Rövid összefoglaló 2018 közepéről

Az utóbbi fél évben nem sok történt, vagyis éppen elég csak ahhoz, hogy ne is irjak. Sőt, olvasgatásból is jól kimaradtam. Mea culpa, szokás szerint.

Először is a szédülésért kiderült, hogy belső fül probléma volt a felelős, ami pár irányitott mozgást ismételve el is múlt. Azért nem spóroltunk meg egy neurologust es egy MRI-t sem. A multkorihoz képest, ez már annyira nem hatott meg, hogy majdnem elaludtam közben.

Nyáron öt hetet a majdnem-18 éves öcsém nálunk vendégeskedett, és húúúú de nehéz összehangolni egy tini meg egy 3 éves érdeklődési körét. Mindketten szeretnek csobbanni, igy a Benelux legnagyobb viziparkjába muszáj volt ellátogassunk. A tikibadnak nevezett hely egy vidámpark közepén található, és nem tudom ki gondolta, hogy ezt egy nap alatt egy átlagos család végigéli. Úgy terveztük délelőtt vidámpark, délután vizipark, de mindenhol sor volt, és elég hamar kiderült hogy a prioritások szerint megirt listám feléig sem érünk, igy egy gyors ebéd után inkabb vizezni indultunk.

Tényleg óriási az a park. A kedvencünk azonnal a hullámzó medence lett. Lehel sajnos nem igazán az az optimista tipus, igy rengeteget panaszkodott, hogy miért nem megyünk vele a nagy csúszdákon, miközben Dani sem tudta hova tegye magát a sok ingertől. Attól még rengeteg gyerek és család volt, és szerintem ha közel hasonló koruak mennek együtt simán egy egész napot el lehet tölteni problémák nélkül.

Nyaralást szokás szerint felbontva töltöttük. Májusban volt egy nagyon kellemes hétvégénk egy Centre Parkban, és ugyanazt megismétlendő szeptemberben bejelentkeztünk egy Mystery parkra, amiben az a lényeg, hogy lényegesen kevesebb pénzért lesz egy négynapos kimenőd, de csak pár nappal azelőtt tudod meg pontosan melyik centrepark fogad. Szerencsénk volt, nagyon szép helyre jutottunk, a holland Eemmeer környékén. Echot is vittük, ami viszont nem volt a legokosabb ötlet, mert a mindennapi uszodai pár óra (csúcsszuper egyébként, lazy river, csúszdák, dzsungel-filing) stresszes maradt. A kutyamindenit, hogy mennyit ugat ez a kutya. Komolyan szerintem végigugatta azt a napi 2-3 órát. A sétákat persze imádta, de egyébként olyan, mint egy öreg morcos bácsi, és nem szereti a változásokat. Más hely, más minden, idegesen koslatott naphosszat és meg volt győződve, hogy csak idő kérdése hogy a családjat baltás gyilkosok serege mészárolja le.

És el is érkeztünk októberhez, ami most van, és a dadusnak lejárt a műszakja, mennem kell. 

Vihar a kutyabiliben

Ez a bejegyzés csomó mellékszálat fog tartalmazni. Mert szófosásom van, azért. Én szóltam.
Tudjátok, mindig azt mondják hogy ezen vagy azon később még röhögni fogsz. Van amikor a később öt perc után jön el, és az adrenalin teszi. Hadd irjam körül mire gondolok.

Pár hete Maszat (gyerekkönyv hős, aki nem tudná) ihlette madáretetőt tettünk ki az énekesrigóknak, benne nagy üveg mogyoróvajjal. Azért csak nekik, mert hordában járnak és minden más madarat hisztisen elzavarnak. Az énekesrigókat én mindig olyan aranyos, könnyed, kedves madárkáknak képzeltem, aztán bebizonyosodott, hogy több közös vonásunk is van. Eléggé követelőznek, ha megszokják a jót (becsszóra, két nap alatt negyed kiló mogyoróvaj ment el, és ha nem tettünk ki újat időben morcosan ültek mint a verebek a keritésen és hangosan visitoztak a kaja után), csúnyán össze tudnak verekedni ha éhesek, hangosan kiabálnak és hizásra hajlamosak. Dani mindenesetre nagyon élvezte nézni a műsort az ablakból.

Egyik este a viharos szél sikeresen lerepitette az etetőt befőttesüvegestül, másnap meg -14 fok volt, én meg nem szedtem azonnal össze a darabokat. Mea culpa, ennyi baj legyen. Viszont elfelejtettem ezt az egeészet, amikor Dani és Echo egyszerre hallották a vadon szavát - rohantam a gyereket átöltöztetni, lemosni tokától bokáig, előtte pedig kitettem a kutyát minden ceremónia nélkül az udvarra, hogy pisiltesse meg magát. Persze ha már fent voltam beinditottam egy adag mosást is nagy lazán. Csekély 10 perc alatt megjártuk, és mire kinézek ott áll a négylábú szőrös hülye tyúk, szájában a törött üveggel, benne fagyott mogyoróvaj. Káromkodtam egy úrinőhöz nem valót és valahogy elkaptam zsákmányostul a kutyát.
Megvágta magát, de az is látszott ez nem állitotta meg. Itt-ott kis vér az üvegen, az inye felkarcolva, ő meg csak ezért elégedetlen, mert elszedtem tőle a kaját. Miután leültem öt percre a hányingerem és idegességem csillapitandó, jól megvizsgáltam mindent - úgy tűnt a nyalogatástól maradandó baja nem lesz, és nem nyelt üvegszilánkot sem. Azért figyeltem egész nap, biztos ami biztos alapon. Este holtnyugodtan feküdtünk le.

Tudni kell még hogy szedte akkor a kiütésére felirt gyógyszert (vagyis ő nem tudott róla, csak mi csempésztük sajtdarabkákba) amitől napi 3-4 liter vizet benyakalt és óránként pisilt. Szerencsésnek éreztem magam, hogy azért az éjszakákat birta, éjfelkor kivittük, és másnap amig Sanjay kelt ő is mélyen aludt.

Naszóval éjjel arra ébredek félkómásan, hogy mintha "valaki ugatna". Eh, látott valamit, álmodik, stb. Megint ugat. Ez furcsa, sosem szokott, sőt a házat ellophatod alóla úgy horkol.(Nem az őrző-védő tulajdonságaiért szeretjük.) Ekkor már óvatosan felültem - Dani mellett ez felér egy akrobatikai mutatvánnyal. És akkor olyan hangot adott ki Echo, amit sosem hallottam még, mély hörgés, nyüszités, mint egy sebzett medve... Kiugrottam az ágyból és rohantam. Most pedig jöjjön a zenei kiséret. Kérlek a bejegyzés további részét ezzel a zenével hallgasd. Majd megérted miért.

Álljunk meg újra egy pillanatra. Tudni kell, hogy pár hete komolyan szédülök, olyan állok egy helyben aztán a padlón találom magam formában, akkor is forog a szoba ha csak fekszem az ágyon. Szóval a futás ki az ágybol azt jelentette, hogy egyik bútortól a másikig cikk cakkban dobtam magam, borzasztóan igyekezve.

Kiérek a lépcsőfordulóra, becsapom magam mögött az ajtót és már visitok is Sanjayért. Meg vagyok győződve ekkorra már, hogy Echo lenyelt pár üvegszilánkot, és most pusztul el nagy kinok közt. Pánikban vagyok, kiabálok teli torokból. Ellendülök a hálószobáig, üres. Nem ritka, hogy elalszik az irodája kanapéján az oldalbordadonor, de hogy ne ébredjen fel erre sem, az nem lehet! Rohanok (vergődök) felfelé, közben módosul a kép az agyamban - Sanjay lement vizért, szivinfarktust kapott, ott fekszik a földön, a kutya meg segitségért nyüszit. Feltépem az ajtót, és mint a fúria beüvöltök a sötétbe. Sanjay nem úgy szokott felébredni, mint a normális emberek: lásd kinyitom a szemem, felülök, körülnézek. Nem. Ő mélyalvásból egyenesen felpattan, és már rohan is. Majdnem elüt. Persze azonnal fordulok én is, még odavetem neki hogy Echo, baj, és szuszogjááááááál.  Ennél nem vagyok artikuláltabb, nekem is mintha rémálmom lenne. Főleg mert közben megyünk is, de úgy néz ki még Sanjay nincs magánál teljesen. Első emeleten még visszaszólok, hogy csukd be a kaput (szerk. a gyerek biztonsági kapujára gondol, mert olyan nincs erre ne kelljen fel az a gyerek, aki azelőtt felébredt, mert kinyújtottam a lábamat), néz vissza rám mint a boci. Sajnos csak üvölteni tudok, kapu, kapu, kapu, meg mutogatom is, nem használ, vissza, kapu bezár, férj lelökdös. Lent várom a vérben úszó helyszint, pár másodperc alatt elgondolkozom, hogy a kutya-ambulancia telfonszámát az Echo útleveléből vajon mennyi idő alatt találja meg Sanjay félálomban és én közben rohanjak-e a szomszédot ébreszteni vagy Echot vigyem a kocsihoz előbb.

És akkor beesünk a nappaliba, Echo pedig farkcsóválva ül, és vidáman, bár meglehetősen lassan és ráerősen kisétál egy gyors pisilésre.

Mind a ketten a mellkasunkat szorongatva álltunk az ajtóban, köpni nyelni se - na erre tört ki belőlem a röhögés.
Nem tartott sokáig, életem párja magához tért, és jól elmondta mi a véleménye arról, ha kiüvöltik az ágyból éjjel 2 kor azzal a felkiálltással, hogy vége a világnak, pedig az egész dráma az én fejemben meg a kutya hólyagában játszódott le.

Azért mikor visszatértem aludni még átszaladt a fejemen, hogy nézzem meg él-e még a gyerek, mert furán átaludta az egész kalamajkát. Nyilván ezzel felébresztettem. Jó éjszaka volt, és nem, nem szoktam túlaggódni a dolgokat egyáltalán, miért kérded?

Téli szünet

Voltunk otthon, oszt ma hazajöttünk. Vagyis máshogy nem is tudnám körülirni azt, amikor az ember a saját otthonából ellátogat pár napra-hétre a szüleihez, majd visszatér.

Eseménydús volt, és nagyon tradicionális. Ugyanis én tartom azt a régi hagyományt, hogy elmegyek telis-telenyomva vitaminokkal, béres cseppel, echinaceaval, 1000 c-vitamin kúra után és alatt (ezennel küldöm részvétemet szegény vesémnek, ne kövezz meg légyszi) szent meggyőződéssel hirdetve, hogy na idén nem - s aztán mégis meghülök. Nem csak tessék-lássék, én becsületes munkát végzek. Erre még jó apám, aki nem mellesleg családorvos, is azt mondja inkább lőjjenek le, hogy ne szenvedjek. Azért csak vesznek ötféle gyógyszert, és csak beadják, mert kinek van ideje a mai világban akrcsak meghalni is. Idén, hogy ne unatkozzak, csak egy kis köhögéssel kezdődött, gondoltam, juhé, megúszom, aztán egy nap átváltoztam szamárrá és azóta ismétlem magamban átköltve, hogy "szive sóhajt - csak egy vágyat:" kapjak levegőt köhögés közben néhanapján. Hányni sem volna jó egyébként. Ez törölte persze nagyravágyó terveinket, de legalább a horgolással haladtam. :)

Pedig most én semmi elektronikus kütyüt nem vittem a telefonomon kivül, mert minek. Főleg ha mindig van valaki, aki a vállad fölött lesi, hogy mit olvasol. Nincs otthon magánélete az embernek, na.

Azért esténként csak akadt egy kis szabadidő, a gyereket vagy anyuka, vagy oldalbordadonor fektette - lévén mellettem a halott is felkelt, úgy ugattam. És persze hogy bele-beleolvastam a facebookba, mert úgy gondoltam lemaradok a nagy hirekről, nem látom meg a végén milyen a szomszed Maris néni unokahugának a karácsonyfája, vagy teszem azt mit reggelizett karácsony másodnapján egy olyan ismerősöm, akire még ez a cim is tulzás. Aztán jöttek az újévi köszöntők - ezen keresztül is mindenkinek BUÉK, meg egészséget, alkoholt, gabonaféléket, Trump és Kim Jong Un mentes esztendőt, satöbbi. És az évösszefoglalások, tejóég az évösszefoglalások és nagy idézettengerek.

Végülis nem lehet nekem sem a kedvemre tenni, mert klisé se legyen (ne, ne, tényleg ne tegyél ki egy agyoncsépelt idézetet - már régen tudom hogy jól csak a szivével lát az ember, főleg ha eltörött a szemüvege, és mindig is úgy táncoltam, mintha senki sem látna, mert kétballábas vagyok és csak igy megy), nagyon felvágós se (igen, észrevettük hogy öt gyereket, négy munkahelyet, két kutyát, három macskát, négy tengerimalacot és tiz ékszerteknőst menedzselsz, de van időd mézeskalácsot sütni a szomszéd beteg néninek, és a fa alatt profin csomagolva halomban állnak a házikészitésű ajándékok az egész családnak és a képről látszik a diszkrét, de annál elegánsabb friss manikűr, pedikűr és smink is- mint már mondtam, madár vagyok, de ezt még én sem veszem be) de azért mindennapos apró-cseprő ügy sem (rád gondolok, "meseszép melegszendvicset készitettem" kétoldalas nagymonológ 32 képpel). Tudom, tudom, görgessek tovább, azt is szoktam. Azért csak leszivja az embert, mert én azért megyek oda, hogy kapcsolatokat keressek: szeretném tudni, mit csinálnak régi barátaim, kedves ismerőseim, mi újság van, információkban gazdag csoportokból keresném a segitséget és kedves ismeretleneknek nyújtanék támogatást ugyananazért cserébe. (jelentkezni kommentben lehet cimmel, névvel, telefonszámmal, életrajzzal és motivációs levéllel. Csak a teljes alakos fotókat tartalmazó kommentekre válaszolunk. Ha kérdése van keresse orvosát, gyógyszerészét)

És el is érkeztünk a hónap szavához, amit már én is meg mindenki más is hallott, csak nem esett le miért nem tetszik. Ma leesett. Szop(t)atós csoport, 2017 ben ki kit, mikor, mennyit? És jönnek a képek meg leirások, hogy Dezsőke, 23.68(76) hónapos és nagy cicista. És akkor a zuhany alatt gondolkodom, hogy Dani fiamnak nem tanitottam meg a cici szót, mert ... miért is. Ja, mert nem akartam hogy majd úgy kergessen, mamaaaaaa, ciiiiiciiii, nem vagyok én tehén! (Attól még kergetett úgy hogy tejecskeeeeee, de mindent nem kaphat meg az ember lánya.) Másrészről meg a szó maga egy bögyös macát juttat eszembe, nem egy szoptató anyát. Biztos csak én vagyok igy vele. Deeeeeee, arról, hogy cicista, nem lehet hogy csak nekem ugranak be a hasonszőrű szavak: kommunista, nacionalista, szeparatista, szocialista. Ugye nem? Még a cicifüggő jobban bejön, ejsze. Fura dolgokat találnak ki a szülők, úgy néz ki.

Ezzel a mélyenszántó és elgondolkodtató mondattal mára (remélem nem idénre) zárom soraimat. A következő részben kivesézem nagymamát, mint igényes médiafogyasztót. 

Újra itt a nyár, és gyorsan tűnjön is a búsba

Eljut az ember lánya arra a szintre, amikor meg van irva fejben tizenvalahány irtó fontos bejegyzés, de mégsem jut rá elég energia és idő, igy marad az, hogy inkább ma mégis leülök a nemisolyanfontosról irni, mert már úgyis mindegy. :) Akinek nem tetszik, úgysem olvassa.

Szóval, ott tartottunk, hogy az augusztus sűrgősen mongyonle. Indiába készülve kiderült, hogy a gyerek megússza két szimpla oltással, az öreganyja, aki régesrég 1986-ban született, viszont nem kapta meg azt, ami jár neki igy egy harmadik kombinalt is a listájára került. Tudjátok, mi a szuper? Amikor öt különféle cuccra oltanak be 2 perc alatt. Nagyon aggódtam, mert a hastifuszról borzalmakat hallottam, és persze pont mi leszünk azok, akiknek a kölke aztán hetekig kinlodik, de Dani még csak egy pici lázat sem produkált. A hepatitis oltás lepkefing. Kiscápa szerencsére 15 másodperc sirással átesett a hercehurcán. Arra viszont nem számitottam, hogy a mumpsz-rózsahimlő-kanyaró kombó ilyet művel velem, főleg mivel az első két betegségen átestem gyerekkoromban.

A kanyaróval kezdőtött: jópár nap rosszullét, szédülés, láz, izomfájdalom és az egész cirkusz lejött. Persze kiütések nélkül, de kinlódtam vele egy hétig. Mikor elmult másnapra már tyúktojásnyira dagadt nyirokcsomóim voltak, lehetett rendesen látni rajtam a mumpszot. Emlékszem rá, volt szerencsém fura mód az első után még egyszer, könnyebbitett verzióban átesni rajta. Hát, jobb volt, mint ez, az összes tünettel és újabb adag lázzal. Ekkor már elgondoltam, hogy olcsóbb lett volna lelövetni magam, legalább nem szenvedek es az életbiztositasommal jobban járnak, mint a kockafejemmel. Jópár nap szenvedés után a rózsahimlő már csak pár kiütés és összességében vett rossz közérzet formájában adta tudtomra, hogy ezt megszivtam, mint a torkos borz.

Az oltásra egy hónapra már megint szuperül vagyok, Sanjay elvisz vendéglőbe, erre ételmérgezést kapunk. Murphyt és a kecskesajtot hibáztatom. Megint olcsóbb lett volna a lelövetés.

Szóval augusztusból elegem van, úgy ahogy van. Most pedig megyek aludni, mert még van másfél nap ebből a k... hónapból, és sose tudhatja az ember. :)

Majdénmegmondomatutit.hu

Egy (mellékesen megjegyzem, gyerektelen) ismerősöm kirakott egy cikket a féjszbukra, és én az ökör elolvastam, pedig a cimből már levonhattam volna a következtetést. Ha tudni akarod, hol csesyed el ma századszorra a gyereknevelést, ime a cikk. Ha be kell vegyél utána egy nyugtatót és két vérnyomáscsökkentőt, ne engem szidj, én előre szóltam. Ja, és nem ironikus, hogy mindez a hirek pozitiv oldalát bemutató oldalon szerepel?

http://pozitivnap.hu/eletmod/az-agyonkimelt-gyermekek-korat-eljuk

Vizsgáljuk is meg egy kicsit, miről is ir az FM-PN fantázianevű újságiró és hadd válaszoljak rá itt és most. (Az elnevelt kölkömet éppen az óvoda próbálja két kerek órán át szórakoztatni- horribilis, tudom. Már beirattam külön katonaiskolába, biztos, ami biztos.)

• mai modern gyereknevelés (ha egyáltalán tudatosan létezik ilyen a szülők fejében) nem jó irányba halad
• Ahogy az iskolarendszerbe bekerül, a gyereknek nyilván el kell kezdenie belenőni abba a világba, amiben felnőttként majd évtizedeken át helyt kell állnia
• neki mi a dolga a hétköznapokon, és azt ő igyekszik elvégezni, akkor jöhet a jól megérdemelt móka és kacagás. De csak akkor! 
• Az egyetlen, amiért nem viselkednek illendően, az az, hogy nem mutatták meg nekik, miként kell azt csinálni! Ez ilyen egyszerű. 
• Szóval a végletek között csapongunk, de nincs kitartó koncepciónk, és ami a legfontosabb: nincs valós figyelem a gyerek felé, és gyakran a szülők egymás felé sem tanúsítanak kellő odafigyelést.
• Adj kevesebbet, hogy amit kap, mindig megbecsülje! 

Először is, cseszd meg, csak igy, lazán, nőiesen. Cseszd meg. Hogy meri valaki az olvasót már startból lehülyeszülőzni? Nyilván vannak kivételek, de a legtöbb szülő igenis hallott olyanról, hogy gyereknevelés és igyekszik a lehetőségeihez es tudásához képest a legtöbbet nyújtani. Nem mindig működünk húdeszuperül, mert emberekből vagyunk, de kevés normális ember mondja, hogy aztán az ő gyereke nő mint a gyom, és nem is különösebben hallott arról, mi is a nevelés. Szóval még egyszer, köszönöm a többi olvasó nevében is az épitő kritikát, amit úgymond gyerekkorában tanitotottak meg az irónak sikerrel. Tudod, a régi szép időkben. 

Az iskolarendszerről kis anekdóta. Az öcsémnek pocsékul megy a suli, mert bevallottan lusta tanulni, bevallottan unja az anyag nagzrészét, és nem érti miért kell ilyen hülyeségeket tanulni. DE, végignézve a tankönyvét, pl. földrajzból, és mindjárt találok olyat aminek a magyarázatáért hivhatom a doktorandus barátnőmet. Ő értette, és elmagyarázta nekem mi mi - mivelhogy friss emlék: egyetem másodévén tanulták szociológiából. Az öcsém tizedikes. 

Ismeritek a viccet amiben a dr. nyuszikához érkezik a medve kétségbeesve. Végignézi nyuszika a kórlapot, amin az szerepel, hogy macinak már csak napjai vannak hátra, majd iszappakolást javasol. A medve reménykedve kérdezi:

-Az talán használ?

-Hát nem, de legalább szokod a föld szagát. 

Ennyiben készit fel a hiresen rossz iskolarendszerünk az életre. 

A szabadidő, pihenés, családdal töltött minőségi idő, másnéven "móka, kacagás" nem jár alapjáraton egy gyereknek, azt ki kell érdemelni megfelelő teljesitménnyel. Ha több gyereked van, oszd be ügyesen. Amelyik hatvan százalékra teljesitett, nevethet a játszótéren egy órát. Ha netalántán bukdácsol, és még a szemetet se vitte ki szoktasd rá, hogy ne szórakozzon már érdemtelenül. Ha igazán akarod követni a régi szép idők adta örök bölcsességeket, akkor a szombatot ellustálkodó, elheverésző, olvasni, irni nem tudó hatévesednek enni se adj. Mert aki ugye nem dolgozik ...

Bónuszpontra: te dolgozz látástól mikulásig és ne hagyd hogy valaki elfeledje, mennyire nagy mártir vagy, még a megérdemelt mókát is elteszed bankba nehezebb időkre. Kacagásra meg kinek van ideje a mai világban?

Amire viszont feltétlen kell időt szakits, az az, hogy figyeld már meg mennyire elnevelted a jövő reménységét. Ha hisztizik, tőled látta, ha nem eszi meg a brokkolit azt is. Alapjáraton a gyerek mindent eltanul tőled instant módon, és ha te nem öntötted a bilit a kutya fejére, ő sem fogja soha. Elő kell vegyem oldalbordadonort, mert ha nem tőlem tanulta Dani a kutyafarok-huzogatást, akkor biztos tőle. Másként hogy is jutja az eszébe? És különben is, én is pokróc vagyok mindenkivel, azért köszön a gyerek csak halkan, mögém bújva. Jó tudni. 

Hadd irjuk már ki: nem elég hogy a szülőséget elrontjuk, pedig ez ILYEN EGYSZERŰ, hanem még megemlitendő totál apropó nélkül, hogy a szülők kapcsolata startból rossz. Ez van, ha nem érdekli az embert a családja, és rá se bagózik, ki hogy van. Bocsánat, ellépek egy pillanatra, önostorozási idő van. 

OKÉ, megvolt. 

Végezetül - mert kell menjek az óvodába összeszedni az ördögfajzatot, mára még nem mutattam elég rossz példát neki, sok a dolog - fontos tudni, hogy minél kevesebbet kell adni a gyereknek. Értem én, hogy ő úgy értette, kevesebb tárgyat, játékot. De ey nem jön feltétlenül le a cikkből, sőt. Esetleg kevesebb cukrot, vagy töltöttkáposztát? Becsülje meg a bitang! HA vizet kér, azonnal igya meg, mert irgumburgum ha marad. Bezzeg Afrikában hogy megbecsülnék. 

Na, részemről ennyi, nincs több türelmem ehhez. Zárom soraimat. 

Emberségből jeles

Ma végre eljutottam egy - egyébként sok helyen rutinos - szakorvosi vizsgálatra, miután a háziorvosom már kétszer lepattintott az elmúlt fél évben a problémámmal. Mutassanak nekem egy velem egyidőst, akinek ilyen vagy olyan tünet esetén sok héten keresztül sem jut az eszébe az, hogy végülis komolyabb dolog is lehet, és mi van ha pont ő az, akinek ultraszuperritka rákja van, ami csak ezt az egy tünetet mutatja. Szóval aggódtam egy ideje, nem non stop, csak úgy néha beférkőzött belém egy mivanha kicsi fülbogár. 

Nagyon kellemes meglepetés ért, mert egy öreg, mogorva férfi orvos helyett egy fiatal, friss, mosolygós doktornőhöz kerültem, aki képben is volt, de végig is hallgatott. Maga a vizsgálat ugyan fájdalmas volt, de ez nem az ő hibája, és végtelenül jól esett, hogy közben is elnézést kért, utána is megkérdezte, jól vagyok-e. Ismétlen, rutinvizsgálat, amit ő napi 20szor megcsinál, és nem egy amputálással ér fel. Nem is panaszkodtam alatta sem, egyszerűen ő gondolta, hogy nem kellemes lehet. Utána az ultrahang alatt felém forditotta a készüléket, és minden amit megnézett elmagyarázott, megnyugtatott, hogy mindenhol minden rendben. 

Visszagondoltam utána arra, hogy annakidején édesanyám egyik barátja megultrahangozott 28 hetes terhesen, csak hogy anyumék is lássák élőben a babát. Igaz, szivességet tett azzal a 10 perccel, de bejőve nem koszönt, nem mutatkozott be, két mondatot ha hallottam tőle, és a végén ott hagyott nagy pocakkal két kiló géllel a hasamon, hogy keresgéljem a vizsgálóban a törlőpapirt. Ismétlem, szüleim kedves barátja és kollegája, aki még véletlenül se volt morcos, nyűgös vagy hasonló aznap, és tudtommal nem is esett nehezére az egész. Egyszerűen "ilyen a stilusa", annak ellenére, hogy én a szokásosnál is kedvesebb és udvariasabb voltam vele és vagy háromszor megköszöntem a szivességet. 

A kedves olvasóra bizom, hogy szerinte hova fogok visszamenni, kit tartottam (lehet hibásan, hiszen én páciens minőségemben mentem be, fogalmam sincs hogy kettőjük közül kinek van több tapasztalata vagy melyikük jobb a szakmájában - és ezt nem is fogom megtudni mig el nem végzem az orvosit) kompetensebbnek és melyik doktor kap egy ötcsillagos értékelést a neten. Tamásit átfogalmazva: aki embernek hitvány, orvosnak alkalmatlan. 

Frissen sült kalács

Azt már hivatalosan is feladtam, hogy valami logika legyen ebben a blogban... ahogy az öcsém mondja, mindenre mostanság: Igy jártatok. :)
Mondjuk ha a gondolataimat leirná a számitógép esténként lenne benne bőven blogolnivaló, de akkorra már nyűgös és fáradt vagyok, és a holnapmajdmegirom nem működik úgy, ahogy Móricka elképzeli.

Egy szó mint száz. Most éppen azért irok, mert türelmetlenül ki kell várjak 20 percet, amig meghül a kalács annyira, hogy ki lehessen venni. Hopá, lelőttem a poént. Szüleim ajándékának hála vettünk egy kenyérsütőgépet. Gyönyörű volt, okos volt, új volt, csak éppen kicsit ütődött - másnéven pont olyan ahogy az exem anno engem összefoglalt. :D
Úgy látszik nem birta jól az utat. Visszaküldtük természetesen, minden flottul is ment, csak éppen pár napot kellett várni és jött az új. Az a pár nap ma telt le, sajnos dolgoztam, igy estére maradt a kipakolás, de akkor már bevonódott apa, anya, hegyi- és szőröscsecsemő. Dani először kuktáskodott velem, nagyon élvezte - én kimértem, ő beleöntötte, vagy cipelte nekem a kamrából a hozzávalókat, és türelmetlenül topogott, amig én a mérleggel bajlódtam.

Mondtam mindenkinek, hogy kötelező jól sikerüljön, mert más nincs is reggelire. Ez az én privát orosz rulettem: a gyereknek mindig lehet tejbekását késziteni, de mi ketten hoppon maradunk kenyér hiján.

Tényleg gyerekjáték volt beledobigálni mindent, az élesztőt ő maga adagolja, igy azzal sem kell bajlódni, hogy milyen sorrendben rakja az ember a dolgokat. Három és fél óra eltelt, meseszép illat terjeng, amit az én bedugult orrom is észrevett. Első ránézésre csinos a kalács, pedig valahol mélyen attól féltem egy nagy féligégett-félignyúlós trutymómassza vár, mint itt:

De ennél szebb nem is lehetne:

És akkor kiboritva:

Ha kivárom, hogy ne piszkáljam a tetejét az is szép lenne:

Holnap megmondom, milyen volt reggelire kávéval-teával és angol lekvárral. 

Konmari to the rescue

Dani sokkal jobban alszik - délután is - mostanság, igy végre tud zavarni ez az ipari kupi ami a házunkban van. Ha azt gondoltad, hogy egy házban mindennek jut hely, akkor tévedtél, mert ennyi hülye cucca a Vatikánnak nincs.

Igy sok gondolkodás után - mert a rendrakásba csak nem ugorhat fejest az ember, főleg, ha lusta fajtából való - a Konmari technikánál kötöttem ki. Egyszerűen imádom a gondolatát annak, hogy mikor, előreláthatóan 13 és fél év múlva kész vagyok vele marad egy bizbasztalanitott, minimalista, otthonos kuckó, ami nyugalmat sugároz, és nem minden percben azzal stresszel, hogy "na, engem is ki kellene pakolni". Jó tologató módszerrel most megvettem a könyvet, mert azzel a következő pár napban úgy tudom eltölteni a szabad óráimat, hogy közben mindenki úgy tudja, és végülis igaz is: én takaritok és rendszerezek éppen. Mert én már egy ilyen fájn háziasszony vagyok. Sőt, közben megeszem egy-egy fagyit is, mert kell az energia az ilyen mindent felforgató takaritáshoz. Különben sem várhatja el tőlem senki, hogy nagytakaritás mellett még főzzek is.

Komolyra forditva a szót, Marie Kondo fura-és-túl-hosszú-cimű könyve arról hires, hogy nem csak a praktikus, hanem az érzelmi oldaláról közeliti meg a rendszerezést. Hiába van 10000 kacat a házban, ha majd 18 év múlva talán kell, de addig is nincsen helye és csak stresszforrás. Azt kell megtartani, ami örömet okoz, mert akkor jó hangulattal nézel körbe az odúdban, és netalántán jókedvvel rakod a helyére a dolgokat.



 Az a hir járja, hogy szerinte minden használati tárgynak szüksége van a pihenésre, tehát pl a zoknikat nem osszegombolzitva, hanem kiteritve kell tartani, meg a ruhák se egymást nyomorgassák a szekrényben, mert úgy nem tudnak pihenni. Ez nem vicc volt.

Először eléggé szkeptikusan áltam a dologhoz, de végülis miért ne lehetne az ilyeneket átugrani, és azt felhasználni egy módszerből, ami nekem bejön. Mert a bazinagy szekrénysoromat nem fogom Marie kedvéért fiókosszekrényre kicserélni, ebbe bele fog kelleni törődjön. Az tetszik viszont, hogy kategoriák szerint ki kell MINDENT venni, és azután kézbe fogni, majd ami nem okoz örömet (lásd, ruha amiben szomorú bálna kinézetem van, az mehet a francba)


Amit nagyon várok, az a könyv és az iratok rész. Nem tudjátok el sem képzelni mi van az én 2*3 méteres irodámban, tiszta gáz már mindenki előtt.
Az apró bizbaszokat pedig Sanjay holttestén át kell majd kicsempésszem, mert neki MINDEN cucc olyan érthetetlen kib§szott örömet okoz, hogy az már beteges. Na de majd meglátjuk, ha odaértünk. Addig is megyek odatenni a gyereket konmarizni, hátha öt játékrengeteg helyett csak egy marad. 

Csili olé

Inkább nem mondom, mióta nem irtam, és nem magyarázom a bizonyitványom - csapjunk inkább bele a lecsóba.

Apropó, fúúúúúj, lecsó. Egyrészt sosem szerettem, de főzöm, mert Sanjay imádja, gyerek megeszi és egészséges. Ha más nem aznap szendvicset vacsorázom. Másrészt két hete végre eljutottunk a termelői vásárra, és vettünk egy nagy láda paradicsomot, és egy nagy adag paprikát is, mert milyen fasza lesz,  és olcsó. Hát joggal volt olcsó, mert itthon vettük észre, a láda aljára a jól megütögetett, félig romlott zöldségeket tették. Hurrá, nem éri már meg visszamenni veszekedni, kiválogattuk a még ehetőket, és nekifogtam a lecsónak. Maradjunk annyiban, hogy sok lecsó lett. És tudom, hogy másat is készithettem volna, de lelkesedett a család a lecsó gondolatára.
Még egy dolog: ha nem próbáltál még zöld csili pasztát az ételedben, akkor tedd meg. Sokmindenbe lehet mértékkel használni, és nagyon feldobja az összes kaját, amiben van. Általában indiai üzletből vesszük, de most azt is foztünk ipari mennyiségben, és nem is lett rossz, sőt. Szóval, itt a recept:

(Az ég szerelmére, használj hozzá kesztyűt, a kész terméket is azzal öntsd át és gondolom nem lep meg senkit, hogy gyerekektűl távol tartandó)



25-30 apró zöld csili, mosva, kb centis darabokra vágva (még egyszer, kesztyű)
6-8 gerezd fokhagyma, zúzva vagy vagdosva
1 közepes hagyma apróra vágva
1 kanál olaj
kb 3,5 deci viz
4 evőkanál ecet
1 evőkanál cukor

És most a fontos, figyelmet igénylő, bonyolult rész jön.

Olaj felhevit, csili, fokhagyma, hagyma bele. Pár perc után megy bele a viz, só izlés szerint és cukor, majd hagyod a francba főni közepes lángon kb. 15 percig. Azután megint békén hagyod, amig meghül, mehet bele az ecet, es lehet botmixerrel vagy sima mixerrel pürésiteni. Voila! A hűtőben 1 hónapig eláll, finom 1-2 kiskanál egy nagy adag bármilyen kajába. Komolyan, én a krumplipaprikásba is szoktam.

Ha nem csilit esztek csilivel és nem hadseregnek főzöl indiai kaját napi háromszor a következő hetekben akkor érdemes mondjuk negyede mennyiséget csinálni, és azt is megosztani családdal, barátokkal, kedves és kedvetlen ismerősökkel, szomszédokkal, érted. :)

Dani esete Viktorral

Dani baba 14 hónapos, ami azért fontos, mert most végre az utolsó rend oltást is megkaphatja és hivatalosan is totyogónak minősülhet. Hurrá, 4 éves vagyis itteni iskoláskoráig békénket hagy a doktornéni.

Már nem is mondhatom, hogy totyog, mert biztosan áll a lábán és vidáman járkálgat mindenfele. Cipekedik, mindig van valami a kezében, két három nagy legót össze és szétszerel, be és kipakol mindenhova, és újabban felmászik a kávézóasztalra - ennek azért nem örültünk annyira. Nagyon önálló, de puszilózni rendszeresen szokott: velünk, dadussal, macival, nyuszival és Echoval. Egyre jobban látszik, hogy kis személyisége is van. Szombaton sikertelen cipővadászatunk kellős közepén elkapott a polcról egy kisteherautót és nem volt hajlandó elengedni, sem azért, hogy legalább beszkenneljék és fizetni tudjunk vagy hogy kiszedjük a csomagból. Eddig is le-lepakolt egy polcot az üzletben, de még nem mutatott ilyen érdeklődést semmilyen játék iránt. Nyilván később kiderült nagy lelkesedésére, hogy az autó - nevezzük néven a gyereket Victor Vrachtwagen (Viktor teherautó, milyen hülye név) - beszél és énekel.

Mindig ugyanazt ad nauseam, hollandul, vidám felkiálltásokkal fűszerezve: "Én vagyok Viktor teherautó, szállj be,  gyere velem kézbesiteni a javakat, én minden nap javakat kézbesitek vidáman és mosolyogva." Én már csak azt szeretném tudni, kinek volt az ötlete ez a szöveg, és az látott-e már gyereket közelről, mert holtbizotos vagyok benne, hogy a 1-3 éves korosztály nemhogy nem használja sem a "javak" sem a "kézbesit" kifejezért, de halvány lila ibolyájuk sincs, az mi a manót jelent. És nem is kell legyen.

Ha véletlenül idetéved egy Vroem Vroem szakember, annak leirom: a gyerek a következő szavakat használja megbizhatóan: beee-beee (ezt mindenre, ami állat és mozog), brrrrum-bruuum (mindenre, ami nem állat és mozog), eeeeeeeeee (add ide-vigyel oda), eh-eh-eh-eh (éhes vagyok) és a nagy kendvenc BÁBÓÓÓÓ (ami véletlenül tényleg lábat jelent, és borzasztóan büszkén használja óránként tizszer, mert ugye minden olyan mint az uborka... és mindig meg kell emliteni, ha van a házban 10 darab bábó) és néha néha azt hogy üge (ügyes, ilyenkor megtapsolja magát és illik beszállni a buliba) meg mama (mert érdekes szó, minden osszefüggés az anyjával csupán a véletlen műve).  

Kórházasdi - első rész

Múlt keddet tehát "befeküdtünk" a kórházba. Valamiért reggel tizkor kellett ott lenni: ha azt gondolod azért, mert ilyenkor van átadás és doktor és hasonló, akkor tévedsz. A nővérke megmutatta hogyan működik a szoba, valamiért fontosnak tartják, hogy tudd miként válthatsz csatornát a tévén, azt viszont csak utólag kérdeyték, hogy szed-e valamire gyógyszert a kölök.

A babaszobák egyágyasok, a tobbiek egy vagy kettő, mind külön mosdóval. A nem fertőző gyerekek az idejük nagy részét a játszószobában töltik, ami egy óriási szoba ahol százával vannak a játékok, ott is ettünk, tehát a szobádba csak aludni jársz.

Először is leirom a jót: Dani rengeteget fejlődött ottléte alatt. Pár lépés helyett már simán lépeget eleget ahhoz, hogy ne is számoljuk. A többi gyerekkel nagyon jól kijött és napi 12 óra intenziv játéknál nem is adta alább, főleg az első két napban. A finommotorikája is jobb lett, sokáig figyelte a nagyobbakat aytán nekifogott ő is utánozni. Magyarán nagyon élvezte a társaságot.

És a feketeleves: Kedden kellett volna találkozzunk a gyerekorvossal és a pszichológussal, hogy felvázolják mit és hogyan figyelnek meg. Delután beesett az utóbbi, de pár mondatra maradt csak, az sem hasznos, a gyerekre két pillantást nem vetett, csak próbált meggyőzni, hogy menjek inkább haza éjjelre. Ezt már előre eldöntöttük, és megmondtuk: nem megyek sehova, abban vagyunk benne, hogy a második éjszaka egy közeli szobában alszom, hogy úgymond lássák hogy aludna nélkülem. Ez csak a kezdete volt annak, hogy mindenkinek: nővér, ápoló, doktor és nevelési tanácsadó el kellett mondani elölről, mi a fenéért vagyunk is itt. Éjjel gyanus is volt nekem, hogy a nővért nem lehetett elérni, és az éjjeli műszaknak fogalma sem volt, kik is vagyunk és mit is akarunk. Aztán másnap délutánra kitöltöttek egy szinkódolt űrlapot Dani viselkedéséről, ami meg sem közelitette a valóságot. (lásd: kedd reggel amikor itthon volt, tudták mit mikor csinált, vagy hogy éjjel hánytól hányig sirt, amikor szegény éppen aludt vagy forditva). Mikor a nevelési tanácsadók leültek velem, hogy megtanitsanak esti rutint kialakitani kicsit elszakadt a cérna. Nem is tudtak róla, hogy mi már kitöltöttünk tizezer kérdőívet, kipróbáltunk már húsz egyebet és ténylegesen el sem olvasták miért küldött be a doktornő. 

Mi minden történt és történik

Zajlik az élet. Ezzel zárom soraimat. :))

Rendben, hülye vicc volt. Gyakrabban le kellene üljek blogolni, mert mondanivaló akad bőven, de őszintén az elmúlt hónapban eléggé rosszul viseltem a bejövő információhalmazt és igy ami szabadidőm volt, azt általában zug-sorozatnézéseel töltöttem. Megvan egy pár kedvencem, amit rongzosra láttam, és ha nagyon összecsapnak a fejem fölött a hullámok, akkor ezzel enyhitem a szorongást. Egyáltalán nem ideális, mert hosszú távon csak árt, de engem megnyugtat ott és akkor, hogy tudom pontosan mi fog történni, és minden rendben lesz.

Szóval, Dani egyéves lett, és nagyon ügyesen fejlődik, egy csomó mindent tud már. Eddig 3-4 lépést lépeget egyedül, ha van egy kapaszkodója szivesen sétál, be nem áll a szája, annak ellenére, hogy még csak gagyog. A szótagokat mint ma vagy pa még nem használja értelmesen, de sok szót ismer, mutogat, rázza a fejét, és minden, de minden állat úgy csinál, hogy beee-beee. Elvittük az első nagyfius állatkerti kalandjára, amit szerintünk élvezett, de meglepődni csak a zebrán lepődött meg. Viszont nagy sikert aratott a hiéna (fogalmunk sincs, a sok fura állatból miért a hiéna fogta meg... kinek a pap, kinek a papné...) ami nyilván érdekes és béget. Legalábbis Dani szerint. Puszit és pacsit osztogat bőszen, az elsőpt magától tanulta meg, és nagyon aranyos, amikor reggel odabújik egy pár másodpercre hozzád és arra nyitod ki a szemed, hogy vigyorog két centire az arcodtól és ad egy cuppanósat az orrodra. A zene még mindig a mindene, lassan már nem csak a fenekét rázza, hanem az autoban a fejét is, és itthon próbálkozik "lábból táncolni" is. Van egy csomó könyve, amiket egyedül és velünk is szeret "olvasgatni". Azt ne feletsem el megemliteni, hogy Echo mulyaságát egyre jobban kihasználja, és szinte minden ötpercben muszáj réászólni, hogy

• nem húzzuk magunk felé a kutyát a farkánál fogva
• nem piszkáljuk a kutya fogait
• nem húzzuk ki a nyelvét a szájából
• nem vesszük el tőle a játékait
• nem bökdössük a szemét
• nem húzzuk a bajuszát
• nem osztjuk meg a kekszet vele

És társaik. Ennek felét megspórolhatnánk, ha Echo egyszerűen arrébb menne, de ő persze hagyja magát, mert puliszka és szereti a kölköt, és sokmindent ő is ugyanugy élvez. 

Mindez szép és jó, de sajnos az alvással még most is hadilábon állunk. Az aranyhalnak nevezett poliklinikai összeröffenés alatt látták, milyen egy igazán álmos morcos gyerek, aki nem hajlandó közreműködni, igy az az ötlet született, hogy befektetik Danit a kórházba megfigyelésre, mert az nem OK, hogy egy nap több órát sir a fáradtságtól, mégsem képes pihenni és lenyugodni, sokszor segitséggel sem. Először az volt a gyerekorvos ötlete, hogy addig mi majd itthon szépen kialusszuk magunkat - amiről szó sem lehet. Azt megmondtam, hogy úgy nem megy sehova, ha én nem lehetk vele a nap 24 órájában. Tudom, milyen a kórház: midnen gyerekre jut egy ápoló, általában saját szobácskájuk van, szóval nagyon luxuskörülmények uralkodnak, de az akkor is egy idegen hely és egy idegen személy. A terv igy annyiban változott, hogy megyek én is vele, és aztán ott majd meglátjuk az éjszakákat.  Ha minden igaz 18.-án bemegyünk 3-5 napra. Ennyire nem izgultam szülés előtt sem... 

Szules 3

Gondoltam most, hogy Dani betolti az egy evet par nap mulva, igazan esedekes befejezni a szulesmeset. Magyar karakter meg mindig nincs, valamiert a laptop makacsul es kenye-kedve szerint fogja magat es nem akar atallni.

Ott hagytam abba, hogy negy orakor tolofajasokkal beuzent a kis furdobe a baba, hogy gondolkodjak hol is akarok szulni, mert o bejon ide a furdobe szivesen, ha akarom. Valahogy az az apro hely nem tunt akkor szimpatikusnak, igy kitamolyogtam es egy gyors vizsgalat eredmenyekent mehettem is tovabb - tancolni. Amikor meg egy kis perem van a mehszajbol ugy nez ki azt nehez eltuntetni, de a dulammal mindent kiprobaltunk. O jarkalt fel-ala velem, mindenfele labemelgeto-ringato, stb gyakorlatot eroltetett, en meg mondogattam neki hogy hagyjon beken. Nem voltam az egesz szules alatt udvariatlan, nem karomkodtam, nem uvoltoztem (lehetett volna, de nem ereztem kesztetest egyikre sem szerencsere) de itt eleg morcosan mondogattam, hogy hagyjon mar, es magamban azt is, hogy mehetnek mind a busba. Persze nem hagyott, es igaza is volt. A helyzet ugyan ket ora mulva is valtozatlan volt, felorankent hopp fel az agyra, gyors vizsgalat, le es kezdodott az egesz elolrol. Az elso igazan nagy hiba, amit elkovettem az olyan ot-hat ora tajban volt, amikor beleegyeztem a burokrepesztesbe, mert az ugymond majd felgyorsitja a dolgokat. Mivel rendszeresen ellenoriztek a baba szivhangjait, nem volt ra semmi egyeb okunk, mint az, hogy telik az ido es gondolom nem akartak, hogy elfaradjak. Magaval a proceduraval nem volt nekem bajom, csakhogy hulye feny van a szuloszoban, es nem tudta az egesz garda megallapitani, hogy tiszta volt-e a viz, vagy sem. Ekkor hivtak be a szuleszorvost, aki ugyanazt mondta, amit addig is tudtunk: kis perem. Akkorra mar atalakitottak az agyat egy olyan felig ulos szuloaggya, es azon probaltuk egy ideje kicsalogatni a makacs babat. Itt volt a masodik nagy hiba: a hipnobabakban kulon tolofazisra valo cd van, amit eszembe sem jutott, hogy betegyunk es meg sem gondoltam, hogy vegulis pl a poziciovaltas jo lenne. Egyszeruen le volt zarva a tudatom. Fajdalmas volt, kicsit lehet faradt voltam, de akkor nem ugy eltem meg egyaltalan. Sot, nagyon izgatott voltam, hogy hamarosan talalkozunk a kicsivel, mar ott volt a csecsemosnover is es bekapcsoltak a melegito fenyeket. Ket osszehuzodas kozt meg vigan viccelodtem a dokival, igaz, jo viccek nem lehettek mar, mert egy kis mosolyon kivul mast nem kaptam valaszul, pedig akkor nagyon stramm, humoros szulononek erzetem magam.

Oldalbordadonor nyilvan mashogy elte meg ezt az egeszet, izgult, hoy most baj van-e? (nem volt) jol van-e a baba? (jol volt) es nagyon szenvedek-e (nem). Ugy erezte kicsuszik a keze kozul az iranyitas.

Es hogy tudjak az emberek, mi is a dominoeffektus a szuleszeten: ha egyszer valamivel beavatkoznak, akkor jon a kovetkezo es a kovetkezo. Ezert is mondom, maga a burokrepesztes nem volt nagy dolog, de akkor nem tudtak, hogy most kell-e vizsgalgatni a baba szivhangjat, ezert egy belso izemizevel biztos ami biztos alapon vizsgaltak. Minden szuper volt, a doki kiment, visszajott, kiment, megint visszajott. Megkerdezte, hogy hogy birom, es hogy o ugyan nem lat valtozast, de ha akarom folytathatjuk. Ezt megismeteltuk meg parszor. Aztan - pontosan emlekszem- 19.15 kor azt mondta, hogy o ugyan egesz ejjel ott lesz ugyeletben, de szerinte ez a baba nem fog kijonni, es miert varjunk arra, hogy elromoljon a szivhang, amikor csaszarozhatunk most is. Akkor jott a kovetkezo bakloves: hiaba az volt a terv, hogy egy ilyen esetben udvariasan kikuldunk mindenkit, es a dula, sanjay meg en megbeszeljuk, nekem ez akkor eszembe sem jutott, es ott kerdezgettem oldalbordadonort, hogy szerinte mit csinaljuk. Szegeny annyira meg volt ijedve (valamiert ez neki mint surgosseg, eletveszelyes helyzet, stb maradt meg) hogy csak a vallat tudta megvonni. A dulam - nyilvanvaloan- nem adhatott orvosi tanacsot, o csak simogatta a kezem. En ezt akkor ugy ertelmeztem, hogy ok mar feladtak, es csak arra varnak, hogy en is adjam fel. Ha adtunk volna magunknak idot megbeszelni, rajovunk, hogy nyugodtan probalkozhatunk meg, es semmi sem indokolja a sietseget. Es akkor en rabolintottam a csaszarra, mert holt komolyan meg voltam gyozodve, hogy hiaba varunk meg. Nyilvan nem is volt sietseg, jo nyugodtan bekotottek a katetert, az infuziot, attessekeltek a mutobe, ott holtnyugodtan elokeszitettek, ami ilyenkor szokott lenni. Kozben meg ala kellett par papirt irjak es atvettek a szulesi terv csaszaros reszet is. Sanjay nem birja latni meg a tuszurast sem, igy o kint vart, mi pedig a babaval es Tamival bementunk. Meg megtargyaltuk, hogy nem viszik el a kicsit, megkapom miutan megszuletett, spinalis erzestelenitest kapok, mert az epiduralissal nem emelheted fel a fejed, stb. Azert annyira nem lehettem szar allapotban, ha meg megkerdeztem, hogy milyen vagast ejt, es ezt is reszletesen megtargyaltuk. Nem hazudok, azert az az erzestelenito nagyon jol esett. A doki volt olyan eszmeletlenul emberseges, hogy amig megszurtak radolhettem es velem egyutt szuszogott, fogta a kezem es ismetelgette eleg sokszor, hogy na, ez az utolso osszehuzodas, es utana jo lesz. Jo is lett, meg megerdeklodtem csendesen, hogy lehet-e ilyesmit otthonra beszerezni.

Az egesz mutos brigadra egy rossz szot nem mondhatok: mindenki koszont, talan be is mutatkoztak, mosolygosak voltak,  az anesztes a fejemnel mondogatta mit csinalnak, es nem is voltam kikotve - ettol elore irtoztam. En is meglepodtem magamon, hogy nem volt bennem egy csepp felelem sem a mutettol. Hazudok, egy pillanat azert volt, amikor kicsit panikoltam. Nem tudtam azelott, hogy a fajdalom es a hideg erzete azonos idegpalyakon vandorol, igy amikor ellenorzik, hasznalt-e az erzestelenito, akkor tokeletesen erzed a cuccot a labadon, viszont azt nem, hogy hideg. Es ez az egyetlen, amit nem is kellene erezzel. Mondtam is, hogy hoho, alljunk meg, nem hideg, de erzem, hogy bokod vele, es en vegulis nem a fagyhalalt szeretnem most elkerulni, hanem a fajdalmat. Erre persze elmagyaraztak hany ora ket ora. Mielott eszrevettem volna mar ki is emeltek Dani babat.

Nem gondoltam volna elore, de nagyon szep pillanat volt, amikor meglattam eloszor a leeresztett fuggony folott. Arra vartam, hogy szurrealis erzes lesz, es idegen, de tenyleg szep volt. Nem sirt, csak ult a dokik kezeben es nezelodott kicsit morcosan, apro Sanjay-hasonmaskent. Nyilvanvaloan szuszogott, de azert par masodperc utan meg is ijedtem, hogy miert nem sir. Sajnos azert elvittek egy percre letorolni es kuldtem vele a dulat is, ne legyen egyedul. Mindenki egyetertett, hogy kikopott apja. Gyorsan megkerdeztem, minden rendben van-e es ugye meg lehet babank, amit egy olyan nezes kisert, hogy "meg vagy te menve 17 ora aktiv vajudas utan ezen filozni most"? :) Kozben Dani elsirta magat a masik szobaban, mert fazott es elege volt a bokkodesbol, igy visszahoztak. Amit en nem tudtam, hogy amig engem vagtak/foltoztak Sanjaynak elo kellett varazsolni a borondbol a kicsi ruhakat, amit ugymond eloszor fog viselni, aztan varhatott o is a folyoson. Igy esett meg, hogy valami borzaszto  rongyos korhazi cuccban hoztak vissza a kicsit. Persze ezt akkor eszre sem vettem. A fuggony annyira a nyakamnal volt, hogy nem lehetett mellre tenni, csak nyakra a babat. Amire o szimplan nekiallt az allamat szopni es nem is olyan diszkreten kozepso ujjat mutatott a vilagnak. Lett erre nagy rohoges a mutoben, a doki meg is jegyezte, hogy "na, nekem bemutattak". Mindenki agyra-fore gratulalt, szegyellem, de fogalmam sem volt akkor ki kicsoda a mutosruha es maszk alatt, de igyekeztem koszongetni es mosolyogni mindenkire. Szerintem a takaritononek haromszor megkoszontem a kozremukodeset.

Meg kozben vizsgaltam, milyen apro kicsi baba, es hogy mennyi de mennyi haja van. Nem a feje tetejen, hanem mindenutt. Az elso egy heten nehez volt megallapitani, hogy fejezodik be a haja, es hol kezdodik a szemoldoke. Vicces latvany volt, az biztos.

A legnagyobb sajnos nekem az volt a szulesben, hogy nem lehettem ott, amikor apja-fia eloszor talalkoztak. A babat levittek elottem, kellett merni, oltoztetni, satobbi es igy a folyoson volt meg a nagy talalka es o vele mehettett a szobankba, ahol olbevette, megszeretgette o is egy kicsit.  En az intenzivre kerultem a szokasos egyoras megfigyelesre ezalatt. Aztan valahol este 10 tajban jottek babastol: Sanjay, Tami, assszisztensno, mindenki. Akkor aztan mellre lehetett tenni, keszult egy par fenykep harmunkrol, es meg elbeszelgettunk egy kicsit. Danibaba igazan nem panaszkodott, meg volt szerintem lepodve, mi minden tortenik korulotte, es almos is volt egy kicsit. En megkaptam a szokasos adag morfiumot, ugyhogy bajom egy szal sem. Ahogy visszakerultunk a szobankba felhivtam a szuleimet es irtam a lanyoknak is a nagy ujsagrol.

Csutortok reggelig maradtunk a korhazban, de ez mar tenyleg egy masik tortenet. 

Mibol lesz a cserebogar

Most a betegeskedes es Anna baratnem blogja egyuttes hatasara eszembe jutott, hogy azt kovettem, milyen varandoskiseres van itt Hollandiaban, a szulesrol meg mindig folyo szaganak beillo meset irok, de a gyerek eddig beteg nem leven meg nem meseltem, hogy is mukodik itt a csecsemoegeszsegugy.

Biztosan emlitettem mar, hogy van egy ilyen ifjusagi-egeszsegugyi centrum(Centrum Jeugdgezondheid) ahol vedonok, asszisztensnok es gyermekorvosok dolgoznak egyutt. A csaladorvos helyett itt ok kovetik a gyerekek egeszseges fejlodeset. Ez azt jelenti, hogy szules utan kijonnek az elso tiz napban, megnezik minden ok-e es kikuldik az asszisztenst is a repulo-merulo-gurulo masinajaval, ami ellenorzi, hogy jol hall-e az ujszulott. Nem tudom, hogy mukodik - igy nem is fogom elmondani, de biztosabb vizsgalat, mint az, hogy mogotte csapkodnak. BCG oltas nincs, ezert az elso alkalom, amikor bebattyogsz gyerestul a kozpontba az a kb. 2 honapos oltas-vizsgalat kombo. Ezt, es a negyhonaposat is, gyerekorvos vegzi, ellenorzi a babat tokatol bokaig, kikerdezi mit eszik, tanacsot ad, ha van kerdesed valaszol ra. Ezenkivul mindig lehet oket hivni a megadott telefonszamon nevelesi kerdeskkel, illetve ha nem tudod, valami a csaladorvos reszortja-e vagy sem. Ha viszont beteg a gyerek, az mindig a csaladorvos dolga, ok is oda kuldenek, ha nem biztos valami. Dani othonaposan - mivel mar rendesen kuszott es soha nem volt az az egyhelybenulok gyerek- nem egyforma popot mutatott a doktornonek (nana, mert addig erolkodott, hogy elkusszon a telefonjaig az asztalon) igy elkuldtek echos csipoellenorzesre ugyancsak a csaladorvoson keresztul. Mindent rendben talaltak, igy ebbol szerencsere csak egy csikis vizsgalat maradt meg a gyereknek, aki maig is imadja az orvosokat. Nana, mert ott van egy csomo neki jateknak minosulo dolog, olyan ugyesen adjak az oltasokat, hogy az utolson epp hogy csak elpityeredett es a sztetoszkop megkaparintasa el is torolte a rosszkedvet ket masodperc alatt. Meg egyebkent is ott ossze-vissza csikizik az ember fiat, van egy csomo uvolto csecsemo, akit lehet figyelni mikozben te majom modra logsz anyadon - sosem lehet tudni alapon.

Hatodik honap utan mar csak 11 honapos ellenorzes van, es azutan mar nem tudom, mert Dani csak a 10.-et tapossa most. Es ha valakit meg erdekel - anyamon kivul - miket csinal eddig, akkor azt is gyorsan leirom:

• Mar joideje villamgyorsan maszik, nehezitett terepen is
• Lepeget, ha van amibe kapaszkodjon
• Felhuzza magat es le is tud gugolni ha egy kezzel tarthat valamit
• Unszolasra mondogatja, hogy mama es sanjayt megrogzotten TLE -nek szolitja. Ez utobbi nem tudjuk, honnan jon, de nagyon vicces, amikor delutani alvasabol ebredve meghallja az apja hangjat a foldszintrol ramnez es mint egy titkot elsuttogja nekem, hogy Tle! 
• Nagyon erdeklik mas babak, es kezd kicsit feltekeny lenni, ha nem o ul eppen az olemben. Ilyenkor odamaszik, felall mellettem, es makacsul probal olbemaszni, mikozben loki a masik babat kifele. 
• Nagy baratok meg most is Echoval, rendszeresen nyujtja neki ami kaja eppen a kezeben van, a jatekokrol nem is beszelve. Mosolyog neki is, es gyakran odakuszik melle, csak hogy meggyambassza kicsit.
• Foga meg egy fel sincs,de annyira erdekli mindenki mase, hogy most mar csak eldontotte szerintem, hogy neki is kellene egy szett abbol az erdekes feher valamibol. 
• Mindent, de MINDENT latni, enni, tapizni akar. Sosem tudod, mibol jon a tej, ugye. 

Boldog Uj Evet!

Regen keszulok valamit irni, de nem jott ossze. Dani meg mindig pocsekul alszik es osszeszedett valami bacit is, igy decemberben otthon mind meghultunk rendesen, es mire kikecmeregunk volna belole egy virozis aldasos hatasakent felszokott egyik percrol a masikra a laza majdnem 40 fokra. Tiszta orom volt megint megtapasztalni, hogy vannak arnyoldalai is a holland egeszsegugynek: meg a lazgorcsot sem tartjak nagy ugynek, es 41 fok alatt nem ertik, miert szokdosol. Varjal par napot, majd lemegy. Lement. Aztan megkezdte a fogacskai noveleset. Mert a szegeny embert ugye meg az ag is... Igy az utobbi par hetben orankent-ketorankent szoptatok (se lazasan, se fogzosan nem hajlando szinte semmit enni, hiaba mondjak, hogy majd segit, o nem kapott rola ertesitest), orankent pelenkacsere es vastag adag kremezes a pirossag ellen es minden nap orakat uldogel a hatamon kendoben. Rajovok lassan, hogy minden igyekezet ellenere sem egy bujos baba, igy amikor rosszkedve van 10 masodpercenkent valt a "anyaaaaa, vegyel fel, hozzadbujnek" illetve a "mi a manonak kell most agyonolelgetni, ha ugy is melegem van es unatkozom, es szorakoztassal, es engedd, hogy lemasszak es megcibaljam azt a kaktuszt" meg a "aaaaaaaa, minek tettel le, vegyel fel, es most azonnal kerek hamhamot es kozben tegyel tisztaba es ne piszkalj azzal fulhomerovel meg orrsprayel meg orrszivoval mert felhaborodot es megharaplak" meg ne feletsuk el a "haha, megharaptalak szopi kozben es felugrottal es visitottal hu de erdekes, aaaaaaaa, kerek meg hamhamot de most azonnal, adjad maaaaaaaaaar". A turelmet tolem orokolte.

Ugyhogy zajlik a nagyon erdekes, kalandokban gazdag eletunk, amit mar en is unok meselni, hat meg mas olvasni. Ugyhogy teszek fel egy videot egy itteni szupermarket lancrol, mert ez a standupos ficko zsenialis, es mindenkinek szuksege van egy jo kacagasra pentek este.

Anyukas forumok

Igaza van annak, aki elegansan kiszambazik az anyukas oldalakrol/forumokrol/stb ahogy megszuletett a gyereke. Nem eleg az embernek a maga baja, meg vadidegen is keseritse az eletet? Itt is van miert:

1. A szulovarosom facebookos anyukas csoportjaban olyan hajmereszto dolgokat irnak egyesek a szolasszabadsag kontose alatt, hogy naponta elsirom egyszer magam rajta. Nem tulzok. Par gyonygyszem, emlekezzetek, ezek IDEZETEK: "Egy edesanya ne erezzen faradtsagot!", "Nem kell az ilyenhez antibiotikus, en homeopatias szerekkel gyogyitottam ki magam a gennyes mandulagyulladasbol", "Az semmi, hogy a tied 8 honaposan nem alszik, mi 5 evesen ejjelente nem alszunk 3 orat egyhuzamban, meg kell szokni", "A gyerek egyen ejszaka ahanyszor akar, akkor is ha csak 5 masodpercet, ez az igeny szerinti szoptatas", "Az orvos azt mondta, be kell adjam a gyogyszert, de en nem akarom gyogyszerezni a gyereket - Valasz: ne is tedd, az enyemek sem kaptak soha gyogyszert es megis... "es az orok ervenyu szabaly: "O, az semmi, MI bezzeg... ".

2. Egyeseknek szuper humorerzekuk van.  Hadd idezzek megint.
..Reggel van és a kávét innám. Le kéne főzni, de vár egy kakis pelenka, egy ébredező gyerek, aki meghitten a füledbe ordítja: ANYAA. Kicserélem, illetve kicserélném, kergetem 20 percet, oké pelus rajta. Igen elmesélem, és még bábozok is hozzá. Oké már body is van rajta. Megitatom, megszeretem, mert igényli. Nadrág, pulcsi vissza, leizzadtam. Elkezdjük a napot, átöltözöm. Basszus a kávé le sem főztem. Benyomom. Éhes. Etetőszékbe gyömöszölés 10 perc, előkével örökkévalóság. Hagyom enni, és az óvatlan pillanatokba a szájába juttatok én is egy értelmes falatot. Szomjas. Megitatom. Persze a baba is éhes. Hol az a kurva baba? Esküszöm veszek még belőle. 10-et legalább. Megvan a baba, eszik tovább. Basszus én nem ettem. Jó betoltam 2 falat kenyeret ebédig megteszi. ( Hogy lehetnek rajtam még mindig plusz kilók? ) Kiszedem az etetőszékből, és eltakarítom a lakodalmas csetrest és ételmaradékot ami utána maradt. Mosogatok, de a gatyám húzza, vegyem fel. Felveszem. Szomjas. Már megint, nem igaz. Honnan jött ez a gyerek ..a Szaharából. Megitatom. Basszus a kávé, rég lefőtt. Már ki is hűlt. Megmelegítem. ANYAAAAAA – ordít meghitten. Rohanok. Igen elmesélem. Azt is. Megetetjük a babát. Hol az a rohadt baba? Megtalálom, kidobom, akkor nem kell többet keresni. Gyere manó elmegyünk játszani, meg boltba. Át kell öltöztetni. Kitör a háború. kergetem, lefogom, erősebb. Szomjas. Leszarom az elveimet. Itt van víz cumisüvegben, csak hagyjál már. Még egyszer be nem hozom a poharat. Basszus tízórai idő elmúlt. Tessék itt egy tejszelet. Tiszta csoki minden. Még jó hogy nem tudtam felöltöztetni. Basszus a kávém, megint kihűlt, ..akkor megmelegítem. Odateszem a polcra, mindjárt megiszom. Azta büdös izé….tiszta csoki a fal, ha ezt apád meglátja…repülünk. Vödör víz, szivacs…mosom…lejött…hálaajóégnek. Felöltöztetem, elindulunk, kell neki inji, mert ha nem viszek szomjas lesz. Játszótér , szuper minden. Rohanni kell nincsen kaja, illene ebédelni, legalább a gyereknek. Szeretem, nincs szívem felhozni. De muszáj. Rohanunk a boltba, elköltöm a pénzt. Elhaladok a teák és kávék mellett. Basszus!! A kávém. Ha hazamentem megiszom. Hazaérünk, át kell öltöztetni, megint. Pelenkacsere. Oké. Szomjas…hehe szórakozi velem? A játszótéren bezzeg nem kellett.. Főznöm kell. 1 réteg hagymahéj..csak úgy diszkréten 200 decibellel ANYAAAAAAAAAAAAAA, leesett. Megszeretem, megvigasztalom, játszok vele. Oké hagymát pucolok. Felteszem a vizet.. ANYAAAAAAA , beütötte. Megszeretem, megvigasztalom, játszok vele…Visszamegyek . Szomjas…már kezdem érteni a vízszámlát…folytatom…ANYAAAAAAAAAAAAA..nem, nem megyek. Egyedül is fel kell találnia magát.
ANYAAAAAAAAAAAAA!! Kibírom, dolgom van és kész. Ordít, keservesen hív. Nem bírom, megyek. Mit sszeretnél? Mutat egy kavicsot. Oké, szép. Megyek, befejezem a kaját. Basszus az egy kavics volt?Rohanok, még pont ki tudtam szedni a torkából. Ebédelünk ésutána tényleg megiszom a kávémat végre.. Begyömöszölöm az etetőszékbe 10 perc, előkével örökkévalóság. Eszik, egyedül. Azt sem tudom ennek örüljek-e vagy ne. Türelmes vagyok, megfogadtam. De már 25 perce itt ülünk…Segítek, ááá mit képzeltem? Szomjas. Ő egyedül eszik és iszik. Meghatódom, megnőtt. Végeztünk… Gyorsan belapátolok pár kanállal én is (hogy lehet hogy még nem vagyok 40 kiló? ) A romok eltakarítása a főzés és az ebéd után 1 hétig tartana egy normális embernek. De én anya vagyok. Megoldom hamar. Álmos, látom, de még ott van az a 3 tányér. Ott nem hagyom. Végigordítja, teli torokból. Szaranya vagyok, sírni hagyom. Befejezem. Ránézek megsajnálom, tiszta takony, és vörös a feje. Kimondottan ronda, de így is imádom. Lefektetem…énekelek és mesélek, takargatom, puszilgatom ameddig csak kéri. Elalszik. Örömtánc :DD ANYUIDŐŐŐŐ VAN!!! Benézek a facebookra. Basszus a Mari meg a Kati azt írja végzett a takarítással. Szaranya vagyok. Összeszedek 143 játékot. Megvan a kurva baba, most kidobom az ablakon akkor nincs rá több gond. ÁÁÁ nem tehetem, szereti. Beteszem a mosást, kiviszem a szemetet. Felsöpröm a teraszt. Akkor most megiszom a kávét. ANYAAAAAAAAAAAA
AAAAAAA, ANYAAAAAAAAAA GYEEJEEEEEEEE. Lesápadsz az idegtől, de nem bírsz ellenállni. Szereted. Ölbe veszed amíg ébredezed pelenkázod, szomjas… Örül annak a kurva babának. De jó hogy nem dobtam ki. Uzsonna idő, kezdődik…etetőszék..előke…örökkévalóság a 190-es joghurt.. oké mosdatás, joghurtmentesít
és, ez is megvan. De az üres dobozból meg kell etetni a babát,. De hol az rohadt, tetves baba? Miért nem dobtam ki az ablakon, MIÉRT MIÉRT MIÉRT?
Megvan a baba, megetetjük. Őt is. Szuper. Akkor most elmegyünk sétálni. Átöltöztetem. megint. Szuper vele kint lenni, játszani, megfigyelni, szeretem. Hazamegyünk, játszik, közben apa hazaért. A játékok szanaszét, a porszívó a szoba közepén, hogy majd ha lesz rá idő…gyereket átöltöztetem. Örül az apjának, szépek ezek a pillanatok. Vacsora és fürdésidő. Most 2 embert kell vacsoráztatni. Ha megjegyzi hogy sótlan a hús kivágom. A babával együtt. Etetőszék, előke, eszik egyedül, mosogatás, asztaltörlés, etetőszék ételmentesítés. Szomjas..Esti program, játék, vetkőzés, fürdetés, öltöztetés, pelenkázás, .143 db játékot összeszedek, hogy közlekedni lehessen, a porszívó marad. Talán majd holnap fel is porszívózok. Előkerül a baba, este későn már csak nem teszem ki az utcára. Baba marad. Altatom néha percekig, néha órákig. Már 9 is elmúlt. Vége a napnak.Meglátom a polcon a kávét. Röhögnöm kell. Jó lesz az hidegen is. Kettesben vagyunk. Megkérdezem: Fáradt vagy? Fáradt. persze egész nap dolgozott. Ő nem kérdezi meg, anya sosem fáradt. Anya itthon van, nem porszívózott, nem takarított, nem dolgozott. Igaza van, az én napom minden nap csodás, minden nap a legnagyobb Kincsemmel lehetek. De egyszer elmondom ezt az egész storyt neki, és elmondom hogy azért nem tűnök fáradtnak, mert ESTE KILENCKOR ISZOM MEG A KURVA KÁVÉMAT!!!...

Foglaljuk is ossze, mi a vicces abban, hogy valaki 

• nem jut oda, hogy egyen egesz nap
• pocsekul erzi magat a boreben, mert nem tud tornazni es (sajat erzese szerint) tulsulyos, ez zavarja
• naponta tobbszor szaranyanak belyegzi magat
• naponta tobbszor eldurran az agya az idegessegtol
• utalja a kornyezetet, zavarja a rendetlenseg
• nincsenek emberi, felemelo kapcsolatai felnottekkel
• a ferje egyaltalan nem erti meg, meg messzirol sem, olyannyira sem, hogy megkerdezze milyen napja volt - es o azt termeszetesnek veszi, olyannyira el van azzal, hogy o nem szamit

Nem ertem miert vicces ez. Ez nekem siralmasnak hangzik, azt erzem, hogy itt valtoztatni kell a holgynek valamiben. Persze, vannak idoszakok, amikor tulelni kell, de ha van 2-3 gyereked akkor az eletedbol 6-10 evet csak tulelsz? Mert ez az anyasag, kacagjunk egyutt, hu de vicces. 

Lehet csak rossz a humorom. Es ki kell mar lepjek ebbol a kib.... csoportbol, amugy is csak azert vagyok benn, hogy tudjam a varosban mikor es hol arulnak olcson fustszuros sapkat nyuszikanak. 

Bezzegazafrikaiak

Eloljaroban: valamit elallitottam, es nem hajlando a gep magyarra valtani. Nem lesznek ekezetek, bocsi.

Emlekeztek arra, amikor kiskorotokban a spenotot vagy brokkolit ugy probltak inycsiklandobba tenni a szuleitek, hogy folyton ismetelgettek az afrikai gyerekek mennyire orulnenek neki? Segitett? Na, ugye, hogy nem. A legtobb, amit elertek, az csak az volt, hogy azutan buntudattal tolta el a tanyert maga elol az ember. A talpraesettebbek ugy tudom megemlitettek, hogy el is lehetne akkor azt a fozeleket afrikaba kuldeni nyugodtan.

Megvan ennek a felnott verzioja is: legy nagyon halas, amiert van munkad/ferjed/gyereked/lakasod/gumicsizmad, es meg veletlenul se akadj ki soha mindezet arnyoldalan: biztos van a vilagon n plusz 1 ember, aki az XYZ testreszet odaadna, hogy a helyedben legyen. Van, ahol segit ez? Oszinten? Nyilvan, kimondhatatlanul halas vagyok, hogy a csaladom ep es egeszseges, mert lehetne egy csomo bajuk es lehetne, hogy ne is legyenek es minden ilyesmi. De ha erre gondolok, nem erzem magam instant jobban vagy turelmesebben vagy mittudomen. Magyaran nem segit, mert csak azt erem el vele, hogy azon kivul, hogy pl turelmetlen, vagy faradt voltam kezdetnek most meg ratettem egy jo adag idegesseget (igen, de mi van ha - megbetegszik a gyerek, balesetezik a ferj, meghlnak a szulok, foldrengesben leborul a haz, kilyukad a gumicsizma, stb) meg buntudatot, hogy akkor en miert nem frissen uden mosolyogva es dalolva takaritok, fozok, jatszok, dolgozok 24bol 24-et amikor masok milyen szivesen csinalnak, es messze sem erdembol van nekem ilyen szerencsem. Ha meg nem segit ez a gondolkodamod, hanem csak art, akkor minek a fenenek tartom meg meg, sot, probalom magam naponta tobbszor motivalni vele.

Mint mar emlitettem volt, magambaroskadtam es meg raadasnak melleestem. :) Viccen kivul, ki vagyunk bukva rendesen. Az, hogy sirva kelek fol a faradtsagtol mar csak felig-meddig vicc. Kiscapa 7.5 honapos, es meg most sem hajlando rendes etelt enni. probaltunk mi mar mindenfelet, jelenleg a Rapley modszert uzzuk, ami az ilyent megengedi ugymond, de nagyon latom, hogy az a napi fel kiskanal kaja nem eleg az anyatej melle. Vagyis eleg, csakhogy ez azt jelenti, hogy a majom tomodik jo gyakran, foleg ejjelente. Ugy latszik lassu a felfogasunk, de vegre rajottunk, hogy azert nem tudja sem viz, sem apa sem semmi lecsillapitani ejjel, mert piszok ehesen ebred. Igy masfel-ketorankent kel, mohon eszik, es ha szerencsem van visszaalszik. Ha nem, akkor addig meg fennmarad, amig en is rendesen felebredek, utana meg mar nekem ugymond majdnem mindegy.
Ezert tegnapelott bevetettunk egy olyan cselt, amit nagyon szegyellek es sajnalok, es nem is mukodott. Sokan ismetelgettek, hogy probaljuk meg tapszert, mert az lassabban emesztodik. Tudom, masok a fel karjukat odaadnak, ha volna eleg tejuk es nem zavarna oket a nonstopszopi es blablabla, de en nagyon nagyon szerettem volna heti 1-2 ejszakat jobban aludni, netalantan hat orat egyhuzamban egyszer egy honapban. Mert olyan meg nem volt miota kiscapa megszuletett. Szoval gondoltuk 100 milliliter pluszban csak csinal majd valamit. Amivel nem szamoltunk, az a gyerek volt, aki meregnek tart mindent, ami nem anyatej. Olyan kepeket vagott, mint a citromlenek, es nem volt hajlando egy cseppet sem enni. Szoval, LLL, gyoztel, szerintem egyetemig szoptatni fogok.

Ne ertsetek felre, naaaagy szopiparti vagyok, tenyleg az a tervem, hogy 2 eves korig nyugodtan kaphat anyatejet a rendes kaja melle pl este lefekveskor, vagy ha egyebkent anyahianya van. DE: 1. a tejportol jobban alszanak a babak, ezt elismeri mindenki - csak eppen nem mindig egeszseges az egesz piciknek olyan melyen aludni. 2. a szoptatas nem mindig egy leanyalom. faj, es nem igaz, hogy ha minden ok egyebkent, akkor nem kellene fajjon. Massal is talalkoztam, aki ujszulottkor utan, hires-neves szoptatasi tanacsado minden tanacsa ellenere pokoli fajdalommal tudott csak szoptatni. Oszinten nagyon buszke vagyok magamra, hogy megis kitartottam, mert jobb lett. Most is fajdalmas, de jobb. Es teljsen 100%-ig meg tudom azokat erteni, akik abbahagyjak, mert eleguk lesz, fizikailag vagy erzelmileg.

Szülés 2.

Ott hagytam abba, hogy beértünk a kórházba délkörül. És hogy borzasztóan néztem ki. :) Hiába ajánlotta a dúla, hogy befonja a hajamat, ne zavarjon, nem akartam, hogy bárki bármit csináljon velem. Legszivesebben mindenkit elküldtem volna sétálni, de nyilván nem hagytak magamra. Ekkorra már elég intenzivnek érzékeltem a fájásokat. Ami nagyon segitett, az az elnyújtott lassú kilégzés volt, és lehetőleg együtt valakivel. Ez volt az egyedüli segitség, amit kértem, viszont ezt végig. Szerintem nem tudott senki sem nyugodtan szuszogni amig Dani meg nem született.

Megtudtam utólag - mint sok minden egyebet - hogy CTGre akartak tenni jó kórházi szokás szerint. Mi ezt már előre megbeszéltük a dokival és beirtuk a tervünkbe: nem kérünk belőle, inkább maradjon a kézi szivhanghallgató. Igy lehetőségünk volt oda menni és azt csinálni, amit csak akartunk. Mostani fejemmel megkértem volna őket, hogy eresszék már le a rolót, kicsit kevesebb fény legyen. Akkor és ott úgy éreztem nem zavar, viszont a szemem csukva volt az idő nagy részében. Tami dúlám egy dologhoz ragaszkodott egy jó óra elteltével és az egy forró zuhany volt, hiába ismételgettem, hogy csak hagyjanak engem békén az ágyon oldalfekvésben. Nagyon igaza volt: csodás megkönnyebbülés volt a tűzforró vizsugár. Szegény oldalbordadonor csak azt ismételgette minden kétpercben, hogy nem kellene ilyen meleg legyen, meg hogy ne húzza-e hűvösebbre. Vicces volt, hogy akkor ez tűnt a legnagyobb bajának. Az idő addig is nagyon gyorsan telt, és szeintem még felgyorsult akkortól. Mindenkit ki tudtam zárni, csak az tűnt fel néha, hogy a hátam mögött más-más ember adogatja a palackot. Tami a kórházba érkezéskor megkérdezte, mikorra szeretnék egy babát, és akkor még egy háromnegyed óra olyan jó időpontnak tűnt. Négy óra múlva még mindig a zuhany alatt voltam.

Azért fontos tudni, hogy a hipnobabák gyakorlatok alatt azt is mondogatod magadnak hősiesen, hogy az időérzéked negyedére kell sűritse a dolgokat. Nekem nagyon bevált ez a része, tényleg villámgyorsan telt az idő. Mikor négykor tolófájások kezdődtek érzékem szerint alig fél-egy óra telt el a kórházba érkezés után. 

Hatásszünet

Szégyen gyalázat, de nincs időm mostanában. Ezuton is kérek elnézést minden barátomtól, aki próbált velem kapcsolatba lépni, de nem sikerült. A nagy helyzet az, hogy amig itt voltak anyósomék, addig egy levegővételnyi időm is alig volt, azt pedig nyilván a családdal töltöttem. Azóta hogy elmentek (igen, elmentek, hiphiphurrá) pedig munkaügyben kellett egy csomó mindent bepótoljak. És mivelhogy egy hátsóval csak egy lovat... értitek.

Ember, ki ide belépsz hagyj fel minden reménnyel

Megjöttek anyósék. És ezzel a mondattal zárnám is soraimat - ha szerencsém van erre az évre, ha nincs, egész életemre. :) Azért ennyire nem dramatikus a helyet, csak viccelek.

Augusztus 15-én megjött anyósom, Sanjay egyedülálló nagynénje (ők ketten nővérek, elválaszthatatlanok: aranyos lenne, ha maradt volna bennem egy csipetnyi érzék ehhez) illetve a bátyjuk 25 éves lánya. Ettől fogva csak igy lesznek emlegetve: anyóspajtás, kibaszott nagynéni (nem én találtam ki a megnevezést, igy fut az én családomban) és a sógornő. Az első kettő november 8-ig marad, sógornő után szeptemberben jön az apja. És most, ahogy Alizt egyszer, követhettek pár hétig engem a nyúlüregbe. Mert ha megdöglött az én kecském nehogy már másnak legyen egy jó napja.

Szóval, a tipikus indiai nőhöz képest is gyámoltalanabbak. Erről tudtunk, igy a fiuk rendezett nekik speckó segitséget, vagyis cukorbeteg nagynénit kerekesszékkel szállitották a reptéren belül, a többi meg ugye részesült plusz irányitásban. Természetesen Amszterdamba érve elfogyott a szerencsénk  türelmük és gyalog mentek összeszedni a poggyászt, sőt, jó ötletnek tartották a mozgó járda segitségét igénybe venni. Helyesen gondoljátok, ipari esés lett a következménye. Ez este volt, másnap reggel a sűrgősségin talált oldalbordadonorral, kiscápával és kib. nagynénivel. Az orvos elmondta, hogy itt zúzódásról van szó, és hazaküldött fájdalomcsillapitóval. Kölcsönöztünk járókeretet, bevásároltunk paracetamolt és ibuprofent, és gondoltuk ennyi volt. Nyilván nem ennyi volt, mert ő azóta is emlegeti, hogy talán kellene kötözni (mi a francért?), kellene több gyógyszer (abszolút maximumot kapja igy is) és kellene egy műtét (WTF???). Sajnos utolsó kettőt nem tudjuk elrendezni, bár erősen meggondoltuk, hogy bevisszük a kórházba és humanitárius okokra hivatkozva kieszközöljük, hogy üssék már ki két órára, ami alatt mi jól beebédelünk.

Folyt. köv. (#sweetbabyjesusthiswillneverend)