A mai bejegyzés valójában egy komment Annamarinak. :) Csak hogy lásd...
Azt hiszem irtam már arról, hogy ej, de jó lenne lefogyni. Meg hogy nem hiszek igazán a diétákban, és nagyra tartom a Sparkpeoplet. Érdekes, hogy személyesen erről beszélgetni az emberekkel szégyellek, pedig most őszintén, ki nem látja, hogy legalább tiz-tizenöt kilóval többet nyomok a kelleténél. A tavalyi év számomra óriási eredménye, hogy sikerült négy hónap alatt három kilót leadjak. Mint majom a farkának, komolyan.
Ezt az évet nagyon komolyan inditottam, különböző okokból jó lenne ha gyorsabban, és több is menne lefele ügyesen. Aztán az első héten olyan betegek voltunk, hogy se enni, se inni, se lélegezni, nemhogy tornázni. Pedig megvan a rendszer: napi legalább 15 perc bicikli, plusz lehetőleg 2 óra-hét hastánc (nagyon intenziv) és még 2-3 óra-alkalom ashtanga jóga, a szép formálódás és rugalmasság kedvéért. Kaja meg rendszeresen irva, kb. 1400 kalória. Ezzel havonta 2 kiló le kellene menjen. Na igen, csak csinálni kell. Ma és hétfőn is három diákom volt, ami 9-10 óra munka. Nagyon-nagyon tisztelem azokat, akik ezután még hazamennek, főznek (ezekre a napokra előre szoktam), vasalnak (a holttestemen át sem) és talán még gyereket nevelnek, majd tornáznak és kiviszik a kutyát. Estére meg egy salátát esznek, nem a tegnapi lasagnát.
Pedig én is szeretnék. El is olvastan kb kétezer motivációs könyvet, ilyen napokon mégis csak és kizárólag az ágy szimpatikus, és - hogy megint Pheobet idézzem a Jóbarátokból - I don't give a tiny rats ass.
Kellene nekem egy kicsi csacsi, aki a hátam mögött járna, és nagy iázások közepette valagon rúgna amikor sokat eszek illetve nem tornázok. Egyelőre a házi csacsi kizárólag párnának alkalmas. De arra nagyon jó :)
Csak ha nem lenne a mottóm a majd holnap... Ha nem más, remélem, hogy majd holnap erősebb leszek. Ma megnézem a Nyomorultakat. Annyira rossz azért sosem lesz, igaz?
Azt hiszem irtam már arról, hogy ej, de jó lenne lefogyni. Meg hogy nem hiszek igazán a diétákban, és nagyra tartom a Sparkpeoplet. Érdekes, hogy személyesen erről beszélgetni az emberekkel szégyellek, pedig most őszintén, ki nem látja, hogy legalább tiz-tizenöt kilóval többet nyomok a kelleténél. A tavalyi év számomra óriási eredménye, hogy sikerült négy hónap alatt három kilót leadjak. Mint majom a farkának, komolyan.
Ezt az évet nagyon komolyan inditottam, különböző okokból jó lenne ha gyorsabban, és több is menne lefele ügyesen. Aztán az első héten olyan betegek voltunk, hogy se enni, se inni, se lélegezni, nemhogy tornázni. Pedig megvan a rendszer: napi legalább 15 perc bicikli, plusz lehetőleg 2 óra-hét hastánc (nagyon intenziv) és még 2-3 óra-alkalom ashtanga jóga, a szép formálódás és rugalmasság kedvéért. Kaja meg rendszeresen irva, kb. 1400 kalória. Ezzel havonta 2 kiló le kellene menjen. Na igen, csak csinálni kell. Ma és hétfőn is három diákom volt, ami 9-10 óra munka. Nagyon-nagyon tisztelem azokat, akik ezután még hazamennek, főznek (ezekre a napokra előre szoktam), vasalnak (a holttestemen át sem) és talán még gyereket nevelnek, majd tornáznak és kiviszik a kutyát. Estére meg egy salátát esznek, nem a tegnapi lasagnát.
Pedig én is szeretnék. El is olvastan kb kétezer motivációs könyvet, ilyen napokon mégis csak és kizárólag az ágy szimpatikus, és - hogy megint Pheobet idézzem a Jóbarátokból - I don't give a tiny rats ass.
Kellene nekem egy kicsi csacsi, aki a hátam mögött járna, és nagy iázások közepette valagon rúgna amikor sokat eszek illetve nem tornázok. Egyelőre a házi csacsi kizárólag párnának alkalmas. De arra nagyon jó :)
Csak ha nem lenne a mottóm a majd holnap... Ha nem más, remélem, hogy majd holnap erősebb leszek. Ma megnézem a Nyomorultakat. Annyira rossz azért sosem lesz, igaz?
Köszi. :) Egyelőre csak a kín van nálam... az, hogy mindig mást ennék, mint amit lehet. Persze ez az agyam műve. S hogy nincs még eredmény semmi az külön kétségbeejtő. Este hétkor ki van csukva sajnos, hogy betvéedjek zumbára. Egyszerűen nincs lelki erőm. A tegnap Pocok elaludt úgy tízkor s nézegettem a biciklimet, másfél órája törölgettem le róla szorgalmasan a port, és úgy ráültem volna. Még kedvem is volt hozzá. De fél lépésre van a vetett ágyamtól. Innen kezdve esélyem sincs na... Édi a Fülesed! Nekem amúgy igenis van egy kép valakiről a fejemben, akit utálok, mert pillanatok alatt sovány lett a baba után pedig nem a nádszáltípus, tehát munkája volt benne, de ezek szerint nem olyan lusta mint én, és mindig eszembe juttatom magamnak őt. Szokott segíteni ellenállni mindenfélének.
VálaszTörlés