Konmari to the rescue

Dani sokkal jobban alszik - délután is - mostanság, igy végre tud zavarni ez az ipari kupi ami a házunkban van. Ha azt gondoltad, hogy egy házban mindennek jut hely, akkor tévedtél, mert ennyi hülye cucca a Vatikánnak nincs.

Igy sok gondolkodás után - mert a rendrakásba csak nem ugorhat fejest az ember, főleg, ha lusta fajtából való - a Konmari technikánál kötöttem ki. Egyszerűen imádom a gondolatát annak, hogy mikor, előreláthatóan 13 és fél év múlva kész vagyok vele marad egy bizbasztalanitott, minimalista, otthonos kuckó, ami nyugalmat sugároz, és nem minden percben azzal stresszel, hogy "na, engem is ki kellene pakolni". Jó tologató módszerrel most megvettem a könyvet, mert azzel a következő pár napban úgy tudom eltölteni a szabad óráimat, hogy közben mindenki úgy tudja, és végülis igaz is: én takaritok és rendszerezek éppen. Mert én már egy ilyen fájn háziasszony vagyok. Sőt, közben megeszem egy-egy fagyit is, mert kell az energia az ilyen mindent felforgató takaritáshoz. Különben sem várhatja el tőlem senki, hogy nagytakaritás mellett még főzzek is.

Komolyra forditva a szót, Marie Kondo fura-és-túl-hosszú-cimű könyve arról hires, hogy nem csak a praktikus, hanem az érzelmi oldaláról közeliti meg a rendszerezést. Hiába van 10000 kacat a házban, ha majd 18 év múlva talán kell, de addig is nincsen helye és csak stresszforrás. Azt kell megtartani, ami örömet okoz, mert akkor jó hangulattal nézel körbe az odúdban, és netalántán jókedvvel rakod a helyére a dolgokat.



 Az a hir járja, hogy szerinte minden használati tárgynak szüksége van a pihenésre, tehát pl a zoknikat nem osszegombolzitva, hanem kiteritve kell tartani, meg a ruhák se egymást nyomorgassák a szekrényben, mert úgy nem tudnak pihenni. Ez nem vicc volt.

Először eléggé szkeptikusan áltam a dologhoz, de végülis miért ne lehetne az ilyeneket átugrani, és azt felhasználni egy módszerből, ami nekem bejön. Mert a bazinagy szekrénysoromat nem fogom Marie kedvéért fiókosszekrényre kicserélni, ebbe bele fog kelleni törődjön. Az tetszik viszont, hogy kategoriák szerint ki kell MINDENT venni, és azután kézbe fogni, majd ami nem okoz örömet (lásd, ruha amiben szomorú bálna kinézetem van, az mehet a francba)


Amit nagyon várok, az a könyv és az iratok rész. Nem tudjátok el sem képzelni mi van az én 2*3 méteres irodámban, tiszta gáz már mindenki előtt.
Az apró bizbaszokat pedig Sanjay holttestén át kell majd kicsempésszem, mert neki MINDEN cucc olyan érthetetlen kib§szott örömet okoz, hogy az már beteges. Na de majd meglátjuk, ha odaértünk. Addig is megyek odatenni a gyereket konmarizni, hátha öt játékrengeteg helyett csak egy marad. 

Csili olé

Inkább nem mondom, mióta nem irtam, és nem magyarázom a bizonyitványom - csapjunk inkább bele a lecsóba.

Apropó, fúúúúúj, lecsó. Egyrészt sosem szerettem, de főzöm, mert Sanjay imádja, gyerek megeszi és egészséges. Ha más nem aznap szendvicset vacsorázom. Másrészt két hete végre eljutottunk a termelői vásárra, és vettünk egy nagy láda paradicsomot, és egy nagy adag paprikát is, mert milyen fasza lesz,  és olcsó. Hát joggal volt olcsó, mert itthon vettük észre, a láda aljára a jól megütögetett, félig romlott zöldségeket tették. Hurrá, nem éri már meg visszamenni veszekedni, kiválogattuk a még ehetőket, és nekifogtam a lecsónak. Maradjunk annyiban, hogy sok lecsó lett. És tudom, hogy másat is készithettem volna, de lelkesedett a család a lecsó gondolatára.
Még egy dolog: ha nem próbáltál még zöld csili pasztát az ételedben, akkor tedd meg. Sokmindenbe lehet mértékkel használni, és nagyon feldobja az összes kaját, amiben van. Általában indiai üzletből vesszük, de most azt is foztünk ipari mennyiségben, és nem is lett rossz, sőt. Szóval, itt a recept:

(Az ég szerelmére, használj hozzá kesztyűt, a kész terméket is azzal öntsd át és gondolom nem lep meg senkit, hogy gyerekektűl távol tartandó)



25-30 apró zöld csili, mosva, kb centis darabokra vágva (még egyszer, kesztyű)
6-8 gerezd fokhagyma, zúzva vagy vagdosva
1 közepes hagyma apróra vágva
1 kanál olaj
kb 3,5 deci viz
4 evőkanál ecet
1 evőkanál cukor

És most a fontos, figyelmet igénylő, bonyolult rész jön.

Olaj felhevit, csili, fokhagyma, hagyma bele. Pár perc után megy bele a viz, só izlés szerint és cukor, majd hagyod a francba főni közepes lángon kb. 15 percig. Azután megint békén hagyod, amig meghül, mehet bele az ecet, es lehet botmixerrel vagy sima mixerrel pürésiteni. Voila! A hűtőben 1 hónapig eláll, finom 1-2 kiskanál egy nagy adag bármilyen kajába. Komolyan, én a krumplipaprikásba is szoktam.

Ha nem csilit esztek csilivel és nem hadseregnek főzöl indiai kaját napi háromszor a következő hetekben akkor érdemes mondjuk negyede mennyiséget csinálni, és azt is megosztani családdal, barátokkal, kedves és kedvetlen ismerősökkel, szomszédokkal, érted. :)

Dani esete Viktorral

Dani baba 14 hónapos, ami azért fontos, mert most végre az utolsó rend oltást is megkaphatja és hivatalosan is totyogónak minősülhet. Hurrá, 4 éves vagyis itteni iskoláskoráig békénket hagy a doktornéni.

Már nem is mondhatom, hogy totyog, mert biztosan áll a lábán és vidáman járkálgat mindenfele. Cipekedik, mindig van valami a kezében, két három nagy legót össze és szétszerel, be és kipakol mindenhova, és újabban felmászik a kávézóasztalra - ennek azért nem örültünk annyira. Nagyon önálló, de puszilózni rendszeresen szokott: velünk, dadussal, macival, nyuszival és Echoval. Egyre jobban látszik, hogy kis személyisége is van. Szombaton sikertelen cipővadászatunk kellős közepén elkapott a polcról egy kisteherautót és nem volt hajlandó elengedni, sem azért, hogy legalább beszkenneljék és fizetni tudjunk vagy hogy kiszedjük a csomagból. Eddig is le-lepakolt egy polcot az üzletben, de még nem mutatott ilyen érdeklődést semmilyen játék iránt. Nyilván később kiderült nagy lelkesedésére, hogy az autó - nevezzük néven a gyereket Victor Vrachtwagen (Viktor teherautó, milyen hülye név) - beszél és énekel.

Mindig ugyanazt ad nauseam, hollandul, vidám felkiálltásokkal fűszerezve: "Én vagyok Viktor teherautó, szállj be,  gyere velem kézbesiteni a javakat, én minden nap javakat kézbesitek vidáman és mosolyogva." Én már csak azt szeretném tudni, kinek volt az ötlete ez a szöveg, és az látott-e már gyereket közelről, mert holtbizotos vagyok benne, hogy a 1-3 éves korosztály nemhogy nem használja sem a "javak" sem a "kézbesit" kifejezért, de halvány lila ibolyájuk sincs, az mi a manót jelent. És nem is kell legyen.

Ha véletlenül idetéved egy Vroem Vroem szakember, annak leirom: a gyerek a következő szavakat használja megbizhatóan: beee-beee (ezt mindenre, ami állat és mozog), brrrrum-bruuum (mindenre, ami nem állat és mozog), eeeeeeeeee (add ide-vigyel oda), eh-eh-eh-eh (éhes vagyok) és a nagy kendvenc BÁBÓÓÓÓ (ami véletlenül tényleg lábat jelent, és borzasztóan büszkén használja óránként tizszer, mert ugye minden olyan mint az uborka... és mindig meg kell emliteni, ha van a házban 10 darab bábó) és néha néha azt hogy üge (ügyes, ilyenkor megtapsolja magát és illik beszállni a buliba) meg mama (mert érdekes szó, minden osszefüggés az anyjával csupán a véletlen műve).  

Kórházasdi - első rész

Múlt keddet tehát "befeküdtünk" a kórházba. Valamiért reggel tizkor kellett ott lenni: ha azt gondolod azért, mert ilyenkor van átadás és doktor és hasonló, akkor tévedsz. A nővérke megmutatta hogyan működik a szoba, valamiért fontosnak tartják, hogy tudd miként válthatsz csatornát a tévén, azt viszont csak utólag kérdeyték, hogy szed-e valamire gyógyszert a kölök.

A babaszobák egyágyasok, a tobbiek egy vagy kettő, mind külön mosdóval. A nem fertőző gyerekek az idejük nagy részét a játszószobában töltik, ami egy óriási szoba ahol százával vannak a játékok, ott is ettünk, tehát a szobádba csak aludni jársz.

Először is leirom a jót: Dani rengeteget fejlődött ottléte alatt. Pár lépés helyett már simán lépeget eleget ahhoz, hogy ne is számoljuk. A többi gyerekkel nagyon jól kijött és napi 12 óra intenziv játéknál nem is adta alább, főleg az első két napban. A finommotorikája is jobb lett, sokáig figyelte a nagyobbakat aytán nekifogott ő is utánozni. Magyarán nagyon élvezte a társaságot.

És a feketeleves: Kedden kellett volna találkozzunk a gyerekorvossal és a pszichológussal, hogy felvázolják mit és hogyan figyelnek meg. Delután beesett az utóbbi, de pár mondatra maradt csak, az sem hasznos, a gyerekre két pillantást nem vetett, csak próbált meggyőzni, hogy menjek inkább haza éjjelre. Ezt már előre eldöntöttük, és megmondtuk: nem megyek sehova, abban vagyunk benne, hogy a második éjszaka egy közeli szobában alszom, hogy úgymond lássák hogy aludna nélkülem. Ez csak a kezdete volt annak, hogy mindenkinek: nővér, ápoló, doktor és nevelési tanácsadó el kellett mondani elölről, mi a fenéért vagyunk is itt. Éjjel gyanus is volt nekem, hogy a nővért nem lehetett elérni, és az éjjeli műszaknak fogalma sem volt, kik is vagyunk és mit is akarunk. Aztán másnap délutánra kitöltöttek egy szinkódolt űrlapot Dani viselkedéséről, ami meg sem közelitette a valóságot. (lásd: kedd reggel amikor itthon volt, tudták mit mikor csinált, vagy hogy éjjel hánytól hányig sirt, amikor szegény éppen aludt vagy forditva). Mikor a nevelési tanácsadók leültek velem, hogy megtanitsanak esti rutint kialakitani kicsit elszakadt a cérna. Nem is tudtak róla, hogy mi már kitöltöttünk tizezer kérdőívet, kipróbáltunk már húsz egyebet és ténylegesen el sem olvasták miért küldött be a doktornő. 

Mi minden történt és történik

Zajlik az élet. Ezzel zárom soraimat. :))

Rendben, hülye vicc volt. Gyakrabban le kellene üljek blogolni, mert mondanivaló akad bőven, de őszintén az elmúlt hónapban eléggé rosszul viseltem a bejövő információhalmazt és igy ami szabadidőm volt, azt általában zug-sorozatnézéseel töltöttem. Megvan egy pár kedvencem, amit rongzosra láttam, és ha nagyon összecsapnak a fejem fölött a hullámok, akkor ezzel enyhitem a szorongást. Egyáltalán nem ideális, mert hosszú távon csak árt, de engem megnyugtat ott és akkor, hogy tudom pontosan mi fog történni, és minden rendben lesz.

Szóval, Dani egyéves lett, és nagyon ügyesen fejlődik, egy csomó mindent tud már. Eddig 3-4 lépést lépeget egyedül, ha van egy kapaszkodója szivesen sétál, be nem áll a szája, annak ellenére, hogy még csak gagyog. A szótagokat mint ma vagy pa még nem használja értelmesen, de sok szót ismer, mutogat, rázza a fejét, és minden, de minden állat úgy csinál, hogy beee-beee. Elvittük az első nagyfius állatkerti kalandjára, amit szerintünk élvezett, de meglepődni csak a zebrán lepődött meg. Viszont nagy sikert aratott a hiéna (fogalmunk sincs, a sok fura állatból miért a hiéna fogta meg... kinek a pap, kinek a papné...) ami nyilván érdekes és béget. Legalábbis Dani szerint. Puszit és pacsit osztogat bőszen, az elsőpt magától tanulta meg, és nagyon aranyos, amikor reggel odabújik egy pár másodpercre hozzád és arra nyitod ki a szemed, hogy vigyorog két centire az arcodtól és ad egy cuppanósat az orrodra. A zene még mindig a mindene, lassan már nem csak a fenekét rázza, hanem az autoban a fejét is, és itthon próbálkozik "lábból táncolni" is. Van egy csomó könyve, amiket egyedül és velünk is szeret "olvasgatni". Azt ne feletsem el megemliteni, hogy Echo mulyaságát egyre jobban kihasználja, és szinte minden ötpercben muszáj réászólni, hogy

• nem húzzuk magunk felé a kutyát a farkánál fogva
• nem piszkáljuk a kutya fogait
• nem húzzuk ki a nyelvét a szájából
• nem vesszük el tőle a játékait
• nem bökdössük a szemét
• nem húzzuk a bajuszát
• nem osztjuk meg a kekszet vele

És társaik. Ennek felét megspórolhatnánk, ha Echo egyszerűen arrébb menne, de ő persze hagyja magát, mert puliszka és szereti a kölköt, és sokmindent ő is ugyanugy élvez. 

Mindez szép és jó, de sajnos az alvással még most is hadilábon állunk. Az aranyhalnak nevezett poliklinikai összeröffenés alatt látták, milyen egy igazán álmos morcos gyerek, aki nem hajlandó közreműködni, igy az az ötlet született, hogy befektetik Danit a kórházba megfigyelésre, mert az nem OK, hogy egy nap több órát sir a fáradtságtól, mégsem képes pihenni és lenyugodni, sokszor segitséggel sem. Először az volt a gyerekorvos ötlete, hogy addig mi majd itthon szépen kialusszuk magunkat - amiről szó sem lehet. Azt megmondtam, hogy úgy nem megy sehova, ha én nem lehetk vele a nap 24 órájában. Tudom, milyen a kórház: midnen gyerekre jut egy ápoló, általában saját szobácskájuk van, szóval nagyon luxuskörülmények uralkodnak, de az akkor is egy idegen hely és egy idegen személy. A terv igy annyiban változott, hogy megyek én is vele, és aztán ott majd meglátjuk az éjszakákat.  Ha minden igaz 18.-án bemegyünk 3-5 napra. Ennyire nem izgultam szülés előtt sem... 

Szules 3

Gondoltam most, hogy Dani betolti az egy evet par nap mulva, igazan esedekes befejezni a szulesmeset. Magyar karakter meg mindig nincs, valamiert a laptop makacsul es kenye-kedve szerint fogja magat es nem akar atallni.

