Hány nyelvet ismersz?

Ráakadtam valamelyik héten egy vagány játékra. Az a lényege, hogy három életed van, és egyre nehezedő szinteken kell megállapitsd melyik nyelvet hallod. Eleinte csak két nyelv lesz, amik eléggé különböznek (pl nehéz az olaszt és a mandarint összetéveszteni), de a sor folytatódik, és sok olyan nyelv jön be, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Pl Máltán félmillióan máltai nyelvet beszélnek. Miután megvagy egyébként leirja azokat a nyelveket, amiket eltévesztettél, és meghallgathatod megint. Remek szórakozás, és sokat lehet belőle tanulni.

Great Language Game


Jó szórakozást! Be lehet kommentbe irni a legjobb pontszámotokat, én azt hiszem leragadtam 400-nál. Dolgozom rajta :)

Emberi természet

Mikor ágyban kellene lenni - pl éjjel háromkor, vagy egy felpolcolt láb esetén - akkor táncolni, takaritani, tanulni és házimunkát végezni akarunk. Mikor lehetne, ezek a legutolsó vágyaink, nem?

Úúúúúgy utáááálok porszivózni. És úúúgy kivánom most, pedig helyette hajtogathatok ruhát, horgolhatok rosszullétig, beszélhetek a barátaimmal és végre megnézhetem azt a 200 webináriumot, amire hónapok óta nyáladzok, sőt, befejezhetem a kurzusaimat is. És a dumán kivül másra nincs kedvem.

Vagy... de igen. Megnéztem tegnap éjjel a Sherlock harmadik évadjának az első két részét, harmadszorra talán? Rákerestem minden apróságra, tudtátok egyébként, hogy nem csak John Watson blogja "valódi", hanem a szereplők emlitett weboldalait is megcsinálták. Persze nem lehet kommentálni, és nem igaziak, de azért remek. Plusz ott van a sherlockology.com. Meg a wikipedia és számtalan Sherlockian őrülttársam. "You win the internet"

Ne is kérdezd, miért, nem tudom. 

Sztárfotók a kissárkányról

Igértem sztárfotókat, aztán csak a facebookra raktam fel őket, és kérem tisztelettel én ilyen feledékeny vagyok. inkább ne is beszéljünk róla. :)

A fotókat Sanjay készitette, a régi-új telefonjával, ami már megvan egy ideje, de még nem ült le vele éppen fotózni. Mindenesetre nagyon szépek lettek, mert úgymond a beauty-beállitással készültek. Nem photoshop, csak egalizálja a szineket. Magyarán nincs nekem ilyen arcbőröm. :) A sárkánybébink viszont még szebb a valóságban. :) Aztán nekiálltunk minden fura cuccot kipróbálni a képeket, és itt az eredmény:

Sárkánysegg

 Amit Sanjay lát szemüveg nélkül :)) (gonosz vagyok, ugye?)

 Noname

Sárkány-repülő

Abszolút nem ideillő, de imádom az új körömlakkomat. Két hete egyet fizet, kettőt kap akcióval vettük, Rimmel, bőrszinű natúr barna az üvegben, de körmön egy nagyon diszkrét, természetes rózsaszin lesz. 

Mitől lett vidám a vasárnap

Múlt hét szombaton rendesen kilustálkodtuk magunkat, néztünk filmet, pihentünk, ettünk, vagyis vasárnapra nem csak a munka gyűlt össze, hanem még energiánk is volt nekifogni. Mikor belelovallom magam, akármilyen ritkán is történik, mérgezett egérként szaladgálok a lakásban, egyszerre mindent meg akarok csinálni, és ez egyszer elfelejtettem, mire is jó a lépcső. Jöttem, vagy inkább lovagoltam lefele, közben osztottam a fejemben hány mosást kell ma betegyek, oldalbordadonor kapta az utasitásokat ezerrel (ő akart segiteni, hát kellett neki ez?:) ) és közben a porszivót stiröltem. Gondolom várható volt a következmény: elfelejtettem, hogy van még lépcsőfok, és a gravitáció nem tartott szünetet a kedvemért, igy Sanjay orra előtt odataknyoltam, mert erre jobb szó nincs.

A talpam helyett a lábfejemre érkeztem, és ahogy ott a fájdalom közepén elöntött az az ismerős hányinger tudtam, hogy ebből jó nem származik. Nem is tudtam ráállni, fél óra múlva már hivtuk az itteni permanencia központot. Ez ugyanolyan dolog, ami otthon a kisebb falvakban volt anno, a háziorvosok tartják fenn, és munkaidőn kivüli nem életveszélyes sérülésekkel ide kell telefonálni. Behivtak, egy órával későbbre. Beevickéltünk, ott szégyenemre tolószékre szorultam, mert a másik lábam is kapott egyett, és legkevésbé sem tudtam fél lábon végigugrálni a kórházat. Na, volt ott minden, apa, anya, hegyicsecsemőtől a 99 évesig. Alig lehetett helyet találni, csekély egy órát vártunk, tehát a megigért fél három helyett fél négykor jött a doki, közölte, hogy ezt meg kell röntgenezni (dááá)és fáradjunk már át a sűrgösségre. Tiz méterre volt, de a helyzet az, hogy ezt a permanenciaközpont triázsasszisztense is meg tudta volna két órával azelőtt állapitani. Merthogy röntgen szeme senkinek nincs. Beirt a doki mindent a küldőpapirba, atkerekeztünk a kissűrgősségire, ahol már vidáman várt ugyanaz az adag apa-anya-hegyicsecsemő. Ott az asszisztens átvette a papirt, beküldött a vároba és gondoltam én csinálnak most egy sztárfotót. Na, francokat. Egy óra múltával behivott az itteni triázsasszinsztens, megnézett, megint elölről mindent beirt a gépbe majd konstatálta, hogy ide röntgenfilm kell. Nemondod! Azután vissza a váróba, ahol még egy fél órácska telt el, amig megfilmesitették a bokámat. Ezután gondolám én naivan, hogy csak a doki lehet a következő állomás. Hát tévedtem. Fél hétkor, tehát öt órával bejelentkezés után beengedtek a szentek szentjébe, ahol is - minő meglepő - megint felvették az adatokat. Hova, mikor, mennyire, hogy estem, melyik láb, stb. Na, ekkor már kicsit morci voltam legbelül, de ez van. Mikor kijelentette a nő, hogy ő végülis még nem az orvos, akkor már lehervadt az udvarias mosoly az arcomról. Jön az orvos. Aztán 20 perc után visszajött a nő, hogy elfelejtette megkérdezni, a fejre estem-e? Tudomásom szerint nem, de tervezem. Miért, úgy nézek ki? Végül aztán csak bejött a doki, elmondta, hogy törés nincs, de a labfejemben a szalagok részlegesen szakadtak. És 7 nap szoritokötés, 2*2 hét tapasz. Szupi. Még fél óra, mig bejött a nővér kötözni, és átadta a mankókat, mint egy különleges dijat.

Végülis nem panaszkodhatok, mert sokan voltak, de mindenki kedves volt, szánt rád időt (akkor is, ha már te túl akartál lenni az egészen és meggondoltad, hogy fene az egészbe, én kiosonok), viccelődött, sok szerencsét kivánt, stb. Csak nem értem mi a lényege annak, hogy nyolc egészségügyis kezén kell átmenni startból, nem időpocsékolás ez? Mindenesetre Sanjay még szombaton ki akart menni valahova, valami közös aktivitásra, ahol még nem voltunk. Szerintem sétára gondolt valahol. Én meg befizettem neki egészdélutános sürgősségi vizitre. Máskor legyen pontosabb a tervezésnél, mert itt ragadt velem, és a házimunka is rászakadt. Szelavi.

Óriási teljesitmény...

legalábbis tőlem. Szolid 10-12 óra, egy hét leforgása alatt megszületett az első amigurumim. Holnap felteszem a sztárfotókat, de ma is muszáj betegyem a telefonommal csináltakat. Nem szuper a kamerája, és rossz a fény is. Dezsőke. De a mienk.

Szóval, itt van Dinó, Sanjay legújabb hósárkány-bébije.

Alig pár gram, és kényelmesen elfér egy tenyérben. Tudom, nem illik dicsérni a saját főztöt, de nem is hiszem el, milyen aranyos lett. Még az időleges gombszemekkel is. 

Nevesincs

Ma kemény nap volt. Este 11-kor jutott eszembe, hogy nincs Sanjaynak vasalt inge. Nekiálltam hát vasalni. Eszembe jutott szerencsére az is időközben, hogy nem él levegőből, igy bepakoltam ebédet, mert a "ne aggódj drágám, felkelek reggel, mielőtt indulsz (AKA 5 óra)" nem sokszor soha nem jön be. Aztán elkezdtem keresni a napokban vett ananászkonzervet. A majdnem éjfél négykézláb talált a parkettán, fogaim között szűrve a "ki rakta el az ananászkonzervet, vazze" mikor is megtaláltam egy fél üvegnyi Nutellát, amit pár hete egy erős pillanatomban elsuvasztottam. Akkor is átálltam a "ki rakta ilyen előre a nutellat, vazze, amikor véletlenül gyümölcsöt kivánok vacsorára". Azóta csorog a nyálam a csoki után, és a meglelt ananász nem is esik olyan jól. 

Találka dr. Sajttal

Mindig igérem, hogy rövidet irok, aztán elkap a szófosás és nincs az az Imodium... Na, most tényleg rövid leszek (szólt a kigyó, és a vonatsinre vetette magát. Tudom, öreg vicc, de nem tudom megunni).

Tegnap be voltam táblázva reggeltől estig (nem panaszkodom, hálistennek) erre kedden felhivnak, hogy a doki, akire 3 kerek hónapja várok, másnap tudna fogadni, akarom-e. Naja! De azért sem törlök senki mást, kiszámoltam rendesen, hogy tudok elrohanni Hágába, meg visszarohanni. Mióta ott is áskálnak, rémálom a közlekedés. Már kétszer maradtam ott ugy, hogy majdnem sirva egy padon félórámba tellet rájönni, hogy a francba jutok valahova. Most felkészülésem szép eredményre vezetett, mert 45 perccel korábban érkeztem. Kongott a rendelő, és 10 perc mulva jött ki egy iparos, hogy mivel segithet. Hát, nekem a dokival vóna megbeszélni valóm, átküldték már az adataimat és a kérdéseimet. Kiderült ő a doktor, és fogalma sincs ki vagyok, mit akarok és ráadásnak meg van győződve, hogy nekem aznap nincs is ott keresnivalóm. Majdnem megvertem, mert az ember 3 hónap + 1,5 óra utazás után igy érzi magát. Aztán kiderült, hogy a rendszer nem frissitett. Különben kedves pasi, szerencsére ideje is volt, mert Ádámtól és Évától kellett kezdjem, de aztán megkaptam a receptet, elmesélt mindent, amit kellett és annak a szivmelengető tudatnak a birtokosaként hagytam el a rendelőt, hogy a feketeleves csak most jön. Ugyanis "átállunk", az orvos szavaival élve. Magyarán egyik gyógyszert cseréljük a bababarátabb verzióra, igy egy hét régi fele adagban, egy hét mindkettő fele adagban, egy hét új. Az igeragon meg nem kell meglepődni, olyan formában osztjuk (ő meg én) meg a munkát, hogy én szedek és szenvedek, ő meg néz.

Erre a  hétvégére langyos időt, napsütést, paranoját és krokodilkönnyeket kapunk, jövő héten lehül az idő és elvétve hóesés, hányinger, hányás és szédülés lesz tapasztalható. Milyen jó, készülünk a terhességre, nem? :) Ha én most a következő fél évet végigrókázom, és abból nem lesz baba (meg 5-10 kiló súlyvesztés), kérem vissza a pénzem.

P.s : A következő három hét bejegyzéseiért semmi módon nem felelek. 

Új horgolós projekt

Azt elfelejtettem a képletembe multkor bekalkulálni, hogy éjjel nagyobb esély van a posztra. Nem baj, attól még megkaphatom rá a Nobel dijat idén. Hátha. Álmodni lehet...

Azért ültem le irni, mert újabb izgalmas dolognak fogtam neki. És most esett le, hogy én nem szoktam izgalmas dolgokba belefogni, tehát az "újabb" jelző fölösleges. Viszont maradandóan lusta vagyok, ergo úgysem törlöm ki. Tényleg, apropó, tudjátok mi az unalmas a bloggolásban? Visszaolvasni, amit irtál, hogy kijavitsd a helyesirási hibákat. Ezért én erre is LXM (leszarom)tablettát veszek, és játékot hirdetek. Aki olvasás közben talál helyesirási hibát, az nyert egy darab finomságot vagy pohár valamit. Miután befejezted az olvasást, kiszolgálhatod magad: a konyhádban van egy mágikus, általában hófehér helyen, ami hüvösen tartja a cuccokat. Mi ebben a kunszt részemről? Az, hogy a nyereményt bűntudat nélkül fogyaszthatod, a bűntudatot meg le lehet nekem számlázni. Szuper, nem? :) Ti jól érzitek magatokat, javitjátok a helyesirásotokat, én az irgalmas Szamaritánus irgalmatlan nyugalmával onthatom a hibákat, miközben a lelkisegitő szerepében tetszelgem. Win-win. Kedves egészségünkre.

Hol is tartottunk? Ja, új, most már nem titkos horgolós projektbe fogtam. Annyira édesek az amigurumik, és végül is miattuk kezdtem megint horgolni, most már bele kell vágjak egybe. Van a neten meg a youtubeon több halom egyszerű, kezdőknek való. Pl egy aranyos gomba, vagy süni, vagy labda. Ki is néztem néhány egyszerűt, aztán félredobtam őket. És természetesen a hósárkány bébit kell megcsinálnom, ami annyi darabból áll, hogy félek megszámolni. Még külön horgolt 3D szemöldöke is van, meg taraja meg hogyishivjákja ezerrel.
Ezért megismétlem a jól bevált mantrát (ezt nem nézni kell, ezt csinálni kell) és tegnap nekiveselkedtem. Eddig megvan a feje és - még tiz perc -  a farka is. Ha a többi nem sikerül, akkor majd odarajzolom papirra, és úgy kapja az oldalbordadonor ajándékba. Már előre izgatott, mert mondtam, hogy fiúsárkány lesz, változtattam az eredeti mintán. (Rossz az ugye, aki rosszra gondol. Nem a darabok számát növelem, amit össze kell varrni, hanem babakék szinű a fonal. Naugye, hogy fiúsárkány lesz, és 12 éven aluliak is láthatják?)

Jó éjt!

Jelenlegi életérzés: izé, mi van..?

Először is, naugyemegmondtam, mert ma hétfő van, a második munkanap az évben (nekem legalábbis) és a csomó tennivaló helyett blogolok.

Másodszor, boldog 2014-et minden kedves és kedvetlen olvasómnak. Bogi barátnőm irta közösnek szánt jókivánságát, miszerint megvalósitott tervekben kellene gazdag legyen ez az év. Ja. Mert elterveztem, hogy irok becsületes újévi terveket, (SMART goals), amiben az egyik első volt a halogatás elhalasztása egy másik évre. A lista készitését sikeresen elhalasztottam. Igy hát inkább rendelek a neten két doboz XL-es leszaromtablettát, és a gordiuszi csomót átvágottnak tekintem.

Na de félre a hülyeségekkel, most jönnek a komoly dolgok. Egy jól időzitett hüléssel eltelt az a pár nap a szabadságból, amit nem takaritással töltöttünk. Hadd panaszkodjak egy kicsit: nagymamám valami miatt egyre nehezebb természetű lesz. Miután 5 órán keresztül porszivóztam-súroltam-keféltem a nappali szőnyegeket megjegyezte másnak, mekkora kosz van. Még a takaritásmániás nagynéném sem értette honnan jön ez. A vicc az volt, hogy felment a pumpám, mire anyuka meg az emlitett nagynéni nyugtattak le: idős is, beteg is, ne vegyem fel. Másnap reggel pedig ők mentek levegőzni félóránként a megjegyzésektől, és igérgették elköltöznek. Anyum még jól viseli, idézgette Fábri Sándort, miszerint az "ünnep előtt három nappal a családban már mindenki csak rúgással kommunikál". Nem voltunk messze tőle. nem azt mondom, hogy nem szeretek otthon lenni, vagy nem szeretném a családot. Csak néha hiányzik az az igazi támogató légkör. Szeretjük mi egymást nagyon, de sem kifejezni nem tudjuk igazán, sem más módon kommunikálni.

Az öcsém megint nőtt, most már jó fél fejjel magasabb nálam. Most pedig leülök, és megebédelek, mert már sötétedik, és a leszaromtablettát nem lehet üres gyomorra bevenni. Ha nem jövök hamarosan, túladagoltam.