Eljut az ember lánya arra a szintre, amikor meg van irva fejben tizenvalahány irtó fontos bejegyzés, de mégsem jut rá elég energia és idő, igy marad az, hogy inkább ma mégis leülök a nemisolyanfontosról irni, mert már úgyis mindegy. :) Akinek nem tetszik, úgysem olvassa.
Szóval, ott tartottunk, hogy az augusztus sűrgősen mongyonle. Indiába készülve kiderült, hogy a gyerek megússza két szimpla oltással, az öreganyja, akirégesrég 1986-ban született, viszont nem kapta meg azt, ami jár neki igy egy harmadik kombinalt is a listájára került. Tudjátok, mi a szuper? Amikor öt különféle cuccra oltanak be 2 perc alatt. Nagyon aggódtam, mert a hastifuszról borzalmakat hallottam, és persze pont mi leszünk azok, akiknek a kölke aztán hetekig kinlodik, de Dani még csak egy pici lázat sem produkált. A hepatitis oltás lepkefing. Kiscápa szerencsére 15 másodperc sirással átesett a hercehurcán. Arra viszont nem számitottam, hogy a mumpsz-rózsahimlő-kanyaró kombó ilyet művel velem, főleg mivel az első két betegségen átestem gyerekkoromban.
A kanyaróval kezdőtött: jópár nap rosszullét, szédülés, láz, izomfájdalom és az egész cirkusz lejött. Persze kiütések nélkül, de kinlódtam vele egy hétig. Mikor elmult másnapra már tyúktojásnyira dagadt nyirokcsomóim voltak, lehetett rendesen látni rajtam a mumpszot. Emlékszem rá, volt szerencsém fura mód az első után még egyszer, könnyebbitett verzióban átesni rajta. Hát, jobb volt, mint ez, az összes tünettel és újabb adag lázzal. Ekkor már elgondoltam, hogy olcsóbb lett volna lelövetni magam, legalább nem szenvedek es az életbiztositasommal jobban járnak, mint a kockafejemmel. Jópár nap szenvedés után a rózsahimlő már csak pár kiütés és összességében vett rossz közérzet formájában adta tudtomra, hogy ezt megszivtam, mint a torkos borz.
Az oltásra egy hónapra már megint szuperül vagyok, Sanjay elvisz vendéglőbe, erre ételmérgezést kapunk. Murphyt és a kecskesajtot hibáztatom. Megint olcsóbb lett volna a lelövetés.
Szóval augusztusból elegem van, úgy ahogy van. Most pedig megyek aludni, mert még van másfél nap ebből a k... hónapból, és sose tudhatja az ember. :)
Szóval, ott tartottunk, hogy az augusztus sűrgősen mongyonle. Indiába készülve kiderült, hogy a gyerek megússza két szimpla oltással, az öreganyja, aki
A kanyaróval kezdőtött: jópár nap rosszullét, szédülés, láz, izomfájdalom és az egész cirkusz lejött. Persze kiütések nélkül, de kinlódtam vele egy hétig. Mikor elmult másnapra már tyúktojásnyira dagadt nyirokcsomóim voltak, lehetett rendesen látni rajtam a mumpszot. Emlékszem rá, volt szerencsém fura mód az első után még egyszer, könnyebbitett verzióban átesni rajta. Hát, jobb volt, mint ez, az összes tünettel és újabb adag lázzal. Ekkor már elgondoltam, hogy olcsóbb lett volna lelövetni magam, legalább nem szenvedek es az életbiztositasommal jobban járnak, mint a kockafejemmel. Jópár nap szenvedés után a rózsahimlő már csak pár kiütés és összességében vett rossz közérzet formájában adta tudtomra, hogy ezt megszivtam, mint a torkos borz.
Az oltásra egy hónapra már megint szuperül vagyok, Sanjay elvisz vendéglőbe, erre ételmérgezést kapunk. Murphyt és a kecskesajtot hibáztatom. Megint olcsóbb lett volna a lelövetés.
Szóval augusztusból elegem van, úgy ahogy van. Most pedig megyek aludni, mert még van másfél nap ebből a k... hónapból, és sose tudhatja az ember. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése