http://thebodyloveblog.tumblr.com/post/32881501880/warning-picture-might-be-considered-obscene
Komolyan meggondoltam, hogy listát irok azokról én is, akik mehetnek tőlem melegebb éghajlatra. De mégsem teszem, nem érdemlik meg. Tudod, mit? Nem vagyok egy hétszépség. Sem testalkatilag, sem arcban, sem semmiben. Az emberek többsége azzal ir le, hogy "aranyos" vagyok, ami kódnév szinte minden 10 év fölötti "nemszép, de végülis nem rusnya, és megvan minden fontos testrésze" lányra. Ezt fiuknál Dezsőkének szokták ugye nevezni. És most elmondom min fogok dolgozni ezentúl. Hogy ezt elfogadjam, hogy kihozzam magambúl amit tudok, és ne csak úgy nézzek a tükörbe, mint egy féligkész szobor, akin ha ezt-azt átfaragnak még, akkor szépnek is lehetne nyilvánitani.
Nem tudom, hogy fog sikerülni, ha egyáltalán fog. Ami most nagyon segit az a kicsi fiam, aki leszarja a világot, és tőle akár nyolc táska is lehet a szemem alatt, ő akkor is úgy fogad mindig, mintha én lennék a világ legvagányabb embere. Echo detto.
Miután megszületett Dani jöttem rá, hogy nem azt akarom megtanitani neki, hogy egy nő vagy férfi csak akkor értékes, ha szép, vagy legalábbis igyekszik mindent megtenni, hogy kinézetre a lehető legjobbat kihozza magából. Én őt akkor is szeretni fogom, ha bazi nagy szakállt növeszt, amin algák élnek és 12 éves korára megkopaszodik. Megérdemli, hogy szeressék és elfogadják olyannak, amilyen lenni akar és amilyennek lenni sikerül pont akkor. Eddig sem számitottak a külsőségek annyira, de most aztán egyáltalán. Szeretném, ha megtanulná, hogy szabad nem szép lenni. Szabad nem perecbe görbülni, és azért persze nem ideális ha elhagyja magát valaki, de érthető, ha vizsgaidőszakban pl nincs rajtad smink vagy nem borotválkozol mindennap. Vagy nem viselsz magassarkút, bármennyire is javitana a lábad kinézetén, mert borzasztóan fájdalmas. A szivem szakadna meg, ha azt mondaná nekem 20 év mulva, hogy nem vesz fel egy szép inget, mert úgyis kár olyan gyönyörű dolgot rápazarolni. (Volt egy meseszép ajándekba kapott alkalmi ruhám, amit vagy 7 év után úgy adtam tovább, hogy sosem hordtam. Mert olyan nagyon jól nézett volna ki rajtam - ha kicsit is vékonyabb a combom és csipőm. Ezzel a felkiálltással kaptam ajándékban, ezzel is tartogattam - majd ha sikerül 5 kilót fogyni ezekről a tesrészekről. Továbbadtam, mert csak a sirás kerülgetett, ha láttam. Bánom most már nagyon, fel kellett volna venni.) Az én szeretett gyermekem, akitől felragyog a nap, érezze úgy is magát! És ez a gondolat szépen lassan gyökeret ver: én is megérdemlem azt, hogy olyan lehessek, aki sikerül most éppen.
Komolyan meggondoltam, hogy listát irok azokról én is, akik mehetnek tőlem melegebb éghajlatra. De mégsem teszem, nem érdemlik meg. Tudod, mit? Nem vagyok egy hétszépség. Sem testalkatilag, sem arcban, sem semmiben. Az emberek többsége azzal ir le, hogy "aranyos" vagyok, ami kódnév szinte minden 10 év fölötti "nemszép, de végülis nem rusnya, és megvan minden fontos testrésze" lányra. Ezt fiuknál Dezsőkének szokták ugye nevezni. És most elmondom min fogok dolgozni ezentúl. Hogy ezt elfogadjam, hogy kihozzam magambúl amit tudok, és ne csak úgy nézzek a tükörbe, mint egy féligkész szobor, akin ha ezt-azt átfaragnak még, akkor szépnek is lehetne nyilvánitani.
Nem tudom, hogy fog sikerülni, ha egyáltalán fog. Ami most nagyon segit az a kicsi fiam, aki leszarja a világot, és tőle akár nyolc táska is lehet a szemem alatt, ő akkor is úgy fogad mindig, mintha én lennék a világ legvagányabb embere. Echo detto.
Miután megszületett Dani jöttem rá, hogy nem azt akarom megtanitani neki, hogy egy nő vagy férfi csak akkor értékes, ha szép, vagy legalábbis igyekszik mindent megtenni, hogy kinézetre a lehető legjobbat kihozza magából. Én őt akkor is szeretni fogom, ha bazi nagy szakállt növeszt, amin algák élnek és 12 éves korára megkopaszodik. Megérdemli, hogy szeressék és elfogadják olyannak, amilyen lenni akar és amilyennek lenni sikerül pont akkor. Eddig sem számitottak a külsőségek annyira, de most aztán egyáltalán. Szeretném, ha megtanulná, hogy szabad nem szép lenni. Szabad nem perecbe görbülni, és azért persze nem ideális ha elhagyja magát valaki, de érthető, ha vizsgaidőszakban pl nincs rajtad smink vagy nem borotválkozol mindennap. Vagy nem viselsz magassarkút, bármennyire is javitana a lábad kinézetén, mert borzasztóan fájdalmas. A szivem szakadna meg, ha azt mondaná nekem 20 év mulva, hogy nem vesz fel egy szép inget, mert úgyis kár olyan gyönyörű dolgot rápazarolni. (Volt egy meseszép ajándekba kapott alkalmi ruhám, amit vagy 7 év után úgy adtam tovább, hogy sosem hordtam. Mert olyan nagyon jól nézett volna ki rajtam - ha kicsit is vékonyabb a combom és csipőm. Ezzel a felkiálltással kaptam ajándékban, ezzel is tartogattam - majd ha sikerül 5 kilót fogyni ezekről a tesrészekről. Továbbadtam, mert csak a sirás kerülgetett, ha láttam. Bánom most már nagyon, fel kellett volna venni.) Az én szeretett gyermekem, akitől felragyog a nap, érezze úgy is magát! És ez a gondolat szépen lassan gyökeret ver: én is megérdemlem azt, hogy olyan lehessek, aki sikerül most éppen.
Én is pontosan ezt akarom tanítani Balázsnak, hogy úgy tökéletes, ahogy van. Persze ha változtatni akar valamin, abban támogatom. Jó lenne, ha magamról is el tudnám hinni ugyanezt.
VálaszTörlés