Látszik, hogy tavacs van, nem a madarak szerelmi életéből gondolom(de most komolyan, miért pont a mi ablakunk előtt kell a gerlepárnak a parkányon órák hosszat egymásnak bizonyitgatni , hogy szeretik egymást??? mégiscsak elvesz az angolóra komolyságából, ha közben valaki vagy valami három méterrel arrébb családot alapit!) hanem abból, hogy mindenki beteg, fáradt és depressziós. Nekem is csak szomorú dolgok jutnak eszembe naphosszat, pedig ma van a hároméves házassági évfordulónk. Sütöttem rántott csirkemellet, mellé meg sajtos krumplipure lesz a menü, mert Sanjay ezt szereti. Az idei nyaralást szülőlátogatás fogja kiváltani, szabadnap hiján meg elvesszük, amit adnak (Királynőszülinap, szabadnap április harmincadika) és városlátogatni megyünk a hétvégén Antwerpenbe, Belgiumban. Két nap ebben a csodálatos városban, aminek csak a vonatállomása a világ 10 legszebbje közt van számontartva. Egyelőre nincs még kész a terv, de biztos látni akarjuk a Miasszonyunk Katedrálist, a Rubens Házat, az állatkertet, mely a világ egyik legrégebbi állatkertje és talán a MAS múzeum is belefér.
Szóval baj nincs Amin rengeteget filózok mostanság az épp egy könyv. Valahogy szinte mindig egy könyv hozza ki az elfelejtett ezt-azt az emberből. "Beszélnünk kell Kevinről" Háromnegyedénél becsuktam, és betettem az ágy alá. Nehéz volt nem elővenni, mert olvastatja magát. De többet már nem akarok hallani Kevinről. Vagyis akarok, de nem tesz jót az egészségnek. Ezt az az ember mondja, aki pl a Mesterségem a halál könyvet receptre irná, mert azt el kell olvasni, akkor is ha belebetegedsz pár hétre. De ezt nem. Pedig beszélnünk kell, és úgy érzem jó sokat kell beszélnünk Kevinről, aki ugyan kitalált karakter, de sajnos nagyon sok Kevin szaladgál a világban.
Kevin az a fiú, aki bemegy egy szép nap az iskolába fegyverrel a kezében, és lelő találomra egy tucat diákot. A könyv édesanyja édesapjához irt leveleiből épül fel. Egy intelligens, empatikus nő, aki mindig is érezte, hogy baj van Kevinnel. Ez az egyedüli hibája a könyvnek. Igen, nagyon érdekes latolgatni, hogy a nyilvánvalóan pszichopata gyermek hogyan viszonyul kiskorában a szüleihez, testvéreihez és társaihoz. Feláll a hátadon a szőr, ahogy olvasod, mert annyira nyilvánvaló, már kicsi korától fogva, hogy nem érdekli semmi és empátiára képtelen a fiú, de közben nagyon intelligens, igy a saját apját is abban a hitben ringatja, hogy ő egy normális kisfiú. Az anyját, aki vele van 24 órában, már nem tudja és nem is akarja megtéveszteni. Ez szüli a fő feszültséget a nő és férje közt, ami aztán magas fallá változik idővel. Ez is téma, és erről is beszélnünk kell, nagyon is. Úgy érzem egy gyereket mindkét szülő egyformán, többnyire egyformán kell akarja, és sokat kell biztos dolgozni rajta, hogy nem a gyerek az első. Nagyon sok, nagyon okos ember mondta már, hogy mennyire rossz, ha a házastárs kerül a második, vagy sokadik helyre, és a gyerekeink a központ. A legjobb dolog amit adhatunk nekik az amúgyis egy stabil párkapcsolat adta biztonságérzet, hogy anya és apa szeretik egymást. Meg az se kutya, ha otthonról úgy indul el a kis ember, hogy tudja, mi kell az egészséges emberi kapcsolatokhoz, hogy kell megoldani a problémákat és úgy általában mi a sikeres házasság titka. Szóval Kevinéknél nem igy volt. Apa sohasem vette észre igy, és nem akarta sosem elhinni, hogy baj van. De ha elhitte volna, akkor is... mit lehet tenni. Agonizált az édesanya gyerekvállalás előtt, hogy mi lesz, ha beteg a baba. Azt hiszem mindenki, aki meggondolja a családalapitást, elgondolkozik ezen. Huszonévesek vagyunk, a gyakori genetikai betegségek esélye kicsi. De mégis, mi van ha... Arra sosem gondol az ember, hogy mi van ha - és most legyünk finomak - az új családtag személyisége nem épp a legkedvesebb. Én úgy érzem, hogy még el kell jussak arra a szintre, amikor nem "babát" szeretnék, hanem hisztiző kétévest, szemtelen kamaszt és problémás fiatal felnőttet is.
Nem egy Kevint, arra sosem készülhet fel az ember. Egy édesanya nyilatkozott egyszer egy újságnak. "Egészen mostanig boldog eseményként emlékeztem a napra, amikor megszültem a fiunkat. Most nem tudom, hogyan gondoljak már rá " A 24 éves fia hat ember ölt meg egy szép napfényes szombat délelőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése