Furcsák néha az emberek :). Egyre több storit olvasok, ahol az anyukák vagy apukák kendőben-hordozóban levő gyerekeit is agyontapenyolták a vadidegenek itt-ott. Leszögeznék valamit: engem terhesség alatt sem zavart, sőt, ha a pocakomat megsimogatta valaki, és most is teljesen megértem, ha a babaszagú, pihepuha csecsemőt valaki meg akarja simizni. DE. Hadd legyen ez az én választásom, kérdezzenek meg már róla, mielőtt kinyújtják a kezüket. Van, aki a hormonok meg a saját személyisége miatt egyszerűen nem állhatja, ha más mancsát kell a terhes hasáról rendszeresen lepiszkálja, és olyan is van, hogy pl. a koraszülött babát szeretnéd fertőtlenitett közegben tartani egy ideig. Szived joga, a te tested, a gyereked teste, egyáltalán nem köztulajdon.
Kicsi zárójelben: azt is meg kellene szoknia a felnőttek nagyrészének, hogy attól, mert valaki még kicsi, nem kell közszemlére tegye semmilyen testrészét mutogatás céljából, és nem kötelező semmilyen érintkezés sem. Nem majom a cirkuszban. Lásd: ha el akar bújni a szülei mögött, miért kell kirángatni, hogy mutassa a csinos pofikáját, fogjon erőszakkal kezet, engedje, hogy csipkedjék az arcát és feltétlenül puszilja meg a nagymamát? Valahogy a személyes tér csak felnőttkorban elfogadott fogalom, és úgy tűnik még akkor sem mindig. Nagytatám huga most, betegen, gyengén esett át egy kolonoszkópián és nem hogy magában a körteremben nincs függöny, de az ablakkeretet közben nyugisan festették a mesterek, és meg sem gondolta senki édesanyámon kivül, hogy attól, mert valaki idős, beteg és el lesz altatva, még joga van a szeméremhez és talán nem szeretné a csóré alfelét vadidegen festőknek mutogatni.
Mindenesetre én ezekben a dolgokban nagyon "pro-choice"-os vagyok. Adjuk meg a jogot mindenkinek, kicsinek nagynak nőnek férfinak hogy maga döntse el, mit oszt meg a testéből a társadalom mely tagjaival. Ha valaki hijjabban akar járni, az pont olyan OK, mint az, aki szeretne sátor nélkül szoptatni. (ez volnék én, nagyon utálom magamon a 2 méter plusszot, és kényelmetlen is. akinek nem tetszik, forduljon el)
És most még valami, ami ezzel kapcsolatban nagyon megnevettetett:
Kicsi zárójelben: azt is meg kellene szoknia a felnőttek nagyrészének, hogy attól, mert valaki még kicsi, nem kell közszemlére tegye semmilyen testrészét mutogatás céljából, és nem kötelező semmilyen érintkezés sem. Nem majom a cirkuszban. Lásd: ha el akar bújni a szülei mögött, miért kell kirángatni, hogy mutassa a csinos pofikáját, fogjon erőszakkal kezet, engedje, hogy csipkedjék az arcát és feltétlenül puszilja meg a nagymamát? Valahogy a személyes tér csak felnőttkorban elfogadott fogalom, és úgy tűnik még akkor sem mindig. Nagytatám huga most, betegen, gyengén esett át egy kolonoszkópián és nem hogy magában a körteremben nincs függöny, de az ablakkeretet közben nyugisan festették a mesterek, és meg sem gondolta senki édesanyámon kivül, hogy attól, mert valaki idős, beteg és el lesz altatva, még joga van a szeméremhez és talán nem szeretné a csóré alfelét vadidegen festőknek mutogatni.
Mindenesetre én ezekben a dolgokban nagyon "pro-choice"-os vagyok. Adjuk meg a jogot mindenkinek, kicsinek nagynak nőnek férfinak hogy maga döntse el, mit oszt meg a testéből a társadalom mely tagjaival. Ha valaki hijjabban akar járni, az pont olyan OK, mint az, aki szeretne sátor nélkül szoptatni. (ez volnék én, nagyon utálom magamon a 2 méter plusszot, és kényelmetlen is. akinek nem tetszik, forduljon el)
És most még valami, ami ezzel kapcsolatban nagyon megnevettetett:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése