Múlt keddet tehát "befeküdtünk" a kórházba. Valamiért reggel tizkor kellett ott lenni: ha azt gondolod azért, mert ilyenkor van átadás és doktor és hasonló, akkor tévedsz. A nővérke megmutatta hogyan működik a szoba, valamiért fontosnak tartják, hogy tudd miként válthatsz csatornát a tévén, azt viszont csak utólag kérdeyték, hogy szed-e valamire gyógyszert a kölök.
A babaszobák egyágyasok, a tobbiek egy vagy kettő, mind külön mosdóval. A nem fertőző gyerekek az idejük nagy részét a játszószobában töltik, ami egy óriási szoba ahol százával vannak a játékok, ott is ettünk, tehát a szobádba csak aludni jársz.
Először is leirom a jót: Dani rengeteget fejlődött ottléte alatt. Pár lépés helyett már simán lépeget eleget ahhoz, hogy ne is számoljuk. A többi gyerekkel nagyon jól kijött és napi 12 óra intenziv játéknál nem is adta alább, főleg az első két napban. A finommotorikája is jobb lett, sokáig figyelte a nagyobbakat aytán nekifogott ő is utánozni. Magyarán nagyon élvezte a társaságot.
És a feketeleves: Kedden kellett volna találkozzunk a gyerekorvossal és a pszichológussal, hogy felvázolják mit és hogyan figyelnek meg. Delután beesett az utóbbi, de pár mondatra maradt csak, az sem hasznos, a gyerekre két pillantást nem vetett, csak próbált meggyőzni, hogy menjek inkább haza éjjelre. Ezt már előre eldöntöttük, és megmondtuk: nem megyek sehova, abban vagyunk benne, hogy a második éjszaka egy közeli szobában alszom, hogy úgymond lássák hogy aludna nélkülem. Ez csak a kezdete volt annak, hogy mindenkinek: nővér, ápoló, doktor és nevelési tanácsadó el kellett mondani elölről, mi a fenéért vagyunk is itt. Éjjel gyanus is volt nekem, hogy a nővért nem lehetett elérni, és az éjjeli műszaknak fogalma sem volt, kik is vagyunk és mit is akarunk. Aztán másnap délutánra kitöltöttek egy szinkódolt űrlapot Dani viselkedéséről, ami meg sem közelitette a valóságot. (lásd: kedd reggel amikor itthon volt, tudták mit mikor csinált, vagy hogy éjjel hánytól hányig sirt, amikor szegény éppen aludt vagy forditva). Mikor a nevelési tanácsadók leültek velem, hogy megtanitsanak esti rutint kialakitani kicsit elszakadt a cérna. Nem is tudtak róla, hogy mi már kitöltöttünk tizezer kérdőívet, kipróbáltunk már húsz egyebet és ténylegesen el sem olvasták miért küldött be a doktornő.
A babaszobák egyágyasok, a tobbiek egy vagy kettő, mind külön mosdóval. A nem fertőző gyerekek az idejük nagy részét a játszószobában töltik, ami egy óriási szoba ahol százával vannak a játékok, ott is ettünk, tehát a szobádba csak aludni jársz.
Először is leirom a jót: Dani rengeteget fejlődött ottléte alatt. Pár lépés helyett már simán lépeget eleget ahhoz, hogy ne is számoljuk. A többi gyerekkel nagyon jól kijött és napi 12 óra intenziv játéknál nem is adta alább, főleg az első két napban. A finommotorikája is jobb lett, sokáig figyelte a nagyobbakat aytán nekifogott ő is utánozni. Magyarán nagyon élvezte a társaságot.
És a feketeleves: Kedden kellett volna találkozzunk a gyerekorvossal és a pszichológussal, hogy felvázolják mit és hogyan figyelnek meg. Delután beesett az utóbbi, de pár mondatra maradt csak, az sem hasznos, a gyerekre két pillantást nem vetett, csak próbált meggyőzni, hogy menjek inkább haza éjjelre. Ezt már előre eldöntöttük, és megmondtuk: nem megyek sehova, abban vagyunk benne, hogy a második éjszaka egy közeli szobában alszom, hogy úgymond lássák hogy aludna nélkülem. Ez csak a kezdete volt annak, hogy mindenkinek: nővér, ápoló, doktor és nevelési tanácsadó el kellett mondani elölről, mi a fenéért vagyunk is itt. Éjjel gyanus is volt nekem, hogy a nővért nem lehetett elérni, és az éjjeli műszaknak fogalma sem volt, kik is vagyunk és mit is akarunk. Aztán másnap délutánra kitöltöttek egy szinkódolt űrlapot Dani viselkedéséről, ami meg sem közelitette a valóságot. (lásd: kedd reggel amikor itthon volt, tudták mit mikor csinált, vagy hogy éjjel hánytól hányig sirt, amikor szegény éppen aludt vagy forditva). Mikor a nevelési tanácsadók leültek velem, hogy megtanitsanak esti rutint kialakitani kicsit elszakadt a cérna. Nem is tudtak róla, hogy mi már kitöltöttünk tizezer kérdőívet, kipróbáltunk már húsz egyebet és ténylegesen el sem olvasták miért küldött be a doktornő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése