Ma nagyban pakolásztam a bőröndöket, amikor kezembe kerültek az új szárijaim. (Rendben, még mindig van pakolásznivaló, mert hoztunk egy csomó olyan dolgot, ami olcsóbb ott, vagy itt nincs, és Sanjay biztos ami biztos alapon en gros vásárol. Akinek baja van vele, hogy másfél hét után még mindig nem pakoltam el "örökre" a bőröndöket, az irjon haza. Slussz.)
Ott persze megállt a tudomány, mert muszáj-muszáj volt felpróbálni őket. És aztán megcsodálni még párszor. Ha már ott voltam, előszedtem azt a pár bizsut, amit ott fillérekért vettem, és ... nőből vagyok, na. Lúdanyó beledobált készitésemkor még egy jó adag ázsiai ruhaszeretetet a kotyvalékba, mert rajongok értük. Most őszintén, mutasd meg nekem azt a felnőtt nőt, aki Dubaiban elment volna azok mellett az édes arab karperecek mellett, amiből hatot lehetett kapni 3 euróért. Szinesek, és csilingelnek, ami a halálom. Arabian princess day at work for everyone!
http://www.youtube.com/watch?v=8otX5mwC-0E
Vissza a kályhához: úgy gondoltam ma irok az ottani ékszerekről. El se hiszitek mi mindent magukravesznek az indiai nők. A kulcsszó a mindenben rejlik. A legnagyobb társadalmi esemény természetesen az esküvő, ergo arra aztán válogatás nélkül, amilyük van. Lehetőleg arany és értékes. A szári 20 év felett szinte kötelező. Ha megengedheted magadnak, akkor selyemszári. Nem kell hasraesni, nem is olyan drága mint ahogy hangyik, sőt. Aztán ha megvan a szári, vidám szinekben, akkor magadraboritod az ékszeresládádat. Nem számit mi mivel megy, kit érdekel.
Most elárulok egy titkot. Szokás a friss feleségnek a férje családjától ékszereket kapni, amire évekkel előre gyűjtögetnek. Ennyi aranyat egy rakáson... ahogy apum mondta nálunk Romániában szerencsére nem szokás. :) Nem csúnyák, egyáltalán, csak azt nem értettem, hogy a pénteki bulihoz miért kell az egészet magamravennem. Három vastag nyaklánc, egymás hegyén-hátán. Aztán megláttam a többi nőt, akik mind magukravették a teljes ékszerüzletet. Nem éppen egy Madhuri Dixit a Devdas filmből, csak majdnem. (Most tudtam meg egyébként, hogy az x-et ks-nek ejtik. Vagyis szegény szinésznőt, elnézést a kifejezésért, Madhuri Diksit-nek hivják. Igy, ahogy olvasod. A gyengébb lelkületű olvasók kedvéért kihagytam a C meg H betűket a névből, de igény szerint beilleszthetők. No comment)
A fején egyébként az ott egy tikli. Viccesebb szó nem is kell, igaz? Általában az első kérdés az, hogy hogy is áll ott meg. Nem Apuka, nem szegecselőpisztollyal. Sőt, pillanatragasztó sem kell hozzá. A titok az, hogy van a végén olyen cuccos kicsi horog, amit a hajtűbe kell beleakasztani. Aztán meg vigyázni, hogy a helyén maradjon. A karperecet cshurinak hivják. Igen, mint a verebet ahogy mondod, amikor meg vagy hülve. A gyűrű angti, akkor jó, ha legalább öt ujjadra jut. A különálló, áttetsző sál, ami a válladra-fejedre kerül az a dupatta. Nem ékszer, de gyakorlati hasznát tekintve mégis az. Másra úgysem jó. Szóval rajtam volt a tikli, a cshuri, a harom nyaklánc, a rendes két gyűrűmön kivül még kettő és szerintem úgy néztem ki, mint akire ráhányt Bollywood. Már meg sem lepődtem volna egy zenés magánszámon. Ha kérhetem, a Aaja Nachle legyen, mert az az egyedüli, amit valahogy is táncolni tudok. Szeretem azt a számot! Aaja nachle - gyere táncoljunk!
Ott persze megállt a tudomány, mert muszáj-muszáj volt felpróbálni őket. És aztán megcsodálni még párszor. Ha már ott voltam, előszedtem azt a pár bizsut, amit ott fillérekért vettem, és ... nőből vagyok, na. Lúdanyó beledobált készitésemkor még egy jó adag ázsiai ruhaszeretetet a kotyvalékba, mert rajongok értük. Most őszintén, mutasd meg nekem azt a felnőtt nőt, aki Dubaiban elment volna azok mellett az édes arab karperecek mellett, amiből hatot lehetett kapni 3 euróért. Szinesek, és csilingelnek, ami a halálom. Arabian princess day at work for everyone!
http://www.youtube.com/watch?v=8otX5mwC-0E
Vissza a kályhához: úgy gondoltam ma irok az ottani ékszerekről. El se hiszitek mi mindent magukravesznek az indiai nők. A kulcsszó a mindenben rejlik. A legnagyobb társadalmi esemény természetesen az esküvő, ergo arra aztán válogatás nélkül, amilyük van. Lehetőleg arany és értékes. A szári 20 év felett szinte kötelező. Ha megengedheted magadnak, akkor selyemszári. Nem kell hasraesni, nem is olyan drága mint ahogy hangyik, sőt. Aztán ha megvan a szári, vidám szinekben, akkor magadraboritod az ékszeresládádat. Nem számit mi mivel megy, kit érdekel.
Most elárulok egy titkot. Szokás a friss feleségnek a férje családjától ékszereket kapni, amire évekkel előre gyűjtögetnek. Ennyi aranyat egy rakáson... ahogy apum mondta nálunk Romániában szerencsére nem szokás. :) Nem csúnyák, egyáltalán, csak azt nem értettem, hogy a pénteki bulihoz miért kell az egészet magamravennem. Három vastag nyaklánc, egymás hegyén-hátán. Aztán megláttam a többi nőt, akik mind magukravették a teljes ékszerüzletet. Nem éppen egy Madhuri Dixit a Devdas filmből, csak majdnem. (Most tudtam meg egyébként, hogy az x-et ks-nek ejtik. Vagyis szegény szinésznőt, elnézést a kifejezésért, Madhuri Diksit-nek hivják. Igy, ahogy olvasod. A gyengébb lelkületű olvasók kedvéért kihagytam a C meg H betűket a névből, de igény szerint beilleszthetők. No comment)
A fején egyébként az ott egy tikli. Viccesebb szó nem is kell, igaz? Általában az első kérdés az, hogy hogy is áll ott meg. Nem Apuka, nem szegecselőpisztollyal. Sőt, pillanatragasztó sem kell hozzá. A titok az, hogy van a végén olyen cuccos kicsi horog, amit a hajtűbe kell beleakasztani. Aztán meg vigyázni, hogy a helyén maradjon. A karperecet cshurinak hivják. Igen, mint a verebet ahogy mondod, amikor meg vagy hülve. A gyűrű angti, akkor jó, ha legalább öt ujjadra jut. A különálló, áttetsző sál, ami a válladra-fejedre kerül az a dupatta. Nem ékszer, de gyakorlati hasznát tekintve mégis az. Másra úgysem jó. Szóval rajtam volt a tikli, a cshuri, a harom nyaklánc, a rendes két gyűrűmön kivül még kettő és szerintem úgy néztem ki, mint akire ráhányt Bollywood. Már meg sem lepődtem volna egy zenés magánszámon. Ha kérhetem, a Aaja Nachle legyen, mert az az egyedüli, amit valahogy is táncolni tudok. Szeretem azt a számot! Aaja nachle - gyere táncoljunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése