Gondoltam most, hogy Dani betolti az egy evet par nap mulva, igazan esedekes befejezni a szulesmeset. Magyar karakter meg mindig nincs, valamiert a laptop makacsul es kenye-kedve szerint fogja magat es nem akar atallni.
Ott hagytam abba, hogy negy orakor tolofajasokkal beuzent a kis furdobe a baba, hogy gondolkodjak hol is akarok szulni, mert o bejon ide a furdobe szivesen, ha akarom. Valahogy az az apro hely nem tunt akkor szimpatikusnak, igy kitamolyogtam es egy gyors vizsgalat eredmenyekent mehettem is tovabb - tancolni. Amikor meg egy kis perem van a mehszajbol ugy nez ki azt nehez eltuntetni, de a dulammal mindent kiprobaltunk. O jarkalt fel-ala velem, mindenfele labemelgeto-ringato, stb gyakorlatot eroltetett, en meg mondogattam neki hogy hagyjon beken. Nem voltam az egesz szules alatt udvariatlan, nem karomkodtam, nem uvoltoztem (lehetett volna, de nem ereztem kesztetest egyikre sem szerencsere) de itt eleg morcosan mondogattam, hogy hagyjon mar, es magamban azt is, hogy mehetnek mind a busba. Persze nem hagyott, es igaza is volt. A helyzet ugyan ket ora mulva is valtozatlan volt, felorankent hopp fel az agyra, gyors vizsgalat, le es kezdodott az egesz elolrol. Az elso igazan nagy hiba, amit elkovettem az olyan ot-hat ora tajban volt, amikor beleegyeztem a burokrepesztesbe, mert az ugymond majd felgyorsitja a dolgokat. Mivel rendszeresen ellenoriztek a baba szivhangjait, nem volt ra semmi egyeb okunk, mint az, hogy telik az ido es gondolom nem akartak, hogy elfaradjak. Magaval a proceduraval nem volt nekem bajom, csakhogy hulye feny van a szuloszoban, es nem tudta az egesz garda megallapitani, hogy tiszta volt-e a viz, vagy sem. Ekkor hivtak be a szuleszorvost, aki ugyanazt mondta, amit addig is tudtunk: kis perem. Akkorra mar atalakitottak az agyat egy olyan felig ulos szuloaggya, es azon probaltuk egy ideje kicsalogatni a makacs babat. Itt volt a masodik nagy hiba: a hipnobabakban kulon tolofazisra valo cd van, amit eszembe sem jutott, hogy betegyunk es meg sem gondoltam, hogy vegulis pl a poziciovaltas jo lenne. Egyszeruen le volt zarva a tudatom. Fajdalmas volt, kicsit lehet faradt voltam, de akkor nem ugy eltem meg egyaltalan. Sot, nagyon izgatott voltam, hogy hamarosan talalkozunk a kicsivel, mar ott volt a csecsemosnover is es bekapcsoltak a melegito fenyeket. Ket osszehuzodas kozt meg vigan viccelodtem a dokival, igaz, jo viccek nem lehettek mar, mert egy kis mosolyon kivul mast nem kaptam valaszul, pedig akkor nagyon stramm, humoros szulononek erzetem magam.
Oldalbordadonor nyilvan mashogy elte meg ezt az egeszet, izgult, hoy most baj van-e? (nem volt) jol van-e a baba? (jol volt) es nagyon szenvedek-e (nem). Ugy erezte kicsuszik a keze kozul az iranyitas.
Es hogy tudjak az emberek, mi is a dominoeffektus a szuleszeten: ha egyszer valamivel beavatkoznak, akkor jon a kovetkezo es a kovetkezo. Ezert is mondom, maga a burokrepesztes nem volt nagy dolog, de akkor nem tudtak, hogy most kell-e vizsgalgatni a baba szivhangjat, ezert egy belso izemizevel biztos ami biztos alapon vizsgaltak. Minden szuper volt, a doki kiment, visszajott, kiment, megint visszajott. Megkerdezte, hogy hogy birom, es hogy o ugyan nem lat valtozast, de ha akarom folytathatjuk. Ezt megismeteltuk meg parszor. Aztan - pontosan emlekszem- 19.15 kor azt mondta, hogy o ugyan egesz ejjel ott lesz ugyeletben, de szerinte ez a baba nem fog kijonni, es miert varjunk arra, hogy elromoljon a szivhang, amikor csaszarozhatunk most is. Akkor jott a kovetkezo bakloves: hiaba az volt a terv, hogy egy ilyen esetben udvariasan kikuldunk mindenkit, es a dula, sanjay meg en megbeszeljuk, nekem ez akkor eszembe sem jutott, es ott kerdezgettem oldalbordadonort, hogy szerinte mit csinaljuk. Szegeny annyira meg volt ijedve (valamiert ez neki mint surgosseg, eletveszelyes helyzet, stb maradt meg) hogy csak a vallat tudta megvonni. A dulam - nyilvanvaloan- nem adhatott orvosi tanacsot, o csak simogatta a kezem. En ezt akkor ugy ertelmeztem, hogy ok mar feladtak, es csak arra varnak, hogy en is adjam fel. Ha adtunk volna magunknak idot megbeszelni, rajovunk, hogy nyugodtan probalkozhatunk meg, es semmi sem indokolja a sietseget. Es akkor en rabolintottam a csaszarra, mert holt komolyan meg voltam gyozodve, hogy hiaba varunk meg. Nyilvan nem is volt sietseg, jo nyugodtan bekotottek a katetert, az infuziot, attessekeltek a mutobe, ott holtnyugodtan elokeszitettek, ami ilyenkor szokott lenni. Kozben meg ala kellett par papirt irjak es atvettek a szulesi terv csaszaros reszet is. Sanjay nem birja latni meg a tuszurast sem, igy o kint vart, mi pedig a babaval es Tamival bementunk. Meg megtargyaltuk, hogy nem viszik el a kicsit, megkapom miutan megszuletett, spinalis erzestelenitest kapok, mert az epiduralissal nem emelheted fel a fejed, stb. Azert annyira nem lehettem szar allapotban, ha meg megkerdeztem, hogy milyen vagast ejt, es ezt is reszletesen megtargyaltuk. Nem hazudok, azert az az erzestelenito nagyon jol esett. A doki volt olyan eszmeletlenul emberseges, hogy amig megszurtak radolhettem es velem egyutt szuszogott, fogta a kezem es ismetelgette eleg sokszor, hogy na, ez az utolso osszehuzodas, es utana jo lesz. Jo is lett, meg megerdeklodtem csendesen, hogy lehet-e ilyesmit otthonra beszerezni.
Az egesz mutos brigadra egy rossz szot nem mondhatok: mindenki koszont, talan be is mutatkoztak, mosolygosak voltak, az anesztes a fejemnel mondogatta mit csinalnak, es nem is voltam kikotve - ettol elore irtoztam. En is meglepodtem magamon, hogy nem volt bennem egy csepp felelem sem a mutettol. Hazudok, egy pillanat azert volt, amikor kicsit panikoltam. Nem tudtam azelott, hogy a fajdalom es a hideg erzete azonos idegpalyakon vandorol, igy amikor ellenorzik, hasznalt-e az erzestelenito, akkor tokeletesen erzed a cuccot a labadon, viszont azt nem, hogy hideg. Es ez az egyetlen, amit nem is kellene erezzel. Mondtam is, hogy hoho, alljunk meg, nem hideg, de erzem, hogy bokod vele, es en vegulis nem a fagyhalalt szeretnem most elkerulni, hanem a fajdalmat. Erre persze elmagyaraztak hany ora ket ora. Mielott eszrevettem volna mar ki is emeltek Dani babat.
Nem gondoltam volna elore, de nagyon szep pillanat volt, amikor meglattam eloszor a leeresztett fuggony folott. Arra vartam, hogy szurrealis erzes lesz, es idegen, de tenyleg szep volt. Nem sirt, csak ult a dokik kezeben es nezelodott kicsit morcosan, apro Sanjay-hasonmaskent. Nyilvanvaloan szuszogott, de azert par masodperc utan meg is ijedtem, hogy miert nem sir. Sajnos azert elvittek egy percre letorolni es kuldtem vele a dulat is, ne legyen egyedul. Mindenki egyetertett, hogy kikopott apja. Gyorsan megkerdeztem, minden rendben van-e es ugye meg lehet babank, amit egy olyan nezes kisert, hogy "meg vagy te menve 17 ora aktiv vajudas utan ezen filozni most"? :) Kozben Dani elsirta magat a masik szobaban, mert fazott es elege volt a bokkodesbol, igy visszahoztak. Amit en nem tudtam, hogy amig engem vagtak/foltoztak Sanjaynak elo kellett varazsolni a borondbol a kicsi ruhakat, amit ugymond eloszor fog viselni, aztan varhatott o is a folyoson. Igy esett meg, hogy valami borzaszto rongyos korhazi cuccban hoztak vissza a kicsit. Persze ezt akkor eszre sem vettem. A fuggony annyira a nyakamnal volt, hogy nem lehetett mellre tenni, csak nyakra a babat. Amire o szimplan nekiallt az allamat szopni es nem is olyan diszkreten kozepso ujjat mutatott a vilagnak. Lett erre nagy rohoges a mutoben, a doki meg is jegyezte, hogy "na, nekem bemutattak". Mindenki agyra-fore gratulalt, szegyellem, de fogalmam sem volt akkor ki kicsoda a mutosruha es maszk alatt, de igyekeztem koszongetni es mosolyogni mindenkire. Szerintem a takaritononek haromszor megkoszontem a kozremukodeset.
Meg kozben vizsgaltam, milyen apro kicsi baba, es hogy mennyi de mennyi haja van. Nem a feje tetejen, hanem mindenutt. Az elso egy heten nehez volt megallapitani, hogy fejezodik be a haja, es hol kezdodik a szemoldoke. Vicces latvany volt, az biztos.
A legnagyobb sajnos nekem az volt a szulesben, hogy nem lehettem ott, amikor apja-fia eloszor talalkoztak. A babat levittek elottem, kellett merni, oltoztetni, satobbi es igy a folyoson volt meg a nagy talalka es o vele mehettett a szobankba, ahol olbevette, megszeretgette o is egy kicsit. En az intenzivre kerultem a szokasos egyoras megfigyelesre ezalatt. Aztan valahol este 10 tajban jottek babastol: Sanjay, Tami, assszisztensno, mindenki. Akkor aztan mellre lehetett tenni, keszult egy par fenykep harmunkrol, es meg elbeszelgettunk egy kicsit. Danibaba igazan nem panaszkodott, meg volt szerintem lepodve, mi minden tortenik korulotte, es almos is volt egy kicsit. En megkaptam a szokasos adag morfiumot, ugyhogy bajom egy szal sem. Ahogy visszakerultunk a szobankba felhivtam a szuleimet es irtam a lanyoknak is a nagy ujsagrol.
Csutortok reggelig maradtunk a korhazban, de ez mar tenyleg egy masik tortenet.
Ott hagytam abba, hogy negy orakor tolofajasokkal beuzent a kis furdobe a baba, hogy gondolkodjak hol is akarok szulni, mert o bejon ide a furdobe szivesen, ha akarom. Valahogy az az apro hely nem tunt akkor szimpatikusnak, igy kitamolyogtam es egy gyors vizsgalat eredmenyekent mehettem is tovabb - tancolni. Amikor meg egy kis perem van a mehszajbol ugy nez ki azt nehez eltuntetni, de a dulammal mindent kiprobaltunk. O jarkalt fel-ala velem, mindenfele labemelgeto-ringato, stb gyakorlatot eroltetett, en meg mondogattam neki hogy hagyjon beken. Nem voltam az egesz szules alatt udvariatlan, nem karomkodtam, nem uvoltoztem (lehetett volna, de nem ereztem kesztetest egyikre sem szerencsere) de itt eleg morcosan mondogattam, hogy hagyjon mar, es magamban azt is, hogy mehetnek mind a busba. Persze nem hagyott, es igaza is volt. A helyzet ugyan ket ora mulva is valtozatlan volt, felorankent hopp fel az agyra, gyors vizsgalat, le es kezdodott az egesz elolrol. Az elso igazan nagy hiba, amit elkovettem az olyan ot-hat ora tajban volt, amikor beleegyeztem a burokrepesztesbe, mert az ugymond majd felgyorsitja a dolgokat. Mivel rendszeresen ellenoriztek a baba szivhangjait, nem volt ra semmi egyeb okunk, mint az, hogy telik az ido es gondolom nem akartak, hogy elfaradjak. Magaval a proceduraval nem volt nekem bajom, csakhogy hulye feny van a szuloszoban, es nem tudta az egesz garda megallapitani, hogy tiszta volt-e a viz, vagy sem. Ekkor hivtak be a szuleszorvost, aki ugyanazt mondta, amit addig is tudtunk: kis perem. Akkorra mar atalakitottak az agyat egy olyan felig ulos szuloaggya, es azon probaltuk egy ideje kicsalogatni a makacs babat. Itt volt a masodik nagy hiba: a hipnobabakban kulon tolofazisra valo cd van, amit eszembe sem jutott, hogy betegyunk es meg sem gondoltam, hogy vegulis pl a poziciovaltas jo lenne. Egyszeruen le volt zarva a tudatom. Fajdalmas volt, kicsit lehet faradt voltam, de akkor nem ugy eltem meg egyaltalan. Sot, nagyon izgatott voltam, hogy hamarosan talalkozunk a kicsivel, mar ott volt a csecsemosnover is es bekapcsoltak a melegito fenyeket. Ket osszehuzodas kozt meg vigan viccelodtem a dokival, igaz, jo viccek nem lehettek mar, mert egy kis mosolyon kivul mast nem kaptam valaszul, pedig akkor nagyon stramm, humoros szulononek erzetem magam.
Oldalbordadonor nyilvan mashogy elte meg ezt az egeszet, izgult, hoy most baj van-e? (nem volt) jol van-e a baba? (jol volt) es nagyon szenvedek-e (nem). Ugy erezte kicsuszik a keze kozul az iranyitas.
Es hogy tudjak az emberek, mi is a dominoeffektus a szuleszeten: ha egyszer valamivel beavatkoznak, akkor jon a kovetkezo es a kovetkezo. Ezert is mondom, maga a burokrepesztes nem volt nagy dolog, de akkor nem tudtak, hogy most kell-e vizsgalgatni a baba szivhangjat, ezert egy belso izemizevel biztos ami biztos alapon vizsgaltak. Minden szuper volt, a doki kiment, visszajott, kiment, megint visszajott. Megkerdezte, hogy hogy birom, es hogy o ugyan nem lat valtozast, de ha akarom folytathatjuk. Ezt megismeteltuk meg parszor. Aztan - pontosan emlekszem- 19.15 kor azt mondta, hogy o ugyan egesz ejjel ott lesz ugyeletben, de szerinte ez a baba nem fog kijonni, es miert varjunk arra, hogy elromoljon a szivhang, amikor csaszarozhatunk most is. Akkor jott a kovetkezo bakloves: hiaba az volt a terv, hogy egy ilyen esetben udvariasan kikuldunk mindenkit, es a dula, sanjay meg en megbeszeljuk, nekem ez akkor eszembe sem jutott, es ott kerdezgettem oldalbordadonort, hogy szerinte mit csinaljuk. Szegeny annyira meg volt ijedve (valamiert ez neki mint surgosseg, eletveszelyes helyzet, stb maradt meg) hogy csak a vallat tudta megvonni. A dulam - nyilvanvaloan- nem adhatott orvosi tanacsot, o csak simogatta a kezem. En ezt akkor ugy ertelmeztem, hogy ok mar feladtak, es csak arra varnak, hogy en is adjam fel. Ha adtunk volna magunknak idot megbeszelni, rajovunk, hogy nyugodtan probalkozhatunk meg, es semmi sem indokolja a sietseget. Es akkor en rabolintottam a csaszarra, mert holt komolyan meg voltam gyozodve, hogy hiaba varunk meg. Nyilvan nem is volt sietseg, jo nyugodtan bekotottek a katetert, az infuziot, attessekeltek a mutobe, ott holtnyugodtan elokeszitettek, ami ilyenkor szokott lenni. Kozben meg ala kellett par papirt irjak es atvettek a szulesi terv csaszaros reszet is. Sanjay nem birja latni meg a tuszurast sem, igy o kint vart, mi pedig a babaval es Tamival bementunk. Meg megtargyaltuk, hogy nem viszik el a kicsit, megkapom miutan megszuletett, spinalis erzestelenitest kapok, mert az epiduralissal nem emelheted fel a fejed, stb. Azert annyira nem lehettem szar allapotban, ha meg megkerdeztem, hogy milyen vagast ejt, es ezt is reszletesen megtargyaltuk. Nem hazudok, azert az az erzestelenito nagyon jol esett. A doki volt olyan eszmeletlenul emberseges, hogy amig megszurtak radolhettem es velem egyutt szuszogott, fogta a kezem es ismetelgette eleg sokszor, hogy na, ez az utolso osszehuzodas, es utana jo lesz. Jo is lett, meg megerdeklodtem csendesen, hogy lehet-e ilyesmit otthonra beszerezni.
Az egesz mutos brigadra egy rossz szot nem mondhatok: mindenki koszont, talan be is mutatkoztak, mosolygosak voltak, az anesztes a fejemnel mondogatta mit csinalnak, es nem is voltam kikotve - ettol elore irtoztam. En is meglepodtem magamon, hogy nem volt bennem egy csepp felelem sem a mutettol. Hazudok, egy pillanat azert volt, amikor kicsit panikoltam. Nem tudtam azelott, hogy a fajdalom es a hideg erzete azonos idegpalyakon vandorol, igy amikor ellenorzik, hasznalt-e az erzestelenito, akkor tokeletesen erzed a cuccot a labadon, viszont azt nem, hogy hideg. Es ez az egyetlen, amit nem is kellene erezzel. Mondtam is, hogy hoho, alljunk meg, nem hideg, de erzem, hogy bokod vele, es en vegulis nem a fagyhalalt szeretnem most elkerulni, hanem a fajdalmat. Erre persze elmagyaraztak hany ora ket ora. Mielott eszrevettem volna mar ki is emeltek Dani babat.
Nem gondoltam volna elore, de nagyon szep pillanat volt, amikor meglattam eloszor a leeresztett fuggony folott. Arra vartam, hogy szurrealis erzes lesz, es idegen, de tenyleg szep volt. Nem sirt, csak ult a dokik kezeben es nezelodott kicsit morcosan, apro Sanjay-hasonmaskent. Nyilvanvaloan szuszogott, de azert par masodperc utan meg is ijedtem, hogy miert nem sir. Sajnos azert elvittek egy percre letorolni es kuldtem vele a dulat is, ne legyen egyedul. Mindenki egyetertett, hogy kikopott apja. Gyorsan megkerdeztem, minden rendben van-e es ugye meg lehet babank, amit egy olyan nezes kisert, hogy "meg vagy te menve 17 ora aktiv vajudas utan ezen filozni most"? :) Kozben Dani elsirta magat a masik szobaban, mert fazott es elege volt a bokkodesbol, igy visszahoztak. Amit en nem tudtam, hogy amig engem vagtak/foltoztak Sanjaynak elo kellett varazsolni a borondbol a kicsi ruhakat, amit ugymond eloszor fog viselni, aztan varhatott o is a folyoson. Igy esett meg, hogy valami borzaszto rongyos korhazi cuccban hoztak vissza a kicsit. Persze ezt akkor eszre sem vettem. A fuggony annyira a nyakamnal volt, hogy nem lehetett mellre tenni, csak nyakra a babat. Amire o szimplan nekiallt az allamat szopni es nem is olyan diszkreten kozepso ujjat mutatott a vilagnak. Lett erre nagy rohoges a mutoben, a doki meg is jegyezte, hogy "na, nekem bemutattak". Mindenki agyra-fore gratulalt, szegyellem, de fogalmam sem volt akkor ki kicsoda a mutosruha es maszk alatt, de igyekeztem koszongetni es mosolyogni mindenkire. Szerintem a takaritononek haromszor megkoszontem a kozremukodeset.
Meg kozben vizsgaltam, milyen apro kicsi baba, es hogy mennyi de mennyi haja van. Nem a feje tetejen, hanem mindenutt. Az elso egy heten nehez volt megallapitani, hogy fejezodik be a haja, es hol kezdodik a szemoldoke. Vicces latvany volt, az biztos.
A legnagyobb sajnos nekem az volt a szulesben, hogy nem lehettem ott, amikor apja-fia eloszor talalkoztak. A babat levittek elottem, kellett merni, oltoztetni, satobbi es igy a folyoson volt meg a nagy talalka es o vele mehettett a szobankba, ahol olbevette, megszeretgette o is egy kicsit. En az intenzivre kerultem a szokasos egyoras megfigyelesre ezalatt. Aztan valahol este 10 tajban jottek babastol: Sanjay, Tami, assszisztensno, mindenki. Akkor aztan mellre lehetett tenni, keszult egy par fenykep harmunkrol, es meg elbeszelgettunk egy kicsit. Danibaba igazan nem panaszkodott, meg volt szerintem lepodve, mi minden tortenik korulotte, es almos is volt egy kicsit. En megkaptam a szokasos adag morfiumot, ugyhogy bajom egy szal sem. Ahogy visszakerultunk a szobankba felhivtam a szuleimet es irtam a lanyoknak is a nagy ujsagrol.
Csutortok reggelig maradtunk a korhazban, de ez mar tenyleg egy masik tortenet.
