Film, film, film

Rövid leszek - mondta a kigyó, majd a sinekre vetette magát. :) Egyik legjobb favicc, amit valaha hallottam, és a mai mottóm is.

Két filmet ajánlanék, de előbb jöjjön a rossz hir. A pocsék filmek listája folytatódott, mikor is múlt héten elmentünk az After Earth (A Föld után) cimű mesteralkotásra. Akkor sem fogom a rendezőre, mert M. Night Shyamalant még az ág is húzza, és akitől a Hatodik érzéket kaptuk... annak jár egy kis megbocsátás. Nekem is szarul megy a munkám ezekben a hetekben, neki már évek óta, de van ilyen. Rövid ismertető a filmről: Az emberiség már nem a Földön, hanem egy veszélyes helyen él, ahol az Ursa (nem a sör Ursus, hanem egy medvére még véletlenül sem emlékeztető vadállat, amely hót süket-vak-néma, de a félelmet azt kiszagolja) Will generális nagyobbik gyerekét a kisebbik szeme láttára ölte meg. Évek múlva Will-fapofa meg a poszttraumatikus-stressz-Jaden-fia apa-fiú kapcsolatépitésnek álcázott hadművelete közben véletlenül a Fölre kerülnek, és egyedül a fiú tudja megmenteni az életüket. Ezért kell végignézzen két óra unalmas filmet bocsi, úgy értem végigharcolja magát az extrémmé vált világunk 100 km-én. Közben ugrunk az időn, teren és logikán át össze-vissza. Jó filmötlet volt, rossz kezekben.

A két jó film, amely megtörte a hosszú kinlódásunkat: Now you see me (Szemfényvesztők) és az Én, a robot. Az első egy nagyon vagány, friss szemléletű, egész család által élvezhető film négy illuzionista négy nagy fellépéséről. A második egy sci-fi, messze ugyan a cimét adó Asimov kisregénytől, de ha másért nem, azért érdemes megnézni, hogy lássuk mit is tud Willy Smith, ha nagyon akar. Azt azért megjegyzem, hogy elitélem a rendezőt: képes volt majd' az egyetlen nagy irói művet kiforditani, amit valaha a technológia jó oldaláról irtak. Asimov robotjai igazi társai az embernek, kedvesek, aranyosak, képtelenek bántani bárkit is, és sosem fordulnak ellenünk. Na, nem baj, azért a film érdekes. Amit még feltétlenül megnézünk a jövő hetek folyamán : A dolphins tale, The Lorax, és a Hotel Transylvania... Drukkoljatok, legyenek jók.  

Motiváció

Ma megvádoltak azzal, hogy motivált vagyok. Nem szoktam ilyen aljas dolgokra válaszolni általában, de ezt egy kedves barátnőm irta, és aggódom érte. Komolyan, őszinte embernek ismeri a világ, aztán egyszer csak hazugságon kapják, ami nem is az ő hibája. Igy vész el a jó hirnév, és én ettől meg szeretném kimélni. Tehát itt van, most már mindenki, aki olvas (mind a három szerencsétlen, idetévedt jóhiszemű ember) levonhatja a saját következtetését.

Múlt héten nem igazán dolgoztam. Jó, ez nem az én hibám teljesen, mert sötét egy periódus volt, de muszáj megemlitsem, még mielőtt valaki azt állitja, hogy kimerültem hétvégére. Szóval, tegnap vasárnap volt, Sanjay ledolgozott vagy 4-5 órát, mert Ő motivált. Mire reggel felkeltem, ő már haza is jött, egyszerre öltöztünk háziruhába, de ő a kintiről én meg pizsamáról. Nem hajnali nyolc volt, hanem kemény fél 11. Mire elolvastam a fontos emaileket (mint a kettőt), és a kevésbe fontos, de jóval érdekesebb blogokat meg a "fontatlan és érdektelen" hireket a neten, el is telt a fél óra, ami után már engedi a gyógyszerem, hogy egyek. Ettünk. hogy kipihenjem a melegszendvics készités okozta fáradalmakat megnéztem két Jóbarátok részt. Azután lelkesen nekiálltam takaritani, az érzés komoly tiz percig tartott, aztán apatikusan visszaültem a kanapéra, és cseszegettem Sanjayt, hogy mikor fejezi már be a munkát véééégre. Aztán megettünk közösen egy-egy jaurtot, mert a munkakedvet nem is várhatja az ember korgo gyomorral, ugye? Aztán elterveztem, mi mindent kell megcsinálni, majd megint megnéztem a fontos és fontatlan netanyagot. Bejegyeztem valamit a határidőnaplómba. Megnéztem a mozikinálatot. Rávettem magam kerek 15 perc tornára, és 30 perc jógára. Vörös szőnyeg, tapsvihar.  Majd, mind ki jól végezte dolgát, ledőltem kicsit olvasni. két óra múlva megint megszállt az ihlet, és hirtelen felindulásból főztem. Nehéz fél óra volt, nem is szeretnék róla beszélni, most is kinlódok a poszttraumatikus stressztől. Vacsoráztunk, és megnéztük a Harry Potter hetedik részének az első részének az első részét. Nem vicc. Főleg, miután rájöttem, hogy én még egyebeket is belefoglaltam volna, ha én rendezem. Lett volna Harry potter 7.1 és 7.2 és 7.3. A negyedikre még irom a forgatókönyvet. Az este második részét könnyű olvasmányokkal töltöttem, majd miután Sanjay 10-kor lefeküdt és erős késztetést éreztem arra, hogy átszaladjak a Könyvtáros első részén. Aztán lefeküdtem volna, de a tudat nem hagyott aludni, hogy még mindig nem vagyok biztos melyik a legjobb része. Ezért átszaladtam a másodikon és harmadikon is. Éjjel kettő felé már megint ágyban voltam, és elalvásig azt fontolgattam, én mit tennék a negyedik részbe.

Azt szeretném végül irni, hogy ez nem egy különleges nap volt, sajnos. Komolyan ábrándozom róla, milyen jó lenne egy babacsacsi, aki iázik a fülembe és néha hátsónrúg. Meg úgy egyebként is, milyen édes is lenne. nem?

Odatenném a sereg babapóni, törpenyúl, kisliba és aprófürj mellé. Megtaláltam életem értelmét, gyerekek! Hurrá!

Lenyűgöző teremtmények

Lusta szombat a mai. Délelőtt elrendeztük az elrendeznivalókat bent Alphenben, azóta Sanjay a kollegáival tárgyal (igen, tudom, mi is utáljuk a szombati munkát), én meg eldöntöttem, hogy megnézem a Lenyűgöző teremtményeket, régen megvan és eddig nem jutottam oda.

Volt már a héten egy kellemetlen tapasztalatom a Hansel és Gretel (ugye, mondjátok azt, hogy nem Jancsi és Juliskának forditották a cimét magyarul, ugye, ugye? mert elég röhelyes volt anélkül is) mesterművel... Pont arról szólt, amiről hangzik: jancsink és juliskánk boszikra vadászott. Izgi, nagyon izgi. Abszolút tudtad az elejétől, hogy ki a boszorkány, de szerencsére beleszőttek olyan sosem látott részeket, mint a gonosz, csúnya, piszkos emberke, aki nem hisz a főhősöknek, butaságot csinál ezért keserű halált hal. Vagy a seriff, aki mindenkinél jobban tudja, és ugyancsak keserű halált hal. Vagy a jótét lélek jó boszorkány, akibe a főhős (Jancsi, nem Juliska) beleszeret, és akit nem tud megmenteni, mert még a mentés előtt keserű halált hal. Vagy a fiatal, lelkes, segitőkész fiú, aki majdnem keserű halált hal. A kunszt csak az volt, hogy J&J Kft. hivatalos támogatója valószinűleg az extasyt szopogató Leonardo Da Vinci és kokainos James Bond szerelemgyereke volt, legalábbis a fegyvereik alapján. Ezzel elérték azt a mércét, amit már undoritónak gondolok. Volt ott minden: sziámi ikreket szétválasztó orvosi manővertől kezdve szétloccsanó emberi agyig a teljes skála. J&J Kft-t többszörösen agyonverték, hasonlók. De a legjobb a filmben két rész volt: az, amikor rájöttem miért csipog Jancsi karórája(jóval azelőtt, hogy kibetűzték volna, ez amolyan jajjajjajdeizgi kellett volna legyen: Jancsinak nem drogproblémái vannak, hanem a sok édességtől gyerekkorában cukorbeteg lett - nem hülyitelek, komolyan!) és az, amikor Julcsi elindul azzal a felkiálltással, hogy meg kell keressem a testvéremet, majd a következő filmkockákon az erdőben sétál, Jancsi nevét kiáltozva. Miért, nincs a karórán gps lokátor?! Az, aki 600 veszélyes teremtményt legyilkolt ejsze a saját testvérét nem igy keresi az erdőben. Csak egy kis spoiler annak, aki még mindig meg akarná ezekután nézni: természetesen Julcsit az egész erdő hallja, elkapják a zsiványok, urambocsá' a kifejezést sz@rrá verik, majdnemmajdnem megerőszakolják, miközben bátor Jancsink Szépilonával fürdőzik a hegyi patakban. Akit a hülye is azonositott már az elején, hogy boszorkány. Jancsi is férfiből van, na. Kár, hogy Jeremy Rennernek ilyen szerepek jutnak (lásd: Bosszúállók, Bourne 4, Mission Imposible 4) mert a szivem csücske a drága.

Vissza is az előbb emlitett filmre, aminek nem fogom még egyszer leirni a cimét, mert sosem fejezem be a gépelést másképp. Kiderült (SUPRIIIISE) a végére, hogy ez bizony egy sorozat lesz. Nincs vele semmi bajom, de most már kezd elegem lenni az olyan filmekből, amik fantasztikus világban játszódnak, tizenévesek viszontagságait mesélik el, és sok van belőlük. Úgy hangzik, mint egy rossz vicc. Pedig itt van: Harry Potter, Alkonyat, Percy Jackson (kapaszkodj, lesz még vagy négy része, annak ellenére, hogy embertelen kin volt az elsőt is végignézni - én tudni, én olvasni összes könyv - én unni végig), Az utolsó léghajlitó, Éhség viadala, tovább is van, mondjam még? Ebből egyesek pocsékok, mások csodálatosak, megint másokról még folyik a vita. De ha én még egyszer azt látom kiirva, hogy YA Sci-fi (Fiatal felnőtt tudományos-fantasztikus) tökön szúrom magam. Csak zárójelben: üzenem az iróknak, rendezőknek, a sci-fi és fantasztikus irodalmat, filmet ne tévesszük mán össze, ha nem muszáj. Asimovtól Én, a robot és A két évszázados ember (az Asimov univerzumot 5 Révai lexikont megszégyenitő kötetbe tudták csak belefoglalni) az A.I, Frank Herbert Dűne sorozata, de még a Csillagok háborúja is: tudományos fantasztikus művek. Alkonyat, Harry Potter, Gyűrűk ura - fantasztikum. Nem rosszabb, vagy jobb, de nem sci-fi.
Felejtem el, mit is akartam mondani. Ja, hogy nincs új a nap alatt, már Salamon is megmondta. A cimben emlitett film is boszorkányokról és varázslókról szól, de magukat kasztornak nevezik. Szabad asszociációs játék következik, hölgyeim és uraim: mi jut eszükbe a kasztorról? Nekem csak az olaj, amit elméletileg hashajtónak használnak. Ez számomra megemelte a film drámai alaphangulatát. Azt irja a nép egyébként, hogy csak a filmet kúrták el, (nem kicsit, nagyon) a regénysorozat sokkal jobb. Nem ez lenne az első eset, én biztos elolvasom, mielőtt véleményt mondok. Természetesen belekeveredik a szerelmes, de zöldfülű halandó, tiltott szerelem, cociális elutasitás, csiribú-csiribá. Azt a végéig nem tudtam meg, hogy miért lenyűgözőek a teremtmények, és kikre is vonatkozik ez a cim? Érdekes, magyarul még érthető valamennyire, és ha a "bűbájos" márkanevet nem védték volna még le a Halliwell testvérek lenne egy igazán mesés cimünk. Angolul azonban a csodaszép, beautiful, nem mond nekem semmit. Lehet, a könyvben mond, de elvárom a cimtől, hogy ne egy másik alkotásra, hanem magára a filmben levő valamire utaljon. Na, mindegy, ez van.

Csak nekem tűnik, vagy eddig az idei filmkinálat ... hogy is fogalmazzak szépen... hagy kivánnivalót maga után. Ott volt a vasember, amit agyatlanul lehetett csak élvezni, akkora logikai ugrásokat hajtottak végre, aztán a Parker és a Jó nap a halálra (melynek produkciós cime : Halálra untattlak, vazze!), Eleven testek (most folyok el a röhögéstől, mert eredetileg "meleg testek"-nek forditottam, warm bodies, és nagyon homoszexiális pornónak hangzott... érdekes hogy ugrották át ezt a gödröt), Óz az unalmak unalma, A gazdatest  (megint elszúrtam, ez Buroknak lett forditva... vajon miért :)) )... sorolhatnám, de majdnem elaludtam a billentyűzet előtt. Jó filmet akarok! moziba akarok menni, anélkül, hogy sajnálnám utána az árát.