Réka vagyok és függő. Már egy ideje ezzel kelek, ezzel fekszem és nem tudom az anyagot kiverni a fejemből álmomban sem. Kivülről tudom az ügynökségek listáját, és majdnem a telefonszámukat is. A weboldalt az eladó házakkal óránként frissitem. Azt hiszem még egy kicsi, és a szüleim kinyomják a mobilt, amikor hivom őket.
Komolyra forditva a szót, valóban majdnem függő vagyok. Tegnap például nem is vettem észre, hogy éjjeli negyed háromra jár. A látástól vakulásig most tényleg azt jelenti, hogy addig olvasok minden után, amig a szemeim birják, és ez előfordul, hogy tiz óra egy nap.
Az gondolom nyilvánvaló, hogy szeretnénk már egy ideje elköltözni. A bankkal már megbeszéltük a kölcsön nagyságát, idejét, fomáját, stb. Zöld utat kaptunk. Aztán azt is megtudtuk mennyibe fog ez nekünk fájni, és rájöttünk, hogy nem sokkal többe, mint a jelenlegi bér. Hát akkor rajta, miért is dobjuk ki a pénzt az ablakon, ha lehet biztonságos módon házat is venni vele? A baj csak az, amit Sanjay tapintatból nem hiv "hülye balkáni/kommunista" mentalitásnak. Nem szeretem az ötletet, hogy vesz az ember egy házat, aztán, mint az emberek 95%-a itt, tiz éven belül nagyobba költözik, és igy tovább. A kölcsönnel semmi baj nem lenne, de ez plusz kiadás, és akkor miért ne most vegyük meg azt, amiben 25 év mulva is el tudjuk képzelni az életünket? A piac most a vásárlóknak kedvez úgyis. A másik gondolat meg az, hogy most veszünk egyet, ami még nagyon kényelmesen olcsó, kicsi és az állapota sem a legjobb, aztán lassan-szépen a saját igényeinkre formázzuk, majd 10 év múlva szökünk másra úgyis. De én otthont szeretnék, nekünk, meg talán az eljövendő generációnak. A fészekrakási ösztön dolgozik bennem 120%-on.
De nem csak ez, hanem az az ösztön is, amitől nagyon-nagyon utálom, ha madárnak néznek. Semmit nem tudunk a lakáspiacról, és szerencsére a bankkölcsönről sem még, de mi ketten összesen négy lábbal állunk a földön. Lehet, hogy a legtöbb idióta holland fiatal pár belemegy az itt divatos "aflossingvrij", vagyis "csak a kamatot kell fizetni" kölcsönbe, aztán 30 év alatt kigyűjtik az eredeti ár felét, kifizetik, majd a maradékra hosszabbitják a kölcsönt még 20-30 évvel. Mire nyug(nyög)dijasok, addigra alig marad a kölcsönből. Fizetnek igy átlagban 25%-al többet összesen, mint az, aki hajlandó magasabb törlesztéssel kezdeni a mesét.
Úgy néz ki megint elszaladt velem a ló. Végülis mindenkinek a saját nyomorúsága. Vissza a kályhához, mert a lényeg az, hogy mindennek utána kell nézni, ki kell számolni, és órakat utána kell olvasni, lehetőleg mindenfajta forrásból. Nem jo kizárni a fórumokat sem, azt legalább emberek irták, nem szürke irányelvek gyűjteménye.
Sok a ház a piacon, legújabb statisztikák szerint a házak 6%-a eladó éppen. Bodegravenben találtunk is két tucatot, ami belefér az árban meg a kötelező kritériumok sorába. Ennyit megnézni lehet ugyan vagy 6 hét alatt, de addig az, ami nagyon tetszik, már elkel valószinüleg. Tehát mire megnézzük, arra már nem is ugyanaz a lista van. És akkor ott van Ő. A Ház. Az egyedüli, amit egyszerre megláttunk, és mindketten azt mondtuk, na ez döfi. OK, Sanjay nem pontosan ezt mondta, de szabadforditásban ezt jelentette. A héten megnézzük, ha szép és jó, alkudni lehet rajta, akkor megvan az álomlakás... Pediga az aranyszabály mindig az, hogy nem szabad egy házba beleszeretni. Mi csak remélni tudjuk, hogy az érzés kölcsönös. Drukkoljatok!
Komolyra forditva a szót, valóban majdnem függő vagyok. Tegnap például nem is vettem észre, hogy éjjeli negyed háromra jár. A látástól vakulásig most tényleg azt jelenti, hogy addig olvasok minden után, amig a szemeim birják, és ez előfordul, hogy tiz óra egy nap.
Az gondolom nyilvánvaló, hogy szeretnénk már egy ideje elköltözni. A bankkal már megbeszéltük a kölcsön nagyságát, idejét, fomáját, stb. Zöld utat kaptunk. Aztán azt is megtudtuk mennyibe fog ez nekünk fájni, és rájöttünk, hogy nem sokkal többe, mint a jelenlegi bér. Hát akkor rajta, miért is dobjuk ki a pénzt az ablakon, ha lehet biztonságos módon házat is venni vele? A baj csak az, amit Sanjay tapintatból nem hiv "hülye balkáni/kommunista" mentalitásnak. Nem szeretem az ötletet, hogy vesz az ember egy házat, aztán, mint az emberek 95%-a itt, tiz éven belül nagyobba költözik, és igy tovább. A kölcsönnel semmi baj nem lenne, de ez plusz kiadás, és akkor miért ne most vegyük meg azt, amiben 25 év mulva is el tudjuk képzelni az életünket? A piac most a vásárlóknak kedvez úgyis. A másik gondolat meg az, hogy most veszünk egyet, ami még nagyon kényelmesen olcsó, kicsi és az állapota sem a legjobb, aztán lassan-szépen a saját igényeinkre formázzuk, majd 10 év múlva szökünk másra úgyis. De én otthont szeretnék, nekünk, meg talán az eljövendő generációnak. A fészekrakási ösztön dolgozik bennem 120%-on.
De nem csak ez, hanem az az ösztön is, amitől nagyon-nagyon utálom, ha madárnak néznek. Semmit nem tudunk a lakáspiacról, és szerencsére a bankkölcsönről sem még, de mi ketten összesen négy lábbal állunk a földön. Lehet, hogy a legtöbb idióta holland fiatal pár belemegy az itt divatos "aflossingvrij", vagyis "csak a kamatot kell fizetni" kölcsönbe, aztán 30 év alatt kigyűjtik az eredeti ár felét, kifizetik, majd a maradékra hosszabbitják a kölcsönt még 20-30 évvel. Mire nyug(nyög)dijasok, addigra alig marad a kölcsönből. Fizetnek igy átlagban 25%-al többet összesen, mint az, aki hajlandó magasabb törlesztéssel kezdeni a mesét.
Úgy néz ki megint elszaladt velem a ló. Végülis mindenkinek a saját nyomorúsága. Vissza a kályhához, mert a lényeg az, hogy mindennek utána kell nézni, ki kell számolni, és órakat utána kell olvasni, lehetőleg mindenfajta forrásból. Nem jo kizárni a fórumokat sem, azt legalább emberek irták, nem szürke irányelvek gyűjteménye.
Sok a ház a piacon, legújabb statisztikák szerint a házak 6%-a eladó éppen. Bodegravenben találtunk is két tucatot, ami belefér az árban meg a kötelező kritériumok sorába. Ennyit megnézni lehet ugyan vagy 6 hét alatt, de addig az, ami nagyon tetszik, már elkel valószinüleg. Tehát mire megnézzük, arra már nem is ugyanaz a lista van. És akkor ott van Ő. A Ház. Az egyedüli, amit egyszerre megláttunk, és mindketten azt mondtuk, na ez döfi. OK, Sanjay nem pontosan ezt mondta, de szabadforditásban ezt jelentette. A héten megnézzük, ha szép és jó, alkudni lehet rajta, akkor megvan az álomlakás... Pediga az aranyszabály mindig az, hogy nem szabad egy házba beleszeretni. Mi csak remélni tudjuk, hogy az érzés kölcsönös. Drukkoljatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése