Fekete-feher-igen-nem

A szülési szabadságom egy részét - sőt, mostanában egyre nagyobb részét - remeteként éltem meg. Nem tudom, miért, de egyszerűen be szeretnék gubózni a hálóba és olvasgatni meg aludni van csak kedvem. Azt mondják ez normális a terhesség vége fele. Azt ne is mondjam, mert mindenki tudja, hogy aludni éjjel nem igazán lehet nagy pocakkal és rugdalózó babával odabent, igy nappal mindig ledőlök egy kicsit. Na, de nem is ez lenne a téma, hanem egy tanácskérés. 

Szemben van egy kedves, velünk egyidős szomszédasszonyom, akivel nagyon jól kijövünk. Már évek óta összeülünk néha, havonta egyszer-kétszer, beszélgetni, teázni egyet, ő is angolt tanit, igy megosztjuk a tapasztalatokat, ilyesmi. Az utolsó időben szinte hetente találkoztunk, és kezdett kicsit sok lenne. Nagyon aranyos nő, barátságos, szinte túl segitőkész, de enyhén hiperaktiv, és nyomulós is kicsit. Nagy baráti köre van, ezért gyakran előfordul, hogy hozza a barátnőjét, ismerősét, stb. magával, és aztán a vadidegenek előtt folytatja azt a személyes beszélgetést, amit abbahagytunk azelőtt. Mielőtt megköveznétek, azt is kell tudni, hogy jó holland módjára magáról sokkal visszafogottabban mesél, igy többször én vagyok a téma. Én meg ugye nem tudom befogni a számat, igy mondtam olyanokat is, amit azért egy kedves ismerőssel lehet kevésbé beszélne meg az ember - de eső után köpönyeg, meg tényleg nem rosszindulatú a csaj, csak kicsit összezavarodott mások magánszféráját illetően.  Azt már nem is mondom, hogy makacsul ragaszkodik hozzá, hogy menjünk ide-oda együtt, gyakran hosszan és rendszeresen: "ha holnap nincs időd, akkor holnapután, vagy azután, vagy azután, miért nincs időd, mit csinálsz, ja, csak a férjeddel lennél, biztos tud nélkülözni egy órára, jót tesz neked a séta, takaritani lehet maskor is, nem beszélhettek a szüleiddel később... szóval értitek."

Ez még jobban kiéleződött az utóbbi hetekben. Irtam neki egy sms-t valamelyik héten, hogy "holnap nem tudok teázni, mert nagyon fáradt vagyok és ki szeretném pihenni magam. Majd irok meg pár nap vagy hét múlva, amikor virgoncabb vagyok,  addig is vigyázz magadra." Ez volt egy keddi nap, amikor szerda délután fél háromra volt a találkánk leszögezve. Visszairta, hogy ok, jó pihenést. Másnap találjátok ki csenget fél háromkor az ajtón. A szomszédasszony, meg egy idősebb barátnője, hogy erre sétáltak, csak egz csokor virágot adnának be, ami egy meseszép gesztus, és beugranának pár percre - ami akkor nem tűnt meseszépnek. Tudom, tudom, tiszta HP vagyok, és Shrek hozzám képest egy vendégszerető tündér, de rosszul esett, hogy - miután éppen ebédeltünk, babaruhát rendeztem, stb, nem dőlhetek le egy kicsit aludni, és fájt a hátam is megfelelően. Arról ne is beszéljünk, hogy nem volt elmosogatva, és pizsamagatyában voltam, mert az volt kényelmes, és foltos volt a blúzom is, mert ki takarit fehéritett diszingben? Másnál engem sem zavar, de ha valaki hozzám jön azért legalább egy folttalan, normális házi cuccban szeretek lenni. Szóval kényelmetlenül voltam, próbáltam másodpercek alatt rendet rakni és valami kardigánt magamra dobni, hogy ne nézzek ki ágrólszakadtnak. Azt ne is mondjam, hogy diszkrét utalásaim ellenére fél ötig maradtak, és akkor is egyenesen meg kellett mondjam, hogy biza nekem még aznap este tanitani kell, és lassan szedelőszködnék, mert egyszerűen elkések. A végén még megbeszéltük, hogy köszi nagyon mindent (becsszóra nagyon udvarias voltam végig!), és majd pár hét múlva hivom én telefonon. Nem jött be, és most a szerda dél és kora délutánt ő sms-el meg telefonálással tölti, én meg nem merek kijönni a hálószobából, mert meglát, hogy itthon vagyok, átugrik, aztán lőttek annak, hogy én még ma valamit is csinálok. 

Nagyon jó lenne pár jó tanács és vélemény, mert ha udvariatlan lenne a nő, akkor egyszerű, de ő tényleg barátságos okokból folytatja ezt, és egyszerűen nem tudom, hogy értessem meg vele, hogy most a fontossági sorrendben igenis a férjem áll elöl, és a kevés energiát, amim van nagyrészt a háztartás meg rendezgetés veszi el, tehát nappal igenis gyakran pihengetek. És  még szeretném nagyon, hogy legyen végre energiám a távolban levő barátaimra, mert sok embernek az, hogy skypolsz, az nem egy találka, mert nincs ott a másik fizikailag, tedd le, és majd folytatod később. Hát, az sem úgy van. Szóval, mit gondoltok?