2013. január 2., szerda

Fázisok

A jó hir az, hogy mostanra hatni kezdett a gyógyszer, és kicsit dolgozhattam is.

A rossz hir meg az, hogy most már órarend szerint változik a hangulatom, hála a Nurofenhez adagolt kodeinnek. Reggel úgy ébredek, hogy a konyhába kitámolyogni komoly erőfeszitést igényel, nem is beszélve a láb-kéz-száj koordinációról, ami egy pohár viz megivásával jár. Azzal nyugtatgatom magam, hogy Hollandiában legális az eutanázia, és ha más nem, akkor majd csak elaltatnak, ne szenvedjek többet. Aztán beveszem a pirulát, és hótpontosan 40 perc múlva újra kék az ég. Mi több, rájövök, hogy nekem pont most rögtön meg kell a múlt évi adóbevallást csinálni, két adagot mosni, franciakrémest sütni és ha már ott vagyok elkezdhetem a pakolást is. Semmi az, ide nekem a medvét is! Aztán a plüssmaci nagy örömére egy órával később egyszerűen elalszom, ahol vagyok, akármit is csináltam közben. Másfél órára rá pihenten ébredek, nyugodtan elmajszolok egy kekszet, nézek egy kis tv-t, majd zokogok egy cseppet. Tényleg akármin. Jaj, de édes kis kutya ül a Volkswagenben, és el is törött a mécses. Aztán keydek megint szarul lenni, és kezdődik minden előröl.

Ezt csak azért irtam le, mert mára egyik belőtt fázisban azt terveztem, hogy hosszú és meglehetősen vicces bejegyzést fogok irni, ami rövidre és kimondhatatlanul unalmasra sikeredett. Hát inkább ez... és hagyom a humort a profikra, ma legalábbis biztosan.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése