Ma kemény nap volt. Este 11-kor jutott eszembe, hogy nincs Sanjaynak vasalt inge. Nekiálltam hát vasalni. Eszembe jutott szerencsére az is időközben, hogy nem él levegőből, igy bepakoltam ebédet, mert a "ne aggódj drágám, felkelek reggel, mielőtt indulsz (AKA 5 óra)" nem sokszor soha nem jön be. Aztán elkezdtem keresni a napokban vett ananászkonzervet. A majdnem éjfél négykézláb talált a parkettán, fogaim között szűrve a "ki rakta el az ananászkonzervet, vazze" mikor is megtaláltam egy fél üvegnyi Nutellát, amit pár hete egy erős pillanatomban elsuvasztottam. Akkor is átálltam a "ki rakta ilyen előre a nutellat, vazze, amikor véletlenül gyümölcsöt kivánok vacsorára". Azóta csorog a nyálam a csoki után, és a meglelt ananász nem is esik olyan jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése