Alom

Ma szabadnapom van, igy van idom tanulni meg volt a reggel becsuletesen kialudni magam. Megint almodtam, vannak periodusok amikor melyen alszom es olyan melyen almodom is. Olyan dolgokat, amik napokra foglalkoztatnanak, ha masnap valami at nem venne a helyuket.

Almomban egy regi vagyam teljesult es ment tokeletesen felre. A regi osztalyom, meg az 1-4-es azt hiszem, ujra egyesult. Visszamentunk a 18-as iskolaba, visszaultunk a padokba, es ugy tettunk mintha diakok lennenk megint. Hosszu alom volt, tobb napos. Az elso napon Orsival annyira izgatottak voltunk, hogy elfelejtettuk a termet es mindenhol kerdezoskodni kellet, hol van Nyaradi tanitoneni osztalya. Igaz, nem tanitoneni volt, hanem tanarok. Beultunk a matekorara, Siki es Nandi mogott epp volt hely.

Gondolom mindenki ugy van vele, hogy nagy vizsga elott hulyesegeket almodik: nem emlekszel semmire, elfelejtetted a taskadat, fuzetedet hozni, a tanar egy vadallat, megbuktat, ilyesmi. Ezen minden egyes evkezdes elott eddig atmentem, mindig gyerek voltam, elsos-masodikos, es nem ertettem semmit, de semmit. Tudtam peldaul hogy romanul beszelnek, de mintha kinaiul lett volna, elfelejtettem a nyelvet. Most is valami ilyesmi tortent. Matek volt, valami haromszogek ossze-vissza, aztan nem ertettem semmit, pedig, ahogy Edina aztan megmagyarazta, csak be kellett rakni kisebb-nagyobb szamokat sorrendben. De most kulonoskeppen nem zavart. Mintha szomjas lennek, ugy neztem allandoan az osztalytarsaimat, itt vagyunk megint, egyutt, ahogy mindig is akartuk. Matekora utan szunet kovetkezett, aztan kicsit osszemosodik minden. Mar a masodik-harmadik nap volt, kint hulyultunk szuneten, majd bementunk a terembe.  Orsi nem volt bent es gondoltam mar miota itt vagyunk, nem lenne jo sorban elmondani, mi mindent csinaltunk, mivel foglalkozunk pont most? Elkezdtunk beszelgetni, es nem tortent meg, amit olyannyira vartam es termeszetesnek vettem. Nem ereztem azt, hogy ismerem ezeket az embereket. Az arcok ismerosek, a nevek is, de mintha idegenekkel ultem volna egy helyen. Mondta mindenki a magaet, de ugy sziven utott, hogy akarhogy tesszuk magunkat, nem vagyunk gyerekek mar, es nem is tudunk ugy viselkedni. Nem ment a jatek tobbet. Felebredtem, es nem tudom a rossz erzest sehogysem lerazni, hogy a vilag - az en vilagom javithatatlanul megvaltozott.

Nem arrol van szo, hogy az ugymond felhotlen es kotelezettsegektol mentes gyermekkort vagyom vissza, dehogyis. Mindig bosszantott, kicsi koromtol, ha azt mondtak, hogy elvezzem ki, mert felnottkent rosszabb lesz, meg gyerekkent nincsenek problemaid. Igenis vannak, boven, talan nem vilagrengetoek de neked pont annyira fontosak, mint most az, hogy ki tudod-e fizetni az aramot es hogy milyen munkat talalsz. Sot, bizonyos szempontbol erzelmileg nagyobb stabilitas vesz korul mint 13 eves koromban.

 Kati baratnom mondta mindig, hogy mekkora a kulonbseg kozte, aki 27 evevel, ket kicsi gyerek mellett kezdett bele az egyetembe, es az osztalytarsai kozt. Mindenki sajnalkozik, hogy biztos milyen sok felelossege van, semmire ideje es biztosan ki is van keszulve. O csak azt mondta, hogy az osztalytarsai izgulnak a vizsgak miatt, mert azt hiszik az a vilag vege; osszejonnek es szakitanak, nem tudnak a tanulasra koncentralni, nem esznek rendesen... O mikor bemegy (mind you: hathetes babaval a kezeben, elotte meg a kislanyaval es 8 honapos terhesen!) beul az orakra hatra, a gyermeke kezebe ad valamit, vagy lepedo alatt szoptatja, hogy ne zavarja az orat, de kozben mindig fulel ugy, ahogy valoszinuleg csak egy gyakorlo anya tud fulelni. Koncentraltabb tehat. Orak utan hazamegy a ferjehez, egyutt a csalad, nyugodtak, foznek, esznek, tarsasoznak, kimennek nagyokat setalni. Persze tanul, amikor van ideje, de valljuk be, az egyetem alatt kevesen tanulnak rendesen non-stop.
Olyan erzelmi stabilitas vesz engem is korbe, hogy semmiert nem adnam. Ameddig nem volt Sanjay-m, addig nem tudtam milyen az, amikor lubickolsz valaki figyelmeben es szereteteben. (parkapcsolati teren ertem) Hosszu idejebe telt, amig meggyozott arrol, hogy tenyleg rajong ertem annyira mint en erte, es ezen ma is sokszor osszeveszunk, ki szereti jobban a masikat.
A szuleimmel jobb a kapcsolatom, mint valaha, mert vegre megertem azt, hogy ok mit akarnak, es ok is megertik azt, hogy ez az en eletem. Kellett egy lepes hatrafele, hogy jobban ki tudjuk mutatni a szeretetunket. Az ocsem egyre no es - minden vita ellenere - elvezem, hogy mar teljes ember akinek velemenye van, dumalni lehet rola es kezd egyenrangu testverem lenni, nem felig kisbabam mar. Szoval a felnottkor nem rosszabb a gyerekkornal.

Nem ezert vagytam vissza, hanem hogy ujra baratok kozt legyunk, azt hiszem. Tudom, hogy mar semmi sem ugyanaz, de megis, jo almodozni, hogy mindenki immar a sajat csaladjabol keszul reggel iskolaba es megyunk, kis micky egeres taskaval, finom uzsonnaval a zsebeben, ott meg tanulunk, es kacagunk es jatszunk nagyokat szunetekben. Ragados fogo utan el lehet kunyeralni Agi kenyerebol egy falatot - azota probalom reprodukalni, eszmeletlen milyen szendvicsei voltak. Talan a harom reteg hus tette. :) Penteken maradhatnank estig volezni es foldrajz meg roman elott egyutt izgulhatunk, es sorolhatjuk mi mast csinalnank inkabb. Delutan aztan haza lehet menni a ferjhez-feleseghez-gyerekhez es el lehet meselni milyen remek volt egyutt lenni megint, husz ev utan is.