Szembenéztem a tükörképemmel, és kinomban már nevetni is csak belül volt kedvem. A kedvenc ruháimat viseltem pedig, amiben a legkényelmesebben vagyok: tréningnadrág, hosszúujjú felső két számmal nagyobb hódos mellénnyel, mert megint hüvösebb van. A hajam - hát maradjunk abban, hogy nem nézett ki a legjobban felcsavarozva, és már a kozmetikus is bőven rámférne. Magyarán nem néztem ki a toppon - és gondolkodtam. Nem kellemes gondolatok, ezért hesegetem a megvalósitásukat jó ideje. A bátorságról.
Sok dr. Houset néztem mostanában, az öcsém visszaszoktatott rá. Abban igaza van, hogy a betegség az emberrel nem valami felsőbb akarat miatt történik. Statisztika, genetika, meg egy kis életmód, ez van. Ami elgondolkodtatott, az a bátorság volt. Sok betegség, sok helyzet, sokminden tabu, nem beszélünk róla, mert attól jobb lesz. Ha valakire azt mondom, hogy elmebeteg, akkor mindjárt ez a kép ugrik be mindenkinek:
Az őrült fickó, teljesen eltávolodva a világtól. Keress rá a wikin, olyan szavakat találsz, mint tébolyult, bolond, és háborodott. Az, aki láttán rászolsz a gyerekeidre, hogy nem illik odanézni. De azért megfogod a kezüket, nehogy az elmebeteg még elkapja és isten tudja, a kocsi elé dobja őket.
Pedig valójában sokminden benne van. A súlyos skizofréniától kezdve az agorafóbián, diszlexián, szorongáson, autizmuson, depresszión át az Alzheimerig. Sokan azt hiszik ezekből nagyrésze csak amolyan kulturális, modern dolog, ahogy az egyik magazin megfogalmazta : "Depression is the new black". Tudtátok, hogy az emberek több mint negyede szenved az elme valamiféle betegsége miatt élete során - ebbe beleértve például azokat, akik végignézik szeretteik leépülését, és pl az Alzheimer nem egy szórakoztató látvány.
Szerintem nem mi tenyésztettük ki a problémákat, de az életstilusunkkal etetjük rendesen. Gondoljunk csak a sok 9-10 éves kislányra aki már testképzavarral él, és fogyókurázik. Tudom, hogy egy ember sosem fogja megváltani a világot, Jézus már azt elintézte nekünk, a villám meg nem csap kétszer ugyanoda. De azért szeretnék bátorságot. Jó lenne, ha a vitaminok mellett árulnák kis, zöld tablettákban.
Sok dr. Houset néztem mostanában, az öcsém visszaszoktatott rá. Abban igaza van, hogy a betegség az emberrel nem valami felsőbb akarat miatt történik. Statisztika, genetika, meg egy kis életmód, ez van. Ami elgondolkodtatott, az a bátorság volt. Sok betegség, sok helyzet, sokminden tabu, nem beszélünk róla, mert attól jobb lesz. Ha valakire azt mondom, hogy elmebeteg, akkor mindjárt ez a kép ugrik be mindenkinek:
Az őrült fickó, teljesen eltávolodva a világtól. Keress rá a wikin, olyan szavakat találsz, mint tébolyult, bolond, és háborodott. Az, aki láttán rászolsz a gyerekeidre, hogy nem illik odanézni. De azért megfogod a kezüket, nehogy az elmebeteg még elkapja és isten tudja, a kocsi elé dobja őket.
Pedig valójában sokminden benne van. A súlyos skizofréniától kezdve az agorafóbián, diszlexián, szorongáson, autizmuson, depresszión át az Alzheimerig. Sokan azt hiszik ezekből nagyrésze csak amolyan kulturális, modern dolog, ahogy az egyik magazin megfogalmazta : "Depression is the new black". Tudtátok, hogy az emberek több mint negyede szenved az elme valamiféle betegsége miatt élete során - ebbe beleértve például azokat, akik végignézik szeretteik leépülését, és pl az Alzheimer nem egy szórakoztató látvány.
Szerintem nem mi tenyésztettük ki a problémákat, de az életstilusunkkal etetjük rendesen. Gondoljunk csak a sok 9-10 éves kislányra aki már testképzavarral él, és fogyókurázik. Tudom, hogy egy ember sosem fogja megváltani a világot, Jézus már azt elintézte nekünk, a villám meg nem csap kétszer ugyanoda. De azért szeretnék bátorságot. Jó lenne, ha a vitaminok mellett árulnák kis, zöld tablettákban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése