Az utóbbi fél évben nem sok történt, vagyis éppen elég csak ahhoz, hogy ne is irjak. Sőt, olvasgatásból is jól kimaradtam. Mea culpa, szokás szerint.
Először is a szédülésért kiderült, hogy belső fül probléma volt a felelős, ami pár irányitott mozgást ismételve el is múlt. Azért nem spóroltunk meg egy neurologust es egy MRI-t sem. A multkorihoz képest, ez már annyira nem hatott meg, hogy majdnem elaludtam közben.
Nyáron öt hetet a majdnem-18 éves öcsém nálunk vendégeskedett, és húúúú de nehéz összehangolni egy tini meg egy 3 éves érdeklődési körét. Mindketten szeretnek csobbanni, igy a Benelux legnagyobb viziparkjába muszáj volt ellátogassunk. A tikibadnak nevezett hely egy vidámpark közepén található, és nem tudom ki gondolta, hogy ezt egy nap alatt egy átlagos család végigéli. Úgy terveztük délelőtt vidámpark, délután vizipark, de mindenhol sor volt, és elég hamar kiderült hogy a prioritások szerint megirt listám feléig sem érünk, igy egy gyors ebéd után inkabb vizezni indultunk.
Tényleg óriási az a park. A kedvencünk azonnal a hullámzó medence lett. Lehel sajnos nem igazán az az optimista tipus, igy rengeteget panaszkodott, hogy miért nem megyünk vele a nagy csúszdákon, miközben Dani sem tudta hova tegye magát a sok ingertől. Attól még rengeteg gyerek és család volt, és szerintem ha közel hasonló koruak mennek együtt simán egy egész napot el lehet tölteni problémák nélkül.
Nyaralást szokás szerint felbontva töltöttük. Májusban volt egy nagyon kellemes hétvégénk egy Centre Parkban, és ugyanazt megismétlendő szeptemberben bejelentkeztünk egy Mystery parkra, amiben az a lényeg, hogy lényegesen kevesebb pénzért lesz egy négynapos kimenőd, de csak pár nappal azelőtt tudod meg pontosan melyik centrepark fogad. Szerencsénk volt, nagyon szép helyre jutottunk, a holland Eemmeer környékén. Echot is vittük, ami viszont nem volt a legokosabb ötlet, mert a mindennapi uszodai pár óra (csúcsszuper egyébként, lazy river, csúszdák, dzsungel-filing) stresszes maradt. A kutyamindenit, hogy mennyit ugat ez a kutya. Komolyan szerintem végigugatta azt a napi 2-3 órát. A sétákat persze imádta, de egyébként olyan, mint egy öreg morcos bácsi, és nem szereti a változásokat. Más hely, más minden, idegesen koslatott naphosszat és meg volt győződve, hogy csak idő kérdése hogy a családjat baltás gyilkosok serege mészárolja le.
És el is érkeztünk októberhez, ami most van, és a dadusnak lejárt a műszakja, mennem kell.
Először is a szédülésért kiderült, hogy belső fül probléma volt a felelős, ami pár irányitott mozgást ismételve el is múlt. Azért nem spóroltunk meg egy neurologust es egy MRI-t sem. A multkorihoz képest, ez már annyira nem hatott meg, hogy majdnem elaludtam közben.
Nyáron öt hetet a majdnem-18 éves öcsém nálunk vendégeskedett, és húúúú de nehéz összehangolni egy tini meg egy 3 éves érdeklődési körét. Mindketten szeretnek csobbanni, igy a Benelux legnagyobb viziparkjába muszáj volt ellátogassunk. A tikibadnak nevezett hely egy vidámpark közepén található, és nem tudom ki gondolta, hogy ezt egy nap alatt egy átlagos család végigéli. Úgy terveztük délelőtt vidámpark, délután vizipark, de mindenhol sor volt, és elég hamar kiderült hogy a prioritások szerint megirt listám feléig sem érünk, igy egy gyors ebéd után inkabb vizezni indultunk.
Tényleg óriási az a park. A kedvencünk azonnal a hullámzó medence lett. Lehel sajnos nem igazán az az optimista tipus, igy rengeteget panaszkodott, hogy miért nem megyünk vele a nagy csúszdákon, miközben Dani sem tudta hova tegye magát a sok ingertől. Attól még rengeteg gyerek és család volt, és szerintem ha közel hasonló koruak mennek együtt simán egy egész napot el lehet tölteni problémák nélkül.
Nyaralást szokás szerint felbontva töltöttük. Májusban volt egy nagyon kellemes hétvégénk egy Centre Parkban, és ugyanazt megismétlendő szeptemberben bejelentkeztünk egy Mystery parkra, amiben az a lényeg, hogy lényegesen kevesebb pénzért lesz egy négynapos kimenőd, de csak pár nappal azelőtt tudod meg pontosan melyik centrepark fogad. Szerencsénk volt, nagyon szép helyre jutottunk, a holland Eemmeer környékén. Echot is vittük, ami viszont nem volt a legokosabb ötlet, mert a mindennapi uszodai pár óra (csúcsszuper egyébként, lazy river, csúszdák, dzsungel-filing) stresszes maradt. A kutyamindenit, hogy mennyit ugat ez a kutya. Komolyan szerintem végigugatta azt a napi 2-3 órát. A sétákat persze imádta, de egyébként olyan, mint egy öreg morcos bácsi, és nem szereti a változásokat. Más hely, más minden, idegesen koslatott naphosszat és meg volt győződve, hogy csak idő kérdése hogy a családjat baltás gyilkosok serege mészárolja le.
És el is érkeztünk októberhez, ami most van, és a dadusnak lejárt a műszakja, mennem kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése