Happy Bunny - 1. rész

Két jó hirem is van a hétvégéről. Az egyik az, hogy a gyógyszerek segitettek, a vállam már jóval kevésbé fáj, és a becsületes alváson kivül szinte mindenre jó. :) Hurrá!

Szombaton amig Sanjay a báránykát tüntette el a fejéről, addig én belibegtem a Body Shopba. Tudniillik az oldalbordadonornak erős fekete (na jó, nagyban szürkülő) haja van, ami göndör, csak majdnem sosem nő addig, hogy tudjon göndörödni.
Ez azt jelenti, hogy a hajvágás utáni negyedik héten furán kezd állni, ötödik héten kifejezetten afrosodik, azután meg úgy néz ki - becsület szóra - mintha egy fekete bárányka ráfeküdt volna a fejére. Volt olyan is, hogy fekete juhot láttam, nem is bárányt. Ezért általában öthetente jár hajvágásra, én meg közben vagy olvasok, vagy körbejárok pár boltot.

Most ez utóbbi történt. És éppen jó, mert akartam a Body Shoppot megint ajánlani. Egyrészt abszolút megéri törzsvásárló kártyát venni, mert 10 euróba kerül, és azt a szülinapod hónapjában le lehet vásárolni. Másrészt mindenre kapsz kedvezményt, és egy csomó jó cuccuk van. (Kár, hogy drágább, mint az átlagos bolt, igy nem innen vesszük a szappant-tusfürdőt, stb. Vagyis a mindennapi dolgokat.) Mielőtt áradoznék a kedvencemről, még két dolog: egy, hogy bemehetsz és kérhetsz termékmintát, amit kis tégelyekben hazavihetsz kipróbálni. Ha kedves az elárusitó, akkor a jó nagy adagból (pl. póruskrém) hetekig kijössz.

A másik az, hogy nemcsak támogatják, hanem kifejezetten a Fair Play és a állatvédelemre épitették a birodalmukat, igyekeznek mindent becsületesen beszerezni és nem tesztelnek állatokon.

Ki ne akarná boldoggá tenni a nyulakat? :)
A termékajánlóra pedig várnotok kell még, úgy látszik, mert elszámitottam az időt: irány a háziorvos. Először is megmondja, jó-e már Sanjay koleszterinje, és hat-e a gyógyszer, másrészt keresünk nekem "baba-barát" pirulát a "nem-baba-barát" pirula helyett... remélem sikerül is. Folyt.köv.

Ma

Csak röviden jöttem, mert készül a mennyei fügés-kamillás fürdőm. Fogok még regélni a The Body Shopról, mert nagyon tudom szeretni, sajnos csak mértékkel, mert nem olcsó.

A mai ajánlatom egy standup: Russel Peters. A neve ellenére egy eredetilag indiai csávó, nagyon jókat mond. Igaz, 18 éven felülieknek ajánlott csak. :) Jó szórakozást!

Váll-baj

Kinevezem a mai napot az egészséges váll világnapjának. Ki kell élvezni, hogy van. Mert tegnap este 10 és 11 közt az enyhén fájdogáló vállam (gondolám én a kényelmetlen alvópoziciótól azelőtti este) minden szó nélkül begyulladt. Jó kifejezés, tényleg mintha forró késsel vagdosnának, amikor akármerre mozditom a kezem. Reggelre már mozdulatlanul is piszokul fájt, irány hát a családorvos. Szerencsém van vele, általában aznapra tud már fogadni.

Megállapitotta, hogy akármerre mozgatja, fáj. Daaa, ezt én is tudtam :) Felirt gyulladáscsökkentőt, paracetamolt meg az úgynevezett "frozen shoulder"-t megelőzendő gyakorlatokat. Most a fáj és a nagyon fáj között mozgok, és filózom, milyen sokmindenre is használja az ember a vállát. Öltözés, mosdás, de bizony irás, emelés, fogmosás... szinte minden kézmozdulathoz. Nekem eddig ez nem volt nyilvánvaló, gondoltam a csukló-könyök páros elég valamennyire. Hát, majdnem semmire. Pont, mint a biológia-kémia szakos középiskola, úgy néz ki. :)

Úgyhogy akinek mozgatható, fájdalommentes vállizülete van, az körözzön egyet vele in memoriam Réka-válla és szurkoljatok, hasson a gyógyszer hamar, mert igy nagyon kellemetlen.


P.s. Az oldalbordadonor bebizonyitotta megint, hogy jól választottam: nemcsak, hogy itthon maradt ma, de hozott nekem croissont, dónátot :) és az egyetlen kávét, amit szeretek, amig a dokira vártam.  Aztán bejött velem támasznak, cocokázott a gyógyszertárig és vissza és kaptam aranyos gyógyulj meg képeslapot!:)  

Baby love

Gyermekkorom egyik kedvenc zeneszáma, valamelyik rajzfilmből, amit valószinűleg 110X láttam hetente.

I'm not a morning person. You've been warned.

A kialvatlanság a legviccesebb dolgokat okozza. (Kis kitérő azoknak akiknek tényleg gyerekei vannak, akinél a kialvatlanság a "kevesebb, mint három óránál, három évig" kezdődik, és akik most valószinűleg utálnak, mert nálam a "kevesebb, mint hat óránál, két napig"... de ez van, nem vagyunk egyformák) Szóval, meleg van, nem lehet aludni, nyűgös az ország.

Én pedig rájöttem egy nagy dologra tegnap. Álltam este a fürdőszoba-tükör előtt és megint megjegyeztem magamnak, hogy a bőröm napról napra szépül. Komolyan, egyre kevesebb rajta az ez-az, egyenletesebb a szine, meg minden. Az utóbbi héten minden nap jobban néz ki. Csak este, de a reggeli kinézetemet nem vehetem alapul mert csipásan, zombi módra nem ér összehasonlitani. Szóval, veregettem magam vállon, hogy mennyire ügyesen turbózom az egómat, és a rendszeres arckenegetés igenis segit. Aztán észrevettem, egy bizonyos szögből, ahogy a tükörre esett a fény, hogy bizony poros. És leesett - kapaszkodjatok meg, felismerés jön - ezekkel a meleg, száraz napokkal valószinüleg fokozatosan porosabb lett. Ezért látszik a bőröm minden nap "szeplőtelenebbnek".
Azért sem mosom le!

A  másik dolog: tegnap proóbáltam a szokásos módon álomba szenderülni, hangoskönyvet hallgatva, ugyanazt a négyet variálom hónapok óta. Félálomban reagáltam is rá. Igy kezdődött egy fejezet:
"Még nem is pirkadt, amikor ajtócsapkodásra ébredtem, majd Sherlock Holmes sürgető kezét éreztem a vállamon: Ébredj, a játszma elkezdődött, siessünk."
És ekkor Réka kifakadt, őszintén, velőből jövően: "És Sherlock Holmesnak abban a pillanatban brutálisan letéptem fentebb nevezett végtagját. "

Komolyan. Ha nem ég a ház, vagy komolyabb sérülést szenvedtél, ami nem várhat reggelig - ne költs fel hajnalok hajnalán, legalábbis ne személyesen. Irj egy sms-t, azt úgyis átalszom, és igy biztonságosabb. Én szóltam...

Valami és még valami

A rossz nyelvek szerint ma megfordul ez a kánikulás időszak, és lehülünk végre. Ahogy Micimackó mondaná - ejsze esőt kapunk. Az utóbbi héten igencsak szenvedtünk a nedves forróságtól. Kivánkozott a bús a trópusokra, inkább Izlandról fantáziálgattam, meg egy nyugodt alvásról, ahol nem ébred az ember lánya félóránként szomjasan és izzadtan.

Ha ez nem volt elég jó hir, megszületett a kisherceg. Épp most láttam az első képeket, ahol a szülők bemutatták a világnak és aztán hazaautóztak. Tele volt a net egy bloggal is, melyben egy nő mondja el, mennyire nem lenne Katalin hercegné. Sem most, sem általában. Én azt kötve hiszem, hogy a valamikori király édesanyja azon aggódott vajúdás közben, hogy vajon mit gondol a nép. Vagy zavarta volna az, hogy mindenki a királyi méhszájjal volt az utóbbi hetekben elfoglalva. Angliában azért eléggé tisztességesek az ujságirók és nem teszik pokollá a hirességek, főleg a királyi család életét. Foglaljuk csak össze: Katalint elvette a szerelme, akivel a látszat szerint jó a kapcsolatuk és sokat utazgatnak együtt. volt ideje meggondolni, és vállalhatott volna valamiféle karriert, ha nagyon akar. Szép, csinos, okos fiatal nő, akinek most - pont jókor, pont tökéletes körülmények közt született egy szép kisfia, akit egy ország imád. Nem kell anyagi, egészségügyi, családi gondokkal megbirkózzon - a látszat szerint legalábbis. A nagy botrány az volt eddig, hogy meglátták az emberek: vannak mellei. Emellé úgy tűnik megáldotta a párt humorérzékkel a jó sorsuk, mert igazából vicces az egész. Nem szeretném a személyes testrészeimet közhirré tétetni, de ha előfordult, hát ez van. Nem hiszem, hogy valaki is elitélné, hogy a férjével együtt mert egy szinte lakatlan szigetecskén napozni félnudistán. Na puff. Szerintem károsnak csak olyan emberek tartják katalin imidzsét, akik nagyon keserűek. Sovány? Igen. Láttátok az anyját meg a testvérét. Ők is piszkafák, genetika. A terhessége alatt sem szedett fel semmit, ma úgy nézett ki, minusz pocak,. hogy bárki elfogadná. Egy nappal a szülés után. Nem ő tehet róla, hogy pont beleillik a mesebeli királylány szerepbe, és sikerült olyan élete legyen eddig, ahogy a nagykönyvbe irják az 5 éves kislányok.

Tudjátok, mi a káros? Az, hogy az elvárások tömege megkeseriti az embert. Engem biztosan. Miután ma mazochista módon végigolvastam három ikerbabás blogot még megsirattam a képeket a kicsi hercegről. Pedig minden gyermek akkora öröm, és őszintén, szivből tudok örülni minden ilyen hirnek. De emlékeztet arra, hogy ez nem életem legszebb-legsikeresebb-legboldogabb időszaka. Elképzelem, milyen érzés lehet hazavinni a tökéletes kicsi babádat: fáradt vagy, valószinű mintha összevertek volna, és talán nem is fogod fel, mi is történik veled. De megvan a kisbabád. Anya vagy, tagja egy "klubbnak", ahogy valaki megfogalmazta. Sorra hivnak a rokonok, hogy gratuláljanak és a párod boldogan mutogatja az újszülöttet mindenkinek, aki körülvesz benneteket megértéssel és szeretettel. Ott vagy, azt éled át, amire kiskorod óta (talán mint én, kisebb nagyobb szünetekkel) vártál. És ha becsületes a szülészeti terv, akkor már talán van kapcsolatod is a kicsivel. Biztosan nem a legszebb időszak az első pár nap, a fájdalmakkal meg mindennel, bár van aki azt mondja, hogy mégis. Én nem tudom.

Csak azt tudom, hogy miután Sanjay - a világ legmegértőbb, legszeretetreméltóbb és legtürelmesebb férje a 34. születésnapja estéjén fél tizkor kidőlt, én csak aggódni tudok... és szomorú lenni. Ahogy mondják, mindenkinek megvan a maga keresztje. Nekem ez az, és nagyon kivánom már letenni, mert nehéz. vannak napok, amikor nem szeretnék én lenni. Amikor kivánom mások keresztét, mert azt sokkal jobban tudnám - szerintem - hordozni. Nem hiszem azt, nem tudom elégszer leirni, hogy Isten a problémákat próbából adja. Nem akar ő rosszat senkinek, és ha már van probléma elég a világban túl kell élni és várni kell, amig elhozza a fényt az alagút végén. Ma csak ez az egy vers segit, ez is csak talán, hogy mégis higgyem, jó is jöhet ki a dolgokból: "A gyöngéknek gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenfajta embernek mindenné lettem, hogy minden módon megmentsek némelyeket." (Korintus 1 levél, 9. rész.)

Békairtás

Ma békairtásnak kezdek neki. Ez Via ötlete alapján indult (lásd www.urban-eve.hu, a pontos bejegyzést nem találom éppen és lusta vagyok tovább keresni).

A lényege az, hogy mielőtt nekikezdessz naponta a feladataidnak, nyelj le egy "békát", vagyis egy nemszeretem feladatot, amit régóta tologatsz másnapra. Egyrészt igy hamar  fogynak a békák, másrészt tudod, hogy annál rosszabb feladat már nem lesz, igy felmented magad a "fene egye meg, még mindig nem csináltam meg" felelősség alól.

Személyesen általában olyan békáim vannak, amikről úgy érzem hosszú idő lesz és piszokul unalmas. Általában kijön, hogy megvan hamar és kész. Ma az alsó ablakokat akarom lemosni, kicsit csinositgatni a kertet és kimosni meg elrakni a pohárszettet, amit ajándékba kaptunk pár hete, és még mindig a dobozban ül. Drukkoljatok. Meg irjátok meg, kinek mik a békái. :)

Film, film, film

Rövid leszek - mondta a kigyó, majd a sinekre vetette magát. :) Egyik legjobb favicc, amit valaha hallottam, és a mai mottóm is.

Két filmet ajánlanék, de előbb jöjjön a rossz hir. A pocsék filmek listája folytatódott, mikor is múlt héten elmentünk az After Earth (A Föld után) cimű mesteralkotásra. Akkor sem fogom a rendezőre, mert M. Night Shyamalant még az ág is húzza, és akitől a Hatodik érzéket kaptuk... annak jár egy kis megbocsátás. Nekem is szarul megy a munkám ezekben a hetekben, neki már évek óta, de van ilyen. Rövid ismertető a filmről: Az emberiség már nem a Földön, hanem egy veszélyes helyen él, ahol az Ursa (nem a sör Ursus, hanem egy medvére még véletlenül sem emlékeztető vadállat, amely hót süket-vak-néma, de a félelmet azt kiszagolja) Will generális nagyobbik gyerekét a kisebbik szeme láttára ölte meg. Évek múlva Will-fapofa meg a poszttraumatikus-stressz-Jaden-fia apa-fiú kapcsolatépitésnek álcázott hadművelete közben véletlenül a Fölre kerülnek, és egyedül a fiú tudja megmenteni az életüket. Ezért kell végignézzen két óra unalmas filmet bocsi, úgy értem végigharcolja magát az extrémmé vált világunk 100 km-én. Közben ugrunk az időn, teren és logikán át össze-vissza. Jó filmötlet volt, rossz kezekben.

A két jó film, amely megtörte a hosszú kinlódásunkat: Now you see me (Szemfényvesztők) és az Én, a robot. Az első egy nagyon vagány, friss szemléletű, egész család által élvezhető film négy illuzionista négy nagy fellépéséről. A második egy sci-fi, messze ugyan a cimét adó Asimov kisregénytől, de ha másért nem, azért érdemes megnézni, hogy lássuk mit is tud Willy Smith, ha nagyon akar. Azt azért megjegyzem, hogy elitélem a rendezőt: képes volt majd' az egyetlen nagy irói művet kiforditani, amit valaha a technológia jó oldaláról irtak. Asimov robotjai igazi társai az embernek, kedvesek, aranyosak, képtelenek bántani bárkit is, és sosem fordulnak ellenünk. Na, nem baj, azért a film érdekes. Amit még feltétlenül megnézünk a jövő hetek folyamán : A dolphins tale, The Lorax, és a Hotel Transylvania... Drukkoljatok, legyenek jók.  

Bátorság

Szembenéztem a tükörképemmel, és kinomban már nevetni is csak belül volt kedvem. A kedvenc ruháimat viseltem pedig, amiben a legkényelmesebben vagyok: tréningnadrág, hosszúujjú felső két számmal nagyobb hódos mellénnyel, mert megint hüvösebb van. A hajam - hát maradjunk abban, hogy nem nézett ki a legjobban felcsavarozva, és már a kozmetikus is bőven rámférne. Magyarán nem néztem ki a toppon - és gondolkodtam. Nem kellemes gondolatok, ezért hesegetem a megvalósitásukat jó ideje. A bátorságról.

Sok dr. Houset néztem mostanában, az öcsém visszaszoktatott rá. Abban igaza van, hogy a betegség az emberrel nem valami felsőbb akarat miatt történik. Statisztika, genetika, meg egy kis életmód, ez van. Ami elgondolkodtatott, az a bátorság volt. Sok betegség, sok helyzet, sokminden tabu, nem beszélünk róla, mert attól jobb lesz. Ha valakire azt mondom, hogy elmebeteg, akkor mindjárt ez a kép ugrik be mindenkinek:

Az  őrült fickó, teljesen eltávolodva a világtól. Keress rá a wikin, olyan szavakat találsz, mint tébolyult, bolond, és háborodott. Az, aki láttán rászolsz a gyerekeidre, hogy nem illik odanézni. De azért megfogod a kezüket, nehogy az elmebeteg még elkapja és isten tudja, a kocsi elé dobja őket.

Pedig valójában sokminden benne van. A súlyos skizofréniától kezdve az agorafóbián, diszlexián, szorongáson, autizmuson, depresszión át az Alzheimerig. Sokan azt hiszik ezekből nagyrésze csak amolyan kulturális, modern dolog, ahogy az egyik magazin megfogalmazta : "Depression is the new black". Tudtátok, hogy az emberek több mint negyede szenved az elme valamiféle betegsége miatt élete során - ebbe beleértve például azokat, akik végignézik szeretteik leépülését, és pl az Alzheimer nem egy szórakoztató látvány.

Szerintem nem mi tenyésztettük ki a problémákat, de az életstilusunkkal etetjük rendesen. Gondoljunk csak a sok 9-10 éves kislányra aki már testképzavarral él, és fogyókurázik. Tudom, hogy egy ember sosem fogja megváltani a világot, Jézus már azt elintézte nekünk, a villám meg nem csap kétszer ugyanoda. De azért szeretnék bátorságot. Jó lenne, ha a vitaminok mellett árulnák kis, zöld tablettákban. 

Információ-cunami

Azt hiszem már régen klisé, hogy az informacióáradat korát éljük. A baj csak az, hogy tényleg áradás van, és én még nem vagyok felkészülve rá.

Nagynehezen, és egy jó év késéssel rávettem magam, hogy végignézzem a cikkeket és az összes anyagot, amit annakidején  - amikor még a mesteri révén belépésem volt egy csomó internetes könyvtárba, eszement mennyiségű cikkel - letöltöttem. Tiszta legálisan, megjegyezném, mert a leideni egyetem biztositotta a diákjainak, és nem tettek olyan kitételt, hogy csak a saját szakodnak megfelelő cikkekhez férhetsz hozzá. Szabad volt a pálya tehát, és adott volt egy piszokul felhúzott diák - én - aki kitette a lelkét öt éven keresztül, hogy aztán semmi ne legyen belőle. Hirtelen haragomban úgy bosszultam meg magam az egész akadémián, hogy egy hétvégét cikk letöltéssel foglalkoztam. Beirtam, hogy második nyelvtanulás, és válogatás nélkül mindent. ja, meg még ami a volt osztálytársaimnak jól jött volna, azt is, számolatlanul. Azután aztán szortiroztam valamikor, és maradtan jópár tucat cikkel, amit azóta sem sikerült elolvasnom. Na, ma belemerültem, és persze találtam utalást még tiz tucat könyvre, cikkre, weboldalra - meglepetés volt az, hogy a nagyrésze internetes, ingyenes anyag. És most a releváns dolgokról beszélek.

Egyrészt nagyon izgatott vagyok, másrészt úgy érzem a büdös életben nem keveredek ki belőle, mert most kötelességemnek érzem megnézni, elolvasni, kijegyzetelni és aktivan használni is az adatokat. Aztán rámtör egy kis pánikroham, szabályosan érzem, hogy ellep ez az egész és soha nem leszek olyan helyen, hogy most már elég, tudok eleget (vagy legalábbis nem kell a további életem nagy részét tanulással töltsem) és lehet egy nyugodt vasárnapom. Igy megyek és eszem egy csokit, hogy megnyugtasson. Igy leszek duci és (össze)zavarodott.

Félretéve a viccet, túl sok az info, és nem tudom, hol is kellene meghúzni a határt. Szeretem a munkám, imádok róla olvasni és főleg a praktikus dolgokat meggondolni, beültetni, kipróbálni. De úgy sem lehet élni, hogy minden percben bűntudattal küzdessz: most volt fél órám, ebédelhetnék a Jóbarátok epizód helyett a webes bemutató előtt. Felkelhetnék hamarabb, hogy elolvassak egy cikket. Kijegyzetelhetném részletesen a dolgokat vasárnap déli szieszta helyett. Soha nem lesz vége... Ha valakinek ötlete van, hogyan kell beszerezni egy laszarom tablettát, ami csak akkor hat, ha kellene hasson (de mondjuk munkaidőben épp hogy motivál a tanulásra) na, azt szivesen meghallgatom. Küldhettek cuki bébiállatkás képeket is. Az sem jön soha rosszkor.

Szombat

Ma lopni fogok. Más bloggerektől. Ez egy ilyen nap.

Először is, minden igyekezetem ellenére az Anna-féle Seafood diétát követtem mostanában. Lásd: http://szerendipity.wordpress.com/2013/06/26/kozkivanatra-seafood-diet/
Ez van, ma azért irtam ügyesen heti vacsora menüt, és visszaállok a kalóriaszámlálásra, ahogy rendesen csináltam. Rájöttem, ha leirom reggel a kicsi konyhai táblámra, mit is akarok enni, napi 5 étkezésben, akkor nagyobb esélyem van a sikerre. Ja, meg amit nem ennék meg amúgy sem, és egyáltalán nem kivánom, az nem ér. Pl. ha gyümölcs az uzsonna akkor a banán, eper, málna jöhet, de a sárgadinnyét akkor sem, ha éhen halok. Igy tudom, hogy hiába van felirva, utálom, úgyis át fogom ugrani, azután éhes leszek mint állat, és borult a menü keksszel kezdődőleg.
Nem éri meg olyat enni, amit nem szeretek, mert ha még meg is eszem, utána akkor is kivánok valami kicsi finom dolgot. Estére meg már fáradt az ember, dühös hogy még enni sem ehet, és nem utasitja vissza férje jóindulatú ajánlatát, hogy hoz egy muffint az útba eső kávézóból. Aki máshogy teszi, gratulálok. Nekem a tough love hozzáállás nem jött be, csak pár napos nagyon nagyon nehezen kezelhető Rékát eredményez. Inkább maradok házas és duci, mint elvált és sovány, nemde? :)

A második lustanyu egyik jó beköpése, és teljesen illik ránk. Az oldalbordadonor főnökét bassza meg egy talyigára való aprómajom. Minden reggel munka előtt lehetőleg.
Reggel nyolckor tesz be gyűlést, pedig tudja, hogy lehetetlen beérni nyolcra, mert egyszerűen nem járnak a héten a vonatok arrafele, kocsival meg el kellene fél 6 kor indulni. Ezenkivül szombat délben kettőtől ugyancsak gyűlés. De ne aggódjunk, rövid lesz. Ha otthon vagy amúgy is, akkor túléled, de menni nem lehet sehova, mert pont a nap közepén van, és még ebédelni sem tudsz egy jót. Még másfél hét, és vége a projektnek, mehet vissza Sanjay az ideiglenestől a rendes főnökéhez. Hurrá.

Megyek inkább megeszem egy tonhalkonzervet. Mielőtt még sárkány lesz belőlem. Szép napot nektek!

Visszajöttem, örültök?:)

Megvolt a nagy út. Hazalátogattam, voltam napokat itt-napokat ott, sokakkal szerencsére találkoztam, párakkal sajnos nem, és szokás szerint hamar letelt.

Mióta hazaértem valahogy rossz periódusom van. Időlegesen segit ez-az, maradandóan semmi. Van ilyen, elmúlik remélem. Sokra nem jutottam ma, igy döntöttem: ha már nagy vacsora nem lesz péntek örömére, azért mozizás előtt hazaérő oldalbordadonoromnak csak készitsek valami finom meglepit.

(És, hogy a vicces se maradjon ki a mai napból - mert eszembe jutott a meglepiről - két dolog:

1. Beszéltük apummal meg Orsival azt a jó magzarországi szokást, hogy mindent becéznek. Még mindig emlékszem, hogy úgy mentem annakidején egy lánnyal vásárolni, hogy ő a syandit a cipőboltban én meg naivan a cd-k közt kerestem - Lásd Szandi. Mindenesetre most Orsi olyat mondott, ami lepipált mindent. Mcdonalds, Magyarország, erdélyi fickó rendel, erre a kislány a pult mögül : "Megpapi vagy becsomi?". No comment.
2. Rátaláltam a facebookon terjengő listára, a román érettségik gyöngyszemeiről. A kedvencem az volt, amikor Louis Armstrong bátorságát dicsérte a diák, amivel is rakétával a Holdra repült...)

Szóval, finomság. Csak diszkréten üzenem a sztárháziasszonyoknak, aki kiteszik a főzőoldalakra a tésztarecepteket álá "csak fél óra az összeütése, könnyű" - aztán rájössz, hogy a bourbon vaniliarúd a legegyszerűbb összetevője, és az előkészitése 45 perc munka, kell hozzá 10 különböző nagyságú tál és 5 év cukrászi előképzés - na, ezeknek üzenem, hogy nem haragszom, sőt, az én anyám! A szomszédtól kaptam tuti receptet, egyszerű, és tényleg 15 perc a mosogatással együtt. 

200g liszt, 200g cukor, 200 g vaj, 4 tojás, összekeverni, csak igy. Semmi sütőpor, semmi egyéb. Leteriteni a felét a tepsi aljára, rákockázni 1 db savanyúbb almát, arra szórni pici fahéjat és pici semleges panirt, rá a tészta másik felét, be a sütőbe és kb 20-25 percig 180-200 fokon meg is lesz. Ez már inkább az én formám. Lesz estére zacskós lencseleves, és ez az almáspite. Sanjaz oda van mindkettőért, nyert ügyem lesz.