Pár napja a hullámvasút alján vagyok megakadva, ezért nem is irtam, mióta hazajöttünk. Otthon hamar eltelt a két és fél hét, és jó is volt, de sokat aggódtunk, mert az öcsém kisérettségizett. na, de ezekről is majd később. Most csak annyit kérek, hogy küldjetek energiát felém ezerrel. Valahogy ki vagyok égve, semmihez sincs kedvem (ez alól pár kivétel: hozzámbújós babát etetni, majd együtt szundizni az ágyon, gofrit sütni és enni, Igy jártam anyátokkal maraton zombiként a kanapéról - kb ennyi). Dani egyre ügyesebb, forgolódik hátról hasra (vissza tud, de nem akar, inkább nyügöl, hogy forditsuk mi), nevetgél és 6600 gram már. Szerintem megint "evolúciós ugrásra" készül (lásd: fejlődési ugras, Ice Age style)mert alig alszik, és állandóan ölbe kivánkozik. Most megyek is, mert készül haza a dadus és éhes a csemete.
Majd újra megszokod az otthoni életet, nem lesz semmi gond. Küldöm a pozitív energiát! Puszi.
VálaszTörlés