Információ-cunami

Azt hiszem már régen klisé, hogy az informacióáradat korát éljük. A baj csak az, hogy tényleg áradás van, és én még nem vagyok felkészülve rá.

Nagynehezen, és egy jó év késéssel rávettem magam, hogy végignézzem a cikkeket és az összes anyagot, amit annakidején  - amikor még a mesteri révén belépésem volt egy csomó internetes könyvtárba, eszement mennyiségű cikkel - letöltöttem. Tiszta legálisan, megjegyezném, mert a leideni egyetem biztositotta a diákjainak, és nem tettek olyan kitételt, hogy csak a saját szakodnak megfelelő cikkekhez férhetsz hozzá. Szabad volt a pálya tehát, és adott volt egy piszokul felhúzott diák - én - aki kitette a lelkét öt éven keresztül, hogy aztán semmi ne legyen belőle. Hirtelen haragomban úgy bosszultam meg magam az egész akadémián, hogy egy hétvégét cikk letöltéssel foglalkoztam. Beirtam, hogy második nyelvtanulás, és válogatás nélkül mindent. ja, meg még ami a volt osztálytársaimnak jól jött volna, azt is, számolatlanul. Azután aztán szortiroztam valamikor, és maradtan jópár tucat cikkel, amit azóta sem sikerült elolvasnom. Na, ma belemerültem, és persze találtam utalást még tiz tucat könyvre, cikkre, weboldalra - meglepetés volt az, hogy a nagyrésze internetes, ingyenes anyag. És most a releváns dolgokról beszélek.

Egyrészt nagyon izgatott vagyok, másrészt úgy érzem a büdös életben nem keveredek ki belőle, mert most kötelességemnek érzem megnézni, elolvasni, kijegyzetelni és aktivan használni is az adatokat. Aztán rámtör egy kis pánikroham, szabályosan érzem, hogy ellep ez az egész és soha nem leszek olyan helyen, hogy most már elég, tudok eleget (vagy legalábbis nem kell a további életem nagy részét tanulással töltsem) és lehet egy nyugodt vasárnapom. Igy megyek és eszem egy csokit, hogy megnyugtasson. Igy leszek duci és (össze)zavarodott.

Félretéve a viccet, túl sok az info, és nem tudom, hol is kellene meghúzni a határt. Szeretem a munkám, imádok róla olvasni és főleg a praktikus dolgokat meggondolni, beültetni, kipróbálni. De úgy sem lehet élni, hogy minden percben bűntudattal küzdessz: most volt fél órám, ebédelhetnék a Jóbarátok epizód helyett a webes bemutató előtt. Felkelhetnék hamarabb, hogy elolvassak egy cikket. Kijegyzetelhetném részletesen a dolgokat vasárnap déli szieszta helyett. Soha nem lesz vége... Ha valakinek ötlete van, hogyan kell beszerezni egy laszarom tablettát, ami csak akkor hat, ha kellene hasson (de mondjuk munkaidőben épp hogy motivál a tanulásra) na, azt szivesen meghallgatom. Küldhettek cuki bébiállatkás képeket is. Az sem jön soha rosszkor.

Motiváció

Ma megvádoltak azzal, hogy motivált vagyok. Nem szoktam ilyen aljas dolgokra válaszolni általában, de ezt egy kedves barátnőm irta, és aggódom érte. Komolyan, őszinte embernek ismeri a világ, aztán egyszer csak hazugságon kapják, ami nem is az ő hibája. Igy vész el a jó hirnév, és én ettől meg szeretném kimélni. Tehát itt van, most már mindenki, aki olvas (mind a három szerencsétlen, idetévedt jóhiszemű ember) levonhatja a saját következtetését.

Múlt héten nem igazán dolgoztam. Jó, ez nem az én hibám teljesen, mert sötét egy periódus volt, de muszáj megemlitsem, még mielőtt valaki azt állitja, hogy kimerültem hétvégére. Szóval, tegnap vasárnap volt, Sanjay ledolgozott vagy 4-5 órát, mert Ő motivált. Mire reggel felkeltem, ő már haza is jött, egyszerre öltöztünk háziruhába, de ő a kintiről én meg pizsamáról. Nem hajnali nyolc volt, hanem kemény fél 11. Mire elolvastam a fontos emaileket (mint a kettőt), és a kevésbe fontos, de jóval érdekesebb blogokat meg a "fontatlan és érdektelen" hireket a neten, el is telt a fél óra, ami után már engedi a gyógyszerem, hogy egyek. Ettünk. hogy kipihenjem a melegszendvics készités okozta fáradalmakat megnéztem két Jóbarátok részt. Azután lelkesen nekiálltam takaritani, az érzés komoly tiz percig tartott, aztán apatikusan visszaültem a kanapéra, és cseszegettem Sanjayt, hogy mikor fejezi már be a munkát véééégre. Aztán megettünk közösen egy-egy jaurtot, mert a munkakedvet nem is várhatja az ember korgo gyomorral, ugye? Aztán elterveztem, mi mindent kell megcsinálni, majd megint megnéztem a fontos és fontatlan netanyagot. Bejegyeztem valamit a határidőnaplómba. Megnéztem a mozikinálatot. Rávettem magam kerek 15 perc tornára, és 30 perc jógára. Vörös szőnyeg, tapsvihar.  Majd, mind ki jól végezte dolgát, ledőltem kicsit olvasni. két óra múlva megint megszállt az ihlet, és hirtelen felindulásból főztem. Nehéz fél óra volt, nem is szeretnék róla beszélni, most is kinlódok a poszttraumatikus stressztől. Vacsoráztunk, és megnéztük a Harry Potter hetedik részének az első részének az első részét. Nem vicc. Főleg, miután rájöttem, hogy én még egyebeket is belefoglaltam volna, ha én rendezem. Lett volna Harry potter 7.1 és 7.2 és 7.3. A negyedikre még irom a forgatókönyvet. Az este második részét könnyű olvasmányokkal töltöttem, majd miután Sanjay 10-kor lefeküdt és erős késztetést éreztem arra, hogy átszaladjak a Könyvtáros első részén. Aztán lefeküdtem volna, de a tudat nem hagyott aludni, hogy még mindig nem vagyok biztos melyik a legjobb része. Ezért átszaladtam a másodikon és harmadikon is. Éjjel kettő felé már megint ágyban voltam, és elalvásig azt fontolgattam, én mit tennék a negyedik részbe.

Azt szeretném végül irni, hogy ez nem egy különleges nap volt, sajnos. Komolyan ábrándozom róla, milyen jó lenne egy babacsacsi, aki iázik a fülembe és néha hátsónrúg. Meg úgy egyebként is, milyen édes is lenne. nem?

Odatenném a sereg babapóni, törpenyúl, kisliba és aprófürj mellé. Megtaláltam életem értelmét, gyerekek! Hurrá!

Subidubidu...tatararara... ilyesmi

Ma egy kifejezetten jó napom van. Pedig vasárnap van. Pedig holnap pihen az ország, én meg dolgozok, ma is, tegnap is, holnap is, pedig most már igazán fáradt vagyok, és jó lenne úgy egyet aludni, hogy nem azzal fekszem és kelek, hogy kinek milyen feladat tenne jót.

Hát akkor legyen itt a TILSu (Things I Love Sunday), vagyis ami jól sikerült ma.

• Annak ellenére, hogy három diákom is rosszul áll, pedig mennyit, de mennyit dolgoztunk-dolgozunk következetesen, azért mindegyik szeret ide járni, és nem engem hibáztat, sőt. Most jön a vizsgaszesszió, még nem bukott meg soha senki, akit tanitottam, hát remélem most sem fog. Van, aki a vizsgák utánra is bejelentkezett, hogy maradna szivesen, mert annyira hatékony, látja a változást. Remélem a vizsgák is mutatni fogják. Komolyan, az ilyenekből kolázst fogok késziteni, és kirakom valahova magamnak motivációként.
• Jót beszélgettem az öcsémmel ezelőtt két nappal, fél órán keresztül. Fel is töltött rendesen.
• Dettó Orsival és Melivel, Imolát várom nagyon!
• Kettő óra, és amolyan lassan döcögő vasárnap, de a salsás csirke már rotyog a crockpotban, és a finom-egészséges-csinos vacsora is le van tudva. Sanjay szerint táncol ő egy salsát gyorsan nekem, addig süssem ki egyszer a csirkét olajban, mellé dobjam oda a salsaszószt, és a többit hagyjam a francba, minek várni rá 6 órát. :)) De akkor is hires salsás zöldséges csirkét eszünk egészségesen, ha beledöglök is. Max fakanállal védem a konyha területét, mert az oldalborda-donor szeret szagolgatni, kostolgatni és a crockpotról meg nem szabad leszedni a fedőt. 
• Olyan jól megy a horgolás, nem is igaz! Vettem még tegnap négy gomolyag cérnát hozzá, és kaptam új, szép fémgombokat a kabátomhoz. Végre viselhetem újra!
• FRIENDS forever.
• Ma este új Kinect játékot próbálhatunk ki, amire már fél éve nyáladzok, de soha nem ment le az ára 30 euró alá,(Ez azt jelenti, hogy jó, sokan veszik... jó hir is, meg nem is) de most negyedáron adnak mindent. :)