerőssel lehet kevésbé beszélne meg az ember - de eső után köpönyeg, meg tényleg nem rosszindulatú a csaj, csak kicsit összezavarodott mások magánszféráját illetően.  Azt már nem is mondom, hogy makacsul ragaszkodik hozzá, hogy menjünk ide-oda együtt, gyakran hosszan és rendszeresen: "ha holnap nincs időd, akkor holnapután, vagy azután, vagy azután, miért nincs időd, mit csinálsz, ja, csak a férjeddel lennél, biztos tud nélkülözni egy órára, jót tesz neked a séta, takaritani lehet maskor is, nem beszélhettek a szüleiddel később... szóval értitek."

Ez még jobban kiéleződött az utóbbi hetekben. Irtam neki egy sms-t valamelyik héten, hogy "holnap nem tudok teázni, mert nagyon fáradt vagyok és ki szeretném pihenni magam. Majd irok meg pár nap vagy hét múlva, amikor virgoncabb vagyok,  addig is vigyázz magadra." Ez volt egy keddi nap, amikor szerda délután fél háromra volt a találkánk leszögezve. Visszairta, hogy ok, jó pihenést. Másnap találjátok ki csenget fél háromkor az ajtón. A szomszédasszony, meg egy idősebb barátnője, hogy erre sétáltak, csak egz csokor virágot adnának be, ami egy meseszép gesztus, és beugranának pár percre - ami akkor nem tűnt meseszépnek. Tudom, tudom, tiszta HP vagyok, és Shrek hozzám képest egy vendégszerető tündér, de rosszul esett, hogy - miután éppen ebédeltünk, babaruhát rendeztem, stb, nem dőlhetek le egy kicsit aludni, és fájt a hátam is megfelelően. Arról ne is beszéljünk, hogy nem volt elmosogatva, és pizsamagatyában voltam, mert az volt kényelmes, és foltos volt a blúzom is, mert ki takarit fehéritett diszingben? Másnál engem sem zavar, de ha valaki hozzám jön azért legalább egy folttalan, normális házi cuccban szeretek lenni. Szóval kényelmetlenül voltam, próbáltam másodpercek alatt rendet rakni és valami kardigánt magamra dobni, hogy ne nézzek ki ágrólszakadtnak. Azt ne is mondjam, hogy diszkrét utalásaim ellenére fél ötig maradtak, és akkor is egyenesen meg kellett mondjam, hogy biza nekem még aznap este tanitani kell, és lassan szedelőszködnék, mert egyszerűen elkések. A végén még megbeszéltük, hogy köszi nagyon mindent (becsszóra nagyon udvarias voltam végig!), és majd pár hét múlva hivom én telefonon. Nem jött be, és most a szerda dél és kora délutánt ő sms-el meg telefonálással tölti, én meg nem merek kijönni a hálószobából, mert meglát, hogy itthon vagyok, átugrik, aztán lőttek annak, hogy én még ma valamit is csinálok. 

Nagyon jó lenne pár jó tanács és vélemény, mert ha udvariatlan lenne a nő, akkor egyszerű, de ő tényleg barátságos okokból folytatja ezt, és egyszerűen nem tudom, hogy értessem meg vele, hogy most a fontossági sorrendben igenis a férjem áll elöl, és a kevés energiát, amim van nagyrészt a háztartás meg rendezgetés veszi el, tehát nappal igenis gyakran pihengetek. És  még szeretném nagyon, hogy legyen végre energiám a távolban levő barátaimra, mert sok embernek az, hogy skypolsz, az nem egy találka, mert nincs ott a másik fizikailag, tedd le, és majd folytatod később. Hát, az sem úgy van. Szóval, mit gondoltok?

Önök kérték: terhesgondozás összefoglaló Hollandiában

Kiemelten, csak a problémamentes várandósgondozásról tudok nyilatkozni, mert eddig - és remélhetőleg már ezután is-  az volt.

Ahogy van egy pozitiv teszted, felhivod a bábát. Szabad választás van, de általában mindenki a hozzá legközelebbihez megy, mert miért ne. Pár száz családorvos elvégzett egy bábaképzőt is, tehát választhatók igy kerültünk mi pl. a saját családorvosunk keze alá. Na, ezért nem irom, hogy szülésznőt választhatsz, mert igenis van férfi bába, aki nem szülész-nőgyógyász. Szóval, felhivtad, telefonon kiszámitottátok gyorsan, hány hétnél is tartassz, gratuláltak, majd a 8-10. hét körülre kapsz egy időpontot. Addig is telefonálhatsz, és kapsz egy csomó jó tanácsot (folsavat szedni, mit nem szabad enni-inni, stb, csak a szokásosak)

Az első alkalommal kapsz egy terheskönyvnek nem nevezhető A4-es lapot, ahova be van irva minden konzultáció. A szülésznőnél ugyanaz megvan még egyszer. Kapsz beutalót ultrahangra, hogy biztosan tudják a baba korát, majd jön ugyanaz a rutin, amit aztán minden egyes konzultáció alkalmával elismételtek: hogy vagy, van-e probléma-kérdés, vérnyomásmérés, súlymérés, méh külső tapizása, mérése, szivhanghallgatózás fa kütyüvel és/vagy dopplerrel,  kézfogás, kezicsókolom. Belső vizsgálat a 36, hétig komoly ok nélkül biztos nincs, ezután tudtommal van rendelő, ahol felajánlják, illetve megteszik, ha kéred.

Ezután ha minden OK ilyenre elmész a kb: 12-14, 16, 20, 24, 27, 30, 32, 34, 36, 37, 38, 39, 40, 41. héten. Egyedüli kiegészitő az opcionális genetikai ultrahang kérése a 20, hét körül, és ugyanekkor, meg a terhesség vége fele a vizelet fehérjeteszt, plusz az egyszeri korai vérvizsgálat, ami szexuálisan terjedő betegségekre, rózsahimlőre és vércsoportra fókuszál. Ha RH- vagy akkor küldik apukát is vérvizsgálatra. Gondolom, ha bajod van máskor is néznek, és mást is. Nekem pluszban volt a 4-6 hetenkinti pajzsmirigy-vérvizsgálat és saját kérésre 20-24 héten egy vércukorteszt. Mivel minden ok, tovább nem is kellett lépni szerencsére.

Általában a bábák lazák, sokszor fél órát-órát is eltöltenek a kismamával és papával, ha sok a kérdésed. Eddig nekünk sosem kellett sok idő, de most, a 36, héten elmondja majd a doki, mi a pálya szülés esetén, mikor kell őt felhivni, és kértük, hogy most akkor beszélhessük meg a szülési tervet is.

37 és 42. hét között született babák "normális", terminusinak számitanak, tehát ezalatt a saját szülésznőd lát el. Ugyan a 41, hét után be kell menj naponta CTG és flowmetriara (ugy tudom, de ebben nem vagyok biztos), a kórházban ezt az ottani szülésznők végzik és értékelik. Úgy tudom, fel szokták ajánlani gyakran és inszisztensen a beinditást 41, hét után, de azt - és bármi mást is - jogod van visszautasitani. Megbeszélheted pl. a saját bábáddal, hogy ő próbálkozzon a buroksapkát eltávolitani, illetve adjon tanácsokat, mivel lehet beinditani a szülést. 42. hét után tudtommal kezdenek bepánikolni a kórházban, de akkor is jogod van dönteni. A saját családorvosunk első gyereke 13 napra jött meg, és ő azt mondta nem izgultak egyáltalán.

Ezekről az utolső hetekről majd eztán tudok csak irni biztosra. :)

Érdekes volt, hogy a kórházi szülésznő (csak megjegyzésképpen: teljesen mások, mint a "kinti bábák", mert spéci képesitést kaptak a kóros esetek kezelésére) is azt mondta az ultrahang alapján nagyon nehéz, ha nem lehetetlen megsaccolni a baba súlyát. Mért pedig valami lábcsontot, hastérfogatot és fejméretet, de szerinte ez utóbbi egyrészt úgyis genetika, másrészt meg ha már lent van, teljesen eltérő lehet különböző szögekből. Tehát anyukám hiába kérdezgeti, hogy mekkorára saccolják a kicsit, mert ezzel max annyit tudnak megmondani, hogy - ha mész kéthetente valami miatt - az utóbbi két hétben megfelelően fejlődött. Ennek örültem, mert igy is úgy is stresszes a dolog, és előre miért aggódjak, ha úgyis mellé megy gyakran az ultrahang.

Erről ennyit, most pedig megyek egyet szunyálni. :))

Rebozo2

Megkaptam az engedelyt:))

Csak kép és pár szó - Rebozo

Megkaptuk a képeket a Rebozo műhelyről, gyorsan felteszek egyet, hogy lássátok, mit is lehet egy ilyen fasza kendővel csinálni. (Szerencsére nem tudtam, hogy fényképeznek, igy nem voltam agyonstresszelve miatta:)) )

Amúgy a könyv szerint ezt évszázadok óta használják a világban. És tudjátok meg, két perces lengedezés után olyan jól volt a hátam, hogy azt zongorázni lehetne. :) Ha Sanjay is beleegyezik, felteszem majd a másik kettőt a masszázsról is.

Kis ijedtség és rebozo

Eltelt az első szülési szabadságon töltött hét, és eddig jól mennek a dolgok. Igaz, dolgozgattam még, mert kellett, de a hétvégék olyan igazi lazulósak voltak, főleg a vasárnapok.

Kedden kicsit megijesztett a pici, mert hétfő estétől alig-alig mozgott, és azt is olyan lustán, igy a bába utasitására bementünk a kórházba egy ctg-re. Mindenki kedves, aranyos volt, annyit kellett csak várjunk, amig elszaladhattam a mosdóba, és már bent is voltunk az elfüggönyözött ágyon, jött az asszisztens a géppel, és kinálgatott mindkettőnket innivalóval. A baba meg úgy utálta a tappancsokat a hasamon, hogy mindjárt sűrű ugrálásba kezdett. Az ultrahangon is minden rendben volt szerencsére, mérni ugyan nem lehetett, de ugye a plusz-minusz egy kilós mérés az úgysem mond semmit. még a végén megjegyezte a kórházi bába, hogy ha akármi van, akár holnap megismétlódik ez, akár jövő héten, jöjjünk nyugodtan, inkább hiába, mint későn. Megnyugodva jöttünk haza, és csak akkor esett lett, mennyire meg voltunk ijedve - sosem lehet tudni alapon. Aznap délután mindketten ledőltünk, és a tervezett nyugodt beszélgetésből valahogy 3 percen belül kimerült alvás lett, mintha fejbevágtak volna. Azóta Dani újra mozgolódós,  szerencsére.

Múlt héten játszottunk egy csomót Echoval, és vasárnap este megnéztük Schindler listáját, hát szem nem maradt szárazon. Tegnap pedig - hosszas gondolkodás után - elmentünk egy Rebozo wörkshopra. :) Nagyon megérte, remekül éreztük magunkat. Ez egy dél amerikai kb hatméteres szőtt kendő, amit főleg masszázsra használnak, terhesség és vajúdás alatt. Az első fél óra elmélet után gyakorlatilag is kipróbáltuk a pózok nagy részét - a férfiaknak sajgott is a bicepszük utána, de a kismamák szerintem maradtak volna mind még két órára, meglepően ellazitó volt, egész frissen jöttem ki. Pedig ezt egy kendőtől nem vártam volna. :) Oldalbordadonor ugyan aktivan részt vesz a hipnobébi előkészitő programban (elolvassa, meghallgatja, kipróbálja, véleménye van, és szerintem többet tud a szülésről mint az elsőszülő anyukák fele) de ott inkább a mentális felkészülés van előtérben, mig itt megtanultunk valamit, ami fizikailag is segit, sőt, nehéz is csinálni. Szerintem ez segiteni fog, amikor úgy érzi majd, hogy nincs mit tennie. Kaptunk a végén ajándékba egy kendőt és egy kiskönyvet plusz gyakorlatokkal - az apukák örültek, hogy tudnak segiteni a tipikus hátfájában, mi meg előre élveztük az eljövendő masszázsokat.

Utóbbi hetekről

Ha majd egyszer megnövök, videoblogger leszek. Nem azért, mert húha de vonz, hanem mert igy mégiscsak kikerülnek azok a gondolatok, amik elalvás előtt, a zuhany alatt, meg egyéb laptopnak nem való helyeken foglalkoztatnak. Kép nem lesz hozzá, és valószinűleg a nagyrésze érthetetlen lesz pont fent emlitett okokból, de legalább meg leszek elégedve, hogy kint van, amit ki akartam tenni az ablakba. Abba inkább nme is megyek bele, hogy az összes blogot, amit követek rendszeresen nézem, és morgok magamban, hogy miért nem irt az illető. Mert érdekelne az élete meg a gondolatai, erre meg én havonta egyszer irok, és igy sem tudom elképzelni, hogy érdekelhet embereket ez a sok hülyeség meg apróság. Mégis, valahogy úgy érzem itt kiönthetem magamból az egészet, mert - ellenben egy párbeszéddel - nem kell azért aggódjak, hogy untatom a másikat. Ha untatja, nyilván abbahagyja az olvasást, nem? Csak mondom, nyugodtan abba lehet hagyni, vagy szökni egyet, ha nem a te témád. Ezennel megfogadom, hogy soha senkit nem fogok keresztkérdésekkel bombázni, sőt, kocsmakviz sem lesz a blogom tartalmából.

Hm, hol is kezdjem, ha már nekiültem irni. Talán elpanaszolhatom a legújabb nyavajámat, mely szokás szerint a fáradtság. Mintha rólam irták volna a terhességi könyveket: újult erővel tért vissza a harmadik trimeszterben, és mint fél évvel ezelőtt, most is úgy érzem néha, hogy ebben az életben ilyen fáradt nem voltam még, és valószinüleg perceken belül összeesek és kimúlok végelgyengülésben. Két dolog nyugtat csak: az, hogy nyolc hónapos várandósan már csak-csak nem akkora szégyen ez, és persze az internet. Ahogy azt a Bloggess mondja "internet, never change". Jó olvasni, hogy mások is ugyanazzal küzdenek, sőt sokkal paranojásabban, hátrább vannak a teendőlistán és mégsem érzik magukat totál szerencsétlenséghalmaznak. Végül is nincs is semmi a listámon, amiért a bábát felhivhattam volna programon kivül, és még elégge virgonc is vagyok ahhoz képest. Azt meg kell hagyni: amikor a kutya felébredve az édes álomból csak akkor hajlandó kitenni a pracliját a ketrecből, ha megfelelően meg lett a pocija vakargatva, és igy én vagyok kénytelen bemászni, na, az nem esik jól. És sokszor estefele, mikor felemelek valamit a földről, olyan hangokat adok ki, mint egy székrekedéses rozmár...

Mert az a tervem, hogy nem hagyok a 30. hét utánra sok tennivalót bizony megbukott, főleg a csúnya meghülésem miatt. Az sem segitett, hogy sokat késik a megrendelt babacucc, amit a terv szerint már össze kellett volna rakni, meg a fizetés, aminek egy részét pelenkázó-babakád kombóra szántunk. Azzal nyugtatgatom magam, hogy nem lesz semmi baj, jovő hét az utolsó munkahetem, és csak meglesz minden a 36. hét végére.

És most hadd dicsekedjek el az oldalbordadonorral: amig meg voltam hülve, és azóta is rendszeresen mindent intéz, amire csak megkérem és minden kivánságomra figyel. Nézzétek meg a mesebeli reggelit, amit még december végén készitett, hogy lázas-nyügös feleségét felviditsa

A képen látható csupor is ajándék volt, mire hazajöttem: detektiv csupor a neve, de én csak Sherlocknak hivom, és nem véletlenül. Sanjay pontosan tudja, mennyire oda vagyok a detektivért. Ezenfelül a fekete anyag rajta, meg a sapka mind gumiból van, tehát le lehet tenni bárhova alátét nélkül, és melegen tartja az innivalót. A napocska pedig különleges szilikonformában készült. 

És ez még nem minden, mert múlt héten meglepett egy teljes testpárnával, ami kicsit hasonlit az alábbi képre:

Az enyém hosszabb, de vékonyabb és nem mintás. A lényege az, hogy kényelmesen tudsz vele aludni, többfajta pozicióra jó, és később szoptatópárnának is megfelel. Hát, ez valami csoda, mindenkinek csak ajánlani tudom. A hátam szinte egyáltalán nem fáj azóta és jelentősen kényelmesebben alszom.

Ne itéljetek el, de ez a párna, együtt a terhespizsamámmal, felkerül a "akkor is használom, ha nem vagyok terhes, és mindenki duguljon el" listámra. Apropó, terhespizsma: mióta hüvösebbek lettek az esték november környékén egyszerűen megutáltam a nagyihálóingeket. Feljön, fojtogat feszül, és mindent tart, csak meleget nem. A H&M ben véletlenül láttam meg egy olcsó terhespizsmaalsót, mellé beszereztem egy szoptatófelsőt, és azóta boldog ember vagyok, aki alig várja, hogy legyen legalább este 8, és legálisan öltözhessen pizsamába.


Szóval, holtáig tanul a jó pap, mert ezekről egyáltalán nem gondoltam, hogy jól jöhetnének. És mégis, mekkora különbség. Most pedig szaladok is, mert olyan régen nem láttam sem a pizsamámat, sem a párnámat, hogy nagyon vágyom már rájuk :D 

2015 tervek - nem teljesen komolyan

Remek vakációm volt. Otthon töltöttem pár napot, majd rendes szokás szerint hazajöttem és a szilvesztert ágyban-párnák közt töltöttem, lázasan es jó morcosan. Negyedik év sorozatban. Most már valamennyire jobban vagyok, szerencsére.

Hogy ne felejtsem el, milyen betegen dolgozni, ma lesz az első félév utolsó órája a népi egyetemen, és szoktam ilyenkorra finomakat bevinni. Nagyon büccke vagyok magamra, mert sikerült egy mennyei püspökkenyér/ünnepi kuglóf receptet találni, ami a tegnapi főpróba alapján nem csak szép, de finom is. A második adag most sül, és készitem is a harmadikat szorgalmasan. Mindenképpen leirom később a receptet. Emellé lesz még túrós-sajtos pogácsa, tea, kávé és üditő és nagy csomag zsebkendő nekem.

Ja, és hogy mik a terveink erre az évre? Én tervezek egy könnyű, gyors szülést (dolgozom is rajta, ez meg fog érni egy-két misét), egy gyönyörű tejeskávébarna babát, sok családi és baráti összejövetelt és rengeteg négyesben (apa-anya-baba-kutya) eltöltött időt. Sanjay tervei szerint ma halat eszik vacsorára, és kb ennyi. :))

És most összefoglalva, egy ügyes képpel: