Megkezdődött a hajrá

Szégyen-gyalázat, de megint elhavazódtam. Szó szerint is, mert hóviharok voltak, és leesett (kapaszkodjatok meg) jó araszos hó. Aztán megint elolvadt és megint leesett. Hallottam ezzel egy szuper viccet egyébként, nagyon illik az alkalomra, mert le van állva az ország, mindenki otthonról dolgozik a "kivételesen hideg és meglepően havas időjárás miatt". Szóval, esik két hópehely, találkoznak a levegőben és elkezdenek dumálni:

- Szia, te hova mész?
- Én Ausztriába tartok, hozom a bulit! És te merre tartassz?
- Hollandiába, hozom a pánikot!

Persze ez még nem ok, hogy nem irtam, és nem mellékesen hanyagoltam a barátokat talán már hetek óta. A helyzet az, hogy nekifogtunk készülni, mert megvan a nagy dátum. Február 27-én átvihetjük a cuccainkat (egy nap alatt, mert ez van), 28. le kell adjuk a kulcsokat és mehetünk motelbe a hétvégére két nagy bőrönddel, aztán március elsején megkapjuk a kulcsokat, és nekikezdhetünk kicsi házunkat otthonná varázsolni.

Próbálok addig is még irni, amikor tudok. Minden tippet a hatékony költözésre szivesen fogadok egyébként.

Súly és csacsi találkozása

A mai bejegyzés valójában egy komment Annamarinak. :) Csak hogy lásd...

Azt hiszem irtam már arról, hogy ej, de jó lenne lefogyni. Meg hogy nem hiszek igazán a diétákban, és nagyra tartom a Sparkpeoplet. Érdekes, hogy személyesen erről beszélgetni az emberekkel szégyellek, pedig most őszintén, ki nem látja, hogy legalább tiz-tizenöt kilóval többet nyomok a kelleténél. A tavalyi év számomra óriási eredménye, hogy sikerült négy hónap alatt három kilót leadjak. Mint majom a farkának, komolyan.

Ezt az évet nagyon komolyan inditottam, különböző okokból jó lenne ha gyorsabban, és több is menne lefele ügyesen. Aztán az első héten olyan betegek voltunk, hogy se enni, se inni, se lélegezni, nemhogy tornázni. Pedig megvan a rendszer: napi legalább 15 perc bicikli, plusz lehetőleg 2 óra-hét hastánc (nagyon intenziv) és még 2-3 óra-alkalom ashtanga jóga, a szép formálódás és rugalmasság kedvéért. Kaja meg rendszeresen irva, kb. 1400 kalória. Ezzel havonta 2 kiló le kellene menjen. Na igen, csak csinálni kell. Ma és hétfőn is három diákom volt, ami 9-10 óra munka. Nagyon-nagyon tisztelem azokat, akik ezután még hazamennek, főznek (ezekre a napokra előre szoktam), vasalnak (a holttestemen át sem) és talán még gyereket nevelnek, majd tornáznak és kiviszik a kutyát. Estére meg egy salátát esznek, nem a tegnapi lasagnát.

Pedig én is szeretnék. El is olvastan kb kétezer motivációs könyvet, ilyen napokon mégis csak és kizárólag az ágy szimpatikus, és - hogy megint Pheobet idézzem a Jóbarátokból - I don't give a tiny rats ass.
Kellene nekem egy kicsi csacsi, aki a hátam mögött járna, és nagy iázások közepette valagon rúgna amikor sokat eszek illetve nem tornázok. Egyelőre a házi csacsi kizárólag párnának alkalmas. De arra nagyon jó :)

Csak ha nem lenne a mottóm a majd holnap... Ha nem más, remélem, hogy majd holnap erősebb leszek. Ma megnézem a Nyomorultakat. Annyira rossz azért sosem lesz, igaz?

Beam me up, Sherlock!

Régesrégen, mikor még az internet meg a kurtafarku malac az üveghegyen túl lakozott néztünk volt tévét. Ez már Helen és a fiúk periódus után történt, amikor végleg letettünk arról, hogy a Duna tv valamikor újra játszani fogja kedvenc sorozatunkat és még időben haza is érünk az iskolából. Csütörtök esténként anyukástúl, apukástúl és Orsistúl nyolc harminctól a Csillagkapu ment, ki nem hagytunk volna egy részt is. Azelőtt is szerettem a sci-fit, de ezzel még jobban. Másnap az iskolában könnyebben telt a péntek, ha meg tudtuk a legutóbbi részt tárgyalni. Sajnos a tv2-nek túl hamar elfogyott a pénze meg a lelkesedése, HBO-ra meg nekünk nem volt kiadandó.
A Startreket, kizárólag a Next Generation verziót természetesen, még valahol valamikor kora gyermekkoromban láttam először, csak az maradt meg, hogy az Enterprise egy borzasztóan vagány név. Geordi szemellenzője meg vészesen hasonlit a kedvenc hajpántomra. Titokban ez utóbbi elő is lépett néha és hajpántos elsős helyett én voltam az Enterprise vaksi mérnöke. Sokkal nagyobb volt akkor a cool-faktora, mint elmondhatnám most. :)

Egy idő után apumnál lett amolyan régimódi, éjszaka használatos, "betelefonálós" net, amivel éjszakánként lesziiiipta a megfelelő Csillagkapu részeket. Maradjunk annyiban mára torrentspecialista. :) Akkor nézegettük tovább is a Csillagkaput, egészen az egyetemi évekig, amikor is drága Oszkár (csókoltatom) jóvoltából az összes rész meglett. Addigra már megfelelően belefáradtam a Csillagkapu Atlantiszba. De a Startreknek még nem jött el az ideje.

Harmadik felvonás:  Hozzámentem szerencsére egy másik scifi mániáshoz. Tavaly pedig végleg eldöntöttük, hogy a modern Hollywood nem gyárt már jó filmeket, fantasztikum sincs rendesen, nehogy tudomány. Aki látta a siralmas Serenity-t, Firefly-t meg az új Solarist, amit még George Clooney sem tudott megmenteni, az érti mire gondolok. Scotty sem szabadit meg már innen. Akkor jött az ötlet, hogy nézzünk sorozatokat. Elindultunk a mindkettőnk számára nagyrészt felfedezetlen Csillagkapu Atlantisz ösvényen, majd jött a Csillagkapu Univerzum (a kedvenc sorozatom mindeddig, sirtam, amikor törölték, csapna a stúdióba a gömbvillám!) és itt van most a Startrek. De tényleg, ha nincs Stargate Universe belebolondultunk volna a sok hollandórába. Igy az tartotta bennünk a lelket, hogy hazajövünk kedden, és van új rész meg melegszendvics. Csütörtökön meg ellógunk hamarabb :)

Mindezt azért mondom, mert jót tesz a léleknek meg a házasságnak. És még valami, ami viszont csak a léleknek tesz jót: a saját sorozatok, amiben nem osztozik a társ - a BBC úgymond új Sherlock filmje. Alig várom a folytatást! Surprise-suprise, az amerikaiak is csináltak egyet, ha már a britteknek bejött: ma nézem meg az Elementary első részét, és nagyon kiváncsi vagyok. Azután meg hallgatok a változatosság kedvéért egy kis Sherlock Holmes visszatér hangoskönyvet. Lehet szavazni melyik is nyer.

Minden idők nagy kedvence lesz és marad. Sherlock - én igy szeretlek. 

És az új. Hm. 

Fázisok

A jó hir az, hogy mostanra hatni kezdett a gyógyszer, és kicsit dolgozhattam is.

A rossz hir meg az, hogy most már órarend szerint változik a hangulatom, hála a Nurofenhez adagolt kodeinnek. Reggel úgy ébredek, hogy a konyhába kitámolyogni komoly erőfeszitést igényel, nem is beszélve a láb-kéz-száj koordinációról, ami egy pohár viz megivásával jár. Azzal nyugtatgatom magam, hogy Hollandiában legális az eutanázia, és ha más nem, akkor majd csak elaltatnak, ne szenvedjek többet. Aztán beveszem a pirulát, és hótpontosan 40 perc múlva újra kék az ég. Mi több, rájövök, hogy nekem pont most rögtön meg kell a múlt évi adóbevallást csinálni, két adagot mosni, franciakrémest sütni és ha már ott vagyok elkezdhetem a pakolást is. Semmi az, ide nekem a medvét is! Aztán a plüssmaci nagy örömére egy órával később egyszerűen elalszom, ahol vagyok, akármit is csináltam közben. Másfél órára rá pihenten ébredek, nyugodtan elmajszolok egy kekszet, nézek egy kis tv-t, majd zokogok egy cseppet. Tényleg akármin. Jaj, de édes kis kutya ül a Volkswagenben, és el is törött a mécses. Aztán keydek megint szarul lenni, és kezdődik minden előröl.

Ezt csak azért irtam le, mert mára egyik belőtt fázisban azt terveztem, hogy hosszú és meglehetősen vicces bejegyzést fogok irni, ami rövidre és kimondhatatlanul unalmasra sikeredett. Hát inkább ez... és hagyom a humort a profikra, ma legalábbis biztosan.

Buldog-buldog Új Évet!

Először is, mindenkinek kivánnék sok szép és jót 2013-ban! Legyen ez az év sokkal jobb, mint a tavalyi vol, akármilyen is volt az!:)

Úgy terveztem, hogy majd irok sokat, amig otthon vagyok, és aztáőn még többet, amint visszaértem. Na igen, és azt is terveztem, hogy az összes barátnőmmel találkozni fogok, és sok időt eltöltünk majd együtt. Nem jött össze, részben az ünnepek miatt (nem tudom, másnál hogy van, nálunk ilyenkor az idegesség hág tetőfokára, és jól összeveszünk mindig, de MINDIG valamin) részben meg egy igen rosszul időzitett megfázás-virózis kombinációnak köszönhetően. Ez utóbbit még most is nyögöm, és a Szilveszterünk sajnos gyógyszerezésből és lázmérésből állt.

Holnap már dolgozom, úgyhogy össze kell rendesen szedjem magam addig. Ami homeo és nem homeo cucc van a világon, én azt mind beszedtem. :) Akinek van még a húslevesen, forró teán és pihenésen kivül van még jó ötlete, az szóljon. Nehezen hihető, hogy pont a mindennapos megfázás fog ki rajtunk 2013-ban...
Mielőtt megyek mentateát inni, még elregélem a nagy újdonságot: magasabb lett a nyár óta Lehel nálam. Nem sokkal, valószinüleg a 160 cm-t tapossa, de akkor is. Mielőtt megszületett, mindig egy bátyról álmodoztam, hát most nemsokára pipiskednem kell, hogy megöleljem. Az iskolát egyébként még mindig utálja, ez nem változott.

Kellemes pihenőnapot azoknak a szerencséseknek, akiknek még másodika is szabadnap és igyekszem hamarosan jönni becsületes bejegyzéssel!

Közeleg 2013

Érzem az új év szelét a levegőben... :) Ok, nem éppen a levegőben, hanem a könyvesboltokban. Ma először egy kerek év után betámolyogtam kis falucskánk egyetlen, egyébként méregdráda boltjába. Tudtam, mi vár rám, mégis meglepett a 2013-as naptárak és naplók hada. Nem tudom, miért, de a hollandok szeretik jó előre megszervezni az életüket. Egykori doktorandusom mondogatta, hogy még a szeretkezéseket is beirják a határidőnaplóba, és kötik magukat a megállapodáshoz. Sokáig nevettem rajta, de ma már többé-kevésbé komolyan veszem. A határidőnaplóra rákaptam, és nem tudnék nélküle élni, de inkább a magánéletemet nem osztanám igy be, ha nem muszály.

Még négy éve valahol június táján kaptam az első meseszép naplómat Sanjaytól, és azóta nem tudok megválni a Paperblanks mindenféléitől. Azt hiszem az itt a baj, hogy nagyon-nagyon szeretem az irodai kellekeket: az első fizetésemből magamnak csakis régi tipusú töltőtollat vettem. Három éve használom, most is újnak néz ki.
Valahogy megvan ezeknek a dolgoknak a maga romantikája, régi szipogó tolltöltés, nehéz irószer, ami nem szökik ki a kezedből az első használatra és nem törik ki a hegye fél év után. Az sem mindegy, hogy nem Hello Kitty van rajta, hanem egyenletes, sima és elegáns. Volt, hogy egy órát a boltban töltöttem, csak szórakozásból, próbálgatva-nézegetve a különböző irószereket.

És azok a meseszép határidőnaplók, füzetek, boritók... Mindig várom az év végét, mert akkor elindulhatok a következő évre keresni egy újat. Nekem akkor kezdődik a visszaszámlálás, ha már van 2013-as verzióm. Vagyis holnap. Ha addig nem lesz világvége, akkor meg kell várja a következő évet. :)

Overtaal

Épp pár hete nyavajogtam, hogy milyen kevés diákom van, és mennyire mehetnének jobban is a dolgok. Sajnáltuk magunkat megfelelőképpen, mert Sanjaynak is már elege van a munkahelyéből. Ez a baj a magánkézben levő cégekkel: a főnök az úr. Ha a főnök racionális, stabil ember, akkor nincs baj. Sajnos az övé nem az. Már régen gondolkodunk, hogy jó lenne váltani, de két hete megint a feje felett döntött a Sanjay vezette csoport ügyeiről, és ez megadta az utolsó lökést. De erről majd következőkor.

Maradjunk annyiban most, hogy november közepe-vége nagyon stresszes időszak volt. Életem értelme éjjelig nézegette a hirdetéseket és irogatta a leveleket, meg csinositgatta a CV-t. Én meg osztottam-szoroztam, mert sajnos, vagy inkább szerencsére már lefoglaltuk a fontosabb bútorok nagy részét. A félretett pénzünknek meg nem akartunk teljesen a seggére verni. És akkor sok minden történt, amiért áldhatom a Fennvalót. Egyik hétről a másikra bejelentkezett vagy három diák, és egyik este egy vidám hangú fura pasi hivott fel. Azt hittem ő is angolul akar tanulni, amikor - egy rakás kérdés után - nagy nehezen kibökte, hogy szabadúszó nyelvtanárokat alkalmazó cégtől hiv. Sűrgős szükségük volt egy vizsgáztatóra az egyik csoportjukhoz, és érdeklődni szeretne, hogy érdekel-e a dolog. Naná! Csak akkor vettem észre, hogy valójában engem a hátam mögött meginterjúvoltak. Még szerencse, hogy nem tudtam róla, másképp csak dadogni lett volna merszem. A hét második felében megvolt a második, jó hosszú interjú is. Életem első, hivatalos állasinterjúja. Meglepően jól ment, oldott volt a hangulat, tetszettem nekik, és ők is nekem. Az első fél óra után már a gyakorlatias dolgokat tárgyaltuk: hol, mikor, mennyit fizetnek. :) Fel vagyok véve.

Ez persze nem egy állandó munkahely, de pont ez benne a jó. Van egy pár rendszeres kurzusuk állandó klienseknek, többek közt a Holland Vasúttársaság is az, és ha kellek, oda hivnak. Nem is mertem mondani senkinek, amig konkrétan meg nem kaptam az első telefonhivást: december hat, délután, kis csoport vizsgáztatása. Remekül telt az is, nagyon élveztem, megismerkedtem pár kollegával és szerencsére mindenkit nyugodt szivvel tudtunk átengedni. Annyira izgultam előtte, hogy napokig rosszul aludtam, rémálmaimban minden előfordult, ami egyszer csak rosszul sikerülhet. Most komolyan, kinek szakadt darabokra a ruhája egy irodában, és kellett télikabátban vizsgáztasson? Azt nem is kellene mondjam, hogy a vizsga után 16 órát aludtam egyhuzamban... és alatta meg idegesebb voltam, mint a vizsgázók nagy része. :) De nem adnám semmiért... főleg mert a főnök másnap reggel felhivott megint, megérdeklődte hogy ment, majd egy második vizsgára is meghivott. Juppi! :)