Ott hagytam abba, hogy negy orakor tolofajasokkal beuzent a kis furdobe a baba, hogy gondolkodjak hol is akarok szulni, mert o bejon ide a furdobe szivesen, ha akarom. Valahogy az az apro hely nem tunt akkor szimpatikusnak, igy kitamolyogtam es egy gyors vizsgalat eredmenyekent mehettem is tovabb - tancolni. Amikor meg egy kis perem van a mehszajbol ugy nez ki azt nehez eltuntetni, de a dulammal mindent kiprobaltunk. O jarkalt fel-ala velem, mindenfele labemelgeto-ringato, stb gyakorlatot eroltetett, en meg mondogattam neki hogy hagyjon beken. Nem voltam az egesz szules alatt udvariatlan, nem karomkodtam, nem uvoltoztem (lehetett volna, de nem ereztem kesztetest egyikre sem szerencsere) de itt eleg morcosan mondogattam, hogy hagyjon mar, es magamban azt is, hogy mehetnek mind a busba. Persze nem hagyott, es igaza is volt. A helyzet ugyan ket ora mulva is valtozatlan volt, felorankent hopp fel az agyra, gyors vizsgalat, le es kezdodott az egesz elolrol. Az elso igazan nagy hiba, amit elkovettem az olyan ot-hat ora tajban volt, amikor beleegyeztem a burokrepesztesbe, mert az ugymond majd felgyorsitja a dolgokat. Mivel rendszeresen ellenoriztek a baba szivhangjait, nem volt ra semmi egyeb okunk, mint az, hogy telik az ido es gondolom nem akartak, hogy elfaradjak. Magaval a proceduraval nem volt nekem bajom, csakhogy hulye feny van a szuloszoban, es nem tudta az egesz garda megallapitani, hogy tiszta volt-e a viz, vagy sem. Ekkor hivtak be a szuleszorvost, aki ugyanazt mondta, amit addig is tudtunk: kis perem. Akkorra mar atalakitottak az agyat egy olyan felig ulos szuloaggya, es azon probaltuk egy ideje kicsalogatni a makacs babat. Itt volt a masodik nagy hiba: a hipnobabakban kulon tolofazisra valo cd van, amit eszembe sem jutott, hogy betegyunk es meg sem gondoltam, hogy vegulis pl a poziciovaltas jo lenne. Egyszeruen le volt zarva a tudatom. Fajdalmas volt, kicsit lehet faradt voltam, de akkor nem ugy eltem meg egyaltalan. Sot, nagyon izgatott voltam, hogy hamarosan talalkozunk a kicsivel, mar ott volt a csecsemosnover is es bekapcsoltak a melegito fenyeket. Ket osszehuzodas kozt meg vigan viccelodtem a dokival, igaz, jo viccek nem lehettek mar, mert egy kis mosolyon kivul mast nem kaptam valaszul, pedig akkor nagyon stramm, humoros szulononek erzetem magam.

Oldalbordadonor nyilvan mashogy elte meg ezt az egeszet, izgult, hoy most baj van-e? (nem volt) jol van-e a baba? (jol volt) es nagyon szenvedek-e (nem). Ugy erezte kicsuszik a keze kozul az iranyitas.

Es hogy tudjak az emberek, mi is a dominoeffektus a szuleszeten: ha egyszer valamivel beavatkoznak, akkor jon a kovetkezo es a kovetkezo. Ezert is mondom, maga a burokrepesztes nem volt nagy dolog, de akkor nem tudtak, hogy most kell-e vizsgalgatni a baba szivhangjat, ezert egy belso izemizevel biztos ami biztos alapon vizsgaltak. Minden szuper volt, a doki kiment, visszajott, kiment, megint visszajott. Megkerdezte, hogy hogy birom, es hogy o ugyan nem lat valtozast, de ha akarom folytathatjuk. Ezt megismeteltuk meg parszor. Aztan - pontosan emlekszem- 19.15 kor azt mondta, hogy o ugyan egesz ejjel ott lesz ugyeletben, de szerinte ez a baba nem fog kijonni, es miert varjunk arra, hogy elromoljon a szivhang, amikor csaszarozhatunk most is. Akkor jott a kovetkezo bakloves: hiaba az volt a terv, hogy egy ilyen esetben udvariasan kikuldunk mindenkit, es a dula, sanjay meg en megbeszeljuk, nekem ez akkor eszembe sem jutott, es ott kerdezgettem oldalbordadonort, hogy szerinte mit csinaljuk. Szegeny annyira meg volt ijedve (valamiert ez neki mint surgosseg, eletveszelyes helyzet, stb maradt meg) hogy csak a vallat tudta megvonni. A dulam - nyilvanvaloan- nem adhatott orvosi tanacsot, o csak simogatta a kezem. En ezt akkor ugy ertelmeztem, hogy ok mar feladtak, es csak arra varnak, hogy en is adjam fel. Ha adtunk volna magunknak idot megbeszelni, rajovunk, hogy nyugodtan probalkozhatunk meg, es semmi sem indokolja a sietseget. Es akkor en rabolintottam a csaszarra, mert holt komolyan meg voltam gyozodve, hogy hiaba varunk meg. Nyilvan nem is volt sietseg, jo nyugodtan bekotottek a katetert, az infuziot, attessekeltek a mutobe, ott holtnyugodtan elokeszitettek, ami ilyenkor szokott lenni. Kozben meg ala kellett par papirt irjak es atvettek a szulesi terv csaszaros reszet is. Sanjay nem birja latni meg a tuszurast sem, igy o kint vart, mi pedig a babaval es Tamival bementunk. Meg megtargyaltuk, hogy nem viszik el a kicsit, megkapom miutan megszuletett, spinalis erzestelenitest kapok, mert az epiduralissal nem emelheted fel a fejed, stb. Azert annyira nem lehettem szar allapotban, ha meg megkerdeztem, hogy milyen vagast ejt, es ezt is reszletesen megtargyaltuk. Nem hazudok, azert az az erzestelenito nagyon jol esett. A doki volt olyan eszmeletlenul emberseges, hogy amig megszurtak radolhettem es velem egyutt szuszogott, fogta a kezem es ismetelgette eleg sokszor, hogy na, ez az utolso osszehuzodas, es utana jo lesz. Jo is lett, meg megerdeklodtem csendesen, hogy lehet-e ilyesmit otthonra beszerezni.

Az egesz mutos brigadra egy rossz szot nem mondhatok: mindenki koszont, talan be is mutatkoztak, mosolygosak voltak,  az anesztes a fejemnel mondogatta mit csinalnak, es nem is voltam kikotve - ettol elore irtoztam. En is meglepodtem magamon, hogy nem volt bennem egy csepp felelem sem a mutettol. Hazudok, egy pillanat azert volt, amikor kicsit panikoltam. Nem tudtam azelott, hogy a fajdalom es a hideg erzete azonos idegpalyakon vandorol, igy amikor ellenorzik, hasznalt-e az erzestelenito, akkor tokeletesen erzed a cuccot a labadon, viszont azt nem, hogy hideg. Es ez az egyetlen, amit nem is kellene erezzel. Mondtam is, hogy hoho, alljunk meg, nem hideg, de erzem, hogy bokod vele, es en vegulis nem a fagyhalalt szeretnem most elkerulni, hanem a fajdalmat. Erre persze elmagyaraztak hany ora ket ora. Mielott eszrevettem volna mar ki is emeltek Dani babat.

Nem gondoltam volna elore, de nagyon szep pillanat volt, amikor meglattam eloszor a leeresztett fuggony folott. Arra vartam, hogy szurrealis erzes lesz, es idegen, de tenyleg szep volt. Nem sirt, csak ult a dokik kezeben es nezelodott kicsit morcosan, apro Sanjay-hasonmaskent. Nyilvanvaloan szuszogott, de azert par masodperc utan meg is ijedtem, hogy miert nem sir. Sajnos azert elvittek egy percre letorolni es kuldtem vele a dulat is, ne legyen egyedul. Mindenki egyetertett, hogy kikopott apja. Gyorsan megkerdeztem, minden rendben van-e es ugye meg lehet babank, amit egy olyan nezes kisert, hogy "meg vagy te menve 17 ora aktiv vajudas utan ezen filozni most"? :) Kozben Dani elsirta magat a masik szobaban, mert fazott es elege volt a bokkodesbol, igy visszahoztak. Amit en nem tudtam, hogy amig engem vagtak/foltoztak Sanjaynak elo kellett varazsolni a borondbol a kicsi ruhakat, amit ugymond eloszor fog viselni, aztan varhatott o is a folyoson. Igy esett meg, hogy valami borzaszto  rongyos korhazi cuccban hoztak vissza a kicsit. Persze ezt akkor eszre sem vettem. A fuggony annyira a nyakamnal volt, hogy nem lehetett mellre tenni, csak nyakra a babat. Amire o szimplan nekiallt az allamat szopni es nem is olyan diszkreten kozepso ujjat mutatott a vilagnak. Lett erre nagy rohoges a mutoben, a doki meg is jegyezte, hogy "na, nekem bemutattak". Mindenki agyra-fore gratulalt, szegyellem, de fogalmam sem volt akkor ki kicsoda a mutosruha es maszk alatt, de igyekeztem koszongetni es mosolyogni mindenkire. Szerintem a takaritononek haromszor megkoszontem a kozremukodeset.

Meg kozben vizsgaltam, milyen apro kicsi baba, es hogy mennyi de mennyi haja van. Nem a feje tetejen, hanem mindenutt. Az elso egy heten nehez volt megallapitani, hogy fejezodik be a haja, es hol kezdodik a szemoldoke. Vicces latvany volt, az biztos.

A legnagyobb sajnos nekem az volt a szulesben, hogy nem lehettem ott, amikor apja-fia eloszor talalkoztak. A babat levittek elottem, kellett merni, oltoztetni, satobbi es igy a folyoson volt meg a nagy talalka es o vele mehettett a szobankba, ahol olbevette, megszeretgette o is egy kicsit.  En az intenzivre kerultem a szokasos egyoras megfigyelesre ezalatt. Aztan valahol este 10 tajban jottek babastol: Sanjay, Tami, assszisztensno, mindenki. Akkor aztan mellre lehetett tenni, keszult egy par fenykep harmunkrol, es meg elbeszelgettunk egy kicsit. Danibaba igazan nem panaszkodott, meg volt szerintem lepodve, mi minden tortenik korulotte, es almos is volt egy kicsit. En megkaptam a szokasos adag morfiumot, ugyhogy bajom egy szal sem. Ahogy visszakerultunk a szobankba felhivtam a szuleimet es irtam a lanyoknak is a nagy ujsagrol.

Csutortok reggelig maradtunk a korhazban, de ez mar tenyleg egy masik tortenet. 

Mibol lesz a cserebogar

Most a betegeskedes es Anna baratnem blogja egyuttes hatasara eszembe jutott, hogy azt kovettem, milyen varandoskiseres van itt Hollandiaban, a szulesrol meg mindig folyo szaganak beillo meset irok, de a gyerek eddig beteg nem leven meg nem meseltem, hogy is mukodik itt a csecsemoegeszsegugy.

Biztosan emlitettem mar, hogy van egy ilyen ifjusagi-egeszsegugyi centrum(Centrum Jeugdgezondheid) ahol vedonok, asszisztensnok es gyermekorvosok dolgoznak egyutt. A csaladorvos helyett itt ok kovetik a gyerekek egeszseges fejlodeset. Ez azt jelenti, hogy szules utan kijonnek az elso tiz napban, megnezik minden ok-e es kikuldik az asszisztenst is a repulo-merulo-gurulo masinajaval, ami ellenorzi, hogy jol hall-e az ujszulott. Nem tudom, hogy mukodik - igy nem is fogom elmondani, de biztosabb vizsgalat, mint az, hogy mogotte csapkodnak. BCG oltas nincs, ezert az elso alkalom, amikor bebattyogsz gyerestul a kozpontba az a kb. 2 honapos oltas-vizsgalat kombo. Ezt, es a negyhonaposat is, gyerekorvos vegzi, ellenorzi a babat tokatol bokaig, kikerdezi mit eszik, tanacsot ad, ha van kerdesed valaszol ra. Ezenkivul mindig lehet oket hivni a megadott telefonszamon nevelesi kerdeskkel, illetve ha nem tudod, valami a csaladorvos reszortja-e vagy sem. Ha viszont beteg a gyerek, az mindig a csaladorvos dolga, ok is oda kuldenek, ha nem biztos valami. Dani othonaposan - mivel mar rendesen kuszott es soha nem volt az az egyhelybenulok gyerek- nem egyforma popot mutatott a doktornonek (nana, mert addig erolkodott, hogy elkusszon a telefonjaig az asztalon) igy elkuldtek echos csipoellenorzesre ugyancsak a csaladorvoson keresztul. Mindent rendben talaltak, igy ebbol szerencsere csak egy csikis vizsgalat maradt meg a gyereknek, aki maig is imadja az orvosokat. Nana, mert ott van egy csomo neki jateknak minosulo dolog, olyan ugyesen adjak az oltasokat, hogy az utolson epp hogy csak elpityeredett es a sztetoszkop megkaparintasa el is torolte a rosszkedvet ket masodperc alatt. Meg egyebkent is ott ossze-vissza csikizik az ember fiat, van egy csomo uvolto csecsemo, akit lehet figyelni mikozben te majom modra logsz anyadon - sosem lehet tudni alapon.

Hatodik honap utan mar csak 11 honapos ellenorzes van, es azutan mar nem tudom, mert Dani csak a 10.-et tapossa most. Es ha valakit meg erdekel - anyamon kivul - miket csinal eddig, akkor azt is gyorsan leirom:

• Mar joideje villamgyorsan maszik, nehezitett terepen is
• Lepeget, ha van amibe kapaszkodjon
• Felhuzza magat es le is tud gugolni ha egy kezzel tarthat valamit
• Unszolasra mondogatja, hogy mama es sanjayt megrogzotten TLE -nek szolitja. Ez utobbi nem tudjuk, honnan jon, de nagyon vicces, amikor delutani alvasabol ebredve meghallja az apja hangjat a foldszintrol ramnez es mint egy titkot elsuttogja nekem, hogy Tle! 
• Nagyon erdeklik mas babak, es kezd kicsit feltekeny lenni, ha nem o ul eppen az olemben. Ilyenkor odamaszik, felall mellettem, es makacsul probal olbemaszni, mikozben loki a masik babat kifele. 
• Nagy baratok meg most is Echoval, rendszeresen nyujtja neki ami kaja eppen a kezeben van, a jatekokrol nem is beszelve. Mosolyog neki is, es gyakran odakuszik melle, csak hogy meggyambassza kicsit.
• Foga meg egy fel sincs,de annyira erdekli mindenki mase, hogy most mar csak eldontotte szerintem, hogy neki is kellene egy szett abbol az erdekes feher valamibol. 
• Mindent, de MINDENT latni, enni, tapizni akar. Sosem tudod, mibol jon a tej, ugye. 

Boldog Uj Evet!

Regen keszulok valamit irni, de nem jott ossze. Dani meg mindig pocsekul alszik es osszeszedett valami bacit is, igy decemberben otthon mind meghultunk rendesen, es mire kikecmeregunk volna belole egy virozis aldasos hatasakent felszokott egyik percrol a masikra a laza majdnem 40 fokra. Tiszta orom volt megint megtapasztalni, hogy vannak arnyoldalai is a holland egeszsegugynek: meg a lazgorcsot sem tartjak nagy ugynek, es 41 fok alatt nem ertik, miert szokdosol. Varjal par napot, majd lemegy. Lement. Aztan megkezdte a fogacskai noveleset. Mert a szegeny embert ugye meg az ag is... Igy az utobbi par hetben orankent-ketorankent szoptatok (se lazasan, se fogzosan nem hajlando szinte semmit enni, hiaba mondjak, hogy majd segit, o nem kapott rola ertesitest), orankent pelenkacsere es vastag adag kremezes a pirossag ellen es minden nap orakat uldogel a hatamon kendoben. Rajovok lassan, hogy minden igyekezet ellenere sem egy bujos baba, igy amikor rosszkedve van 10 masodpercenkent valt a "anyaaaaa, vegyel fel, hozzadbujnek" illetve a "mi a manonak kell most agyonolelgetni, ha ugy is melegem van es unatkozom, es szorakoztassal, es engedd, hogy lemasszak es megcibaljam azt a kaktuszt" meg a "aaaaaaaa, minek tettel le, vegyel fel, es most azonnal kerek hamhamot es kozben tegyel tisztaba es ne piszkalj azzal fulhomerovel meg orrsprayel meg orrszivoval mert felhaborodot es megharaplak" meg ne feletsuk el a "haha, megharaptalak szopi kozben es felugrottal es visitottal hu de erdekes, aaaaaaaa, kerek meg hamhamot de most azonnal, adjad maaaaaaaaaar". A turelmet tolem orokolte.

Ugyhogy zajlik a nagyon erdekes, kalandokban gazdag eletunk, amit mar en is unok meselni, hat meg mas olvasni. Ugyhogy teszek fel egy videot egy itteni szupermarket lancrol, mert ez a standupos ficko zsenialis, es mindenkinek szuksege van egy jo kacagasra pentek este.