Fekete-feher-igen-nem

A szülési szabadságom egy részét - sőt, mostanában egyre nagyobb részét - remeteként éltem meg. Nem tudom, miért, de egyszerűen be szeretnék gubózni a hálóba és olvasgatni meg aludni van csak kedvem. Azt mondják ez normális a terhesség vége fele. Azt ne is mondjam, mert mindenki tudja, hogy aludni éjjel nem igazán lehet nagy pocakkal és rugdalózó babával odabent, igy nappal mindig ledőlök egy kicsit. Na, de nem is ez lenne a téma, hanem egy tanácskérés. 

Szemben van egy kedves, velünk egyidős szomszédasszonyom, akivel nagyon jól kijövünk. Már évek óta összeülünk néha, havonta egyszer-kétszer, beszélgetni, teázni egyet, ő is angolt tanit, igy megosztjuk a tapasztalatokat, ilyesmi. Az utolsó időben szinte hetente találkoztunk, és kezdett kicsit sok lenne. Nagyon aranyos nő, barátságos, szinte túl segitőkész, de enyhén hiperaktiv, és nyomulós is kicsit. Nagy baráti köre van, ezért gyakran előfordul, hogy hozza a barátnőjét, ismerősét, stb. magával, és aztán a vadidegenek előtt folytatja azt a személyes beszélgetést, amit abbahagytunk azelőtt. Mielőtt megköveznétek, azt is kell tudni, hogy jó holland módjára magáról sokkal visszafogottabban mesél, igy többször én vagyok a téma. Én meg ugye nem tudom befogni a számat, igy mondtam olyanokat is, amit azért egy kedves ismerőssel lehet kevésbé beszélne meg az ember - de eső után köpönyeg, meg tényleg nem rosszindulatú a csaj, csak kicsit összezavarodott mások magánszféráját illetően.  Azt már nem is mondom, hogy makacsul ragaszkodik hozzá, hogy menjünk ide-oda együtt, gyakran hosszan és rendszeresen: "ha holnap nincs időd, akkor holnapután, vagy azután, vagy azután, miért nincs időd, mit csinálsz, ja, csak a férjeddel lennél, biztos tud nélkülözni egy órára, jót tesz neked a séta, takaritani lehet maskor is, nem beszélhettek a szüleiddel később... szóval értitek."

Ez még jobban kiéleződött az utóbbi hetekben. Irtam neki egy sms-t valamelyik héten, hogy "holnap nem tudok teázni, mert nagyon fáradt vagyok és ki szeretném pihenni magam. Majd irok meg pár nap vagy hét múlva, amikor virgoncabb vagyok,  addig is vigyázz magadra." Ez volt egy keddi nap, amikor szerda délután fél háromra volt a találkánk leszögezve. Visszairta, hogy ok, jó pihenést. Másnap találjátok ki csenget fél háromkor az ajtón. A szomszédasszony, meg egy idősebb barátnője, hogy erre sétáltak, csak egz csokor virágot adnának be, ami egy meseszép gesztus, és beugranának pár percre - ami akkor nem tűnt meseszépnek. Tudom, tudom, tiszta HP vagyok, és Shrek hozzám képest egy vendégszerető tündér, de rosszul esett, hogy - miután éppen ebédeltünk, babaruhát rendeztem, stb, nem dőlhetek le egy kicsit aludni, és fájt a hátam is megfelelően. Arról ne is beszéljünk, hogy nem volt elmosogatva, és pizsamagatyában voltam, mert az volt kényelmes, és foltos volt a blúzom is, mert ki takarit fehéritett diszingben? Másnál engem sem zavar, de ha valaki hozzám jön azért legalább egy folttalan, normális házi cuccban szeretek lenni. Szóval kényelmetlenül voltam, próbáltam másodpercek alatt rendet rakni és valami kardigánt magamra dobni, hogy ne nézzek ki ágrólszakadtnak. Azt ne is mondjam, hogy diszkrét utalásaim ellenére fél ötig maradtak, és akkor is egyenesen meg kellett mondjam, hogy biza nekem még aznap este tanitani kell, és lassan szedelőszködnék, mert egyszerűen elkések. A végén még megbeszéltük, hogy köszi nagyon mindent (becsszóra nagyon udvarias voltam végig!), és majd pár hét múlva hivom én telefonon. Nem jött be, és most a szerda dél és kora délutánt ő sms-el meg telefonálással tölti, én meg nem merek kijönni a hálószobából, mert meglát, hogy itthon vagyok, átugrik, aztán lőttek annak, hogy én még ma valamit is csinálok. 

