Mindenfele

Megint bocsanat az ekezetek hianyaert: csak fel kell tegyem erre a gepre is, mert amin eddig irtam elofordulhat vissza kell menjen a ceghez. :( Tiszta kar, szeretem azt a laptopot...

Mar regen nem irtam, es nem szep tolem. Csak azert sem, mert minden reggel-delutan-szunetben (kinek hazudozok itt: gyakorlatilag egesz nap - legalabbis e par nap alatt) nezegetem a blogokat, amiket kovetek, es morgok magamban, hogy na, ma sem irt ez vagy az. A fene a kepuket, kepesek ezek az emberek naponta-ketnaponta csak egyszer blogolni, mikozben engem esz meg a kivancsisag, mi rosszban mesterkednek?! Ugye? :) Aztan elmondogatom magamnak, hogy szegyen ilyet gondolni is: foleg, ha en havonta egyszer-ketszer jelentkezem, es akkor is unalmas "mar-megint-kiakasztott-valami" sztorival.

Egy szo mint szaz, igyekszem gyakrabban irni, mert feltolt, es tartozom azoknak, akiket en is kukkolok naponta. Tehat, itt van diohelyban, mi is tortent a heten. Ja, es itt a fo bizonyitek, hogy aki elore akarja tudni a masnapi programjat, az ne sajat ceget vezessen, hanem menjen mashoz dolgozni. Mert a tucat diakomnak lazan a fele ossze-vissza jelentkezik. Van olyan (pl az utobbi 4 hetben tobbszor is), aki este ir, hogy holnap reggel nyolckor, de nagyon muszaj, de most, de itt, leeeeeeccccci. Vagy ennek a variacioi. Na, ezert volt egy lazabb hetem, es ezert nem mertem senkivel megbeszelni egy online talalkozot. Plusz, hogy bosszantsanak, az elso igazi conferenciam is lefujodott. Lett volna Cambridge uzleti konferencia tanarok reszere, ahol olyan dolgokat igertek, mint negy ora kemenyen terhelve csomo jo otlettel, a tanitastol kezdve a szabaduszasig. Ami ritka dolog, mert nem ezt csinalja a tanarok nagy resze, ergo nagyon erdekelt volna. Ami jo hir, veletlenul Amszterdamban tartottak volna. Sajnos miutan bejelentkeztem semmit, de semmit nem hallottam se en se a tobbiek vissza rola, ugyhogy lekovetkeztettuk, dugaba dolt az otlet. Azert jo lett volna egy email vagy hasonlo.

Sanjay kemenyen dolgozik, de sikerult idore hazaerjen kedden es elmentunk abba a kicsi olasz vendeglo-pizzeriaba, amit sokan es regota ajanlanak. Egy finom lasagna kipipalva. :)

Kozben napok ota rizottora faj a fogam, ami vegulis a rizses hus csicsas neve. Anyumeval ki lehet kergetni a vilagbol (ne mondjatok meg neki!) de eszrevettem mar a kezdetektol, hogy rizses hust akkor eszunk, ha kicsit ragos husbol van egy nagy adag, es nincs mit csinalni vele. Ertem en, meg kell azt is enni, de akkor is hisztis vagyok a husokkal. Ma viszont mar annyira kivantam, hogy nyakamba vettem a varost, es Maggi jobaratnommel hazaterve gombas-csirkes-uborkas rizottot foztem. Sajnos epp most jon egy diakom, ugyhogy van ket oraja alaposan kihulni.

Es amire mindenki (senki) vart, a het nagy hire: Van uj mobiltelefonom. Most eloszor vettem ugy egyet, hogy a regi nem volt sem megragasztva sem gumival atkotve, sem hasznalhatatlan allapotban. Egy oka van azert. A hulye Samsung legolcsobb-amit-lehet-kapni telefonom annyira pocsek, gyari beallitason, hogy Sanjaynak is mar elege van belole, pedig o nem is hasznalja. Ha otthonrol hivnak, az esetek 10%-ban cseng csak be, hiaba van jelem. ha innen hivnak olyan rosszul hallszik mindket oldalon, hogy siralom. Az sms-eket pedig rendszeresen nem kapom meg. Ugyis kellett vegre berletet kossek, amit le tudok szamlazni a cegre, ugyhogy hajra, ingyen telefon. Emlitettem mar, hogy nem szeretem az okostelefonokat? Hat, csak azt lehet kapni, vagy nagymamafele nagybillentyus telefont a gyengenlato-rosszulhallo idos kozossegnek. Na puff. Folyt.kov.

Álmok és halál

Tele van a net és a facebook az elveszett hegymászókkal, képekkel, imákkal, reménnyel... Lehet darázsfészekbe nyúlok, de muszáj elmondanom a saját véleményemet is, talán mert egyik oldallal sem értek egyet.

Egyáltalán nem fogom megérteni soha, hogy miért is kell veszélyes "sportot" űzni, és miért is akkora dolog kitenni a saját zászlónkat a csúcsra? Egyetértek, az ember kövesse az álmait, és igenis kell legyen mindenkinek célja. De kit segit ez? Miért akkora hajcihő pl a sportolók, akik "dicsőséget" hoznak haza, miközben azok az emberek tucatjai, akik ugyanannyi időt és energiát szánnak embertársaik segitésére, a saját zsebükből kell finanszirozzák ezt a munkát, és kevés elismerést kapnak. Miért kell bizonyitsuk állandóan, hogy mi is emberből vagyunk. Ha az egyik ember fel tud mászni Tibetből, akkor miért ne tudna a magyar? Vagy a szlovák, vagy a holland? Nem magától értetődő, hogy nálunk is vannak jó énekesek, atlétikus sportolók, jó hegymászók? Többet ér a magyar, ha megmászta ezt vagy azt a csúcsot, tényleg, most előrementünk a listán, és - mint a középiskolában - nagyobb a "cool" - faktorunk?

Mindezekmellett, ha valakinek ez a kedvenc sportja, élvezi, akkor meg ki mondja azt neki, hogy nem szabad?! Én szeretek horgolni, ha egyszer például földrengés lesz, és megszúrom magam a horgolótűmmel, és elpusztulok tetánuszban... ez van. Mindenki más szintű kockázatot vállal be. Ha nem vállalsz be semmilyet, akkor nem élsz. Slussz. Mert nem veszel levegőt, nem eszel semmit, nem lépsz ki a házból soha. Nincsen senkinek sem joga, hogy megakadályozza a másik embert a kockázatvállalásban.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hegymászóink nem a nemzetet segitik. Azt csinálják, amit ők szeretnek csinálni, mint te vagy én vagy Mari néni. Tisztellek Téged, mert ismerlek, és van miért. Tisztelem Mari nénit, mert olyan a személyisége és bátor ember. Lehet és kell tisztelni E. Zsoltot és, mert úgy hallottam kedves, rendes ember, biztos van egy csomó jó tulajdonsága, amiért barátai és ismerősei szeretik. Szivemből sajnálom, mert az élet a legértékesebb ajándék, és lehet már neki nincs meg. Szerintem nem eldobta, hanem rossz helyen volt, rossz időben. Nem volt szerencséje.
Prédikátor 9: 11,12 Gondolatban visszatértem, hogy lássam a nap alatt: nem a gyorsaké a futóverseny, nem az erőseké a harc, sem a bölcseké az eledel, sem az értelmeseké a gazdagság, és a jóindulat sem azoké, akiknek ismeretük van; mert bajokkal teljes idő jön, és előre nem látható események történnek mindannyiukkal. 12. Hisz az ember nem ismeri idejét. Mint ahogyan a halat megfogják az alattomos hálóval, és a madarat kelepcébe ejtik, az emberek fiai is csapdába esnek vészterhes időben, amikor eljön az rájuk hirtelen.

És nekem is megszakad a szivem, ha a családjukra gondolok. Nincsen jó halál, a halál ellenség. De van remény és szeretet, ami ,őszintén kivánom, segitse megkönnyiteni mindkét hegymászó családjának életét.

Subidubidu...tatararara... ilyesmi

Ma egy kifejezetten jó napom van. Pedig vasárnap van. Pedig holnap pihen az ország, én meg dolgozok, ma is, tegnap is, holnap is, pedig most már igazán fáradt vagyok, és jó lenne úgy egyet aludni, hogy nem azzal fekszem és kelek, hogy kinek milyen feladat tenne jót.

Hát akkor legyen itt a TILSu (Things I Love Sunday), vagyis ami jól sikerült ma.

• Annak ellenére, hogy három diákom is rosszul áll, pedig mennyit, de mennyit dolgoztunk-dolgozunk következetesen, azért mindegyik szeret ide járni, és nem engem hibáztat, sőt. Most jön a vizsgaszesszió, még nem bukott meg soha senki, akit tanitottam, hát remélem most sem fog. Van, aki a vizsgák utánra is bejelentkezett, hogy maradna szivesen, mert annyira hatékony, látja a változást. Remélem a vizsgák is mutatni fogják. Komolyan, az ilyenekből kolázst fogok késziteni, és kirakom valahova magamnak motivációként.
• Jót beszélgettem az öcsémmel ezelőtt két nappal, fél órán keresztül. Fel is töltött rendesen.
• Dettó Orsival és Melivel, Imolát várom nagyon!
• Kettő óra, és amolyan lassan döcögő vasárnap, de a salsás csirke már rotyog a crockpotban, és a finom-egészséges-csinos vacsora is le van tudva. Sanjay szerint táncol ő egy salsát gyorsan nekem, addig süssem ki egyszer a csirkét olajban, mellé dobjam oda a salsaszószt, és a többit hagyjam a francba, minek várni rá 6 órát. :)) De akkor is hires salsás zöldséges csirkét eszünk egészségesen, ha beledöglök is. Max fakanállal védem a konyha területét, mert az oldalborda-donor szeret szagolgatni, kostolgatni és a crockpotról meg nem szabad leszedni a fedőt. 
• Olyan jól megy a horgolás, nem is igaz! Vettem még tegnap négy gomolyag cérnát hozzá, és kaptam új, szép fémgombokat a kabátomhoz. Végre viselhetem újra!
• FRIENDS forever.
• Ma este új Kinect játékot próbálhatunk ki, amire már fél éve nyáladzok, de soha nem ment le az ára 30 euró alá,(Ez azt jelenti, hogy jó, sokan veszik... jó hir is, meg nem is) de most negyedáron adnak mindent. :) 

Vendég a háznál

Osszeszedtem magam és kitettem végre egy pár képet a facebookra Orsiék ittletéről. Csak párat, mert a többi szerintem csak nekünk meg a közeli barátoknak érdekes.

Rövid összefoglaló: Orsi barátnőm a nővérével, Csillával jött meglátogatni. (Végre-végre) Remélem nekik is annyira jól telt, mint nekünk. Csomót beszélgettünk, főzőcskéltünk, és járkáltunk ide-oda együtt. Voltunk Leidenben, Utrechtben, Amszterdamban, Keukenhofban és ettünk együtt fagyit Alphenben. Három hely volt a legszuperebb, nekem legalábbis. Az Amszerdami hajókirándulás, ahol a kis csatornákon át vittek, a Keukenhofi séta, mert gyönyörű ilyenkor és alig voltak, plusz bárányt simogattam, és annál jobb nincs is, valamint a régen áhitott Tutankhamon várndorló kiállitás. Na, ez utóbbi igazán meseszép volt, és nagyon jól meg is volt szerkesztve. Ha nem lettünk volna éhesek, szerintem még maradunk vagy két órát. Persze replikákat láttunk csak, mert Kairo biztos nem szivesen ad ki a kezéből ilyen kincset, de akkor is megérte! Eszméletlen, milyen volt látni és kicsit megtapasztalni hogy érezhette magát Howard Carter, amikor rátalált az azóta is egyedi sirra, és a szarkofágra, amit 3000 éve senki sem érintett. Csodálatos élmény volt a sok kincset egy helyen látni, bepillantani egy letűnt kultúra egy csücskébe. Azóta is használom a kiállitás-kalauzt a diákjaimmal, rengeteg érdekes info van benne.

A baj csak az volt, hogy miután elmentek vagy egy hétig csak tébláboltam, olyan üresnek tűnt a ház! Szerencsére van vagy fél tucat vizsgázó diákom, elterelik ők a figyelmemet ügyesen. Ja, nekifogtam újra horgolni, nem is látszik, hogy én csináltam, olyan szépen alakul!