Ma kemény nap volt. Este 11-kor jutott eszembe, hogy nincs Sanjaynak vasalt inge. Nekiálltam hát vasalni. Eszembe jutott szerencsére az is időközben, hogy nem él levegőből, igy bepakoltam ebédet, mert a "ne aggódj drágám, felkelek reggel, mielőtt indulsz (AKA 5 óra)" nem sokszor soha nem jön be. Aztán elkezdtem keresni a napokban vett ananászkonzervet. A majdnem éjfél négykézláb talált a parkettán, fogaim között szűrve a "ki rakta el az ananászkonzervet, vazze" mikor is megtaláltam egy fél üvegnyi Nutellát, amit pár hete egy erős pillanatomban elsuvasztottam. Akkor is átálltam a "ki rakta ilyen előre a nutellat, vazze, amikor véletlenül gyümölcsöt kivánok vacsorára". Azóta csorog a nyálam a csoki után, és a meglelt ananász nem is esik olyan jól.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fogyókúra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fogyókúra. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. január 10., péntek
2013. január 16., szerda
Súly és csacsi találkozása
A mai bejegyzés valójában egy komment Annamarinak. :) Csak hogy lásd...
Azt hiszem irtam már arról, hogy ej, de jó lenne lefogyni. Meg hogy nem hiszek igazán a diétákban, és nagyra tartom a Sparkpeoplet. Érdekes, hogy személyesen erről beszélgetni az emberekkel szégyellek, pedig most őszintén, ki nem látja, hogy legalább tiz-tizenöt kilóval többet nyomok a kelleténél. A tavalyi év számomra óriási eredménye, hogy sikerült négy hónap alatt három kilót leadjak. Mint majom a farkának, komolyan.
Ezt az évet nagyon komolyan inditottam, különböző okokból jó lenne ha gyorsabban, és több is menne lefele ügyesen. Aztán az első héten olyan betegek voltunk, hogy se enni, se inni, se lélegezni, nemhogy tornázni. Pedig megvan a rendszer: napi legalább 15 perc bicikli, plusz lehetőleg 2 óra-hét hastánc (nagyon intenziv) és még 2-3 óra-alkalom ashtanga jóga, a szép formálódás és rugalmasság kedvéért. Kaja meg rendszeresen irva, kb. 1400 kalória. Ezzel havonta 2 kiló le kellene menjen. Na igen, csak csinálni kell. Ma és hétfőn is három diákom volt, ami 9-10 óra munka. Nagyon-nagyon tisztelem azokat, akik ezután még hazamennek, főznek (ezekre a napokra előre szoktam), vasalnak (a holttestemen át sem) és talán még gyereket nevelnek, majd tornáznak és kiviszik a kutyát. Estére meg egy salátát esznek, nem a tegnapi lasagnát.
Pedig én is szeretnék. El is olvastan kb kétezer motivációs könyvet, ilyen napokon mégis csak és kizárólag az ágy szimpatikus, és - hogy megint Pheobet idézzem a Jóbarátokból - I don't give a tiny rats ass.
Kellene nekem egy kicsi csacsi, aki a hátam mögött járna, és nagy iázások közepette valagon rúgna amikor sokat eszek illetve nem tornázok. Egyelőre a házi csacsi kizárólag párnának alkalmas. De arra nagyon jó :)
Csak ha nem lenne a mottóm a majd holnap... Ha nem más, remélem, hogy majd holnap erősebb leszek. Ma megnézem a Nyomorultakat. Annyira rossz azért sosem lesz, igaz?
Azt hiszem irtam már arról, hogy ej, de jó lenne lefogyni. Meg hogy nem hiszek igazán a diétákban, és nagyra tartom a Sparkpeoplet. Érdekes, hogy személyesen erről beszélgetni az emberekkel szégyellek, pedig most őszintén, ki nem látja, hogy legalább tiz-tizenöt kilóval többet nyomok a kelleténél. A tavalyi év számomra óriási eredménye, hogy sikerült négy hónap alatt három kilót leadjak. Mint majom a farkának, komolyan.
Ezt az évet nagyon komolyan inditottam, különböző okokból jó lenne ha gyorsabban, és több is menne lefele ügyesen. Aztán az első héten olyan betegek voltunk, hogy se enni, se inni, se lélegezni, nemhogy tornázni. Pedig megvan a rendszer: napi legalább 15 perc bicikli, plusz lehetőleg 2 óra-hét hastánc (nagyon intenziv) és még 2-3 óra-alkalom ashtanga jóga, a szép formálódás és rugalmasság kedvéért. Kaja meg rendszeresen irva, kb. 1400 kalória. Ezzel havonta 2 kiló le kellene menjen. Na igen, csak csinálni kell. Ma és hétfőn is három diákom volt, ami 9-10 óra munka. Nagyon-nagyon tisztelem azokat, akik ezután még hazamennek, főznek (ezekre a napokra előre szoktam), vasalnak (a holttestemen át sem) és talán még gyereket nevelnek, majd tornáznak és kiviszik a kutyát. Estére meg egy salátát esznek, nem a tegnapi lasagnát.
Pedig én is szeretnék. El is olvastan kb kétezer motivációs könyvet, ilyen napokon mégis csak és kizárólag az ágy szimpatikus, és - hogy megint Pheobet idézzem a Jóbarátokból - I don't give a tiny rats ass.
Kellene nekem egy kicsi csacsi, aki a hátam mögött járna, és nagy iázások közepette valagon rúgna amikor sokat eszek illetve nem tornázok. Egyelőre a házi csacsi kizárólag párnának alkalmas. De arra nagyon jó :)
Csak ha nem lenne a mottóm a majd holnap... Ha nem más, remélem, hogy majd holnap erősebb leszek. Ma megnézem a Nyomorultakat. Annyira rossz azért sosem lesz, igaz?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)