Acer esete a nyuszikával

Ez a mese úgy kezdődött, hogy nagynéném öreg laptopja bedobta a törölközőt jópár hónapja, és ő igy apumét kellett használja hónapokig. Ez sokszor azt jelentette, hogy amikor apum hazaért este, Kingának akkor kezdődött a munka. A család erre úgy döntött, kell Kingának egy laptop, és itt Hollandiában olcsóbban meg lehet kapni, ergó itt vettük decemberben, majd megkapta, mikor hazaértem.

Természetesen, ahogy ez lenni szokott, a vadiúj gép egyik napról a másikra leállt, és Sanjay a mellékelt ábrából lekövetkeztette, hogy a merev lemez meghalt. Áprilisban visszahoztam a laptopot, és végre eljutottam oda, hogy felvegyem az Aceresekkel a kapcsolatot. A hosszú történetből ide akartam kilyukadni. Már jó hete nézegetem a chatüket, ahol elméletben azonnal választ kapsz a kérdéseidre, de őszintén éreztem, hogy ez macerás lesz, és máig nem ültem le "bekát nyelni". Most 11-kor jobb hiján, nagy sóhajtozások közepette mégis felmentem, felkészülve a spanyol inkvizicióra. Előttem volt a számla, a laptop töltve és nyitva, a letelepedési papirom, útlevél meg vagy három házassági bizonyitvány. Biztos, ami biztos.

Aztán a maci elvet követve - nem lehetne megjavittatni? de! - tiz perc alatt megvoltunk, fel kellett hivjak egy telefonszámot, ahol felvették röviden az adataimat, nem is kellett semmit magyarázni, mert olvasták a chaten, kaptam két perc múlva egy emailt, és láss csodát benne a kinyomtatandó papirocska és a gyorsposta száma. Papir kinyomtat, gyorsposta egy perc alatt megmondja, hogy azonnal jönnek érte, csomag lecsuk-leragaszt, és teázhatok is. Nem is hiszem el, hogy tokostól-vonóstúl ez volt fél óra, és ha minden igaz jövő hét végére vissza is jön a javitott gép.
Annyira meg voltam lepődve, hogy nem győztem hálálkodni az Aceres pasasnak, aki meg ugye ritkán találkozik ilyen vidám klienssel, akinek elromlott a gépe. Sajnos az ilyen előfordul, és a titok az, hogy gyorsan, egyszerűen és udvariasan meg kell oldani a kliens problémáját. Mindenki örül, és el is felejtettem morci lenni, hogy elromlott egy féléves gép. Acer, pacsit ide!

Mellékesen el lehetett volna ezt otthonról is intézni, csak apumék meg sem nézték, hogy ott van bent a garanciapapir, ahol irja kit-mit-hogyan kell felhivni kelet európában is. És gondolták ők, hogy majd most biztosan ők kell eljuttassák jó ég tudja hova. Pedig nem, és már régen a kezükben lenne egy javitott laptop. De mindegy is már.

Ismeritek, ugye a viccet? A maci halállistát készit, terjed is a hire. A farkas be is jelentkezik másnap:
-Hallom halállistát készitessz. Rajta vagyok.
-Ja!
-Nem lehetne hogy csak még egy órácskát éljek, elbúcsúzzak a családtól?
-De!
Farkas hazamegy, van nagy sirás-rivás, egy óra múlva jelentkezik, maci megeszi. Másnap jön a róka:
-Hallom halállistát készitessz. Rajta vagyok?
-Ja!
-Nem kaphatnék még egy utolsó hétvégét, éljem ki magam, búcsúzzak a cimboráktól?
-De!
Róka visszajön pár nap múlva, maci őt is megeszi. Utoljára jön nyuszika:
-Hallom halállistát készitessz. Rajta vagyok?
-Ja!
-Nem lehetne kihúzni?
-De!

:)

Imoláék látogatása - 2014 edition

Több mint egy hónap kihagyással tértem vissza blogolni, és ez nagyon fontos mondanivaló, amit halogattam.

Szóval, itt volt Imola barátnőm, aki férjével Pistivel és hathónapos eszemakicsiszivét Balázs fiukkal Magyarorstági otthonukból jött látogatóba. Már tervezték-terveztük ezt a kirándulást 2013 nyarára, de Balázs (hálistennek, nagyon vártuk) beleszólt a tervekbe, Imola meg érthetően nem nagy pocakkal akart utazni és várostnézni. Előljáróban néhány szó: a féléves gyerekek nem is sirnak messze sem annyit, mint ahogy én azt naivan elképzeltem. Gondoltam, hogy majd 4-5 óra naponta, és hogy éjszakánként majd segitek járkálni vele, hogy tudjanak a szülők pihenni. Egyrészt a picuri olyan ügyesen növesztett fogat, hogy alig-alig volt morcos, másrészt meg mélyen és édesdeden aludtunk éjszaka - igaz Imola fel-felkelt cumit visszaadni, de azért minket a másik szobában sosem ébresztett fel semmi. Már nem is félek annyira az anyaságtól: valőszinűleg a rossz időket ki lehet birni azzal, hogy majd jobbak jönnek és hát azért van a gyereknek apja is. :)

Május 13. án reggel nyolcfele érkeztek meg, és egy gyors etetés után indultunk is kocsival hazafele az Eindhoveni reptérről. Sajnos kifogtunk egy alapos dugót, de azért 11-re mégis itthon voltunk, és aznap a lazulás jegyében telt. Én dolgoztam egy kicsit, ami alatt Imoláék felfedezték a környéket, elvesztődtek és meg lettek találva, valamint hazataláltak. Pont, mint a Micimackóban. :) Délután olasz fagyiztunk és sétáltunk egy cseppet Alphenben a folyóparton.
Szerdán és pénteken dolgoztam, igy a kis család egyedül barangolta végig Leident és Utrechtet.
Csütörtökön szabad voltam, igy Keukenhof volt a menü, ahol meseszép virágkölteményeket láttunk és remekül éreztük magunkat. Hazajövet a kihagyhatatlan leideni palacsintázóban vacsoráztunk, degeszre magunkat, egyébként.
Mondjam, vagy ne is mondjam, hogy nagyon megszerettük Pistit is, akivel eddig nagyon kevés kapcsolatunk volt, igy hármasban - mikor Sanjay épp nem dolgozott négyesben - nagyon jókat beszélgettünk esténként, egészen mintha évek óta közeli barátok lennénk. Balázs pedig teljesen tarolt. Annak a mosolynak nem lehet ellenállni, és szerintem tisztában van vele, hogy mindenkit levesz a lábáról. Már a második naptól szégyelltem, mégsem tudtam megállni, hogy el ne kérjem szinte mindig, ha egy szobában tartózkodtunk... :) Eszméletlen, milyen figyelmes, mikor angolul beszélgettünk szinte látszottak a kicsi kerekek, amint mozgásba lendültek, és a hét végére már láthatólag felismerte a nyelvet az ismeretlen holland közül, mert Pisti látta arra fordulni és oda figyelni, ha angol szót hallott. Ilyen korban még annyira érzékeny az a kis fekete doboz, amivel a nyelveket tanuljuk, hogy csak na. Annyi biztos, hogy Sanjay "birdy, birdy, birdy" ismétlése mindig mosolyt csalt az arcára. :)
Hétvégén már mind az ötön tudtuk élvezni a szabadságot: szombaton Scheveningenbe, a tengerpartra mentünk, és nagyot sétáltunk. Csodás nap volt. Vasárnap Amszterdamban voltunk, megnéztük többek közt a Dam tért, a gyönyörű virágpiacot (miért nem voltam még én ott? azt hittem lesz két nénike három vödör tulipánnal, és majdnem lebeszéltem szegény Imolát. Erre egy telistele, szines, óriási piacot találtunk, mindenfélével, ami csak növény. Meg is osztoztunk két nagy zacskó szines-recés tulipánon) és elmentünk egyet hajókázni. Meglepő módon az egész héten, de főleg vasárnap szokatlanul meleg, napos idő volt, és egy kivételtől eltekintve nem esett! Itt azért az nagy szó!

Hétfőn kicsit rápihentek az útra, igy megint lazulás volt a menü. Balázs nem értékelte ugyan, hogy milyen meleg lett, de mi is meg voltunk rendesen lepődve ettől az időjárástól, tista Hawaii. Még utoljára játszottunk, beszélgettünk, bevásároltunk közösen, majd az estét egy nagy vacsival zárva mindenki nyugovóra tért, főleg mert másnap igencsak korán kellett kelni. Megint jött kliens reggel, úgyhogy én már hatkor búcsút kellett vegyek kedves vendégeinktől, és ők Sanjayal együtt elindultak a reptér felé.

Nagyon jól telt, remélem nekik is, és ez úton is köszönjük a kedves, figyelmes ajándékokat (Én kaptam nagy és szép doboz házi készitésű állatalakú sütit, egy Praktika magazint csupa-csupa vagány dologgal, Sanjay pedig pár doboz Pista fűszert, amiért odavan. A zöld Karikás Pistát egyébként ki is próbáltam, és olyan krumpligulyás lett vele, hogy hét nyelven beszélt, a nyolcadikon meg dadogott.) és azt is, hogy itt voltak (voltatok). Képek jönnek hamarosan. :)

Kiskutyák

Nagy örömünkre megszülettek májusban a kiskutyák, akiket nagyon vártunk már. A tenyésztő két almot tervezett, az egyik május elején, a másik alig egy hete született. Aggódtunk, mert ugye mindhárom szinű labrador lehet a kombinációkból, nekünk meg fekete tetszik, és oldalbordadonor ragaszkodik a kisfiúhoz. Lett is mindhárom kölyökből, szerencsénkre három fekete fiúcska.
Meg is látogattuk az első almot múlt héten, megfogni még nem szabadott a kicsiket, de elolvadtam, annyira aranyosan aludtak. :) A legfontosabb mindenekfelett egy kiegyensúlyozott, nyugodt állat, és úgyis a tenyésztő dönt melyik kicsi hova megy, úgyhogy most azt várjuk, milyen személyiségűek. Nagy reményeink vannak a most 3 hetes kicsivel (jönnek a képek, ahol már nyitva  aszeme és nyújtogatja a nyelvét), főleg mivel a tenyésztő irántunk való kedvességből a Kamal (lótuszvirág hindi neve) hivatalos nevet adta neki. (A tenyésztő diktálja be a "keresztnevet" és "családnevet", ez teljesen független a hivónévtől, amit majd természetesen mi adunk a kutyának. Általában egy alomban hasonló nevek szoktak előfordulni személynévként, mint pl. mitológiai királyok és királynők nevei, vagy amint itt is virágnevek az összes kutyusnak, ehhez jön még az anyaállat neve és kész is a katasztrófa :). Igy lett ez a kis gömböc Foreverourjoy Kamal of Bibi. És most a képek:

Egynaposan

Egyhetesen, a.k.a kutyasegg-kép (a mi kicsink az, ahol csak a hátsója és a farkinca lóg ki)

3 1/2 hetesen: a mienken látszik már, hogy nyugis, laza kicsi lesz, ő az egyetlen, amelyik jóizűen le van dőlve, mig testvérkéi élvezik, hogy járni tudnak, még ha Bambi módra is (alul)

és most a sztárfotó majdnem négyhetesen

És végül a kispadosok

Most mondja azt valaki, hogy nem übercukik. :)
Ha a terveknek megfelelően Kamal lesz a mienk, akkor július 5 után haza lehet hozni. A kispados fiuk pedig olyan 15. fele kerülnek szabadlábra. Csoda, hogy alig várjuk?

Internet és applikációk

Ma repülök haza. Már fél nyolcra a reptéren voltunk, annak ellenére, hogy csak kettőkor indul a gépem. Oldalbordadonor viszont nyolcra munkában kellett legyen, ugyancsak Eindhovenben, úgyhogy ezzel az erővel már vele jöttem. Most pedig a Starbucksban ülök, élvezem a repülőtér ingyen internetét és stikában kihúztam egy állólámpát, hogy a laptop töltődjön. :) Nem hiszem, hogy jól jönnek ki ebből a buliból, mert szipom az internetüket, áramukat és foglalom a helyüket a következő négy órában szemtelenül egy árva mentatea mellett. Ez van. :)

Gondoltam kihasználom az alkalmat, hogy semmi más dolgom nincs, és irok egy becsületes blogbejegyzést az internet szerepéről a családtervezésben. Csak mondom, ha azt hiszed magadról, hogy meg vagy kergülve, csak menj fel a netre és mindjárt jobban érzed magad. Nem vagy egyedül, sőt, egészen gyógyitható esetnek számitassz valószinüleg.

Én is ezt tettem, miután elolvastam a már emlitett "Taking charge of your fertility" cimű könyvet. Nagyon rövid összefoglaló következik. Az angolul FAMnak becézett cucc (fertility awareness method - termékenység-tudatos módszer) egyszerűn annyiból áll, hogy mindennap méred a hőmérsékletedet és a méhnyaknyákot. Tudom, ez utóbbi borzalmasan és irtó gusztustalanul hangzik, de nem olyan vészes egy idő után. A testhőmérséklet a ciklus elején általában alacsonyan van, majd peteérés utan hirtelen ugrik egyet, a nyák (öööje, nincs erre jobb szó???) meg tipikus állagú peteérés körül.
Mindezt legjobban applikációval lehet rögziteni, van belőle több száz. A legjobbnak kikiáltott a FertilityFriend, de ez kifejezetten "gyerekcsinálásra" specializálódott, ezért lehet nem mindenki örül neki. Plusz ingyen csak az alapokat adja, és kicsit borsos a prémium csomag. Ráadásnak időben korlátolt is pl egy év valami 40 euró.Vizuálisan sem néz ki jól, dehát nem a külső a lényeg.
Én az OvuView applikációt jobban szeretem. Beállithatod, hogy mit akarsz elérni: elkerülni a terhességet, teherbe esni vagy csak legyen valami, ami emlékeztet havi látogatód érkezésére. Csini program, és a nagyrésze ingyen működik. Ha egy idő után belejöttél, és be akarsz piszkálni a számitásokba, azt is lehet a prémium verzióval, ami addig érvényes, amig fokhagyma szagú nem lesz, és teljes áron valami 4-5 euro, én 0.99 centtért vettem valentinnapkor.

Szóval, amikor a FF-en a számitógépen, és az Ovuviewn a telefonomon mind követtem a dolgokat azt gondoltam velem van a baj. Aztán olvastam fórumokon, hogy sokan 6-7 applikációt is használnak egyszerre, sőt van aki 20-at. Na puff. Különben mindegyik számol, de - mivel sokfajta módszer van és nem mindenki ideális ciklusú - eltérések előfordulhatnak.

Mindent egybevetve azért jó, hogy van ilyen lehetőség: a nyet meg tudja mondani mikor milyen esélyed van, hogy dönteni tudj, elmagyarázza a dolgok nagy részét és találhatsz emberkéket akik hasonló cipőben járnak. 

Szupergörl

Mert ez kellene a hattérképem legyen. Mindenhol. A valós életben is, általában pólóra és fejre húzott zacskóra nyomtatva. És próbálja valaki azt állitani, hogy nem vagyunk mind mind szuperhősök. Csak mondom.

FYI: Az új Captain Amerika majdnem ugyanolyan szar, mint az előző. 

Zakuszka

Érdekes, hogy esténként mindig megtervezem mi mindenről kellene blogolni, aztán másnap éppen semmire sincs időm, vagy ha van akkor meg kedvem nincs, és semmilyen ihletem sem persze. De most aztán! :)

Rövid beszámoló, mi minden történt az utóbbi hetekben:

• Sokatsokat dolgoztunk mind a ketten, mert be kell pótolni előre is azt a kimaradt hetet. Végül Sanjayt nem engedték el a munkahelyéről, igy megint egyedül megyek haza. De, a remény hal meg utoljára...
• Múlt héten életem párja szánkázott le a lépcsőn, szerencsére komoly baja nincs, de jól megütötte a bal vállát. gondolhatjátok, milyen vidám volt a hét többi részén.
• Megultrahangozták Bibit, a mamakutyát, és most hivatalosan is "várandósok" lettünk. Hét kölyökre lehet számitani május 10-13 között. Alig várom a képeket a kis szőrcsomókról. Már kiolvastam vagy 600 oldalt, most már meg tudom különböztetni bármelyik kutya elejét a hátuljától. Hurrá!
• Oldalbordadonor kapott céges kocsit, 6 hónapos szerződéssel és ingyen benyinkártyával. Nem csak, hogy olcsóbb és kényelmesebb igy az utazás, de beférünk végre, és nem kell aggódjak mi lesz, mikor május 13. án Imoláék látogatnak: befér apa, anya, csecsemő, ülés, csomag és babakocsi. Igy remélhetőleg csak akkor kell vonatozzanak, ha éppen Sanjay dolgozik. Már alig várom, hogy jöjjenek.
• Megyek haza 29-én, és mivel nincs aki összeszedjen kolozsvárról, és Orsi is éppen ott tanyázik úgy döntöttem maradok estére. Ha szerencsém van tudok találkozni Melinda barátnémmal, megtárgyalhatjuk személyesen az eljövendő esküvője részleteit. :)

És amin mind gondolkoztam, hogy megirjam-e vagy sem, de megfogadom Imola tanácsát, és úgy teszek, ahogy én jobbnak látom, nem ahogy mindenki más elvárja. Vagyis babatéma. Még nincs baba, csak téma egyelőre. 

Mint már meséltem, tavaly nyáron lejártuk az orvosokat, és - ahogy gondoltam is - jó hosszú időbe beletelt, amig mindenkinél kaptam időpontot. Ami egyébként röhelyes, mert nem is meddőséggel kapcsolatos, hanem nagyjából a gyógyszereimmel kapcsolatos dolgokról van szó. Komolyan, beletelt mindenestől 7-8 hónapba, amig zöld utat kaptunk. Amitől igazán féltem, az a tipikus pajzsmirigyelégtelenség mellékvágányai: inzulinrezisztencia, PCOS és társai. Most már bánom, hogy nem kezdtem el hőmérőzni hamarabb, mert megspórolhattam volna magamnak egy adag aggódást. Röviden és velősen: minden nő kellene figyelje (ha nem is rendszeresen, de egy-egy hónapban legalább) a termékenysége jeleit. Erről kellett volna szóljon az a kétszer-háromszor egy óra az iskolában, nem a zsiros haj elleni samponok pro és kontra. Nem is olyan egyszerű, és jóval több kutatés van benne, mint az ember gondolná. Engem megetettek azzal, hogy a természetes családtervezés arról szól, hogy a naptármódszerrel védekezel, és az meg 60-70%os, magyarán megbizhatatlan, de majd a tabletta és óvszer mindent megold, mert az majdnem 100%-os. Megkövetem azokat, akiket legbelül felelőtlennek tartottam, mert ezt használták fogamzásgátlásra. Miután kiolvastam a remek Toni Wechler könyvet: Taking charge of your fertility, teljesen megváltozott a véleményem, és jelentősen meg is nyugtatott. Nálunk az ilyesmi tabutéma volt, és máshol is az szerintem, ez meg arra vezet, hogy az egyébként okos, intelligens, tanult fiatal nők (akiknek táborát még véletlenül sem bővitem) gyakorlatilag semmit nem tudnak a saját testükről, érdemben legalábbis nem. Annak ellenére, hogy olvas az ember, meg beszél másokkal. Mert meg sem gondoltam, hogy fontos az, milyen hormon váltja ki a peteérést pl. Össze szeretném hamarosan foglalni ezeket egy-egy blogbejegyzésben, mert szerintem nagyon hasznos, és nem csak babatervezés szempontjából. Plusz nem tudom, hogy forditották-e ezt a könyvet magyarra, mert elég nehéz volt megszerezni, annak ellenére, hogy ez a FAM(fertilitz awareness method) bibliája. Amit még nagyon ajánlok az a FertilityFriend. Többek közt van egy vagány kurzusuk, amin ingyen és bérmentve megtanulhatod, hogyan is hőmérőzz, és mikor mi mit jelent. Erről is később. 

Most pedig irány a munka. Kétoldali, krónikus munkaundorom van, úgyhogy ez nem lesz könnyű... gondoljatok rám! :) 

Ja, ezt muszáj megosszam, sirva röhögős. És milyen igaz. (Amúgy nem birom Oshot, és ezenkivül nagyon kevéssel értünk egyet.) Jó hetfőt!

Adoptálunk!

:) Na jó, ez csúnya húzás volt tőlem, mert nem gyereket, "csak" kutyát, és azt se szó szerint adoptáljuk. De ki akartam próbálni az Irodából ismert "Szex! Remek, most hogy mindenkinek felkeltettem a figyelmét rátérhetek a mondanivalómra" szöveget. :)

Már talán egy éve gondolkodunk rajta, és fél éve többé-kevésbé aktivan tervezzük a kicsikutya vásárlást. Fontosnak tartom, hogy még azelőtt lejárjon a nehéz időszak (babakor, másnéven "aranyos vagyok azért nem fojtanak vizbe sőt mérgesek sem tudnak rám lenni peddig tönkretettem a lakást" időszak - viccnek szántam, de nem egészen az). Nem hibázik aki szerint egy kölyök bizony az első hetekben tud olyan nehéz lenni, mint egy embergyerek jobb napjaiban: éjjel gyakran sir, meg kell nyugtatni úgy, hogy mégsem veled egy ágyban töltse az élete hátralevő részét, méregetni kell neki a kaját, attól függően mekkora, stb. Nem mondom, hogy nem nő fel enélkül, de nem midegy mennyire kiméled meg magad az állatorvostól meg a gyógyszerektől.  Én kisebbtestű, Sanjay bazinagy kutyát akart eredetileg, aztán kiegyeztünk a fekete labradorban, amit mindketten szeretünk.
Most tavasszal pedig nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a tenyésztőkeresésbe. Először elolvastam minden ajánlást honnan szabad-nem szabad venni, milyet, hogy működik az egész meg minden. Aztán irtam egy pár szimpatikus tenyésztőnek is. Ami meglepett, az a szigorú kérdésáradat volt: hol lakunk, hogy lakunk, miért lakunk, miért épp kutya, mi nagymamám leányneve és a gyerekkori kisállatom kezdőbetűje. Vagy majdnem. Azokat a tenyésztőket tisztelem, ahol komolyan veszik, hova adják el a kiskutyát. Ez OK. Ahol már egy emailt sem tudtam irni pár kérdéssel anélkül, hogy kitöltsek egy 20 perces kérdőivet olyan kérdésekkel, mint "Tudod-e mit jelent PONTOSAN az ED, HD és PRA rövidités?" - Elbow Displazia, Hip Displazia illetve valami öröklődő retinabetegség, ami vakságot okozhat... Basszus, nem emlékszem milyen latin névnek felel meg, megbuktam - illetve "Röviden ird le a házadat (nem elég az, hogy kertes ház, vagy blokklakás, PONTOSAN ird le milyen) " - miért, be akarsz költözni a családoddal??? sőt "Olvashattad a weboldalunkon, hogy a kizárólagos nyershúsos táplálást támogatjuk, hajlandó vagy-e ezt követni, és ha nem indokold meg válaszod." - ööö, nincs akkora pénztárcám és mélyhűtőm, hogy bevásároljak a megfelelő nyers darált húsból, tároljam és én adagoljam hozzá a vitaminokat-nyomelemeket cseppekben. Húsz perc után őszintén feladtam ezt a tenyésztőt, mert nem tudtam mindent kitölteni a kérdőivben és legalább vigyen el egyet vacsorázni, ha már a magánéletemben akar turkálni igy ismeretlenül.

Tehát rájöttünk, hogy becsületes tenyésztőnél a következőképpen zajlik a vásárlás. Elmész bemutatkozni és beszélgetni még lehetőleg a kicsik születése előtt. Kölcsönösen kivallatjátok egymást, szigoruan végignézed a törzskönyveket két generációig felmenően, meg a csipő és könyökizulet plusz retina egészségét bizonyitó papirt, elmondod mit szeretnél, és ő meg azt, hogy mit tehet érted. Ha kölcsönösen tetszetek egymásnak felrak a várólistára, igy kapsz értesitést, ha megszült az eb, képeket, stb. Öthetesen lehet látogatni, hogy megbizonyosodj jól szocializáltak a kicsit. Hélthetesen a tenyésztők többsége külső tanácsadóval párositja a kutya meg a gazdi személyiségét, és akkor kapják meg az egyébként holt kötelező törzskönyvet, csippet, európai útlevelet, meg anyámcsókját. Akkortól kezdve elméletben haza lehet vinni, gyakorlatban még maradnak 1-2 hetet.

Én is úri murinak tartottam nagyrészét, amig nem hallottam eleget beteg kutyákról és hogy a biztositás bizony nem támogat veleszületett rendellenességet, amúgy meg igy is úgy is fizetsz ha beteg a kedvenc négylábúd. Igy inkább bizom a kétszáz végigolvasott egyesület döntésében. Ja, júniustól kötelező lesz a DNS vizsgálat is, még lehet abba beleesünk, és remélem nem az én DNS emet vizsgálják. :)

Most pedig a lényegre. Kiválasztottuk a tenyésztőt. Aranyos nagymama három kutyával, nagy szivvel és sok sok év tapasztalattal. Két kutyája is vemhes, és május elejére-közepére várjuk a gólyát nagy lelkesedéssel. Szerencsére közel lakik, mert Sanjaynak nem volt kedve két hónapból két hétvégét vezetéssel tölteni, a harmadikat meg megint két óráig egy valószinűleg morci, tengeribeteg kiskutyával egy Hyundaiba bezárva. Szombaton látogatunk, akkor hozok majd képeket is az anyukajelöltekről.

Ja, szakzsargon: mi mezei állattulajdonosok aranyosan fiú meg lánykutyának szólitjuk ugye az állatot, mert hogy néz az ki, hogy
Good morning, can I ask you about your puppies? No, actually we dont want a bad tempered bitch!

Megmondom hogy, röhelyesen. Nem tudtam nem kuncogni, amikor az egyik - angolul csak úgyné beszélő tenyésztő visszairta, hogy "Are you interested in buying a dog, or a bitch?" majd hozzátette "we currently have three bitches in the house, two pregnant, so you can imagine how we feel". Igen, el tudom képzelni. Kutya egy életed lehet, két terhes szukával. (Hülyén hangzik, vagy csak én...?)