Már hónapok óta fel vagyok-vagyunk háborodva Lehel iskola ügyein, de mostanra már nem birom még magamban tartani sem. Most pont egy éve, hogy Anyukájék átvitték az öcsémet a 18-as iskolából az Unireaba. Nem szivesen tették, de a helyzet tarthatatlan volt.
Ötödik közepén behoztak a 16 gyereket számláló osztályba 6 másikat. Az, hogy roma származásúak voltak, nem érdekelt senkit, minket meg főleg nem. Volt már az osztályban két cigány gyerek, rendes szülőkkel, akikkel mindenki jól kijött. A probléma az volt, hogy az új csapat többszörösen bukott, 13 éves, irástudatlan kisdiákokból állt. Még azt is megsúgták, hogy már nincs hova rakják őket, csak azért engedték át ötödikbe a másik iskolában, hogy szabaduljanak tőlük. Persze a nyelvezet, amit tőlük tanultak az öcsémék, nyomdafestéket nem tűr. Mitöbbb, kiderült, hogy egyikük autófeltörő banda tagja.
Kérvényezték a szülők mindenhol, minisztériumig elmenve, hogy csak pár hátrányos helyzetű gyerek kerüljön az eleve kis osztályba, mert másképp nem fejlődik senki semmit. Igérgettek mindent, lezárva azzal, hogy ne aggódjanak, a lányok úgyis hamarosan férjhez mennek, a fiúk meg többet fogják kerülni az iskolát, mint bejárni. Igy segitenek a roma közösségnek? Kinek jó ez, kinek segit?
A szüleim döntöttek: nem hagyják, hogy egy olyan közösségben maradjon Lehel, ahol sok jót nem tanulhat, és ahol a tanárok ideje a tananyag és az irás-olvasás-számolás alapszintű tanitása között oszlik meg fele-fele arányban. Irány az Unirea. (A Bolyait is meggondoltuk egyébként, de mint sokhelyen hallottuk már, az egy sznob, a város nem feltétlenül jó értelemben vett krémjének a választott iskolája. Emlékszem jól, hogy a tanárok nagy része nem ekkora gyerekekre specializálódott.) A probléma pedig ekkor kezdődött igazán.
Ötödik közepén behoztak a 16 gyereket számláló osztályba 6 másikat. Az, hogy roma származásúak voltak, nem érdekelt senkit, minket meg főleg nem. Volt már az osztályban két cigány gyerek, rendes szülőkkel, akikkel mindenki jól kijött. A probléma az volt, hogy az új csapat többszörösen bukott, 13 éves, irástudatlan kisdiákokból állt. Még azt is megsúgták, hogy már nincs hova rakják őket, csak azért engedték át ötödikbe a másik iskolában, hogy szabaduljanak tőlük. Persze a nyelvezet, amit tőlük tanultak az öcsémék, nyomdafestéket nem tűr. Mitöbbb, kiderült, hogy egyikük autófeltörő banda tagja.
Kérvényezték a szülők mindenhol, minisztériumig elmenve, hogy csak pár hátrányos helyzetű gyerek kerüljön az eleve kis osztályba, mert másképp nem fejlődik senki semmit. Igérgettek mindent, lezárva azzal, hogy ne aggódjanak, a lányok úgyis hamarosan férjhez mennek, a fiúk meg többet fogják kerülni az iskolát, mint bejárni. Igy segitenek a roma közösségnek? Kinek jó ez, kinek segit?
A szüleim döntöttek: nem hagyják, hogy egy olyan közösségben maradjon Lehel, ahol sok jót nem tanulhat, és ahol a tanárok ideje a tananyag és az irás-olvasás-számolás alapszintű tanitása között oszlik meg fele-fele arányban. Irány az Unirea. (A Bolyait is meggondoltuk egyébként, de mint sokhelyen hallottuk már, az egy sznob, a város nem feltétlenül jó értelemben vett krémjének a választott iskolája. Emlékszem jól, hogy a tanárok nagy része nem ekkora gyerekekre specializálódott.) A probléma pedig ekkor kezdődött igazán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése