Tele van a net és a facebook az elveszett hegymászókkal, képekkel, imákkal, reménnyel... Lehet darázsfészekbe nyúlok, de muszáj elmondanom a saját véleményemet is, talán mert egyik oldallal sem értek egyet.
Egyáltalán nem fogom megérteni soha, hogy miért is kell veszélyes "sportot" űzni, és miért is akkora dolog kitenni a saját zászlónkat a csúcsra? Egyetértek, az ember kövesse az álmait, és igenis kell legyen mindenkinek célja. De kit segit ez? Miért akkora hajcihő pl a sportolók, akik "dicsőséget" hoznak haza, miközben azok az emberek tucatjai, akik ugyanannyi időt és energiát szánnak embertársaik segitésére, a saját zsebükből kell finanszirozzák ezt a munkát, és kevés elismerést kapnak. Miért kell bizonyitsuk állandóan, hogy mi is emberből vagyunk. Ha az egyik ember fel tud mászni Tibetből, akkor miért ne tudna a magyar? Vagy a szlovák, vagy a holland? Nem magától értetődő, hogy nálunk is vannak jó énekesek, atlétikus sportolók, jó hegymászók? Többet ér a magyar, ha megmászta ezt vagy azt a csúcsot, tényleg, most előrementünk a listán, és - mint a középiskolában - nagyobb a "cool" - faktorunk?
Mindezekmellett, ha valakinek ez a kedvenc sportja, élvezi, akkor meg ki mondja azt neki, hogy nem szabad?! Én szeretek horgolni, ha egyszer például földrengés lesz, és megszúrom magam a horgolótűmmel, és elpusztulok tetánuszban... ez van. Mindenki más szintű kockázatot vállal be. Ha nem vállalsz be semmilyet, akkor nem élsz. Slussz. Mert nem veszel levegőt, nem eszel semmit, nem lépsz ki a házból soha. Nincsen senkinek sem joga, hogy megakadályozza a másik embert a kockázatvállalásban.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hegymászóink nem a nemzetet segitik. Azt csinálják, amit ők szeretnek csinálni, mint te vagy én vagy Mari néni. Tisztellek Téged, mert ismerlek, és van miért. Tisztelem Mari nénit, mert olyan a személyisége és bátor ember. Lehet és kell tisztelni E. Zsoltot és, mert úgy hallottam kedves, rendes ember, biztos van egy csomó jó tulajdonsága, amiért barátai és ismerősei szeretik. Szivemből sajnálom, mert az élet a legértékesebb ajándék, és lehet már neki nincs meg. Szerintem nem eldobta, hanem rossz helyen volt, rossz időben. Nem volt szerencséje.
Prédikátor 9: 11,12 Gondolatban visszatértem, hogy lássam a nap alatt: nem a gyorsaké a futóverseny, nem az erőseké a harc, sem a bölcseké az eledel, sem az értelmeseké a gazdagság, és a jóindulat sem azoké, akiknek ismeretük van; mert bajokkal teljes idő jön, és előre nem látható események történnek mindannyiukkal. 12. Hisz az ember nem ismeri idejét. Mint ahogyan a halat megfogják az alattomos hálóval, és a madarat kelepcébe ejtik, az emberek fiai is csapdába esnek vészterhes időben, amikor eljön az rájuk hirtelen.
És nekem is megszakad a szivem, ha a családjukra gondolok. Nincsen jó halál, a halál ellenség. De van remény és szeretet, ami ,őszintén kivánom, segitse megkönnyiteni mindkét hegymászó családjának életét.
Egyáltalán nem fogom megérteni soha, hogy miért is kell veszélyes "sportot" űzni, és miért is akkora dolog kitenni a saját zászlónkat a csúcsra? Egyetértek, az ember kövesse az álmait, és igenis kell legyen mindenkinek célja. De kit segit ez? Miért akkora hajcihő pl a sportolók, akik "dicsőséget" hoznak haza, miközben azok az emberek tucatjai, akik ugyanannyi időt és energiát szánnak embertársaik segitésére, a saját zsebükből kell finanszirozzák ezt a munkát, és kevés elismerést kapnak. Miért kell bizonyitsuk állandóan, hogy mi is emberből vagyunk. Ha az egyik ember fel tud mászni Tibetből, akkor miért ne tudna a magyar? Vagy a szlovák, vagy a holland? Nem magától értetődő, hogy nálunk is vannak jó énekesek, atlétikus sportolók, jó hegymászók? Többet ér a magyar, ha megmászta ezt vagy azt a csúcsot, tényleg, most előrementünk a listán, és - mint a középiskolában - nagyobb a "cool" - faktorunk?
Mindezekmellett, ha valakinek ez a kedvenc sportja, élvezi, akkor meg ki mondja azt neki, hogy nem szabad?! Én szeretek horgolni, ha egyszer például földrengés lesz, és megszúrom magam a horgolótűmmel, és elpusztulok tetánuszban... ez van. Mindenki más szintű kockázatot vállal be. Ha nem vállalsz be semmilyet, akkor nem élsz. Slussz. Mert nem veszel levegőt, nem eszel semmit, nem lépsz ki a házból soha. Nincsen senkinek sem joga, hogy megakadályozza a másik embert a kockázatvállalásban.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hegymászóink nem a nemzetet segitik. Azt csinálják, amit ők szeretnek csinálni, mint te vagy én vagy Mari néni. Tisztellek Téged, mert ismerlek, és van miért. Tisztelem Mari nénit, mert olyan a személyisége és bátor ember. Lehet és kell tisztelni E. Zsoltot és, mert úgy hallottam kedves, rendes ember, biztos van egy csomó jó tulajdonsága, amiért barátai és ismerősei szeretik. Szivemből sajnálom, mert az élet a legértékesebb ajándék, és lehet már neki nincs meg. Szerintem nem eldobta, hanem rossz helyen volt, rossz időben. Nem volt szerencséje.
Prédikátor 9: 11,12 Gondolatban visszatértem, hogy lássam a nap alatt: nem a gyorsaké a futóverseny, nem az erőseké a harc, sem a bölcseké az eledel, sem az értelmeseké a gazdagság, és a jóindulat sem azoké, akiknek ismeretük van; mert bajokkal teljes idő jön, és előre nem látható események történnek mindannyiukkal. 12. Hisz az ember nem ismeri idejét. Mint ahogyan a halat megfogják az alattomos hálóval, és a madarat kelepcébe ejtik, az emberek fiai is csapdába esnek vészterhes időben, amikor eljön az rájuk hirtelen.
És nekem is megszakad a szivem, ha a családjukra gondolok. Nincsen jó halál, a halál ellenség. De van remény és szeretet, ami ,őszintén kivánom, segitse megkönnyiteni mindkét hegymászó családjának életét.
Szia!
VálaszTörlésHasonló véleményen vagyok veled, mert én sem tudom megérteni, hogy mi szükség öncélúan kockáztatni az életet. Főleg úgy, hogy az embert feleség és gyerekek várják. A munkám miatt sokkal jobban elfogadom a halált, de épp ezért azt is tudom, hogy rengeteg csoda van az életben és nem kell siettetni a véget.