Várhatnék még pár napot, és akkor irhatnám ezt a bejegyzést, amikor jobb napom lesz majd. Két okból nem teszem. Az első az, hogy akkor lesz egy valószinűtlenül vidám blogom, ami nem én vagyok. Nem mindig. A másik egy igazán vicces mondat, mostanában olvastam, és konkrétan teljesen átérzem. "A jelenlegi gazdasági körülmények és magas energiaárak miatt időlegesen kikapcsoltuk a fényt az alagút végén". Az vesse rám az első követ, aki még sosem érezte, hogy nincs is fény csak alagút. Hallottátok már a viccet, apropó? Az optimista látja a fényt az alagút végén, a pesszimista csak a sötétet látja, a realista meg azt hogy ott jön a vonat. :) Kicsi plusz az, hogy a kalauz meg három hülyét lát a sinen nézelődni.
Szóval, rosszkedv, ok nélkül. Van már benne valamelyest tapasztalatom, tudom mit szabad csinálni és mit nem. Meg mi az, amit kell csinálni, ha akkor belegebedsz is. Volt egy nagyon jó cikk valahol, valamikor, ami szépen szájbarágósan elmagyarázta, hogyan legyen depressziós az ember lánya. Jobban tetszett ezerszer, mint azok, hogy hogyan ne. Fontos, hogy úgy érezd TE csinálsz valamit ellene. Még akkor is, ha az a valami csinálás éppen valami kerülésről szól. Ez lenne az első parancsolat az én listámon.
Tudom, hogy az elmúlt hónapban önhibámon kivül szegtem meg egy jópár szabályt, az elmúlt hétért meg csak magam rúghatom hátsófelen. Nem keltem-feküdtem rendszer szerint, mert tökös gyerek vagyok én, már nehogy ne maradhassak még kicsit ágyban, milyen hülye egyensúlyt fog az kibillenteni? Össze-vissza is lehet enni, az is jó nekem. Vitamint nem láttam egy hónapja, és akárki akármit mond, a napi egy alma vagy banán plusz maroknyi zöldség nem kárpótol. Tornázni minek, és főleg mikor... Az esti sétát, esetenkinti jógát felejtsük is el.
Legfőképpen, emberekkel beszélgetni, azt is húzhatom a listából. Nem, anyós nem számit, diákok nem számitanak beszélgetőpartnernek. A facebook maga az ördög ilyen helyzetben, hadd ne részletezzem.
Hogy rátegyek még egy lapáttal, megnéztem egy szomorú, vagyis nekem szomorú filmet. Intouchables. Remek. Masfél óránál kevesebbig birtam, bőgtem rajta mint a kisgyerekek. Az még megpecsételt két szar napot. Köszönöm, maradok a Jóbarátoknál, azt hiszem ezredszerre. És ismételgetem Dory mantráját a Nemoból. "Just keep swimming, just keep swimming"
Szóval, rosszkedv, ok nélkül. Van már benne valamelyest tapasztalatom, tudom mit szabad csinálni és mit nem. Meg mi az, amit kell csinálni, ha akkor belegebedsz is. Volt egy nagyon jó cikk valahol, valamikor, ami szépen szájbarágósan elmagyarázta, hogyan legyen depressziós az ember lánya. Jobban tetszett ezerszer, mint azok, hogy hogyan ne. Fontos, hogy úgy érezd TE csinálsz valamit ellene. Még akkor is, ha az a valami csinálás éppen valami kerülésről szól. Ez lenne az első parancsolat az én listámon.
Tudom, hogy az elmúlt hónapban önhibámon kivül szegtem meg egy jópár szabályt, az elmúlt hétért meg csak magam rúghatom hátsófelen. Nem keltem-feküdtem rendszer szerint, mert tökös gyerek vagyok én, már nehogy ne maradhassak még kicsit ágyban, milyen hülye egyensúlyt fog az kibillenteni? Össze-vissza is lehet enni, az is jó nekem. Vitamint nem láttam egy hónapja, és akárki akármit mond, a napi egy alma vagy banán plusz maroknyi zöldség nem kárpótol. Tornázni minek, és főleg mikor... Az esti sétát, esetenkinti jógát felejtsük is el.
Legfőképpen, emberekkel beszélgetni, azt is húzhatom a listából. Nem, anyós nem számit, diákok nem számitanak beszélgetőpartnernek. A facebook maga az ördög ilyen helyzetben, hadd ne részletezzem.
Hogy rátegyek még egy lapáttal, megnéztem egy szomorú, vagyis nekem szomorú filmet. Intouchables. Remek. Masfél óránál kevesebbig birtam, bőgtem rajta mint a kisgyerekek. Az még megpecsételt két szar napot. Köszönöm, maradok a Jóbarátoknál, azt hiszem ezredszerre. És ismételgetem Dory mantráját a Nemoból. "Just keep swimming, just keep swimming"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése