Annyira lelkes vagyok kedd este óta, hogy alig vártam, irhassak már végre.
Már sok-sok éve tervezem, hogy beiratkozok hastáncra, de ironikus módon eddig nem sikerült. Kolozsváron tudtommal bezárták az iskolát, ahol hastáncot is oktattak - pont mielőtt megkezdtük volna az egyetemet. Aztán azóta talán újra van, de az már engem nem melegit. Eljöttem ide, és pont az egyetem mellett volt a sportterem. Újra terveztem akkor, hogy találok egy hastáncórát, hát nem volt első évben. Másodikon meg akkor inditották meg, amikor én abbahagytam a mesterit. Valahogy eddig sehogy nem jött össze. Idén végre-végre megtaláltam az egyedüli tánciskolát a környéken, ahol hastáncórák is vannak. Már júliusban feliratkoztam, és alig vártam a szeptemberi kezdést.
Egyébkint még középiskolában jártam táncórákra, latin meg klasszikus táncok, de azok alatt valahogy tipikus tornaóra érzésem volt. Sosem felejtem el, mennyire botladoztam, és mennyivel lassabban ment, mint mindenki másnak. Azért semmiért nem adnám, hogy nagyon kicsit tudok azért táncolni... Kolozsváron még meg is látogattunk egy Bátoris (?) táncórát, de persze ott is boldogtalankodtam. Már többször mondták, és sokan, hogy nincs ritmusérzékem, hiába próbálkozom. És megmondom őszintén, szégyelltem mindig, mert sokat gyakoroltam, és nagyon motivált a dolog.
Csoportos tevékenységektől valahogy igy el is vesztettem a kedvem, amig nem jött a jógaóra. Mivel más itt a "faluban" nemigen van, beiratkoztam egy évvel ezelőtt jógára. (Kijelenteném itt és most, ez nem az a ooooooooommmmmmm jóga, vagyis megnéztem előre: nem a jóga spirituális részét oktatják.) Kellemes meglepetés volt, pedig nagyon izgultam. Minden ment, annyira, hogy engem, a kétbalkezes-kétballábas sport antitalentumot megdicsértek, és megkérdezték többen, hogy mennyi ideje jógázom (semennyi) vagy akkor milyen sportot űztem ezelőtt (én?? ne viccelj!). Visszaadta az önbizalmam egy jó részét. Sőt, annyira ment a dolog, hogy fél év után kinőttem. Már nem kötött le, túl egyszerű lett. Igy álltam át a nem mellékesen jóval olcsóbb www.myyogaonline.com - ra, és azóta onnan válogatok.(Na nehogy azt higgye valaki is, hogy most nem a kezdő sorozatból, dehogynem. Keményebb a jóga, mint valaha hittem volna :) )
Jó hosszú kerülő után elértem tehát a szeptemberi tervezett hastánckezdéshez. Amilyen szerencsém van, elnapolták novemberre. Most kedden bepakoltam a sporttáskámba, kiizgultam magam és Sanjay elvitt a tánciskoláig. Ott kiderült, hogy a "kevert csoport" egy jól összeszokott, évek óta együtt táncoló 50-60 év körüli közösséget takar. Hazudok, mert van két lány velem egyidős, és egyikük ugyancsak új, de nem teljesen kezdő. És most jön a szurprájz, nagyon, kimondhatatlanul élveztem az órát. Folyt rólam a viz, és amit mások gyakoroltak, azt nekem ott kellett megtanulni, de úgy néz ki engem erre teremtettek, mert jól megy. Lassan, de jól. És annyit, de annyit kacagtam magamon is meg mindenen az óra alatt... lehet Sanjay érezve, hogy izgulok valamit tett az esti teámba? :) nem tudom, de nem is érdekel. Remekül éreztem magam, szuper volt hastáncolni, tényleg nem éreztem, hogy akárki is figyelné, mennyire jól-rosszul csinálom a dolgokat. Még a sok tükör sem zavart, pedig ismerjük el, termetes hátsóm van. De tudod mit? Miután több hatvan éves, messze sem tökéletes testalkatú nő hasat nem takaró felsőben végiglibegi az órát, és senkit nem zavar, főleg őket nem... Hát, kérlek szépen, nőies domborulataim vannak.
Mindent összevetve csodás önbizalomlökettel, kellemesen elfáradva, fülig érő szájjal és nagyon enyhe mélyizomlázzal végződött a hastánc. Bárcsak lenne minden nap!
Már sok-sok éve tervezem, hogy beiratkozok hastáncra, de ironikus módon eddig nem sikerült. Kolozsváron tudtommal bezárták az iskolát, ahol hastáncot is oktattak - pont mielőtt megkezdtük volna az egyetemet. Aztán azóta talán újra van, de az már engem nem melegit. Eljöttem ide, és pont az egyetem mellett volt a sportterem. Újra terveztem akkor, hogy találok egy hastáncórát, hát nem volt első évben. Másodikon meg akkor inditották meg, amikor én abbahagytam a mesterit. Valahogy eddig sehogy nem jött össze. Idén végre-végre megtaláltam az egyedüli tánciskolát a környéken, ahol hastáncórák is vannak. Már júliusban feliratkoztam, és alig vártam a szeptemberi kezdést.
Egyébkint még középiskolában jártam táncórákra, latin meg klasszikus táncok, de azok alatt valahogy tipikus tornaóra érzésem volt. Sosem felejtem el, mennyire botladoztam, és mennyivel lassabban ment, mint mindenki másnak. Azért semmiért nem adnám, hogy nagyon kicsit tudok azért táncolni... Kolozsváron még meg is látogattunk egy Bátoris (?) táncórát, de persze ott is boldogtalankodtam. Már többször mondták, és sokan, hogy nincs ritmusérzékem, hiába próbálkozom. És megmondom őszintén, szégyelltem mindig, mert sokat gyakoroltam, és nagyon motivált a dolog.
Csoportos tevékenységektől valahogy igy el is vesztettem a kedvem, amig nem jött a jógaóra. Mivel más itt a "faluban" nemigen van, beiratkoztam egy évvel ezelőtt jógára. (Kijelenteném itt és most, ez nem az a ooooooooommmmmmm jóga, vagyis megnéztem előre: nem a jóga spirituális részét oktatják.) Kellemes meglepetés volt, pedig nagyon izgultam. Minden ment, annyira, hogy engem, a kétbalkezes-kétballábas sport antitalentumot megdicsértek, és megkérdezték többen, hogy mennyi ideje jógázom (semennyi) vagy akkor milyen sportot űztem ezelőtt (én?? ne viccelj!). Visszaadta az önbizalmam egy jó részét. Sőt, annyira ment a dolog, hogy fél év után kinőttem. Már nem kötött le, túl egyszerű lett. Igy álltam át a nem mellékesen jóval olcsóbb www.myyogaonline.com - ra, és azóta onnan válogatok.(Na nehogy azt higgye valaki is, hogy most nem a kezdő sorozatból, dehogynem. Keményebb a jóga, mint valaha hittem volna :) )
Jó hosszú kerülő után elértem tehát a szeptemberi tervezett hastánckezdéshez. Amilyen szerencsém van, elnapolták novemberre. Most kedden bepakoltam a sporttáskámba, kiizgultam magam és Sanjay elvitt a tánciskoláig. Ott kiderült, hogy a "kevert csoport" egy jól összeszokott, évek óta együtt táncoló 50-60 év körüli közösséget takar. Hazudok, mert van két lány velem egyidős, és egyikük ugyancsak új, de nem teljesen kezdő. És most jön a szurprájz, nagyon, kimondhatatlanul élveztem az órát. Folyt rólam a viz, és amit mások gyakoroltak, azt nekem ott kellett megtanulni, de úgy néz ki engem erre teremtettek, mert jól megy. Lassan, de jól. És annyit, de annyit kacagtam magamon is meg mindenen az óra alatt... lehet Sanjay érezve, hogy izgulok valamit tett az esti teámba? :) nem tudom, de nem is érdekel. Remekül éreztem magam, szuper volt hastáncolni, tényleg nem éreztem, hogy akárki is figyelné, mennyire jól-rosszul csinálom a dolgokat. Még a sok tükör sem zavart, pedig ismerjük el, termetes hátsóm van. De tudod mit? Miután több hatvan éves, messze sem tökéletes testalkatú nő hasat nem takaró felsőben végiglibegi az órát, és senkit nem zavar, főleg őket nem... Hát, kérlek szépen, nőies domborulataim vannak.
Mindent összevetve csodás önbizalomlökettel, kellemesen elfáradva, fülig érő szájjal és nagyon enyhe mélyizomlázzal végződött a hastánc. Bárcsak lenne minden nap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése