Először is, naugyemegmondtam, mert ma hétfő van, a második munkanap az évben (nekem legalábbis) és a csomó tennivaló helyett blogolok.
Másodszor, boldog 2014-et minden kedves és kedvetlen olvasómnak. Bogi barátnőm irta közösnek szánt jókivánságát, miszerint megvalósitott tervekben kellene gazdag legyen ez az év. Ja. Mert elterveztem, hogy irok becsületes újévi terveket, (SMART goals), amiben az egyik első volt a halogatás elhalasztása egy másik évre. A lista készitését sikeresen elhalasztottam. Igy hát inkább rendelek a neten két doboz XL-es leszaromtablettát, és a gordiuszi csomót átvágottnak tekintem.
Na de félre a hülyeségekkel, most jönnek a komoly dolgok. Egy jól időzitett hüléssel eltelt az a pár nap a szabadságból, amit nem takaritással töltöttünk. Hadd panaszkodjak egy kicsit: nagymamám valami miatt egyre nehezebb természetű lesz. Miután 5 órán keresztül porszivóztam-súroltam-keféltem a nappali szőnyegeket megjegyezte másnak, mekkora kosz van. Még a takaritásmániás nagynéném sem értette honnan jön ez. A vicc az volt, hogy felment a pumpám, mire anyuka meg az emlitett nagynéni nyugtattak le: idős is, beteg is, ne vegyem fel. Másnap reggel pedig ők mentek levegőzni félóránként a megjegyzésektől, és igérgették elköltöznek. Anyum még jól viseli, idézgette Fábri Sándort, miszerint az "ünnep előtt három nappal a családban már mindenki csak rúgással kommunikál". Nem voltunk messze tőle. nem azt mondom, hogy nem szeretek otthon lenni, vagy nem szeretném a családot. Csak néha hiányzik az az igazi támogató légkör. Szeretjük mi egymást nagyon, de sem kifejezni nem tudjuk igazán, sem más módon kommunikálni.
Az öcsém megint nőtt, most már jó fél fejjel magasabb nálam. Most pedig leülök, és megebédelek, mert már sötétedik, és a leszaromtablettát nem lehet üres gyomorra bevenni. Ha nem jövök hamarosan, túladagoltam.
Másodszor, boldog 2014-et minden kedves és kedvetlen olvasómnak. Bogi barátnőm irta közösnek szánt jókivánságát, miszerint megvalósitott tervekben kellene gazdag legyen ez az év. Ja. Mert elterveztem, hogy irok becsületes újévi terveket, (SMART goals), amiben az egyik első volt a halogatás elhalasztása egy másik évre. A lista készitését sikeresen elhalasztottam. Igy hát inkább rendelek a neten két doboz XL-es leszaromtablettát, és a gordiuszi csomót átvágottnak tekintem.
Na de félre a hülyeségekkel, most jönnek a komoly dolgok. Egy jól időzitett hüléssel eltelt az a pár nap a szabadságból, amit nem takaritással töltöttünk. Hadd panaszkodjak egy kicsit: nagymamám valami miatt egyre nehezebb természetű lesz. Miután 5 órán keresztül porszivóztam-súroltam-keféltem a nappali szőnyegeket megjegyezte másnak, mekkora kosz van. Még a takaritásmániás nagynéném sem értette honnan jön ez. A vicc az volt, hogy felment a pumpám, mire anyuka meg az emlitett nagynéni nyugtattak le: idős is, beteg is, ne vegyem fel. Másnap reggel pedig ők mentek levegőzni félóránként a megjegyzésektől, és igérgették elköltöznek. Anyum még jól viseli, idézgette Fábri Sándort, miszerint az "ünnep előtt három nappal a családban már mindenki csak rúgással kommunikál". Nem voltunk messze tőle. nem azt mondom, hogy nem szeretek otthon lenni, vagy nem szeretném a családot. Csak néha hiányzik az az igazi támogató légkör. Szeretjük mi egymást nagyon, de sem kifejezni nem tudjuk igazán, sem más módon kommunikálni.
Az öcsém megint nőtt, most már jó fél fejjel magasabb nálam. Most pedig leülök, és megebédelek, mert már sötétedik, és a leszaromtablettát nem lehet üres gyomorra bevenni. Ha nem jövök hamarosan, túladagoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése