2013. július 27., szombat

Ma

Csak röviden jöttem, mert készül a mennyei fügés-kamillás fürdőm. Fogok még regélni a The Body Shopról, mert nagyon tudom szeretni, sajnos csak mértékkel, mert nem olcsó.


A mai ajánlatom egy standup: Russel Peters. A neve ellenére egy eredetilag indiai csávó, nagyon jókat mond. Igaz, 18 éven felülieknek ajánlott csak. :) Jó szórakozást!

2013. július 26., péntek

Váll-baj

Kinevezem a mai napot az egészséges váll világnapjának. Ki kell élvezni, hogy van. Mert tegnap este 10 és 11 közt az enyhén fájdogáló vállam (gondolám én a kényelmetlen alvópoziciótól azelőtti este) minden szó nélkül begyulladt. Jó kifejezés, tényleg mintha forró késsel vagdosnának, amikor akármerre mozditom a kezem. Reggelre már mozdulatlanul is piszokul fájt, irány hát a családorvos. Szerencsém van vele, általában aznapra tud már fogadni.

Megállapitotta, hogy akármerre mozgatja, fáj. Daaa, ezt én is tudtam :) Felirt gyulladáscsökkentőt, paracetamolt meg az úgynevezett "frozen shoulder"-t megelőzendő gyakorlatokat. Most a fáj és a nagyon fáj között mozgok, és filózom, milyen sokmindenre is használja az ember a vállát. Öltözés, mosdás, de bizony irás, emelés, fogmosás... szinte minden kézmozdulathoz. Nekem eddig ez nem volt nyilvánvaló, gondoltam a csukló-könyök páros elég valamennyire. Hát, majdnem semmire. Pont, mint a biológia-kémia szakos középiskola, úgy néz ki. :)

Úgyhogy akinek mozgatható, fájdalommentes vállizülete van, az körözzön egyet vele in memoriam Réka-válla és szurkoljatok, hasson a gyógyszer hamar, mert igy nagyon kellemetlen.


P.s. Az oldalbordadonor bebizonyitotta megint, hogy jól választottam: nemcsak, hogy itthon maradt ma, de hozott nekem croissont, dónátot :) és az egyetlen kávét, amit szeretek, amig a dokira vártam.  Aztán bejött velem támasznak, cocokázott a gyógyszertárig és vissza és kaptam aranyos gyógyulj meg képeslapot!:)  

2013. július 25., csütörtök

Baby love

Gyermekkorom egyik kedvenc zeneszáma, valamelyik rajzfilmből, amit valószinűleg 110X láttam hetente.


I'm not a morning person. You've been warned.

A kialvatlanság a legviccesebb dolgokat okozza. (Kis kitérő azoknak akiknek tényleg gyerekei vannak, akinél a kialvatlanság a "kevesebb, mint három óránál, három évig" kezdődik, és akik most valószinűleg utálnak, mert nálam a "kevesebb, mint hat óránál, két napig"... de ez van, nem vagyunk egyformák) Szóval, meleg van, nem lehet aludni, nyűgös az ország.

Én pedig rájöttem egy nagy dologra tegnap. Álltam este a fürdőszoba-tükör előtt és megint megjegyeztem magamnak, hogy a bőröm napról napra szépül. Komolyan, egyre kevesebb rajta az ez-az, egyenletesebb a szine, meg minden. Az utóbbi héten minden nap jobban néz ki. Csak este, de a reggeli kinézetemet nem vehetem alapul mert csipásan, zombi módra nem ér összehasonlitani. Szóval, veregettem magam vállon, hogy mennyire ügyesen turbózom az egómat, és a rendszeres arckenegetés igenis segit. Aztán észrevettem, egy bizonyos szögből, ahogy a tükörre esett a fény, hogy bizony poros. És leesett - kapaszkodjatok meg, felismerés jön - ezekkel a meleg, száraz napokkal valószinüleg fokozatosan porosabb lett. Ezért látszik a bőröm minden nap "szeplőtelenebbnek".
Azért sem mosom le!

A  másik dolog: tegnap proóbáltam a szokásos módon álomba szenderülni, hangoskönyvet hallgatva, ugyanazt a négyet variálom hónapok óta. Félálomban reagáltam is rá. Igy kezdődött egy fejezet:
"Még nem is pirkadt, amikor ajtócsapkodásra ébredtem, majd Sherlock Holmes sürgető kezét éreztem a vállamon: Ébredj, a játszma elkezdődött, siessünk."
És ekkor Réka kifakadt, őszintén, velőből jövően: "És Sherlock Holmesnak abban a pillanatban brutálisan letéptem fentebb nevezett végtagját. "

Komolyan. Ha nem ég a ház, vagy komolyabb sérülést szenvedtél, ami nem várhat reggelig - ne költs fel hajnalok hajnalán, legalábbis ne személyesen. Irj egy sms-t, azt úgyis átalszom, és igy biztonságosabb. Én szóltam...


2013. július 23., kedd

Valami és még valami

A rossz nyelvek szerint ma megfordul ez a kánikulás időszak, és lehülünk végre. Ahogy Micimackó mondaná - ejsze esőt kapunk. Az utóbbi héten igencsak szenvedtünk a nedves forróságtól. Kivánkozott a bús a trópusokra, inkább Izlandról fantáziálgattam, meg egy nyugodt alvásról, ahol nem ébred az ember lánya félóránként szomjasan és izzadtan.

Ha ez nem volt elég jó hir, megszületett a kisherceg. Épp most láttam az első képeket, ahol a szülők bemutatták a világnak és aztán hazaautóztak. Tele volt a net egy bloggal is, melyben egy nő mondja el, mennyire nem lenne Katalin hercegné. Sem most, sem általában. Én azt kötve hiszem, hogy a valamikori király édesanyja azon aggódott vajúdás közben, hogy vajon mit gondol a nép. Vagy zavarta volna az, hogy mindenki a királyi méhszájjal volt az utóbbi hetekben elfoglalva. Angliában azért eléggé tisztességesek az ujságirók és nem teszik pokollá a hirességek, főleg a királyi család életét. Foglaljuk csak össze: Katalint elvette a szerelme, akivel a látszat szerint jó a kapcsolatuk és sokat utazgatnak együtt. volt ideje meggondolni, és vállalhatott volna valamiféle karriert, ha nagyon akar. Szép, csinos, okos fiatal nő, akinek most - pont jókor, pont tökéletes körülmények közt született egy szép kisfia, akit egy ország imád. Nem kell anyagi, egészségügyi, családi gondokkal megbirkózzon - a látszat szerint legalábbis. A nagy botrány az volt eddig, hogy meglátták az emberek: vannak mellei. Emellé úgy tűnik megáldotta a párt humorérzékkel a jó sorsuk, mert igazából vicces az egész. Nem szeretném a személyes testrészeimet közhirré tétetni, de ha előfordult, hát ez van. Nem hiszem, hogy valaki is elitélné, hogy a férjével együtt mert egy szinte lakatlan szigetecskén napozni félnudistán. Na puff. Szerintem károsnak csak olyan emberek tartják katalin imidzsét, akik nagyon keserűek. Sovány? Igen. Láttátok az anyját meg a testvérét. Ők is piszkafák, genetika. A terhessége alatt sem szedett fel semmit, ma úgy nézett ki, minusz pocak,. hogy bárki elfogadná. Egy nappal a szülés után. Nem ő tehet róla, hogy pont beleillik a mesebeli királylány szerepbe, és sikerült olyan élete legyen eddig, ahogy a nagykönyvbe irják az 5 éves kislányok.

Tudjátok, mi a káros? Az, hogy az elvárások tömege megkeseriti az embert. Engem biztosan. Miután ma mazochista módon végigolvastam három ikerbabás blogot még megsirattam a képeket a kicsi hercegről. Pedig minden gyermek akkora öröm, és őszintén, szivből tudok örülni minden ilyen hirnek. De emlékeztet arra, hogy ez nem életem legszebb-legsikeresebb-legboldogabb időszaka. Elképzelem, milyen érzés lehet hazavinni a tökéletes kicsi babádat: fáradt vagy, valószinű mintha összevertek volna, és talán nem is fogod fel, mi is történik veled. De megvan a kisbabád. Anya vagy, tagja egy "klubbnak", ahogy valaki megfogalmazta. Sorra hivnak a rokonok, hogy gratuláljanak és a párod boldogan mutogatja az újszülöttet mindenkinek, aki körülvesz benneteket megértéssel és szeretettel. Ott vagy, azt éled át, amire kiskorod óta (talán mint én, kisebb nagyobb szünetekkel) vártál. És ha becsületes a szülészeti terv, akkor már talán van kapcsolatod is a kicsivel. Biztosan nem a legszebb időszak az első pár nap, a fájdalmakkal meg mindennel, bár van aki azt mondja, hogy mégis. Én nem tudom.

Csak azt tudom, hogy miután Sanjay - a világ legmegértőbb, legszeretetreméltóbb és legtürelmesebb férje a 34. születésnapja estéjén fél tizkor kidőlt, én csak aggódni tudok... és szomorú lenni. Ahogy mondják, mindenkinek megvan a maga keresztje. Nekem ez az, és nagyon kivánom már letenni, mert nehéz. vannak napok, amikor nem szeretnék én lenni. Amikor kivánom mások keresztét, mert azt sokkal jobban tudnám - szerintem - hordozni. Nem hiszem azt, nem tudom elégszer leirni, hogy Isten a problémákat próbából adja. Nem akar ő rosszat senkinek, és ha már van probléma elég a világban túl kell élni és várni kell, amig elhozza a fényt az alagút végén. Ma csak ez az egy vers segit, ez is csak talán, hogy mégis higgyem, jó is jöhet ki a dolgokból: "A gyöngéknek gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenfajta embernek mindenné lettem, hogy minden módon megmentsek némelyeket." (Korintus 1 levél, 9. rész.)

2013. július 14., vasárnap

Békairtás

Ma békairtásnak kezdek neki. Ez Via ötlete alapján indult (lásd www.urban-eve.hu, a pontos bejegyzést nem találom éppen és lusta vagyok tovább keresni).

A lényege az, hogy mielőtt nekikezdessz naponta a feladataidnak, nyelj le egy "békát", vagyis egy nemszeretem feladatot, amit régóta tologatsz másnapra. Egyrészt igy hamar  fogynak a békák, másrészt tudod, hogy annál rosszabb feladat már nem lesz, igy felmented magad a "fene egye meg, még mindig nem csináltam meg" felelősség alól.

Személyesen általában olyan békáim vannak, amikről úgy érzem hosszú idő lesz és piszokul unalmas. Általában kijön, hogy megvan hamar és kész. Ma az alsó ablakokat akarom lemosni, kicsit csinositgatni a kertet és kimosni meg elrakni a pohárszettet, amit ajándékba kaptunk pár hete, és még mindig a dobozban ül. Drukkoljatok. Meg irjátok meg, kinek mik a békái. :)

2013. július 13., szombat

Film, film, film

Rövid leszek - mondta a kigyó, majd a sinekre vetette magát. :) Egyik legjobb favicc, amit valaha hallottam, és a mai mottóm is.

Két filmet ajánlanék, de előbb jöjjön a rossz hir. A pocsék filmek listája folytatódott, mikor is múlt héten elmentünk az After Earth (A Föld után) cimű mesteralkotásra. Akkor sem fogom a rendezőre, mert M. Night Shyamalant még az ág is húzza, és akitől a Hatodik érzéket kaptuk... annak jár egy kis megbocsátás. Nekem is szarul megy a munkám ezekben a hetekben, neki már évek óta, de van ilyen. Rövid ismertető a filmről: Az emberiség már nem a Földön, hanem egy veszélyes helyen él, ahol az Ursa (nem a sör Ursus, hanem egy medvére még véletlenül sem emlékeztető vadállat, amely hót süket-vak-néma, de a félelmet azt kiszagolja) Will generális nagyobbik gyerekét a kisebbik szeme láttára ölte meg. Évek múlva Will-fapofa meg a poszttraumatikus-stressz-Jaden-fia apa-fiú kapcsolatépitésnek álcázott hadművelete közben véletlenül a Fölre kerülnek, és egyedül a fiú tudja megmenteni az életüket. Ezért kell végignézzen két óra unalmas filmet bocsi, úgy értem végigharcolja magát az extrémmé vált világunk 100 km-én. Közben ugrunk az időn, teren és logikán át össze-vissza. Jó filmötlet volt, rossz kezekben.

A két jó film, amely megtörte a hosszú kinlódásunkat: Now you see me (Szemfényvesztők) és az Én, a robot. Az első egy nagyon vagány, friss szemléletű, egész család által élvezhető film négy illuzionista négy nagy fellépéséről. A második egy sci-fi, messze ugyan a cimét adó Asimov kisregénytől, de ha másért nem, azért érdemes megnézni, hogy lássuk mit is tud Willy Smith, ha nagyon akar. Azt azért megjegyzem, hogy elitélem a rendezőt: képes volt majd' az egyetlen nagy irói művet kiforditani, amit valaha a technológia jó oldaláról irtak. Asimov robotjai igazi társai az embernek, kedvesek, aranyosak, képtelenek bántani bárkit is, és sosem fordulnak ellenünk. Na, nem baj, azért a film érdekes. Amit még feltétlenül megnézünk a jövő hetek folyamán : A dolphins tale, The Lorax, és a Hotel Transylvania... Drukkoljatok, legyenek jók.