Nagyon jó lenne pár jó tanács és vélemény, mert ha udvariatlan lenne a nő, akkor egyszerű, de ő tényleg barátságos okokból folytatja ezt, és egyszerűen nem tudom, hogy értessem meg vele, hogy most a fontossági sorrendben igenis a férjem áll elöl, és a kevés energiát, amim van nagyrészt a háztartás meg rendezgetés veszi el, tehát nappal igenis gyakran pihengetek. És  még szeretném nagyon, hogy legyen végre energiám a távolban levő barátaimra, mert sok embernek az, hogy skypolsz, az nem egy találka, mert nincs ott a másik fizikailag, tedd le, és majd folytatod később. Hát, az sem úgy van. Szóval, mit gondoltok?

Önök kérték: terhesgondozás összefoglaló Hollandiában

Kiemelten, csak a problémamentes várandósgondozásról tudok nyilatkozni, mert eddig - és remélhetőleg már ezután is-  az volt.

Ahogy van egy pozitiv teszted, felhivod a bábát. Szabad választás van, de általában mindenki a hozzá legközelebbihez megy, mert miért ne. Pár száz családorvos elvégzett egy bábaképzőt is, tehát választhatók igy kerültünk mi pl. a saját családorvosunk keze alá. Na, ezért nem irom, hogy szülésznőt választhatsz, mert igenis van férfi bába, aki nem szülész-nőgyógyász. Szóval, felhivtad, telefonon kiszámitottátok gyorsan, hány hétnél is tartassz, gratuláltak, majd a 8-10. hét körülre kapsz egy időpontot. Addig is telefonálhatsz, és kapsz egy csomó jó tanácsot (folsavat szedni, mit nem szabad enni-inni, stb, csak a szokásosak)

Az első alkalommal kapsz egy terheskönyvnek nem nevezhető A4-es lapot, ahova be van irva minden konzultáció. A szülésznőnél ugyanaz megvan még egyszer. Kapsz beutalót ultrahangra, hogy biztosan tudják a baba korát, majd jön ugyanaz a rutin, amit aztán minden egyes konzultáció alkalmával elismételtek: hogy vagy, van-e probléma-kérdés, vérnyomásmérés, súlymérés, méh külső tapizása, mérése, szivhanghallgatózás fa kütyüvel és/vagy dopplerrel,  kézfogás, kezicsókolom. Belső vizsgálat a 36, hétig komoly ok nélkül biztos nincs, ezután tudtommal van rendelő, ahol felajánlják, illetve megteszik, ha kéred.

Ezután ha minden OK ilyenre elmész a kb: 12-14, 16, 20, 24, 27, 30, 32, 34, 36, 37, 38, 39, 40, 41. héten. Egyedüli kiegészitő az opcionális genetikai ultrahang kérése a 20, hét körül, és ugyanekkor, meg a terhesség vége fele a vizelet fehérjeteszt, plusz az egyszeri korai vérvizsgálat, ami szexuálisan terjedő betegségekre, rózsahimlőre és vércsoportra fókuszál. Ha RH- vagy akkor küldik apukát is vérvizsgálatra. Gondolom, ha bajod van máskor is néznek, és mást is. Nekem pluszban volt a 4-6 hetenkinti pajzsmirigy-vérvizsgálat és saját kérésre 20-24 héten egy vércukorteszt. Mivel minden ok, tovább nem is kellett lépni szerencsére.

Általában a bábák lazák, sokszor fél órát-órát is eltöltenek a kismamával és papával, ha sok a kérdésed. Eddig nekünk sosem kellett sok idő, de most, a 36, héten elmondja majd a doki, mi a pálya szülés esetén, mikor kell őt felhivni, és kértük, hogy most akkor beszélhessük meg a szülési tervet is.

37 és 42. hét között született babák "normális", terminusinak számitanak, tehát ezalatt a saját szülésznőd lát el. Ugyan a 41, hét után be kell menj naponta CTG és flowmetriara (ugy tudom, de ebben nem vagyok biztos), a kórházban ezt az ottani szülésznők végzik és értékelik. Úgy tudom, fel szokták ajánlani gyakran és inszisztensen a beinditást 41, hét után, de azt - és bármi mást is - jogod van visszautasitani. Megbeszélheted pl. a saját bábáddal, hogy ő próbálkozzon a buroksapkát eltávolitani, illetve adjon tanácsokat, mivel lehet beinditani a szülést. 42. hét után tudtommal kezdenek bepánikolni a kórházban, de akkor is jogod van dönteni. A saját családorvosunk első gyereke 13 napra jött meg, és ő azt mondta nem izgultak egyáltalán.

Ezekről az utolső hetekről majd eztán tudok csak irni biztosra. :)

Érdekes volt, hogy a kórházi szülésznő (csak megjegyzésképpen: teljesen mások, mint a "kinti bábák", mert spéci képesitést kaptak a kóros esetek kezelésére) is azt mondta az ultrahang alapján nagyon nehéz, ha nem lehetetlen megsaccolni a baba súlyát. Mért pedig valami lábcsontot, hastérfogatot és fejméretet, de szerinte ez utóbbi egyrészt úgyis genetika, másrészt meg ha már lent van, teljesen eltérő lehet különböző szögekből. Tehát anyukám hiába kérdezgeti, hogy mekkorára saccolják a kicsit, mert ezzel max annyit tudnak megmondani, hogy - ha mész kéthetente valami miatt - az utóbbi két hétben megfelelően fejlődött. Ennek örültem, mert igy is úgy is stresszes a dolog, és előre miért aggódjak, ha úgyis mellé megy gyakran az ultrahang.

Erről ennyit, most pedig megyek egyet szunyálni. :))

Rebozo2

Megkaptam az engedelyt:))

Csak kép és pár szó - Rebozo

Megkaptuk a képeket a Rebozo műhelyről, gyorsan felteszek egyet, hogy lássátok, mit is lehet egy ilyen fasza kendővel csinálni. (Szerencsére nem tudtam, hogy fényképeznek, igy nem voltam agyonstresszelve miatta:)) )

Amúgy a könyv szerint ezt évszázadok óta használják a világban. És tudjátok meg, két perces lengedezés után olyan jól volt a hátam, hogy azt zongorázni lehetne. :) Ha Sanjay is beleegyezik, felteszem majd a másik kettőt a masszázsról is.

Kis ijedtség és rebozo

Eltelt az első szülési szabadságon töltött hét, és eddig jól mennek a dolgok. Igaz, dolgozgattam még, mert kellett, de a hétvégék olyan igazi lazulósak voltak, főleg a vasárnapok.

Kedden kicsit megijesztett a pici, mert hétfő estétől alig-alig mozgott, és azt is olyan lustán, igy a bába utasitására bementünk a kórházba egy ctg-re. Mindenki kedves, aranyos volt, annyit kellett csak várjunk, amig elszaladhattam a mosdóba, és már bent is voltunk az elfüggönyözött ágyon, jött az asszisztens a géppel, és kinálgatott mindkettőnket innivalóval. A baba meg úgy utálta a tappancsokat a hasamon, hogy mindjárt sűrű ugrálásba kezdett. Az ultrahangon is minden rendben volt szerencsére, mérni ugyan nem lehetett, de ugye a plusz-minusz egy kilós mérés az úgysem mond semmit. még a végén megjegyezte a kórházi bába, hogy ha akármi van, akár holnap megismétlódik ez, akár jövő héten, jöjjünk nyugodtan, inkább hiába, mint későn. Megnyugodva jöttünk haza, és csak akkor esett lett, mennyire meg voltunk ijedve - sosem lehet tudni alapon. Aznap délután mindketten ledőltünk, és a tervezett nyugodt beszélgetésből valahogy 3 percen belül kimerült alvás lett, mintha fejbevágtak volna. Azóta Dani újra mozgolódós,  szerencsére.

Múlt héten játszottunk egy csomót Echoval, és vasárnap este megnéztük Schindler listáját, hát szem nem maradt szárazon. Tegnap pedig - hosszas gondolkodás után - elmentünk egy Rebozo wörkshopra. :) Nagyon megérte, remekül éreztük magunkat. Ez egy dél amerikai kb hatméteres szőtt kendő, amit főleg masszázsra használnak, terhesség és vajúdás alatt. Az első fél óra elmélet után gyakorlatilag is kipróbáltuk a pózok nagy részét - a férfiaknak sajgott is a bicepszük utána, de a kismamák szerintem maradtak volna mind még két órára, meglepően ellazitó volt, egész frissen jöttem ki. Pedig ezt egy kendőtől nem vártam volna. :) Oldalbordadonor ugyan aktivan részt vesz a hipnobébi előkészitő programban (elolvassa, meghallgatja, kipróbálja, véleménye van, és szerintem többet tud a szülésről mint az elsőszülő anyukák fele) de ott inkább a mentális felkészülés van előtérben, mig itt megtanultunk valamit, ami fizikailag is segit, sőt, nehéz is csinálni. Szerintem ez segiteni fog, amikor úgy érzi majd, hogy nincs mit tennie. Kaptunk a végén ajándékba egy kendőt és egy kiskönyvet plusz gyakorlatokkal - az apukák örültek, hogy tudnak segiteni a tipikus hátfájában, mi meg előre élveztük az eljövendő masszázsokat.

Utóbbi hetekről

Ha majd egyszer megnövök, videoblogger leszek. Nem azért, mert húha de vonz, hanem mert igy mégiscsak kikerülnek azok a gondolatok, amik elalvás előtt, a zuhany alatt, meg egyéb laptopnak nem való helyeken foglalkoztatnak. Kép nem lesz hozzá, és valószinűleg a nagyrésze érthetetlen lesz pont fent emlitett okokból, de legalább meg leszek elégedve, hogy kint van, amit ki akartam tenni az ablakba. Abba inkább nme is megyek bele, hogy az összes blogot, amit követek rendszeresen nézem, és morgok magamban, hogy miért nem irt az illető. Mert érdekelne az élete meg a gondolatai, erre meg én havonta egyszer irok, és igy sem tudom elképzelni, hogy érdekelhet embereket ez a sok hülyeség meg apróság. Mégis, valahogy úgy érzem itt kiönthetem magamból az egészet, mert - ellenben egy párbeszéddel - nem kell azért aggódjak, hogy untatom a másikat. Ha untatja, nyilván abbahagyja az olvasást, nem? Csak mondom, nyugodtan abba lehet hagyni, vagy szökni egyet, ha nem a te témád. Ezennel megfogadom, hogy soha senkit nem fogok keresztkérdésekkel bombázni, sőt, kocsmakviz sem lesz a blogom tartalmából.

Hm, hol is kezdjem, ha már nekiültem irni. Talán elpanaszolhatom a legújabb nyavajámat, mely szokás szerint a fáradtság. Mintha rólam irták volna a terhességi könyveket: újult erővel tért vissza a harmadik trimeszterben, és mint fél évvel ezelőtt, most is úgy érzem néha, hogy ebben az életben ilyen fáradt nem voltam még, és valószinüleg perceken belül összeesek és kimúlok végelgyengülésben. Két dolog nyugtat csak: az, hogy nyolc hónapos várandósan már csak-csak nem akkora szégyen ez, és persze az internet. Ahogy azt a Bloggess mondja "internet, never change". Jó olvasni, hogy mások is ugyanazzal küzdenek, sőt sokkal paranojásabban, hátrább vannak a teendőlistán és mégsem érzik magukat totál szerencsétlenséghalmaznak. Végül is nincs is semmi a listámon, amiért a bábát felhivhattam volna programon kivül, és még elégge virgonc is vagyok ahhoz képest. Azt meg kell hagyni: amikor a kutya felébredve az édes álomból csak akkor hajlandó kitenni a pracliját a ketrecből, ha megfelelően meg lett a pocija vakargatva, és igy én vagyok kénytelen bemászni, na, az nem esik jól. És sokszor estefele, mikor felemelek valamit a földről, olyan hangokat adok ki, mint egy székrekedéses rozmár...

Mert az a tervem, hogy nem hagyok a 30. hét utánra sok tennivalót bizony megbukott, főleg a csúnya meghülésem miatt. Az sem segitett, hogy sokat késik a megrendelt babacucc, amit a terv szerint már össze kellett volna rakni, meg a fizetés, aminek egy részét pelenkázó-babakád kombóra szántunk. Azzal nyugtatgatom magam, hogy nem lesz semmi baj, jovő hét az utolsó munkahetem, és csak meglesz minden a 36. hét végére.

És most hadd dicsekedjek el az oldalbordadonorral: amig meg voltam hülve, és azóta is rendszeresen mindent intéz, amire csak megkérem és minden kivánságomra figyel. Nézzétek meg a mesebeli reggelit, amit még december végén készitett, hogy lázas-nyügös feleségét felviditsa

A képen látható csupor is ajándék volt, mire hazajöttem: detektiv csupor a neve, de én csak Sherlocknak hivom, és nem véletlenül. Sanjay pontosan tudja, mennyire oda vagyok a detektivért. Ezenfelül a fekete anyag rajta, meg a sapka mind gumiból van, tehát le lehet tenni bárhova alátét nélkül, és melegen tartja az innivalót. A napocska pedig különleges szilikonformában készült. 

És ez még nem minden, mert múlt héten meglepett egy teljes testpárnával, ami kicsit hasonlit az alábbi képre:

Az enyém hosszabb, de vékonyabb és nem mintás. A lényege az, hogy kényelmesen tudsz vele aludni, többfajta pozicióra jó, és később szoptatópárnának is megfelel. Hát, ez valami csoda, mindenkinek csak ajánlani tudom. A hátam szinte egyáltalán nem fáj azóta és jelentősen kényelmesebben alszom.

Ne itéljetek el, de ez a párna, együtt a terhespizsamámmal, felkerül a "akkor is használom, ha nem vagyok terhes, és mindenki duguljon el" listámra. Apropó, terhespizsma: mióta hüvösebbek lettek az esték november környékén egyszerűen megutáltam a nagyihálóingeket. Feljön, fojtogat feszül, és mindent tart, csak meleget nem. A H&M ben véletlenül láttam meg egy olcsó terhespizsmaalsót, mellé beszereztem egy szoptatófelsőt, és azóta boldog ember vagyok, aki alig várja, hogy legyen legalább este 8, és legálisan öltözhessen pizsamába.


Szóval, holtáig tanul a jó pap, mert ezekről egyáltalán nem gondoltam, hogy jól jöhetnének. És mégis, mekkora különbség. Most pedig szaladok is, mert olyan régen nem láttam sem a pizsamámat, sem a párnámat, hogy nagyon vágyom már rájuk :D 

2015 tervek - nem teljesen komolyan

Remek vakációm volt. Otthon töltöttem pár napot, majd rendes szokás szerint hazajöttem és a szilvesztert ágyban-párnák közt töltöttem, lázasan es jó morcosan. Negyedik év sorozatban. Most már valamennyire jobban vagyok, szerencsére.

Hogy ne felejtsem el, milyen betegen dolgozni, ma lesz az első félév utolsó órája a népi egyetemen, és szoktam ilyenkorra finomakat bevinni. Nagyon büccke vagyok magamra, mert sikerült egy mennyei püspökkenyér/ünnepi kuglóf receptet találni, ami a tegnapi főpróba alapján nem csak szép, de finom is. A második adag most sül, és készitem is a harmadikat szorgalmasan. Mindenképpen leirom később a receptet. Emellé lesz még túrós-sajtos pogácsa, tea, kávé és üditő és nagy csomag zsebkendő nekem.

Ja, és hogy mik a terveink erre az évre? Én tervezek egy könnyű, gyors szülést (dolgozom is rajta, ez meg fog érni egy-két misét), egy gyönyörű tejeskávébarna babát, sok családi és baráti összejövetelt és rengeteg négyesben (apa-anya-baba-kutya) eltöltött időt. Sanjay tervei szerint ma halat eszik vacsorára, és kb ennyi. :))

És most összefoglalva, egy ügyes képpel: