Hakuna Matata

Gondoltam leulok irni, mert azzal is csinalok valamit, es hatarozottan jot tesz a hangulatomnak.

Tegnap jol sikerult, finomat ettunk, Sanjay nem volt oda erte, de vegul is megerte egyszer kiprobalni. Ma mar nem sikerult olyan jol, es most humorerzekem sincsen igazan hozza. Nem is tudom, mit irjak, hogy irjam, mert vannak dolgok amikrol nem jo egy nyilvanos blogban beszelni. Nem arrol vagyok ismeretes, meg magam elott sem, hogy ismerem a hatarokat.

Vannak dolgok, amirol nem szeretek beszelni, mert az az erzesem, hogy azt senki sem kerte, hogy terheljem a maganeletemmel es ahanyszor - kevesszer - beszeltem rola, mindig csak csond fogadott. Az eszem tudja, hogy vannak dolgok, amire az emberek nincs mit mondjanak. Ha meghal valaki, akkor elrendezzuk egy "oszinte reszvetemmel" vagy "nagyon sajnalommal"... es szerintem ez a rosszabbik veglet, mert a rokonban, baratban egy vilag omlott ossze. Ha gyerek szuletik, valaki meghazasodik, jo allast kap, bejut az egyetemre, stb akkor jon a gratulacio es egy csomo izgatott kerdes: mi a neve, fiu-e vagy lany (itt Hollandiaban e ket kerdes hazassag eseten is siman bejohet :)) Megis maradt humor mara is!) jaj, de orulok neked, meselj, megis milyen, hogyan, mikor, mennyit, mutass kepeket... Megtesszuk ezt egy gyaszolo rokonnal is? Tanul nalam most egy no, aki par eve 15 eves lanyat veszitette el, rakban halt meg, valoszinuleg nem is konnyu halallal. Nem tudtam mit mondani, nem tudok mit mondani, amikor rola beszel. Kerulom a temat, mert az neki biztos faj. De mindig felszinre kerul. Ha az internetrol beszelunk, akkor azert, mert a facebookon tartja a kapcsolatot a lanya regi baratnoivel. Ha a haziallatokrol, akkor mutat kepet a kutyajarol, es valahogy ott van a telefonban a lanya kepe is. Sosem veszitettem el egy csaladtagot sem, csak a potnagymamamat. Azt feldolgoztam en egyedul, mert senki maig sem tudja, hogy mennyit jelentett nekem a szomszedneni, igy semmi de semmi tapasztalatom nincs e teren. Nem tudom mi esik jol ilyenkor az embernek. Utaltam, amikor mindenki azt mondta egy-egy ilyen esetben, hogy jobb az illetot magara hagyni, biztos nem akar rola beszelni, tegyunk ugy, mintha semmi sem tortent volna. Vajon az a jo? Ezt akarnam en is? Nem tudom, nem hiszem.

Valahogy furcsa es bosszanto es nagyon ilyeszto, hogy csak a jo dolgokat szabad megosszad. Ha facebook-vilag lenne, mindenki bikiniben kacagna es a nap minden pillanatat a csaladjaval es a barataival toltene valami szep helyen. Nem jo, nem meno, es legfokeppen nem illo szomorunak lenni semmiert. Kicsi korom ota azt hallom, hogy azok a szeretheto emberek, akik mindig megorzik a jokedvuket, nem terhelik a problemaikkal a szeretteiket, hanem szorgalmasan megoldjak egyedul, energikusan, vidamak, es mindenkire atsugarzik az optimista szemleletuk es ha en is ilyen vagyok, akkor sok baratom lesz, akik elvezik a tarsasagomat. Meg a Biblia is ugy irja le a jo asszonyt, mint aki koran kel, mindig elore mindent elrendez, szorgalmas, energikus, elettelteli es gondoskodo. Sokszor nagyon-nagyon nehezemre esik emlekezni ra, hogy Isten nem listazik, es O mindenekfelett tudja, mi van a szivedben. Az emberek mar mas kerdes. Egyebet nem hallok, edes Istenem, egyebet nem hallok, mint azt, hogy ki mennyit tesz, ki mennyire jo mindenben... es akkor en miert nem? Adhatnek ra valaszt, felhozhatnam a hormonokat, kutatasokat, orvosi leveleket es gyogyszerek listajat hogy engem vedelmezzenek, de akkor csond fogad. Nincs mit mondani, mert ez megint nem olyan tema. Ez kellemetlen tema, amikor azt kivanjak, barcsak hallgattal volna, akkor lehetne tovabb csacsogni a kellemes temakon. Ez az a tema, amikor gondolnak egyet, es mast mondanak. Megertem vegulis, mert azt azert megsem mondhatod a masik szemebe, hogy csak kepzelodik, mert az nem udvarias. De sokat erre gondolnak. "Mi az, hogy nincs energiad ezt vagy azt csinalni? Hat szedd ossze magad, es csinald, mert amit mondassz marhasag. Mik vannak manapsag, nem? Bezzeg szaz evvel ezelott nem voltak ilyen uri nyavajak, ez csak az unott emberek fura agyszulemenye." En is ezt mondom magamnak a rossz napokon. Masnak nem mondom, mert az eszem tudja, hogy nem igaz. De igaza volt annak, aki azt mondta, hogy sokszor, ha masokat ugy kezelnenk, ahogy magunkat, akkor igazan nem sok ember szeretne. Hat, magammal ritkan vagyok joban, talan soha. Ma pl biztos nem.