Mikor elég?

Ezen az egy kérdésen agonizáltan azt hiszem egész életemben. Mikor elég a tanulással töltött idő, mikor vagyok elég jó valamiből, mikor töltök elég időt a szeretteimmel ahhoz, hogy elégedettek és boldogok legyenek...

Mostanában sokszor a mikor elég a házimunkából cimű örökzöld sláger megy. Olyan nincs, hogy végeztem a házzal. Megcsináltam mindent, amit emberileg lehetséges volt. Olyan van csak, hogy elegem van, több nem kell, torkig vagyok már vele, és társai. Megint Sanjayt idézem, de jókat mond, nem hiába mentem hozzá: a nők mindig úgy érzik, hogy valamiből többet kellene csinálni. Azt hiszem, még mindig a világosabbik oldalt képviselem, ha úgy érzem én nem érem el az elég szintet. Most például a tökéletes háziasszony asztalteritőket mosna, vasalná az ingeket és beinditaná még egyszer a mosógépet, elmosogatná azt a pár tányért,kiszedné és tisztitaná a mosogatógépet, szortirozná a ruhákat, port törölne, porszivózna, felmosna, fürdőpolcot tisztitana, csempét és zuhanyfülkét sikálna, ablakot mosna, ablakkeretet póktalanitana, ebédet főzne, fonott kalácsot sütne és végül szemetet szortirozna, hogy végre megszabaduljunk a sok papirtól. Ehelyett itt blogolok, és ramatyul érzem magam miatta. De ha bevallom őszintén, ez igy összesen 10 óra munka.

Meg lehet kövezni, de nálam ez is matematika: az elég az a tökéletesnek valami 80-85%-a. A baj csak az, hogy általában úgy érzem, én valami 15%-nál mozgok. Relativ ez is, mint minden. Aki nem igy van vele, jelentkezzen, szivesen vennék ötleteket, hogy lehet abbahagyni. Mert állandóan a teljesitménykényszer árnyékában élni nem valami szórakoztató. Van egy barátnőm, és most nem mondok nevet, de amúgy biztos nem ismeritek, akinél mindig áll a bál. Gyerek előtt is állt, most is. Rosszabb, mint nálunk valaha is volt, szabályosan lépkedni kell a dolgok közt, állandóan. És emellett egyik legkedvesebb, legaranyosabb, legkiegyensúlyozottabb nő, akit csak elképzelhetsz, semmiben nem kell megváltoznia. Mert nem ez a prioritása, és nem zavarja.

Nem a ruha meg a rendezett ház teszi az embert szerethetővé... de ha az megvan, a barátaid tömkelegét biztos megfelelően iriggyé. Hátha amikor meglesz a saját házunk a nem olyan távoli jövőben, majd lesz helye mindennek. Addig gyüjtöm az ötleteket és görcsölök. Szeretném tudni pl. Annamari titkát, amitől olyan otthonos, csinos és rendes a háza. Vagy jöhetne tartani nekem egy mesterképzést pár hétre, hogy mit kell, mikor kell megcsinálni, és hol az elég.  :) Ez pedig ajánlattételnek(és meghivásnak - OPEN ticket, nem jár le :) )  minősül. Addig is marad a kép.