Inkább nem mondom, mióta nem irtam, és nem magyarázom a bizonyitványom - csapjunk inkább bele a lecsóba.
Apropó, fúúúúúj, lecsó. Egyrészt sosem szerettem, de főzöm, mert Sanjay imádja, gyerek megeszi és egészséges. Ha más nem aznap szendvicset vacsorázom. Másrészt két hete végre eljutottunk a termelői vásárra, és vettünk egy nagy láda paradicsomot, és egy nagy adag paprikát is, mert milyen fasza lesz, és olcsó. Hát joggal volt olcsó, mert itthon vettük észre, a láda aljára a jól megütögetett, félig romlott zöldségeket tették. Hurrá, nem éri már meg visszamenni veszekedni, kiválogattuk a még ehetőket, és nekifogtam a lecsónak. Maradjunk annyiban, hogy sok lecsó lett. És tudom, hogy másat is készithettem volna, de lelkesedett a család a lecsó gondolatára.
Még egy dolog: ha nem próbáltál még zöld csili pasztát az ételedben, akkor tedd meg. Sokmindenbe lehet mértékkel használni, és nagyon feldobja az összes kaját, amiben van. Általában indiai üzletből vesszük, de most azt is foztünk ipari mennyiségben, és nem is lett rossz, sőt. Szóval, itt a recept:
(Az ég szerelmére, használj hozzá kesztyűt, a kész terméket is azzal öntsd át és gondolom nem lep meg senkit, hogy gyerekektűl távol tartandó)
25-30 apró zöld csili, mosva, kb centis darabokra vágva (még egyszer, kesztyű)
6-8 gerezd fokhagyma, zúzva vagy vagdosva
1 közepes hagyma apróra vágva
1 kanál olaj
kb 3,5 deci viz
4 evőkanál ecet
1 evőkanál cukor
És most a fontos, figyelmet igénylő, bonyolult rész jön.
Olaj felhevit, csili, fokhagyma, hagyma bele. Pár perc után megy bele a viz, só izlés szerint és cukor, majd hagyod a francba főni közepes lángon kb. 15 percig. Azután megint békén hagyod, amig meghül, mehet bele az ecet, es lehet botmixerrel vagy sima mixerrel pürésiteni. Voila! A hűtőben 1 hónapig eláll, finom 1-2 kiskanál egy nagy adag bármilyen kajába. Komolyan, én a krumplipaprikásba is szoktam.
Ha nem csilit esztek csilivel és nem hadseregnek főzöl indiai kaját napi háromszor a következő hetekben akkor érdemes mondjuk negyede mennyiséget csinálni, és azt is megosztani családdal, barátokkal, kedves és kedvetlen ismerősökkel, szomszédokkal, érted. :)
Apropó, fúúúúúj, lecsó. Egyrészt sosem szerettem, de főzöm, mert Sanjay imádja, gyerek megeszi és egészséges. Ha más nem aznap szendvicset vacsorázom. Másrészt két hete végre eljutottunk a termelői vásárra, és vettünk egy nagy láda paradicsomot, és egy nagy adag paprikát is, mert milyen fasza lesz, és olcsó. Hát joggal volt olcsó, mert itthon vettük észre, a láda aljára a jól megütögetett, félig romlott zöldségeket tették. Hurrá, nem éri már meg visszamenni veszekedni, kiválogattuk a még ehetőket, és nekifogtam a lecsónak. Maradjunk annyiban, hogy sok lecsó lett. És tudom, hogy másat is készithettem volna, de lelkesedett a család a lecsó gondolatára.
Még egy dolog: ha nem próbáltál még zöld csili pasztát az ételedben, akkor tedd meg. Sokmindenbe lehet mértékkel használni, és nagyon feldobja az összes kaját, amiben van. Általában indiai üzletből vesszük, de most azt is foztünk ipari mennyiségben, és nem is lett rossz, sőt. Szóval, itt a recept:
(Az ég szerelmére, használj hozzá kesztyűt, a kész terméket is azzal öntsd át és gondolom nem lep meg senkit, hogy gyerekektűl távol tartandó)
25-30 apró zöld csili, mosva, kb centis darabokra vágva (még egyszer, kesztyű)
6-8 gerezd fokhagyma, zúzva vagy vagdosva
1 közepes hagyma apróra vágva
1 kanál olaj
kb 3,5 deci viz
4 evőkanál ecet
1 evőkanál cukor
És most a fontos, figyelmet igénylő, bonyolult rész jön.
Olaj felhevit, csili, fokhagyma, hagyma bele. Pár perc után megy bele a viz, só izlés szerint és cukor, majd hagyod a francba főni közepes lángon kb. 15 percig. Azután megint békén hagyod, amig meghül, mehet bele az ecet, es lehet botmixerrel vagy sima mixerrel pürésiteni. Voila! A hűtőben 1 hónapig eláll, finom 1-2 kiskanál egy nagy adag bármilyen kajába. Komolyan, én a krumplipaprikásba is szoktam.
Ha nem csilit esztek csilivel és nem hadseregnek főzöl indiai kaját napi háromszor a következő hetekben akkor érdemes mondjuk negyede mennyiséget csinálni, és azt is megosztani családdal, barátokkal, kedves és kedvetlen ismerősökkel, szomszédokkal, érted. :)
Mindig is sejtettem, hogy a lelki társam vagy, de mostmár tuti: én is utálom a lecsót! :D
VálaszTörlés